Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Falusi levél az egyetemistákhoz
Szerző:	Bojtor István
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1990
Szám:	2
Oldalszám:	15. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:	Gönc, Göncruszka, Vizsoly
Tárgyszavak:	egyetemista terepgyakorlat
Megjegyzés:
Annotáció:	A Társadalomkutató terepgyakorlat meglepetés volt a lelkésznek és a gyakorló egyetemistáknak is. Az egyetemisták rádöbbentek, hogy falun nagyobb a gond mint gondolták. A helyben maradt öregeknek és fiataloknak nincs perspektívájuk.

falevegy.txt

Falusi levél az egyetemistákhoz

Kedves Fiatalok! 1990. január 26-án olyan kíváncsian fogadtunk Titeket, mint ahogy érkeztetek. Február 8-án nekünk úgy fájt az elválás, mint nektek, amint búcsút mondtatok a Hernádvölgyének, Borsó és Gergely hegy erdőinek és történelmi titkainak.
..."Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Felsőoktatási Tanácsadó Szolgálat." "Társadalomkutató terepgyakorlat." Ijesztő, tudományos szavak. Mi pedig ilyen "címszó alatt" nyílt tekintetű, hús-vér fiatalokkal találkoztunk. Iszonyodom az egyházi, világi bürokráciától, személytelen hivatalos "érintkezéstől". Főnök és beosztott különbségének kimunkálásától. Lelkipásztor kötelessége az életközelség építése, még tudományos vonalon is. Örülök, hogy első pillanattól családi légkör alakult közöttünk. A saját személyünkre és helyzetünkre kiszabott szerepet játszottuk el, képmutatás nélkül.
Az Egyetem által kitűzött országos témák közül legtöbbeket a világnézet, egyház, társadalom érdekelt. Ma az értékválság lóg a levegőben. Túljelentkezés volt Gönc-Göncruszka-Vizsoly környékére. Vonzott a kistelepülés, ahol közelebb van egymáshoz ember, társadalom, egyház és természet. Világosabb a képlet, mint nagy városban. Ti tőlünk kívántatok kapni, tanulni, feltöltekezni, amit átvihettek és beépíthettek a jövendőbe. Mi tőletek vártunk egy kis megértést és azt, hogy valami életjelt adjatok valahol rólunk.
De mit adhatunk át Göncruszkán nektek? Szemetes utcáinkat, napraforgóval teleköpött autóbusz- és vasúti megállót. Valamikor Abaújban oly híres, de most parlaggá lett szántóföldet? Pusztuló erdőt, több milliárd dolláros nemzeti adósságot? Valamilyen gondolatot? Kétséget, panaszt? Halálsikolyt? Van itt még valami eredeti és nemes?
Falunkba is betört, szaknyelven, "az elidegenedés" valamint a "modernizálódás". Az egyik, magyarul közönyt jelent. "Nem érdekel." "Nincs értelme." A másik jelentése öntudat és szülőhely értékének feladása. Bíztattak erre vezetőink is. Kiadták a jelszót: "Pusztuljon mindaz, ami régi". És hajszálgyökereket pusztított az állami vezetés makacs centralizációval. Új ház építésére tilos volt telket kimérni Göncruszkán. Lakosságunk rábólintott a határozatra és menekült. Helybeli öreg szülők verejtékéből sorra épültek Göncön, Encsen, Felsőzsolcán, Miskolcon új házsorok. Jutott belőlünk Budapestre és Észak Amerikába is bőven. Falunk üres, romos házai szaporodtak, városkörnyéken a jó termőföldek beépültek.
Egyetértettünk abban, hogy minél többféle emberrel, közösséggel, intézménnyel, történelmi hagyománnyal találkozzatok. Féltetek volna az egyirányúsítástól, hogy egy valaki telepedjék reátok. Ezért irányítottalak a tárgyilagos tanácstitkárhoz, különféle kvalitású tanítókhoz, intézetvezetőkhöz. Figyelmesen kérdeztétek, hallgattátok őket, de könnyed mozdulattal lesöpörtétek magatokról, amikor a vezető pedagógus üres szólamokkal kívánt "etetni benneteket". Elragadtatással összegeztétek a sokgyermekes Victor István hejcei lelkésszel, a magányos óriás Balogh István plébánossal és a messziről kivilágló Sándorné Marika művelődési vezetővel való találkozást.
Érdeklődve ültetek be Népfőiskolánkra, amit éppen dr. Szabó Lajos tudós professzor élvezetesen tartott Károlyi Gáspárról. Falunk lakosságával illusztris Bartók-termünkben találkoztatok. Kérdések özönét zúdítottátok reánk, "in medias res" - belevágva a dolgok közepébe: "Miért maradt Göncruszkán? Hogy érzi magát itt a fiatal? Az iskola hatása a falura és fordítva? Mi lenne, ha újra önállósulnának? Egyház és társadalom. Lelkipásztor személye. Földszeretet. Kapcsolat a szomszédos faluval..." Nyíltan, reálisan válaszoltak, aztán szaporán visszakérdeztek, aminek az volt a lényege: Ti városi fiatalok, mit tesztek a faluért? Visszajönnétek valaha ide?
Köszönjük, hogy bíztattatok!
Részt vettetek lelkészi közösségünkben is. Úgy látjátok, hogy mivel az államkaszsza üres, ezért az egyházra testálják a művelődést. Az egyház pedig húzódik tőle. Miért? - Nehéz theológiai argumentumokra hivatkoztunk, hogy az egyház küldetése nem a művelődés. Enkaleo, eklézsia, jelentése: kihívni. Krisztus kihív, magának választ embereket, akiket mássá tesz jellemben, értékben és minőségben. Ma erre van szükség, mert nem gazdasági, politikai krízisben élünk, hanem lelki nyomorúságban!
Összegezek. Találkozásunk meglepetés volt nektek és nekem. Nektek azért, mert rádöbbentetek, hogy nagyobb baj van Magyarországon (kicsiny faluban), mint ahogy gondoltátok. A helyben maradt öregeknek s néhány fiatalnak nincs perspektívája. Nem becsüli se magát, se lakóhelyét, sem azokat, akik érette valami jót akarnak.
Meglepődtünk mi is rajtatok, hogy éppen a falut, "egyház és társadalmat" választottátok. Pontosan utánanéztetek a dolgoknak. Megragadtátok a lényeget. Választékosan beszéltek és a benzingőzös motorizáció divatjában szívesebben gyalogoltatok Gönc - Göncruszka között, hogy magatokba szívjátok a friss levegőt, erdők-hegyek-völgyek szépségét, a föld leheletét. Ezért néztünk rátok örömmel, sőt kis büszkeséggel, mint az utánunk következő magyar generációra!
Búcsúzásul is Károlyi Gáspárra hivatkozom. Az ő korszakában a mocsár fenekére süllyedt magyar nemzetünk. A háromfelé tépett ország egymás ellen acsarkodott. Az egyház haldoklott. Mohács után semmi remény és semmi kiút. De Károlyi Gáspár látta és hirdette az Egyetlent. Aki szólt, hogy én vagyok az úr. Krisztusban van megoldás.

Kérjük tőletek, hogy maximálisan tanuljatok!
Maximálisan készüljetek föl, kedves fiúk és lányok!
Magyar fiatalok! Falura visszavárunk!

Göncruszka, 1990. február
Bojtor István
református lelkész

(Részlet a Hírlánc című B.A.Z. megyei kiadványból)



Parola archívum