Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Esélyteremtés a helyi cselekvésre - Közösségi Alapítványok Angliában és az Egyesült Államokban
Szerző:	Péterfi Ferenc
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1997
Szám:	2-3
Oldalszám:	33.
A cikkben lévő
Nevek:	Szabon János
Intézmények:	MOTT Alapítvány
Települések:
Tárgyszavak:	közösségi alapítványok
Megjegyzés:
Annotáció:

Esélyteremtés a helyi cselekvésre

KÖZÖSSÉGI ALAPÍTVÁNYOK ANGLIÁBAN ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN

Forgószél módjára kavarta meg a tradicionális polgári demokráciákat néhány évtizede az új nonprofit szervezeti forma a közösségi alapítványok elterjedése. Ezt a rejtélyt próbáljuk meg kibogozni Szabon Jánossal a CET ügyvivőjével, aki komoly irodalmát gyűjtötte fel ennek a támogatási formának. (Egy másik írás is közlünk a közösségi alapítványokról a MOTT Alapítvány egy munkatársának tollából.)

– Elöljáróban szögezzük le, hogy a közösségi alapítvány nem a magyar közalapítvány megfelelője, bár nevében és egy-két részletében valóban hasonlít erre a sajátos magyar képződményre.
– Mi az, amiben alapvetően eltér ettől?
– Hogy közösségi alapítványt nem csak kormányzati (önkormányzati) szervezet, hanem magánszemély, üzleti vagy nonprofit szervezet is létrehozhat, továbbá, hogy esetleges megszüntetésekor nem feltétlenül az előbbi állami szervezetek rendelkeznek az alapítványi vagyonról.
– Próbáljuk meg összefoglalni melyek a legfontosabb jellemzői ennek a formának?
– Az egyik fontos jellemző, a törzstőke gyűjtése és kezelése körül található. Az itthoni gyakorlatunkkal ellentétben ismereteim szerint a közösségi alapítvány alapító tőkéjét és hozzáadott tőkéjét semmilyen módon nem lehet felosztani az alapítvány céljai szerinti dolgokra, tehát az ide történt befizetések folyamatosan és kikezdhetetlenül növelik a törzstőkét. Mondhatjuk, hogy ez az összeg semmilyen módon nem fogyasztható, csak növekedhet.
Egy másik fontos jellemző, hogy ez a tőke különös módon “gyarapodik”. Általában – s ez a közösségi alapítványok másik legfontosabb karakterjegye – valaki jelentősebb adományából létrejön egy úgynevezett kihívási alap. Ennek az adományozóját többféle motiváció vezérelheti: pl. szeretné egy gazdasági szervezet az üzleti jóhírét erősíteni egy bizonyos térségben. Vagy valamilyen szervezet nagyobb felelősségét kívánja megjeleníteni ilyen módon, egy terület megtartóképességének fejlesztéséért. Előfordul, hogy egy helyi tradíciókkal rendelkező család a nevének vagy éppen emlékének a megmentésére jelentős tőkét adományoz, esetleg valakik egy családi örökséget szeretnének a település fejlesztésére fordítani.
– A kihívási taktika lényege tehát, hogy az alapösszeget nem az önkormányzat, s nem a polgárok kisbefizetései hozzák létre?
– Így van. Ezt általában az üzleti, a profit világból kezdeményezik, vagy egy tehetősebb örökségből indítják el. Ehhez aztán kapcsolódik, hozzátesz esetenként a helyi vagy térségi önkormányzat, illetve a kisebb befizetők. Tehát itt a kezdeményezőnek egy felgyorsító szerepe van, a többi adományozást lendíti mozgásba. És itt a három szektor együttműködése, a közös felelősség és a helyi fejlődés iránti elköteleződés az eredménye a kihívási alap felajánlásának.
Talán a korábban elmondottakból sejthető, hogy a közösségi alapítványok törzstőkéje egyik irányban örökérvényű, megszüntethetetlen – legfeljebb növelhető –, annak csak a kamathozadékai használhatók fel különféle közösségi programokra. Az amerikai alapítványok gyakorlata szerint van egy négy-hat éves felfutási, gyűjtési szakasz, ami során a “repüléshez” szükséges lendületet, tőkét megteremtik, melytől már felgyorsul a tőke növekedése, és a felosztható hozadéka is.
– Ilyen hosszú távra miért fizetnek be az emberek?
– Mert amit valaki ebbe az alapítványba belehelyezett, az örökké ottmarad tőkenövelőként. Ezek a közösségi alapítványok később évenként, vagy más gyakorisággal megjelentetnek – beszámoló jelentésekkel –füzeteket könyveket, amelyekben fennmarad az adományozók neve, ezek a megjelenések a polgárok jó hírét növelik. És van ahol ez fontos érték.
– Van e más egyéb sajátossága ennek a formának?
– Már a fenti példáknál is jeleztem, hogy ezek mindig nagyon határozottan helyi vagy kistérségi kiterjedésű programok segítői lesznek. Ezekhez egy igen tudatos, szakmailag kimunkált támogatásgyűjtő program kapcsolódik. Ezek a programok hangsúlyozottan hirdetik, hogy a bekapcsolódók hozzáadott értéket teremtenek részvételükkel. A programok nagyon pontos helyi ismeretekkel rendelkeznek, összegyűjtik azokat a problémákat amelyekre az emberek szívesen áldoznak pénzeket.
Nagyon fontos a partnerkeresési tevékenysége ezeknek a programoknak, segítenek megtalálni mindhárom szektorban azokat, akik számára előnyt biztosít egy ilyen pénzforrás működése, s ennek a növelése is.
– Ez azt is jelenti, hogy a támogató program különösen érzékenyít a helyi társadalom ügyeire?
– Ez az egyik legfontosabb szakmai jelentősége a közösségi alapítványok működésének.
A magyar viszonyok között egy másik hallatlanul fontos jelentősége is lenne az ilyen folyamatoknak: kiegyenlítő eszköze lehetne a négyévenkénti választásokkal keletkező túldimenzionált váltásoknak. Helyben a politikai változásoktól való függetlenséget növelné.
Végül ha már a mi viszonyainkhoz jutottunk, van egy jelentős szabályozási eltérés a mienkhez képest: a közösségi alapítványok a nonprofit szektoron belül is a legnagyobb adókedvezményt kínálják a befizetőknek. És azért ez még ott is fontos ösztönző hatást jelent.
– Összegezzük tehát, milyen feltételek szükségesek a közösségi alapítványok működéséhez?
– Legyen a térségben egy szervező erő, akarat – tehát egy program. Ösztönző pénzügypolitikai háttér, szabályozottság kedvezményekkel. S legyen egy kihívási pénzalap, ami a térségi hozzájárulást lendületbe hozza, s ami a programok támogatását is el tudja indítani.

Péterfi Ferenc
(CET Társalkodó)

Parola archívum