Társadalmi szervezetek Zalában

Parola archívum

A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Társadalmi szervezetek Zalában
Szerző:	Jagasits Béla
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1990
Szám:	4
Oldalszám:	4. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	társadalmi szervezet, statisztika, civil társadalom
Megjegyzés:
Annotáció:	A zalai társadalmi szervezetek 85%-a működik 1990-ben egyesületi formában. Ezen belül 96 azoknak a száma, amelyeket helyi társadalomépítő egyesületnek nevezhetünk. Remélhetőleg az állam fölismert érdeke lesz a kormányzati forrásoknak ideáramoltatása.

zala.txt

1. A civil társadalom a mai magyar társadalomban

A nonprofit szféra a privát hatalom megvalósulásának tere, ahol a közjó szolgálatára bontakozik ki az autonóm közösségteremtés és a társadalmi szolidaritás. Lehetősége van ugyan e szférában is a különböző formáknak (egyesületeknek, szövetségeknek, alapítványoknak, tanácsadó és pénzkezelő szerveknek stb.) a pénztermelésre, ám ez nem fő vonása működésüknek, hanem olyan járulékos elem, amely a közérdekű, közhasznú cél megvalósítását segíti karitatív, filantróp módon. Általában olyan területekre irányul a nonprofit szféra tevékenysége, ahol kicsi az állami teljesítmény. Vagy azért, mert nincsenek megfelelő, végleges megoldást hozó eszközei, kompetenciája, vagy azért, mert a probléma szűk réteget, embercsoportot érint, s így nem bírható rá az állam a feszültség kezelésére.

A nonprofit szféra fontos jellemzői az államtól való viszonylagos függetlenség, a kitűzött célok és a végrehajtási eszközök gyors, rugalmas, aktuális szükséglethez igazodó változtathatósága, a résztvevői kör önkéntessége, az egy adott cél megvalósítása érdekében kifejtett elszórt törekvések egyirányúsítása, hatásuk megsokszorozása. Az itt megvalósuló tevékenység és szerveződés átéleti az egyénnel a közösségi erő értelmét, hatékonyságát. Olyan értékeket teremt, amelyek által kiterjednek a demokratikus szabadságjogok. Az egyéni kezdeményezést a közjó felé tereli,a társadalmi szolidaritás szintjére emeli.

Magyarországon a mindenható állam, a végletes paternalizmus ideológikus gondolata a II. világháború előtti nonprofit szférát teljesen fölszámolta, ill. illegális, informális létbe szorította. Ebből adódóan ma a civil társadalom kialakulása kezdeti stádiumban van. Ellentmondásos a helyzete, mert egyrészről
- az alapot adó kulturális minták, tapasztalatok a társadalom jó részében leépültek, újra kell tanulni az e formákkal való élni tudást, olyan szemléletet kell visszaépíteni, amely gyanakvás, ódzkodás nélkül ismeri föl szükségességüket,
- a politikai változások, a pártpluralizmus jelenleg talajtfogó időszaka nem kedvez e törekvéseknek, a pártok általában az érdekérvényesítés kizárólagos szereplői óhajtanak lenni, intoleráns módon viselkednek a nonprofit szférával szemben, ugyanakkor a jelenlegi szabályozás igen kedvező és liberális, több nyugati ország számára is mértékadó, ennek köszönhető a társadalmi környezetben jelentkező feszültségek ellenére a nonprofit formák erőteljes gyarapodása.

A jogi szabályozással kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy különböző jelzések arra utalnak, ezt a területet is elérik az újracentralizáló törekvések. A pénzügyi logika mindig is gyanakodva figyelt e szférára, s napjainkban érez elég erőt ahhoz, hogy újraszabályozza a nonprofit területet, szigorítsa a lehetőségeket, korlátozza a működést. Az ürügyet az szolgáltatja, hogy az éberen figyelő ügyeskedők e formák alkalmazásával valóban vontak ki pénzeket az állami adóztatás, az állami költségvetés fönnhatósága alól, s forrásaik nem közjóléti célokat szolgálnak. Az állam ahelyett, hogy kiépítené az ellenőrzés egy differenciált rendszerét, s nagy szerepet adna a belső szakmai kontrollnak és a
nyilvánosságnak, szóval ehelyett pénzügyes eszközökkel óhajt élni. Veszélyes ez a merev szemlélet akkor, amikor az ígéretes törekvések, a társadalmi

integrációt erősítő tevékenységek még kezdeti stádiumban vannak, még az igazi kibontakozást megelőző szakaszban. Folyamatok leállhatnak, megakadhatnak, nem várt irányba fordulhatnak a rigid költségvetési szemlélet túltengésével.

2. A nonprofit mező Zalában

A zalai nonprofit szférát (a pártok, egyházak kivételével) 1990. november 10-én 579 társadalmi szervezet alkotta. Ez év március 1-jéhez képest számuk 105-tel gyarapodott. Míg márciustól augusztusig havonta átlagosan 9,4 új szervezet jött létre, addig augusztustól novemberig 19,3. Tehát a társadalom egyre erősödő mértékben ismeri föl a privát hatalom formái kiépítésének szükségességét.

A társadalmi szervezetek jellegük szerint 1990. 11. 10-én

Jellege Száma %
Sportegyesület 212 36,61
Önkéntes tűzoltóegyesület 66 11,40
Érdekvédelmi szervezet 53 9,15
Településvédő egyesület 50 8,64
Horgászegyesület 40 6,91
Alapítvány 35 6,04
Vadászegyesület 33 5,70
Baráti kör egyesület 23 3,97
Szakmai szervezet 20 3,45
Egészségvédelmi, szociálpol. 11 1,90
Állatbarát 9 1,55
Kulturális 9 1,55
Nemzetiségi 3 0,52
Természetvédő 2 0,34
Egyéb 13 2,24
Összesen 579

A zalai társadalmi szervezetek 85%-a működik egyesületi formában. Ezen belül egy másféle fölosztást követve 96 azoknak a száma, amelyeket helyi társadalom építő egyesületeknek nevezhetünk. Ezeknek bármi a nevük, fő céljuk, általában előbb-utóbb kénytelenek fölvállalni a település szinte minden ügyét, egész problémakörét. E jellegből adódóan zömük faluban működik, míg a társadalmi szervezetek egészét nézve a városé a túlsúly.

A továbbiakban a helyi társadalom építő egyesületek néhány kérdésével foglalkozunk.

Sajátos eltérés a nyugati országok egyesületeihez képest, hogy míg ott zömében kifejezetten kulturális és sportegyesületek jönnek létre, addig a magyar egyesületek a helyi hatalom, a helyi érdekvédelem szférájához tartoznak, ha úgy tetszik:a politikai szférához, de nem pártpolitikai értelemben. Sőt, egyre inkább levetik azt a közművelődési jelleget, amelybe az egyesületek alakulásukkor szinte belekényszerültek, hiszen a közművelődés köpönyegébe, álcájába bújva volt a legveszélytelenebb a működésük. (Több egyesületnek egy közös érintkezési pontja marad a közművelődéssel:a közösségi ház mint épület, mint helyiség - így közös az elvesztés veszélye is.)

A közművelődésből a helyi hatalmi szférába való átlépés folyamatát jól mutatja az egyesületek szereplése a helyhatósági választásokon. Nem igazán bíztunk benne, hogy a pártokon kívül más szervezetek is kapnak jelöltállítási jogot. Hiszen abban az

időszakban élünk, amikor a pártok omnipotensnek képzelik magukat minden kérdésben (bár ez oldódik a taxisblokád óta). Mégis megkapták a társadalmi szervezetek a jelöltállítási jogot. Egyrészt azért, mert a pártpolitikai elbizakodottság szükségszerűen veszített erejéből, másrészt azért, mert a társadalmi szervezetek már képviseltek olyan tömeget és erőt, hogy kockázat nélkül nem lehetett figyelmen kívül hagyni őket.

Ismereteink szerint a zalai helyi társadalom építő egyesületek 50-60%-a indított jelölteket, általában nem "hivatalosan", tehát a szavazólapon a jelölt neve mellé nem írták föl a támogató egyesületet, mert a kislistás rendszerben ennek nem látták értelmét, de gyakorlatilag szervezték a kampányt, az ajánlócédulák gyűjtését stb. Ahol indítottak jelölteket, ott átlagban az egyesületi jelöltek alkotják a testületek 49%-át (a volt társközségekben - ahol vérre menőbb volt a tét - magasabb, a volt székhelyközségekben alacsonyabb ez az arány).

Meggyőződésünk, hogy ezzel az erőpróbával az egyesületek fejlődése minőségileg új szakaszába lép, mert látták az egyesülés kézzelfogható értelmét, eredményét. Jelentkezik ez további egyesületek alakulásában és abban is, hogy pozitív irányba változik az "1-2 fő megszakad, a többség passzív" modellje.

Az önkormányzati törvény megerősítő módon foglalkozik az egyesületek és a képviselő testületek viszonyával, szelleme a nyilvánosságot és a döntések társadalmasítását sugallja. Valóban: a helyi önkormányzatok mellett a társadalmi kontroll megvalósítására a legkézenfekvőbb forma az egyesület, ill. a halmozódó problémák kezelésében az önkormányzati elégtelenség is az egyesületekkel való együttműködést állítja előtérbe. Vannak azonban olyan jelenségek is, amelyek ennek ellenében hatnak. Az egyik a bosszú jelensége ott, ahol az egyesület nem az önkormányzati hatalomhoz jutottakat támogatta. Van olyan polgármester, aki nem szűnő buzgalommal kereste eddig az egyesület megszüntetésének lehetőségét, s mivel ez nem megy, jelenleg ellehetetlenítésén dolgozik. A másik jelenség központi mintára a társadalmi kontroll korlátozása, a helyi újracentralizálás. Egészen általános, hogy a képviselő testületek alig-alig engednek ki a kezükből döntési jogokat. Vagy e jogosítványok nélkül hozzák létre a bizottságokat, vagy - elkerülendő a kényelmetlen vitákat - eleve nem is bizottságot, csak "munkacsoportot" szerveznek. Máskor a képviselőtestületi üléseken az egyesület jelenléte nem kap szabályozott formát - amivel együtt járna a tanácskozási jog -, hivatkozva arra, hogy az ülések a törvény értelmében eleve nyilvánosak. Általános megoldási mód az is, hogy az önkormányzat "HNF-szerepben" fogadja csak el az egyesületet, tehát gyakorlatilag a társadalmi munka szervezését bízza rá. A végrehajtás az övé, a döntéselőkészítés és a döntés azonban nem.

Sok mindenről kellene még beszélni: az alulról vagy helyesebben a helyben szerveződésről, a helyi értékről, a helytörténet-honismeret átfordulásá-ról, ahogy hobbiból társadalmi értékké vált, a tagsági összetételről, az egyesületi vállalkozás kezdeményeiről és gondjairól stb., de nincs rá terjedelem.

Összességében a feszültségek ellenére bíztató a nonprofit mező formáinak tömeges jelenléte, számszerű gyarapodásuk és (ennél lassúbb) minőségi

fejlődésük. Valószínűleg további robbanásszerű növekedést hoz létre, ha a helyi önkormányzatok fölismerik alapvető érdekeiket e formák létrehozásában (elsőként az alapítványoknál).Ugyancsak ezt eredményezi a különböző szakmák szervezkedése vagy éppen veszélyeztetettsége. E folyamatok kibontakozása alapérdeke magának az államnak is, hiszen a tömeges társadalmi feszültségeket, problémákat egyedül nem képes kompenzálni vagy enyhíteni, ill. a fejlesztésre váró területeket önmaga nem képes finanszírozni és szervezni. îgy remélhetőleg az állam fölismert érdeke lesz a liberális szabályozás megtartása, a kormányzati források nonprofit szférába áramoltatása. Már csak azért is, mivel nálunk a szponzoráláshoz sem a gazdasági egységek, sem a középosztály nem elég tőkeerősek, az újgazdag polgárság pedig frissen kialakult, szemlélete, attitűdje távol esik a közcélok finanszírozásától. S ahogy az egész társadalomnak, a nonprofit mezőnek is szüksége van a világos, egyértelmű gazdasági-társadalmi-politiksai kormányprogramra, amelyhez igazodni lehet. Enélkül minden törekvés, irány csak esetleges, szükségszerűen alacsony hatásfokú.

Jagasics Béla

Parola archívum