BEVEZETÉS

A “közösség” szó ma valahogy rosszul cseng a fülünkben. Megannyi más fogalmunkhoz hasonlóan most az o szénája is rosszul áll, mert jelentése és alkalmazása a közelmúltban elváltak egymástól, s így ideologikus, elavult, kissé bombasztikus és hamis kelléke lett egy letuno világ kelléktárának. Vagy mégsem? Hiszen a “közösség” szót megtartottuk vágyott emberi viszonyaink kifejezésére s ami miatt most belefogtunk e fogalom elemzésébe, az éppen egy reá épülo szakma, a közösségfejlesztés miatt történik, amelyiknek ez alapfogalma, s amelyikben éppen úgy fogalmazódik meg leggyakrabban a közösség, mint hiány, mint ami nincs, de kívánatos lenne, hogy legyen, sot, mint aminek “világra jövetele” elo is segítheto.
Elemzésünk során kiderül majd, hogy e szónak nem csak ma, hanem mindig is eros értéktartalma volt – méghozzá a leggyakrabban pozitív –, olyannyira, hogy más fogalom aláminosítésére is alkalmazták (nem csoport, hanem közösség). Szélesköruen használt fogalomról van szó, amely kifejezhet embercsoportot (ifjúsági, amator közösség); minoséget (közösségi, közösséghiányos, vagy éppen atomizált társadalom); nem individuális (értsd: önzo), hanem közösségi; közösségi érdekegyéni érdek, sot egyenesen közösségi (értsd: szocialista) társadalom, stb.; lokalitást (helyi vagy faluközösség); közös alkotást (közösségi színház, közösségi létesítmény, kommunális beruházás); érzést, szándékot, a valahova tartozásét (közösséget érzek veled) vagy éppen az elszakadás szándékát (nem közösködöm veled); képességet, az együttmuködésre (közösségi ember); gazdálkodási formát (a “Közös”ben,vagyis termeloszövetkezetben gazdálkodik); azonos eszmék, célok, azonos értékrend vállalását; egy, az elbürokratizálódott tömegtársadalommal szembeni életmódot (kommuna); etnikai és kulturális értékekhez tartozást (xy emigráns közösség tagja); nemzetiállamipolitikai együvé tartozást (Európai Közösség, Egyesült Nemzetek Közössége, Brit Nemzetközösség); stb.
“A magyar kifejezést kapcsolatba lehet hozni a köz szóval, de akár a közössel is. Hasznos utalásokat nyújthatnak a közügy és a köztesség fogalmai is.” (Tordai 240. o.) A község a régi irodalomban a közösség szó alakváltozata. S hasonló a helyzet az angol nyelvben is, ahol community minden település, de community a csoport is, s mindkét használat szorosan érintkezik a common (köz, közös, együttes) szóval. Míg nálunk a szakirodalom szinte csak az emberek közössége, s foleg a szociálpszichológia, a csoportelmélet felol közelítette a témát, a nyugati szociológiában ugyanolyan érvénnyel használják a hely, a lokalitás megjelölésére is.
Feltétlenül meg kell tehát vizsgálnunk e fogalmat tágabb kiterjedtségében. Egészen egyszeruen szólva, mióta ember létezik, közösség is létezik, míg a csoportelmélet csak a mi századunkkal egyidos, s eleve nem arra vállalkozott, hogy e kérdést történetiségében vizsgálja és magyarázatot adjon pl. arra, hogy miért van a közösségszónak értékjellege? E fogalom – valamit jelölendo – létrejött, s onnantól kezdve századokon át különbözo jelentéstartalmakat szívott magába. A mi szemléletünkbol hiányzik ez a történelmi dimenzió, értelmezésünk nagyonis csoportelméleti, vagy a közelmúlt politikája által leszukített, s így el van takarva elolünk az a gondolati gazdagság, amit egy gyujtoszó az idok folyamán magába integrált.
Szükséges az elemzés a szó jelentéstartalmának kiterjesztése érdekében is. A történelmi elemzés a jövo értelmezési, sot cselekvési kereteit is befolyásolhatja a közösségelmélet nálunk kevésbé ismert dimenziója, a lokalitás bekapcsolásával. Központosított társadalomban a lokalitás szerepe, így értelmezése sem merült fel, s a demokráciára törekvés, s benne az új közigazgatási struktúra, valamint az új társadalmiszakmai cselekvési lehetoségek (pl. közösségi munka) felvetik e kérdés tisztázásának fontosságát.
A közösségfogalomnak óriási irodalma van, ami nem is csoda, hiszen egy olyan tág fogalomról van szó, amelyik szorosan érintkezik a társadalmi alakzatok: a csoport, a társulás, a társadalom alapfogalmaival; ugyanakkor a társadalom tudati megnyilvánulásaival is, az értékek által szabályozott erkölccselszokásokkal, a vallással, a politikával, a mindennapi élettel – a legszélesebb értelemben vett kultúrával. Így valamennyi társadalomtudomány, a filozófiateológia, a néprajz, a szociológia, a szociálpszichológia, a kultúraelmélet, a politológia stb. is foglalkozik vele. Mirol van tehát szó?
“Úgy tunik, mintha sok szociológusnak meglenne a saját elképzelése arról, hogy mi is valójában a közösség, ám ebben igen sok a zavar” – irják Bell és Newby angol szociológusok 1972ben. “A szociológusok, csakúgy mint akárki, nem maradtak érintetlenek a szó érzelmi felhangjától. Mindenki – a szociológusok is – szeretnének közösségben élni, ám a kérdés jóval bizonytalanabb, ha a fogalom a kollektív életre, rendszerekre és társadalomra vonatkozik. A szubjektív érzések, amelyeket a közösségterminus felidéz, ilyenformán ahhoz a zavarhoz vezetnek, hogy mi is valójában a közösség (empírikus leírás) és mit gondolnak a szociológusok, hogy lennie kellene (normatív eloírás).” (id. mu 21. o.)


1. KÖZÖSSÉG – TÁRSADALMI STRUKTÚRA*

A társadalmi rendszerszemlélet fo teoretikusa, Talcott Parsons közösségi definíciója: (a közösség) “a társadalmi rendszer szerkezetének egyfajta megjelenése, amelyik vonatkozhat személyek területi elhelyezkedésére és cselekvéseikre is.” (Parsons, 1960. In: Szelényi id. mu 15. o.) Parsons és követoi “a társadalmi rendszert rendkívül általánosan határozták meg, társadalmi rendszernek nevezve minden olyan társadalmi alakulatot, interakció rendszert, ahol a cselekvok meghatározott szituációban közös magatartásszabályok, normák, értékek által szabályozva lépnek egymással kapcsolatba.” (Szelényi uott.)
A közösségfogalommal lefedheto társadalmi struktúrák köre tehát meglehetosen szélesköru. Továbblendít bennünket a fenti általános meghatározáson egy olyan közelítés, amelyik tipikusnak mondható a tekintetben, hogy felveti a fogalom dichotóm, kettos meghatározottságát. “A közösség egy társadalmi struktúra leírása empírikus és normatív színezettel. Vonatkozik egy társadalmi egységre, mint olyanra és vonatkozik ezen egység értékes voltára, amennyiben létezik vagy pedig kívánatos voltára, amennyiben nem”. (Minar és Greer 1969, idézi Plant id. mu 13. o.)
“A közösségfogalom normatív jellege a szociológia történetével magával lehet kapcsolatban. Ezért e történet megértése nem különálló vagy periférikus valami, hanem inkább az a mód, amellyel a közösségfogalom – mint önmaga cselekvését meghatározó szó – értékjelentései megérthetok.” (Bell, Newby 1972, uott 15. o.)

_______________
*A tanulmány 18. része R. Plant: Community and ideology c. muvének gondolatmenete, néhol szószerinti fordítása alapján készült.


2. MIHEZ KÉPEST NEM KÖZÖSSÉG A “MA” KÖZÖSSÉGE?

Robert Nisbet 196770ben nagyrészt feltárta a közösségeszme változásait a szociológiai hagyomány kialakulásán belül. Megállapítja, hogy az a társadalom és politikaelmélet fontos eszméje volt a 18. században és a 19. század elején, különösen ezen idoszak német gondolkodói részérol. Az eszme gyakran úgy vetodött fel, mint a közösség “újrafelfedezése”, vagyis azzal a kérdésfeltevéssel együtt, hogy hogyan is volt ezelott? Mi vezetett a közösségfogalom késobbi hangsúlyaihoz? Mi az, amit újra felfedeztek?
A német társadalomelmélet nagy teoretikusai, különösen Herder, Schiller és Hegel megállapítják, hogy a görög poliszban létezett a legteljesebb közösségiség, különösen Periklész Athénjában. E tudósok úgy gondolták, hogy a polisz egyfajta társadalmi szervezetként állt fent és interakcióikban messze túljutottak a lokalitás határain. A polisz kultúrája homogén, mindenki részvételét biztosító és mindenki számára nyitott volt; a vallás, a politika, a muvészet és a családi élet összefonódott egy szoros és kötött szokásrendben. A német társadalomtudósok túlideologizálták a görög városállami képet és úgy vették, mint egy paradigmát, melynek alapján bírálhatják a nyugateurópai elcsökevényesült, erotlen társadalmakat. A németek a görög kultúrából vették közösségideáljukat és úgy érezték, hogy a homogén, demokratikus, tosgyökeres közösség a modern világban elvesztette fényét, vagy nem is létezik.


3. KÖZÖSSÉG ÉS TELJES EMBER

A német gondolkodók úgy találták, hogy a görög közösség a teljes embert bevonta a társadalmi érintkezésbe, ami azt jelenti, hogy a közösségben az emberek társadalmi szerepeik teljességében és nem csak töredékében, egyes részein keresztül érintkezhettek egymással. A közösségen belüli valamennyi interakció az odatartozó kötelékek szövedékén belül ment végbe, s az emberek nem csak egyféleképpen viszonyultak egymáshoz. A modern élet azonban, fokozódó munkamegosztásával és városias tömegtársadalmával lerombolta a teljes ember eszményét. A modern társadalomban az ember korlátozott és enervált lény és társadalmi kapcsolatainak természete mindjobban széttöredezik.
Schiller írja le eloször a Levelek az ember esztétikai nevelésérol címu, 18. század végi tanulmányában, hogy a társadalmi kapcsolatok a munkamegosztás következményeként estek szeletekre.
E nézoponton voltak a német gondolkodók és közösségrol alkotott elképzelésük, miszerint az a teljes embert, és nem csak egyes vonatkozásait kapcsolja be az emberi kapcsolatokba, még mindig a legfobb szerepet játssza a közösségeszmében, mint ahogy tovább él e német gondolkodók azon felfogása is, hogy a közösség kiemeli az embert saját személyes partikularitásából és önérdekébol, így az ember a közösségben egy kevésbé szuk és kevésbé részekbol álló társadalmi gyakorlatot éltet és ez erot ad azoknak, akik a közösséget a testvériség és az együttmuködés konkrét megvalósulásának látják.
Nisbet (1967, idézi Plant 17. o.) a teljes emberrol szóló elemzésében azt írja, hogy ez a közelítés vált a közösségeszme középpontjává a 19. századtól: “A közösség a megértett emberi teljességen alapul inkább, mintsem az ember által a társadalmi rendben birtokolt egyik vagy másik szerepet vizsgálja elkülönülten.” Bizonyos, hogy a közösségi viselkedés modern világban való gyengülésébe belejátszanak az urbanizációs folyamat eredményeként veszteségként megjeleno, burkolt jellegu társadalmi kapcsolatok is.
Louis Wirth (1957, uott) vitatkozik ezzel: “A városiasodott ember jellegzetessége, hogy erosen szeletekre bomlott szerepekben érintkezik egymással. Nagyobb függoségben van elemi szükségletei kielégítését illetoen, mint a vidéki ember, és így nagyobb számú szervezett csoporttal is érintkezik, ugyanakkor azonban kevésbé függ egyes személyektol és másoktól való függoségét korlátozza a mások cselekvésének töredékes volta is.”
D. E. Poplin 1972ben (ld. uott) azt állítja, hogy ma is léteznek azért közösségek, melyeknek tagjai ma is teljes emberként szemlélik egymást, olyanokként, mint akiknek lényegi jelentoségük és értékük, személyiségük van, míg a tömegtársadalom közösség nélkül élo emberei mint silány végeredményre tekintenek egymásra és nem tulajdonítanak lényegi értéket és jelentoséget a személyiségnek. Poplin tehát ísérletet tesz arra, hogy a 19. századi, közösségre vonatkozó szociológiai hagyományt felelevenítve visszafoglaljon valamennyit az emberi teljességbol.


4. KÖZÖSSÉG ÉS TÁRSADALMI MEGOSZTOTTSÁG

A munkamegosztás nem csak a személyiség megosztottságához, hanem – a funkciók fokozatos differenciálódása miatt – egy mély társadalmi megosztottsághoz is vezetett, amelyik a gyakorlati érdekek felismerésén alapul – mindent átfogó példája ennek a társadalmi osztályfejlodés. Az osztálykapcsolatok megosztják a korábbi homogén közösséget. Ha a közösség vállalt értékeket és érdekeket tételez fel, akkor a társadalmi osztályok és érdekcsoportok társadalmon belüli fejlodése általában ellentétben áll a közösség létének fenntartásával.
Rousseau volt egyike az elso gondolkodóknak, aki meglátta, hogy a részérdekek munkamegosztásból fakadó kifejlodése ellentétes az egységes közösség fejlodésével és az Elso beszélgetés a tudományokról és a muvészetekrol c. munkájában azt írja: “Vannak orvosaink, földméroink, kémikusaink, csillagászaink, költoink, zenészeink és festoink, de nincsenek állampolgáraink.” (Idézi Plant id. mu 18. o.)
Marx még tovább vitte ezt az álláspontot az ipari kapitalizmus részeként szemlélve a szeletekre bomlott társadalmat és személyiséget, amelyik felcserélte az együttmuködés és testvériség közösségi erényeit a konfliktusra és a versenyre. A kapitalizmust úgy tekintette, mint amelyik kivetkozteti a történelmileg kialakult rétegeket szokásaikból, társadalmi lény mivoltukból és a társadalmi élet üdvös vonásait felcseréli a versenyére és a pénz kapcsolataira. A közösség értékeihez való folyamodás ezért gyakran és egyidejuleg az ipari kapitalizmus kritikája és jelentos, hogy a Marx által elképzelt kifejlett kommunista társadalomban a társadalmi osztályok a gazdaság egyeduralmával együtt eltunnek és ebben az új közösségben nem lesznek kizárólagos muködési területek. Rousseau a Társadalmi Szerzodésben szintén kereste azt a közösségfogalmat, amelyik csak akkor tudna létezni, ha a munkamegosztáson alapuló élosdi részérdekek megszunnének.
A közösségfogalom így mind a konzervatívok, mind az iparosodás vagy ipari kapitalizmus radikális kritikusai által használatos volt, kifejezendo a modern társadalom emberének kellemetlen helyzetét, és az ilyen értelmu szóhasználat gyökeresen befolyásolta a fogalom értékjellegu dimenzióját.


5. KÖZÖSSÉG – A POLITIKAI BEVONTSÁG ELVESZTÉSE

A következo fo jellegzetessége az ember jelenkori meghatározottságának, mely a szociológiai hagyományok formálóit foglalkoztatta, és amely a közösségtémában valóban hatással volt a kortárs gondolkodásra: a szervezetek és a bürokrácia növekedése általában, de különösen a politikai szférában.
Egy közösségben – mondhatnánk – az ember integráns részének érzi magát a élet minden területének, nincs tudatában semmiféle megosztottságnak a saját közösség iránti attitüdje és aközött a mód között, ahogyan a közösség szervezi a maga életét, kifejezésre juttatja elképzeléseit. A szó legteljesebb értelmében tagja tehát közösségének. De az ipari forradalom fejlodésével a politikai, gazdasági és társadalmi hatalom egyre növekvo mértékben központosult, melynek következtében az ember egyre kevésbé érzi otthon magát a társadalom világában, elidegenül attól a társadalomtól, amelyben él. Hegel ismerte fel ezt a folyamatot a római köztársasági kormány hanyatlásánál, de bármilyen is a történelmi érvényessége a római társadalom beszukülésének, Hegel máig érvényesen összegzi a modern élet szervezetével történo individuális szembenállás gondolkodásmódját.
Hegel: “az állam képe, mint a saját tettek eredménye, eltunt a állampolgár lelkébol. Az “egész, mint olyan” gondozása és felügyelete egy vagy néhány emberen nyugszik. A halmazban, mely az egészet formázza, az egyes ember része oly jelentéktelen (az egész viszonyában), hogy az egyén vagy nem is ismeri fel ezt a viszonyt, vagy nem tartja szem elott. Minden cselekvés és minden cél valamilyen személyes cselekvéssel függ össze és nem az egészért vagy az eszméért történik.” (uott 20. o.)
Az ember és a modern állam kapcsolatának e megközelítése Hegel óta paragdigmává vált és ettol kezdve a közösségfogalmat a nagyszámú szervezet személytelenségének összefüggésében is használják.
G.F.Thomason pl. így ír 1969ben: “A városiasság úgy tekintendo, mint amelyben a társadalom közösségi szövete megnyírbálódott a személyes izoláció, apátia, törvénytelenség és szabályozatlanság feltételei között , s ílymódon elveszítettük azt a képességünket, hogy valamihez tartozónak érezzük magunkat. Tisztán érzelmi válaszokat várunk el a városias civilizáció gépezetétol, amelyik megtagadja tolünk azt a lehetoséget, hogy közösségi csoporton keresztül tanuljunk és ugyanabból a forrásból társadalmi és érzelmi támogatást is kapjunk. A közösség újraalkotása vált új ideállá, a közösségi munka ezt tuzte ki célul maga elé.” (Uott 21. o.)


6. KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÖSSÉG

Fontos jelentosége van a közösség eszméje és valósága közötti különbségtétel kísérletében a kereszténységnek, mely sokak szerint a közösség igazi paradigmája, sot, az egyház és a közösségfejlesztés kapcsolatának áttekintésekor valaki egyenesen azt írta: “A Biblia a közösségfejlesztés egyfajta története. Számbaveszi a kudarcokat és profetikusan rámutat azokra a tényezokre, amelyek hozzájárulnak a jó kapcsolatokhoz; keresi az örökkévalóságot”. (Uott 22. o.)
Azok, akik a keresztény tanításokkal foglalkoznak, tudják, hogy az egyház az örökkévalóságra mutat és hogy egy keresztény számára a teljes emberi létezés kívül és túl van a közvetlen társadalmon, amelyben tag. Péter Apostol szerint a keresztény ember a Földön “idegen – külföldön”. Aquinoi Szent Tamás írja a Summa Theologicaban: “Az ember nem tartozik sem létezésének teljességével, sem mindazzal, ami o maga, a politikai közösséghez.” (Uott 22. o.) Ez a transzcendens dimenzió, a Krisztusban való egyesülés elve az, amely a keresztényi együttmuködés legfobb értelmét megadja, a túlvilági közösség elérése érdekében. (ld. még a Kereszténység és közösség c. kötetet!)
A közösségiség általános hanyatlásától sokan a kortárs keresztény kultúra szerepe felé fordították figyelmüket. Ha a közösségiség, a maga transzcendens dimenziójával, a kereszténység értékeinek megosztását jelenti, akkor miért ne fedezhetnék fel újra egy olyan világban, amelyben mindinkább a világi erkölcsiség uralkodik?


7. KÖZÖSSÉG ÉS TÁRSADALOM DICHOTÓMIÁJA

A munkamegosztás és az eredeti közösségiségtol fokozódóan eltávolodó társadalom és egyes társadalomtudósok figyelme a múlt század végén ismét az ideáltipikus közösségek felé fordult.
Ferdinand Tönnies német szociológus 1887ben megjelent A közösség és társadalom címu szociológiai alapvetésében a közösségfogalom máig ható elemzését adja, de megjelenése idején már sokaknak nosztalgikus, a közösségeket visszakívánó munek számított és legfoképp arra jónak, hogy egyoldalúan negatívan állítsa be az ipari kapitalizmus társadalmait. Ugyanakkor, mint Gergely Attila megállapítja, a közösség és társadalom fogalompárosa “az általános szociológiaelmélet olyan nagy dichotómiáinak sorába illeszkedik, mint a státusszerzodés; elsodleges csoportmásodlagos csoport; szentevilági stb.” (G.A. A települési közösség, stb. 20. o.) Ugyancsak o idézi Tönniest: “Minden valóságos akarás ezek között a szélsoségek között helyezkedik el ... Amit ezek képviselnek, ideáltípusok és olyan szabványul szolgálnak, melyek révén a valóság felismerheto és leírható.” (Uott 21. o.)
“Az emberi akaratok viszonyait, tehát a kapcsolatot vagy valóságos és szerves életnek tartjuk ez a közösség (Gemeinschaft) lényege –, vagy ideális és mechanikus képzodménynek – ez a társadalom (Gesellschaft) fogalma.” (Tönnies, id. mu 9. o.)

Közösség – minden bizalmas, otthonos, kizárólagos együttlét – rokonok, barátok, szomszédok – régi – eleven organizmus

Társadalom – a nyilvánosság, a világ – egymástól független személyek puszta egymásmellettisége – új – mesterséges képzodmény

Jellemzo társadalmi viszonyok

rokonságon, szomszédságon, barátságon – cserén, ésszeru kalkuláción alapulnak

család, családjog, kiterjedt rokonsági kapcsolatok – állam, tokés gazdaság

családi, falusi, kisvárosi élet – nagyvárosi, nemzeti, nemzetközi élet
A gazdaság alapformája
– föld – pénz
Jogtípus
családjog – szerzodési jog

megegyezés, szokás, erkölcs, vallás –konvenció, törvényhozás, közvélemény