Cím:	Egyetemes Nyilatkozat az Önkéntes Munkáról
Szerző:
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1997
Szám:	1
Oldalszám:	16.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:	International Association for Volunteers Effort (IAVE): Önkéntes Erőfeszítések Nemzetközi Egyesülete, LIVE'90 Világkongresszus
Települések:	Párizs, Washington
Tárgyszavak:	önkéntesség, önkéntes munka
Megjegyzés:
Annotáció:

1. Az önkéntes munkások, akik inspirációt merítenek az Emberi Jogok 1948-as Egyetemes Nyilatkozatából és a Gyermeki Jogokra vonatkozó, 1989-es Nemzetközi megállapodásból, kötelezettségüket úgy tekintik, mint a társadalmi, kulturális és gazdasági fejlődés egy eszközét a változó világban. Alapelvüknek tekintik, hogy “Minden személynek joga van a gyülekezés és a békés szövetkezés szabadságára”.
2. Az önkéntes munka
– önkéntes választás eredménye, amely a személyes motivációkra és lehetőségekre támaszkodik;
– a polgárok aktív részvételét jelenti az emberi közösségek és városok életében;
– hozzájárul az élet minőségének javításához, az emberek kibontakozásához, a nagyobb fokú szolidaritáshoz;
– akciót, cselekvést eredményez, általában egy egyesület keretében szervezett mozgalomban;
– hozzájárul ahhoz, hogy válaszoljunk a társadalom legfontosabb kihívásaira egy igazságosabb és békésebb világért;
– elősegíti a kiegyensúlyozottabb gazdasági és társadalmi fejlődést, munkahelyek létrehozását és új szakmák kialakulását.

Az önkéntes munka alapelvei:

1. Az önkéntesek a következő alapelveket valósítják meg a gyakorlatban:
Az önkéntesek:
– elismerik a bármilyen másik emberrel, férfival, nővel, gyermekkel való szövetkezés jogát, bármilyen is legyen fajuk, vallásuk, fizikai, társadalmi, anyagi állapotuk;
– tiszteletben tartják minden emberi lény méltóságát és kultúráját;
– kölcsönös segítséget és szolgáltatásokat nyújtanak, érdekektől mentesen, akár személyesen, akár egy egyesület keretében, a partnerség és testvériség szellemében;
– figyelemmel vannak az egyének és a közösségeik igényeire, és kiprovokálják a tágabb közösség részvételét is, hogy ezeket kielégítsék;
– azt szeretnék elérni, hogy az önkéntes munka a személyes kibontakozásnak, az ismeretek és új szakértelmek megszerzésének, a képességek bővítésének is eleme legyen, előnyben részesítve a kezdeményező- és alkotókészséget, és lehetővé téve, hogy az emberek inkább cselekvőek, mint felhasználók és fogyasztók legyenek;
– ösztönzik a felelősségvállalás szellemét, bátorítják a családi, közösségi és nemzetközi szolidaritást.
2. Tekintettel ezekre az alapelvekre, az önkéntes munkások:
– bátorítsák azt, hogy az egyéni elkötelezettség közös mozgalommá alakuljon át;
– aktívan törekedjenek arra, hogy egyesületüket támogassák, céljait tudatosan magukénak vallják, tájékozódjanak politikájuk és működésük felől;
– kötelezzék el magukat arra, hogy a közösen meghatározott feladatokat egyéni képességeik, rendelkezésre álló szabadidejük és az elvállalt felelősség szerint bevégezzék;
– a kölcsönös megértés és megbecsülés szellemében működjenek együtt az egyesület minden aktív tagjával
– fogadják el, hogy képezzék őket;
– érezzék titokban elkötelezettnek magukat.
3. Az egyesületek, ugyanolyan tiszteletben tartva az emberi jogokat és az önkéntes munkások alapelveit
– alakítsák ki a szükséges szabályozásokat az önkéntes tevékenység gyakorlásához, határozzák meg az önkéntesek részvételének kritériumait, és ügyeljenek arra, hogy mindenkinek tiszteletben tarthassák a pontosan megfogalmazott funkcióit;
– alakítsák ki a szükséges szabályozásokat az önkéntes tevékenység gyakorlásához, határozzák meg az önkéntesek részvételének kritériumait, és ügyeljenek arra, hogy mindenkinek tiszteletben tartassák a pontosan megfogalmazott funkciót;
– bízzanak mindenkire olyan tevékenységeket, amelyek neki megfelelnek, és biztosítsák a szükséges képzést és segítséget;
– gondoskodjanak az eredmények rendszeres értékeléséről és ezek ismertetéséről;
– gondoskodjanak megfelelő módon arról, hogyan fedezhetők azok a kockázatok, amelyeket az önkéntes munkások vállalnak funkciójuk gyakorlása közben, illetve azok a károk, amelyeket akaratlanul okoznak tevékenységük során harmadik személyeknek;
– könnyítsék meg, hogy akárki részt vehessen az önkéntes munkában, és térítsék meg a vállalt költségeket, amikor ez szükséges;
– alakítsák ki, milyen módon vethet véget, akár az egyesület, akár az önkéntes munkás a kötelességeinek.

NYILATKOZAT
Az Önkéntes Erőfeszítések Nemzetközi Egyesületének kezdeményezésére Világkongresszuson összegyűlt önkéntes munkások kinyilvánítják, hogy hisznek az önkéntes munkában, mint alkotó és közvetítő erőben;
– amely által tiszteletben lehet tartani minden ember méltóságát, el lehet ismerni azt a képességét, hogy saját életét cselekvően alakítsa és gyakorolhassa állampolgári jogait;
– amely hozzájárul ahhoz, hogy megoldjuk a társadalmi és környezeti problémákat;
– amely elősegíti egy humánusabb és igazságosabb társadalom felépítését, és előnyben részesíti a világméretű együttműködést is.
Felszólítják az államokat, a nemzetközi intézményeket, a vállalatokat és a tömegkommunikációs eszközöket, csatlakozzanak hozzájuk partnerként, hogy kedvező nemzetközi légkört lehessen kialakítani egy olyan önkéntes munka előmozdításához és támogatásához, amely hatékony, mindenki számára elérhető és szimbóluma az emberek és nemzetek közötti szolidaritásnak.
Párizs, 1990. szeptember 14.

Parola archívum