Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Settlementek a közösségi integrációs programokban
Szerző:
Sorozatcím:
Parola
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
2012
Szám:
4
Oldalszám:
1
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:
Megjegyzés:
Annotáció:









www.melyszegenyseg.hu info@melyszegenyseg.hu

+36 1 2376020









ÖSSZEFOGLALÓ A GRUNDTVIG CSERELÁTOGATÁSI PROGRAM KERETÉBEN SKÓCIÁBAN TETT LÁTOGATÁSRÓL

ELSŐ HÍRADÁS A MÉLYSZEGÉNYSÉG PROGRAMRÓL

INTERDISZCIPLINÁRIS MEGKÖZELÍTÉS:
KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉS,
SZOCIÁLIS MUNKA,
VIDÉKFEJLESZTÉS

„Közösségi felzárkóztatás
a mélyszegénységben élők
integrációjáért”
(TÁMOP-5.1.3)







Settlementek
a közösségi integrációs programokban1

A programról
Részletek Farkas Zsombor, Kóródi Miklós: „Sajnos a hátrányos helyzetű települések között vagyunk”. Pillanatkép a mélyszegénység kezelését célzó lokális programokról című tanulmányból, amely a Falu Város Régió folyóirat 2012. decemberi számában teljes terjedelemben olvasható; Szerkesztette és bevezetővel ellátta:
Molnár Aranka és Peták Péter

A „Közösségi felzárkóztatás a mélyszegénységben élők integrációjáért” (TÁMOP-5.1.3) program egy érdekes kísérleti konstrukcióban valósul meg. 25 helyi projekt többnyire a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben, településcsoportokon próbálja helyzetbe hozni a mélyszegénységben élőket, miközben, a sikeres megvalósulás érdekében, egy szakmai konzorcium segíti munkájukat, mely az Autonómia Alapítvány, a Közösségfejlesztők Egyesülete, a VÁTI Nonprofit Kft. és a Szociális Szakmai Szövetség együttműködésében jött létre.
A helyi pályázók két célcsoporttal dolgoznak, a mélyszegénységben élő családokkal és a döntéshozókkal, a településeken működő intézményekkel és szakemberekkel, annak érdekében, hogy a program a szegénységben élők szükségleteit helyezze fókuszába, és hogy együttműködésük során közösen keressenek megoldásokat, a helyi lehetőségekre építve.
A TÁMOP-program további újdonsága a szakmaköziség, mivel kötelezővé tette legalább három, a szociális, a közösségfejlesztő és a vidékfejlesztő szakma együttműködését a mélyszegénységben élők közösségi integrációja érdekében.

A program és a közösségfejlesztés
A Közösségfejlesztők Egyesülete, a szakmai konzorcium tagjaként, az egyes helyi projektekben zajló közösségi munkát kíséri figyelemmel. Ahol nincs közösségfejlesztői előzmény, s így hiányzik a helyiek ebbéli tudása is, ott felkészíti őket a közösség általi fejlesztés munkájára. A projektek egy része a pályázati programot kifejezetten a közösségfejlesztés általi megvalósításra fűzte fel.
A közösségi munka két fontos területen járul hozzá az egyes programok sikeréhez: egyrészt a mélyszegénységben élők elérésében, aktivizálásában és bevonásában, másrészt a helyi települési és térségi együttműködések kialakításában és erősítésében.
A szegénység problémájának fókuszba állítása a magyarországi közösségfejlesztésben új tendencia, ezért kiemelt fontosságú az e területen elért eredmények folyamatos feldolgozása és bemutatása.
Közel egy éve kezdődött a helyi projektek megvalósítása, s most a megvalósítók e munka, különböző fázisaiban vannak. Az alábbiakban bemutatott három settlement-kezdeményezés alig féléves múltra tekint vissza, de a settlementszál további helyi projektekben is megjelenik. A három most ismertetett munkát csupán ízelítőnek szánjuk, s később, a projektek lezárultával, szeretnénk majd a teljesség igényével is bemutatni és elemezni a settlement-típusú közösségi házak szerepét a szegénység elleni küzdelemben.

Settlement-típusú kezdeményezések három helyszínen
Számunkra itt most nem az a kérdés, hogy pontosan meghatározzuk, mit és miért tekinthetünk settlementnek. Sokkal inkább az a célunk, hogy – egyes elemeit kiragadva – a lokális programok közül bemutassunk olyanokat, amelyek valamilyen szempontból a settlement vonulatot képviselik, persze számos eltéréssel és egyediséggel.
A következő példák közül az első kettőben a települési szinten létrehozott „settlement- házakat”, a harmadikban pedig a helyi szegények egy kezdeményezését emeljük ki.

Settlement-házak az Abaúj-Hegyköz Kistérségben
Az ország leghátrányosabb helyzetű kistérségében, az abaúj-hegyköziben – Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részén – megvalósuló program a kistérség 24 települése közül egy várost – Gönc – és nyolc községet érint: Abaújvár, Göncruszka, Hernádszurdok, Hidasnémeti, Pányok, Telkibánya, Tornyosnémeti, Zsujta. Lakosságszámuk összesen 6200 fő.
A „Tegyünk együtt a szegénység ellen” című helyi projekt 2011 novemberében kezdődött három megvalósító szervezet közreműködésével: Dialóg a Közösségekért Közhasznú Egyesület, „Fogadó” Észak-Abaúji Közösségfejlesztők Köre Egyesület, Abaúj-Hegyközi Gyermekjóléti- és Szociális Alapszolgáltatási Központ. A projekt központi iránya a közösségfejlesztés. A „kézklubok” 2012. februárban indultak el, nem sokkal később a közösségi rendezvények, szakmai/innovációs műhelyek (települési és térségi szinten), egyéb programok (pl. fórumszínház). A program weboldala: http://www.dialogegyesulet.hu/index.php/projektjeink/tesze/14-tegyunk-egyutt-a-szegenyseg-ellen
A településeken helyi közösségi munkások dolgoznak. A közösségfejlesztési folyamatokat segíti, hogy Göncön és több községben évek óta működnek ilyen típusú kezdeményezések. A program alapvetően egy ötéves helyi közösségfejlesztési munka eredményeire és a mikro-térségben működő civil szervezetek tapasztalataira épül. „Hét éve történt, hogy a gönci Szia Clubtól meghívás érkezett egy érdekes együtt gondolkodásra, ebből születtek meg hét településen a közösségfejlesztő közösségek.” Akik annak idején egybegyűltünk a gönci volt diákotthon emeletén működő Szia Club helyiségében, egyből éreztük és kimondtuk, hogy ez jó.Forrás: TESZ-E? Közösségi hírlevél 1. évf., 1 sz. (2012. okt.) A közvetlen célok között szerepel, hogy a szegénységben élőket – többek között – settlement-házakon keresztül érjék el, segítsék. Az uniós forrás most lehetővé tette, hogy mind a kilenc településen létrehozzák a közösségi szolgáltató tereket. Ezek önkormányzati vagy egyházi tulajdonú ingatlanokban kaptak helyet, amelyek használatára megállapodások születtek a program keretében a „settlement humánszolgáltatást” ellátó szervezetekkel. A humánszolgáltatást hét községben helyi civil szervezet, egy-egy településen a művelődési ház, illetve helyi nonprofit kft. látja el. A hivatalos megnyitó 2012. októberben volt, de a házak többsége nyár óta működik.
A settlement-vonulatot képviselve ezek a házak komplex feladatot látnak el. A hangsúly itt a közösségi bevonáson, a közösségi hely biztosításán és programok, klubok szervezésén van. A settlement-házak tevékenységét a program öt nagy csoportba sorolja: mentális gondozás; kompetencia-klubok; információnyújtás; „szociális konténer” típusú szolgáltatások; közösségi munka. Egyéni tanácsadást nyújtanak, és hatféle tematikus, pl. életvezetési, önismereti, alkotó klubot működtetnek. A projekt így definiálja settlement házait: „olyan többcélú közösségi tér (…) – ezt nevezzük settlement-háznak –, ahol a képessé tétel lehetőségei nyílnak ki: ha kell, segíteni tudnak nekünk és segíteni tudunk egymásnak, ahol hasznosan tudjuk szabadidőnket eltölteni, ahol el lehet sajátítani, meg lehet tanulni bármit, amire a helyi igények, a mindennapi megélhetés, vagy éppen az életvitelünk szempontjából szükséges lelki–szellemi fejlődés miatt szükség adódhat és ahol közösségi bevonással, megoldással találhatunk gyógyírt esetenként egyéni problémákra is.”Forrás: uo.
A néhány hónapos tapasztalat alapján a kilenc ház működésében természetesen vannak különbségek – a programok és szolgáltatások településenként eltérőek. Különbözőek a célcsoportok, illetve az igénybevevők jellemzői. Az alig 100 fős Pányokon például – a település elöregedése miatt – elsősorban az idősek használják a settlementet (pl. dalkör). Telkibányán a fő profil a kertészkedés, növénytermesztés, de működik például varrókör is. Tornyosnémetiben a – vidékfejlesztést célzó uniós pályázati forrásból (EMVA) – kialakított, 2012. augusztusban átadott „integrált közösségi szolgáltató térben” (IKSZT) kapott helyett a settlement-ház. Itt szerencsésen összeértek a fejlesztések, ugyanakkor a 300 fős Abaújváron párhuzamosan működik IKSZT és settlement-ház, gyerekszobával, könyvtárral, konyhával. Az IKSZT-t, mely 2012 októberében nyílt meg, az Abaújvári Református Egyházközség működteti, és tapasztalatok szerint inkább a falusi középosztályt, illetve az egyházközösségbe tartozókat szólítja meg, a settlement-házba pedig elsősorban a szegények, a romák járnak. Ez – nem egyedüliként – rövidtávon szegregált és párhuzamos szolgáltatást jelent. Göncön, ahol 13 éve kezdődtek el közösségfejlesztési folyamatok, életviteli és hobbi klubok, szívesség szolgálat működik, tematikus beszélgetéseket, közösségi főzést szerveznek.
A szakmai stáb tájékoztatása szerint a helyi emberek jellemzően a klubtevékenységek, közösségi összejövetelek alkalmával, szociális munkások fogadóóráin veszik igénybe a teret, településenként eltérő számban. Vannak olyan settlement-házak, ahol heti 100 fős a forgalom. Ezeken a helyszíneken kialakultak a mindennapos programok, a nyitva tartás rendje. A kisebb lélekszámú településeken heti egy-két napon van állandó program. Ezen túl – igény szerint – használhatók a házak, a helyi közösségi munkással való egyeztetés révén. A közösségi tér mindenki számára nyitott. Célja, hogy folyamatos bekapcsolódási és kezdeményezési lehetőséget biztosítson. A settlement-házat igénybevevők jellemzően hátrányos helyzetű, de nem feltétlenül roma emberek. Rajtuk kívül önkéntesek, a közösségi programokat kezdeményezők és szervezők, valamint a partneri találkozókon összeülő helyi intézmények, szervezetek, egyházak képviselői használják a házakat. Több helyen konyhát is kialakítottak, megteremtve a népszerű közösségi sütés-főzés feltételeit. De a gitároktatástól a gyógynövény-ismereti körig sok mindennek helye van ezekben a közösségi terekben. „A helyi emberek tették és teszik folyamatosan otthonossá, a gyereksarok falára mesefigurákat festettek, a saját maguk készített kézműves termékekkel díszítik a tereket és néhány helyen már kiállítást is szerveztek ezekből. Egyre többen találnak segítséget egyéni problémáikra ... A helyi emberek erőforrásként vannak jelen, és ha az információ jól terjed, akkor hasznosulnak is.”


„Hét falu” közösségi házak három kistérség határán

A Heves megyei három, a pétervásárai, a bélapátfalvai és az egri kistérséget érintő program akcióterületéhez hét település tartozik: Egerbakta, Bükkszentmárton, Hevesaranyos, Sirok, Szajla, Szúcs, Terpes. A hét község lakosságszáma 5980 fő. A „Hét falu – egy hálózat: Peremhelyzetű falvak összefogása három kistérség határánA program weboldala: http://www.szetaeger.hu/index.php/het-falu-egy-halozat című, a mélyszegénység kezelését célzó program szintén 2011 novemberében kezdődött meg. A szakmai megvalósító a Szegényeket Támogató Alap (SZETA) Egri Alapítványa, konzorciumi partnere a Kárpátok Alapítvány. A program célja többek között a „szolgáltatások, kapcsolathálózatok revitalizálása innovatív közösségi szolgáltató terek kialakításával”. Ennek megfelelően 2012 nyarán a közösségi házak mind a hét településen megkezdték működésüket. Az ezekben dolgozó munkatársak helyben élő szociális asszisztensek, akiknek többsége a célcsoportba tartozik és belső képzéseken is részt vett. Az Alapítványnak – ahogy a Dialóg Egyesületnek is – van tapasztalata a settlement-típusú közösségi házak terén (15 éve működtet ilyet az egri Béke-telep mellett). Az akcióterülethez tartozó Sirokban telepfelszámolási programot valósítottak meg (2009–2010), melynek részeként közösségi házat is létrehoztak.A béke-telepi, a siroki (és a szomolyai) közösségfejlesztési munkáról ld. részletesen: Farkas Zsuzsanna (2011.) Közösségfejlesztés, mint a cigánytelepek, cigány közösségek integrációs lehetősége. In. Budai I., Nárai M. (2011) (szerk.) Közösségi munka – társadalmi bevonás – integráció. Szöveggyűjtemény. Győr: Széchenyi István Egyetem p. 133–152. http://www.tamop544c.pli.sze.hu/attachments/article/20/kozossegi_munka_tarsadalmi_bevonas_integracio.pdf Egerbaktán 2007–2010 között szociális és munkaerőpiaci szolgáltatásokat nyújtottak, információs irodát működtettek. Ez a szakmai háttér alapozta meg a hét közösségi ház megnyitását.
A „Hét falu” közösségi házak önkormányzati tulajdonban vannak, a program keretében felszerelték őket, kialakították az infrastrukturális hátteret, finanszírozzák a működési költségeket. A házak folyamatos nyitva tartással fogadják az ügyfeleket: szociális ügyintézés, információnyújtás, tanácsadás stb. Alacsonyküszöbű szolgáltatásokat nyújtanak, az igénybevételnek nincsenek feltételei, kopogás nélkül be lehet menni. Megközelítésük szerint a settlement-ház az a kiindulási pont, ahová a kapcsolatfelvétel, a terepmunka során „beviszik” a helyieket. Ha már „bent vannak”, akkor kezdődhet el valami. Olyan szabad térként értelmezik a közösségi házat, ahol vannak ugyan szervezett programok, de ennél fontosabb talán az, hogy bárki bármikor bemehet, beszélgethet, kapcsolatokat építhet s kialakíthatja vagy elmélyítheti közösséghez tartozását. Példa erre a hevesaranyosi közösségi ház, ahová a közmunkások ebédszünetben jártak be pingpongozni, majd az őket ellenőrző polgármester is követte őket néhány alkalommal. A gyerekeik iskola vagy óvodabuszát váró bükkszentmártoni szülők délutánonként a közösségi házban beszélgetnek. Addig mindenképpen, amíg megérkeznek a gyerekek. Ez is egy lehetőség a folyamatos kapcsolattartásra, a különböző problémák megbeszélésére. Ennek generálását, az információk cserélését a szociális asszisztensek „transzlétorként” („fordítóként”, közvetítőként) tudatosan végzik. Fontosak a civil műhelyek, amelyek a settlement-házra, annak tevékenységeire alapozva jöttek létre. Céljuk a település, a közösség ügyei, jövője iránt érdeklődők összefogása, együttgondolkodásuk elősegítése. A közösségi házakban különböző klubok, csoportok működnek, pl. kézműves, ifjúsági, praktika-klubok, délutánonként a gyerekeket fogadják; s ezek fontos eszközei a projekt más tevékenységeibe bevonásnak is, pl. pályaorientációs tréningek, felzárkóztató és OKJ-s képzések, civil műhely. Az előző pontban bemutatott programmal szemben itt a közösségi házaknak településenként közel azonos heti programjuk van, melyek településenként egyedi, alkalmi programokkal egészülnek ki. A megvalósítók összesítése szerint a hét közösségi házat az ügyfélfogadás során összesen 4507 alkalommal keresték fel 2012. május és 2012. szeptember között.Forrás: Beszámoló a „Hét falu – egy hálózat” program előrehaladásáról.
„A hét településen minden nap szépen lassan megnyíltak az irodák, berendezkedtünk. Tudjuk fogadni az ügyfeleket, nyitvatartási rendünk van, délutánonként a gyerekek jöhetnek. Különböző játékokkal, foglalkozásokkal várjuk őket, de nem csak a gyerekeket, a szüleiket is. A női praktika-klubtól kezdve a kézműves délutánokig. (Szociális asszisztens, Szajla.) „… Tetszik az is, hogy a most felépült SZETA-ház szeretettel fogadja a nyári szünetelő gyerekeket, a ház egyfajta közösségi helyként is funkcionál. (Jegyző, Terpes.) „Sokan nem tudják egyébként, hogy mi az, hogy közösségi animátor… Az animálni azt jelenti: mozgatni, tehát a közösséget mozgatom, közösségi programokat szervezek, bonyolítok le… itt a közösségi házban, az irodában a hivatalos ügyeknek az elintézése, szóval általános szociális ügyintézés folyik. Lehet különböző ügyviteli szolgáltatásokat igénybe venni, mint nyomtatás, telefonálás… szoktunk házról-házra menni egy szórólappal és elmondani nekik az új programokat.” (Szociális asszisztens, Sirok.) „Én mindenképp azt várom az alapítványtól is, hogy ezeket az embereket itt úgymond befogja a közösségi életbe.” (Polgármester, Bükkszentmárton.)Az interjúkat Fábián Fanny, Hajdú Éva, Kovács Dorottya, Mikó Alexandra Judit készítették. (2012. júliusban szociotábor keretében az ELTE szociális munkás hallgatói adatfelvételt végeztek az akcióterületen, az interjúk ekkor készültek.)
A közösségi házak a tervezettnél később indultak, és nem egyszerre nyíltak meg. A praktika-klubok először öt településen tudtak elindulni 2012 októberében. Nehézség a program és a közösségi házak számára annak az útnak a megtalálása, amely a teljes helyi társadalomba történő beágyazódást segítené. Az igénybevevők – településenként különböző mértékben, de – többségükben romák, szegények. A közvetlen célcsoportot ők jelentik, de mind a lokális program, mind a közösségi házak jövője, fenntarthatósága szempontjából fontos a helyi középosztály és a döntéshozók megnyerése. Ez nem egyszerű és bizonyosan hosszú folyamat.


„Önkéntes játszóház” Kenézlőn

A Bodrogközben megvalósuló „Bodrog-menti felzárkóztató program”A program weboldala: www.bodrogmenti.hu program akcióterültéhez két LHH kistérség, a sárospataki és a tokaji hét települése: Olaszliszka, Sárazsadány, Bodrogolaszi, Vámosújfalu, Kenézlő, Szegi, Vajdácska, összesen 7000 lakosa tartozik.
A 2011 novemberében indult program fókuszában a közösségi munka, a közösségfejlesztő szemlélet és az ehhez szükséges módszertan bevezetése, elterjesztése áll. A programot megvalósító konzorcium – Zöld Kör, ÉLETFA Segítő Szolgálat Egyesület – célja többek között, hogy a közösségfejlesztés eszközrendszerével megerősítse, továbbfejlessze a meglévő szociális szolgáltatásokat, újakat kezdeményezzen a lakosság, különösen a mélyszegénységben élők bevonásával. „Amikor elmondtuk az ötletet, hogy itt integratív módon, több szakma együtt fog dolgozni és közösségfejlesztés lesz, és az embereket próbáljuk aktivizálni, szemléletváltozást próbálunk elérni, akkor mindenki eléggé csodálkozva nézett ránk, hogy na ezek a csodabogarak a Marsról jöttek vagy honnan hajították ide őket… a mi megközelítésünk, a mi projektötletünk értetlenséget váltott ki: „Ó! Gyerekek, most jöttök és akkor két és fél évig itt marha nagy pénzekből fogtok beszélgetni a cigányokkal, meg a település lakóival?!” „Ha elindul a program, a településvezetők túlnyomó része rá fog jönni ennek az ízére, magvára és értelmére, de nyilván ez is egy hosszabb folyamat, hiszen nem ehhez vagyunk szokva és a településvezetők sem ehhez voltak szokva. Mi, a szűk szakmai stáb, aki szociális munkásként, vidékfejlesztőként, közösségfejlesztőként kezdünk el dolgozni, legfőbb dolgunknak azt tartjuk, ,,hogy megsokszorozzuk magunkat”. (Giczey Péter, szakmai vezető.)Az interjúkat Kóródi Miklós és Sain Mátyás készítették (2012).
A harmadik bemutatott program annyiban különbözik az első kettőtől, hogy itt nem a közösségi házakon van a hangsúly. A settlement-vonulathoz kapcsolódó önszerveződés eredményeként jött létre játszóház.A Kenézlőn készült kisfilm megtekinthető az 1-es komponens weboldalán: http://melyszegenyseg.hu/hirek_az_akcioteruletekrol/htmls/onkentes_alapon_megvalosulo_jatszohaz_kenezlon_ A program kezdetén, a településeken végzett feltáró munka során, választották ki azt a 12 leendő közösségi munkást/önkéntes koordinátort, akik részt vettek a 2012 tavaszán lebonyolított „közösségi munkás és önkéntes koordinátor” felkészítésen. A jellemzően humán szakemberekből és helyi aktív lakosokból álló csoport, akik között vannak mélyszegénységben élők, a képzés során elsajátíthatta a közösségi munka és az önkéntesszervezés és -koordináció alapvető technikáit. A felkészítést követően saját településeiken – havi költségtérítés ellenében – a közösségi és önkéntes munka szervezése a feladatuk. Munkájuk a programban dolgozó szakmai stáb erőforrásainak megsokszorozását eredményezi. A felkészítés során fogalmazódott meg a kenézlői játszóház megszervezésének ötlete.


A kenézlői csapat

Az 1400 fős Kenézlőn a roma népesség aránya 15 százalék körüli, a 14 éven aluli gyerekek száma mintegy 260 fő. A játszóház először 2011-ben működött a településen a „Biztos Kezdet Segítése” c. foglalkoztatási program keretében. Az idei évben, kilenc helyi asszony önkéntes munkája révén, júliustól augusztus végéig fogadták hétköznapokon a szünidejüket töltő iskolásokat. A reggel nyolctól délután négyig tartó időszakban átlagosan napi 30 gyerek járt rendszeresen a játszóházba. Az ÉLETFA Segítő Szolgálat Egyesület, fejlesztő, szakmai támogató és önkénteseket fogadó szervezetként vett részt a programban. Az itt dolgozók kivétel nélkül tartósan munkanélküliek, így a bérpótló juttatás igényléséhez szükséges 30 napos munkaviszonyukat az önkéntes munkával tudták biztosítani. A játszóház a görög katolikus egyház által ingyenesen biztosított, használaton kívüli „karitász-házban” működött. A gyerekek részére szervezett szabadidős programokhoz az eszközöket az önkéntesek többnyire otthonról hozták magukkal, de kaptak néhány sporteszközt és írószereket az iskolától, a szülőktől és a Vöröskereszttől.
„Az a jó az egészben, hogy pénz nélkül is meg tudtuk csinálni. A gyerekek kitalálták, hogy tollasoztak, fociztak – valamit mindig kitaláltak.” (Játszóházban dolgozó önkéntes.) „Nekünk elsődlegesen az a célunk, hogy amikor egy ilyen közösségi folyamat elindul, akkor az embereket ráébresszük arra, hogy rendelkeznek olyan helyi erőforrásokkal, olyan helyi tudásokkal, amelyeket mozgósítva ők maguk is el tudják érni a céljaikat és meg tudják valósítani az elképzeléseiket… És ez a játszóház pontosan erre jó példa… És most ha csak ennyit sikerült elérni, hogy legalább az általános iskola néhány labdával segített, vagy azt sikerült elérni, hogy a görög katolikus egyház rendelkezésre bocsátotta ezt az épületet, valamicske rezsi díjjal beszállt, már az is elmozdulás. Ez a projekt pont erről szól, a helyi erőforrások mozgósításáról, és ami a legszebb az egészben, hogy akik ide eljöttek önkénteskedni, azok is belerakták a maguk tudását és saját erőforrásaikat maguk is elkezdték mozgósítani.”(Giczey Péter, szakmai vezető)
A játszóház sikerét a gyereklétszám és a szülők lelkesedése bizonyítja. Beszámolóik alapján, több napon is ki lehetett volna tenni a „teltház” feliratot. A kezdeményezés hosszú ideje kielégítetlen valós helyi szükségletre reagált. Legalább ilyen fontos azonban az a folyamat, melynek során az önkéntes munkát korábban nem végző, tartósan munkanélküli asszonyok megszervezték magukat. Ismét hasznosnak érezték magukat, a játszóház nyárvégi bezárását követően pedig már újabb közös tevékenységekben gondolkodnak. A játszóház funkciója nyáron kiemelkedően fontos volt az iskolai szünet miatt. Kérdésként vetődik fel azonban az, hogy az évközi rendszeres működtetés – ha arra igény van – hogyan lehetne megoldható és fenntartható.
„Szerintem mindenki beleadott mindent, amit lehetett. Mert jól érezték magukat itt a gyerekek – meg szerintem mi is. Terápia volt a gyerekeknek és a felnőtteknek is. Sokkal jobb közösségben lenni, mint otthon egyedül begubózni. Hát én már öt éve nem dolgozom.” (Játszóházban dolgozó önkéntes.) „Így is azt mondták, hogy de hülyék vagytok, ingyen dolgozni?! De tényleg nem lehet pénzben mérni, amiket ez adott nekünk. Való igaz, ha hazamentem, akkor nem voltam ideges, hanem csak a szépekre gondoltam, ami itt volt. Meg nem foglalkoztatott az, hogy na, most hogy osszam be a pénzt, meg mit csináljak, hanem elfoglalkoztam itt a gyerekekkel. Kikapcsolt, és én azért mondom, hogy ha jövőre is lenne, én csinálnám.” (Játszóházban dolgozó önkéntes.) „Mert tényleg csak annyira lenne szükségünk, semmi másra, hogy elismerjék, hogy mi is dolgoztunk és valamit tettünk ezért a faluért. Mert szerintem tettünk. Akárhogy is van, a saját erőnket feláldozzuk, mert tényleg sok rossz gyerek is van. És a végén nem is voltak már olyan rosszak. Mindenki szeretett idejárni.” (Játszóházban dolgozó önkéntes.)

Mi a settlement?
„A settlement típusú szervezetek lehetnek kis önsegítő csoportok, de nagyobb szolgáltató szervezetek is, aktivitásuk kiterjed a szociális, gazdasági, kulturális, oktatási és környezetvédelmi szükségletek teljes körére, az óvodáktól az idősek klubjáig, az egészségügyi programoktól az analfabétizmus elleni programokig, a hajléktalanok ellátásáig.”

(Giczey Péter)


Parola archívum