Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Gazdanapok Nagyrábén
Szerző:	Vercseg Ilona
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1990
Szám:	2
Oldalszám:	8. p.
A cikkben lévő
Nevek:	Groskáné Piránszki Irén, Papp Mihály
Intézmények:	Nagyrábéi Művelődési Ház, Magyar Kertészek Egyesülete
Települések:	Nagyrábé
Tárgyszavak:	közösségfejlesztés, gazdanapok
Megjegyzés:
Annotáció:	Azokat a valós ellenállásokat fogalmazza meg a cikk, amelyek a vállalkozásba kezdéskor félelmeket is ébresztenek a gazdákban. Hogyan lesz föld és tőke a magángazdálkodáshoz mi lesz a termés értékesítésével.

gazdanap.txt

Gazdanapok Nagyrábén

Nagyrábén az önazonosság kérdésköre és az egzisztenciális gondok kerültek a fejlesztői munka homlokterébe. (A részletes jegyzőkönyvet ld. Lemezújság 1990. 2. sz. Groskáné Piránszki Irén: Közösségfejlesztés Nagyrábén cím alatt). Azok a nagyrábéi lakosok, akik a múlt értékeinek összegyűjtésére, a hagyományok felelevenítésére, vagyis a hagyományosabb értelemben vett közművelődési munkára szánták magukat, csalódottan tapasztalták, hogy a nyilvános beszélgetéseken a múlt már átlátható, leülepedett, emlékké nemesült, tehát örömszerző, hálás témáját egyre inkább háttérbe szorítja, sőt elnyomja a jelen bizonytalanságával, gondjaival való szembesülés.

Az egzisztenciális
gondok
szorítása erős. A helyben meghatározó munkahely, a termelőszövetkezet már csak a minimumon vagy az alatt képes létbiztonságot nyújtani tagjainak. Alacsony kereset, burkolt munkanélküliség, magas rezsiköltség, stb. - a tsz a mezőgazdasági nagyüzemek minden problémájával küzd. A környező városok ipari munkahelyeit a tömeges leépítés nagyon közeli réme fenyegeti.
Másutt is megerősített tapasztalatunk, hogy az emberek nem ismerik fel veszélyeztetettségük fokát. Nagyrábé cselédfalu volt és sajnos az is maradt, ahol az önállóságnak csekély hagyományai vannak.

Az emberek
hozzászoktak a földesúri- majd állami függőséghez és most sem tudják másként elképzelni sorsukat, mint hogy az új kormány majd gondoskodik róluk, addig nem érdemes semmit sem csinálni, várni kell.
Nagyon figyelemreméltó azonban az a nagyrábéi tapasztalatunk, hogy az emberek nem mindig azt mondják a fejlesztőknek, amit valójában akarnak. Miközben állandóan visszautasították az egyéni vállalkozásokat elősegítendő ajánlkozásainkat (gazdaiskola szervezése) a "nincs értelme bármit is tenni, várni kell"; "mi már nem tudunk önállóan dolgozni" érveivel, az egyik beszélgetésen egyszercsak nekünk szegezte a kérdést Papp Mihály, a kevés egyéni vállalkozó egyike: "Hát aztán mikor hozzák már azt a bankos előadót, akit megígértek?" "Miért, hát érdekli?" "Persze, hogy érdekel!" "És mások is eljönnének?" "Én megszervezem, tessék nyugodt lenni. Legalább negyvenen itt leszünk, azt garantálom!"
Hát ez volt az előzménye a Nagyrábéi Gazdanapoknak.

Az esteken
nagy volt a részvétel, 50-60 fő jött el alkalmanként figyelni, gondolkodni. Az első estén először az előadók mondták el vállalkozási elképzeléseiket, melynek lényege: megfontoltan haladni, fokozatosan váltani ki a meglévő egzisztenciát az egyre nagyobb volumenű magántermeléssel; a vállalkozás hasznát elszívó kamatfizetéssel szemben jobb, ha a vállalkozó nem hitelfelvételben, hanem magánszövetkezet alakításában gondolkodik, mert az összefogás révén összeadódik a hiányzó tőke, szakértelem, kialakulhat a megfelelő munkamegosztás stb. Ezután több helyi lakos is elmondta vállalkozási nehézségeit, kudarcait és egymást is váddal illették: ha nem lenne ilyen beletörődő - még az is elhangzott: gyáva - a nagyrábéi nép, akkor a faluban már előbbre tarthatna a vállalkozás - lehetne alkudni a tsz-elnökkel kedvezőbb bérbeadáson, belső vállalkozási egységek létrehozásán stb. Úgy tűnik, még sok ilyen, az állóvizet felkavaró beszélgetés szükséges ahhoz, hogy az emberek feldolgozzák közös élményeiket és megértsék megváltozott helyzetüket, melyben képessé kell válniuk az igazi együttműködésre. A helyi tanácselnök végül megkérdezte a vendég-tanácselnöktől, szívesen látnának-e néhány érdeklődő nagyrábéi embert a falujukban, mert helyben szeretnék megtapasztalni a hallottakat. A meghívás elhangzott, s vele az első ilyen célú, szervezett kimozdulás is létrejön.
A második este már drámaibb fordulatot vett. Az orosházi vállalkozó házaspár kincset érő tapasztalathalmazt adott át a kezdőknek, s látszott a hallgatóságon, hogy egyre inkább értékeli őket, s latolgatja saját lehetőségeit. Egyszercsak felállt egy idős ember és azt mondta: "Maguk itt annyit beszéltek, hogy a fele is sok lett volna! Azt mondják meg inkább, hogy a kommunista tanácselnök most miért engedi meg ezt a gyűlést, mikor egy éve még nem engedte volna meg?" Beszélt még arról, hogy idejönnek emberek, akik mesélnek, igérgetnek felelőtlenül, s az ő életük egyre rosszabb lesz. A hozzászólást nagy zavar követte, s a fejlesztők is nehéz helyzetbe kerültek. Tudták, hogy a hozzászólónak van igazsága, hogy csalódottsága és bizalmatlansága történelmi eredmény, de azt is tudták, hogy ez a lelkiállapot megakadályozta emberünket felismerni: itt olyan szakemberek adtak elő, akiknek éppen nem érdeke semmiféle toborzás: teszik a dolgukat a nagyrábéiaktól teljesen függetlenül, évek óta, s ha felkérik őket, esetleg hajlandók elmondani, mit is csinálnak, s ha netán jó kapcsolat alakul ki köztük és hallgatóságuk között, esetleg még segíteni is hajlandók céljaik megvalósításában. Nem először tapasztaltuk már fejlesztői munkánkban, hogy az elfojtott, eddig megnyilvánulni nem tudó indulatok arra rá nem szolgált embereken vezetődhetnek le. Nem nézik, kit érnek. Ezt egy "tetszhalott" helyi társadalom élesztési kisérleteibe be kell kalkulálni és fel kell készülni rá. Az szinte törvényszerű ilyen helyzetekben, hogy az emberek nem szegülnek a támadóval szembe, még akkor sem, ha nem adnak neki igazat, inkább kíváncsian méregetik az előadókat, fejlesztőket, hogyan kerülnek ki a csávából? Kikerültünk, Nagyrábén is, igaz és kemény beszéddel, de nem okozott örömet, mikor az est végén immár kisebb csoportban, négyszemközt kértek elnézést társuk viselkedéséért a nagyrábéiak. Hosszú út vezet még az érdekek helyes és időbeni felismeréséig és az egyenes viselkedésig, az ellenvélemény mások előtti felvállalásáig.
A harmadik alkalom megint konfliktusmentesen, szinte a tanulás jegyében zajlott le. A bankos szakember, látva az emberek érdeklődését, megígérte, hogy akár két napos tanításra is vállalkozik annak érdekében, hogy a nagyrábéiak tisztában legyenek lehetőségeikkel és tennivalóikkal.

A Gazdanapok
tehát folytatódni fog. Május végére meghívnak egy megyei kutatót, aki a Hajdu-Bihar megyei kisvállalkozások terén végzett vizsgálatot és aki áttekinti majd velük a megyei helyzetet. Az értékesítés témáját is szükséges érintenünk, mert felvevő piac nélkül termelésbe fogni lehetetlenség. Meg kell ismerni a kialakult új struktúrákat - a megyei Hangya Szövetkezettől a Magyar Kertészek Egyesületének értékesítési tevékenységéig -, hogy új kapcsolatok, összevetési lehetőségek, vonatkoztatási pontok keletkezzenek a gondolkodásban. S őszszel is van téma elég, legfőképpen a helyi önkormányzattal kapcsolatban.

A Gazdanapok előadásait a nagyrábéi Művelődési Ház és a Közösségfejlsztők Egyesülete közös kiadványban kiadja.

Vercseg Ilona



Parola archívum