Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	"Cselekedni helyi, lobbyzni magas szinten kell"
Szerző:	Varga Matild
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:	Követő program segédanyaga
Év:	1997
Szám:	1
Oldalszám:	2-3.
A cikkben lévő
Nevek:	Alison Lys, Judith Reynolds, Dr. Mátay Katalin, József Róbert, Lantos Tamás, Donáth Jordánka, Láng László, Bagó József
Intézmények:	Munkaügyi Minisztérium Nemzetközi Programok Főosztálya, Közösségfejlesztők Egyesülete, Devon Cooperative Development Agency (Devon-i Szövetkezetfejlesztési Iroda), Európai Unió, OFA, Álláskeresők Egyesülete, hajdúböszörményi Munkanélküliek és Álláskeresők Egyesülete, Nap Klub Alapítvány, Bátonyterenyei Jóléti Szolgálat Alapítvány, Pro Excellentia Alapítvány, Hernádvécsei komplex térségfejlesztési program, "ÁSZOKFA (Állástalanok Szervezetei Országos Közösségének Fejlesztő Alapítványa), KULCS című prog., Ormánság Alapítvány, Nagyszékely Alapítvány (""kék ház""), Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, Munkaügyi Minisztérium Foglalkoztatási Programok Főosztálya
Települések:	Kunbábony, Bács-Kiskun megye, Szolnok megye, Hajdúböszörmény, Budapest, Bátonyterenye, Kiskunhalas, Kőbánya, Hernádvécse
Tárgyszavak:	önsegítő munkahelyteremtés, munkahelyteremtés
Megjegyzés:
Annotáció:

“Cselekedni helyi, lobbizni magas szinten kell”

Legtömörebben Alison Lys tanácsadó, a Munkaügyi Minisztérium Nemzetközi Programok Főosztálya Magyarországon élő munkatársa foglalta össze annak a tanácskozásnak a tanulságait, melyet 1997. június 28-29-én a Közösségfejlesztők Egyesülete szervezett Kunbábonyban.
A szemináriumon, melynek témája “Közösségi alapú, önsegítő munkahelyteremtés elősegítése közösségi munkások által” mintegy ötvenen vettek részt. A bemutatott projektek az önsegítés és a szakemberek általi segítés széles skáláját sorakoztatták fel, a mezőgazdasági tevékenységtől a szolgáltatásokig, a tervezéstől a gyakorlatig, az egyénitől a közösségi önsegítő vállalkozásokig, s valamennyi fókuszában a munkanélküliség mérséklése, a helyi munkahelyteremtés állt.
A rendszerváltás óta a közösségfejlesztésben is elsősorban a gazdasági problémák kerültek előtérbe, s az egyesület szakemberei e szemináriumon arra kerestek választ, hogyan tudnak az embereknek segíteni saját munkahelyük megteremtésében.
E válaszadásban sokat segített a Devon Cooperative Development Agency (Devon-e Szövetkezetfejlesztési Iroda) igazgatónője, Judit Reynolds, aki az angol példák felsorolása mellett sok éves tapasztalataival segített a közös gondolkozás elindításában. A “mit tehetünk?” súlyos kérdésére válaszolva azt tanácsolta a helyi fejlesztőknek, hogy vizsgálják meg először saját közösségüket és annak környezetét. Az önsegítő vállalkozás helyi legyen, helyi erőforrásokra (nyersanyag, tudás, munkaerő) épüljön, hogy a felmerült igényeket elsősorban helyi szinten elégíthesse ki. Az ilyen céltudatos gondolkozás hozhatja létre a közösségi alapú vállalkozás környezetét.
Judith Reynolds, miután tisztázta, mi a különbség a szövetkezetek és a közösségi vállalkozások között (előbbiben a tulajdon és a haszon egyenlően oszlik el, utóbbinál közös tulajdonlás mellett a profit is a közösségé), rámutatott a közösségek megnövekvő szerepére, melyet az Európai Unió támogatásainak odaítélésénél is egyre inkább figyelembe vesznek. A tapasztalt közgazdásznő nem először jár Magyarországon (ő volt a Közösségfejlesztők Egyesülete által két évvel ezelőtt szervezett szövetkezetfejlesztői képzés egyik tanára), így hiteles javaslatokat tudott tenni az angolhoz sokban hasonló közös problémák (vidékiség, magas munkanélküliség, szegénység, forráshiány) megoldására. A válasz közösségenként más és más, köztük lehetséges az altenatív földhasználat, a szövetkezeti marketing, az idegenforgalom, a kézművesség közösségi alapú működtetése.
S bár a közösségi gazdaságfejlesztés önmagában nem válasz egy régió problémáinak megoldására, mert lassú folyamat eredménye, minőségében azonban óriási változást hozhat. Következtében az emberek nem lesznek többé ugyanazok, ezután másként reagálnak már az élet dolgaira.
A szeminárium másik külföldi vendége, Alison Bys is egyetértett azzal, hogy kis közösségekben helyi cselekvést beindítani nagyon időigényes dolog. Ugyanakkor azért szükséges, mert – mint az angol példa is mutatja – a felülről jövő segítésnél nincs drágább, pazarlóbb megoldás! Az állam helyett a kis közösségek tudják jobban megfogalmazni saját problémájukat, s ha felismerik az egységesülés szükségességét, közösen sokkal hatékonyabban tudnak fellépni érdekeikért. A közösségfejlesztés időszerű feladata, hogy ezeket a folyamatokat gyorsítani segítsen, hiszen már a magyarországi kormányzat is belátja, hogy a feladatokat helyi szintre való visszautalás nélkül megoldani nem lehet.
Ennek köszönhetően hazánkban kb. 5 év óta valamelyest javult a helyzet, hiszen az OFA pályázatai segítségével több helyen indultak figyelemre méltó kezdeményezések. Közülük számos példát ismerhettek meg a szeminárium résztvevői. Ezekben közös, hogy szinte kivétel nélkül a helyi munkanélküli egyesületek és állami pénzek találkozása révén jöttek létre. Így a Bács-Kiskun-Szolnok megyei Álláskeresők egyesülete “Újra Dolgozom” programja, mely talán a legkiterjedtebb rendszert állította fel a megye több településén a munkát keresők megsegítésére, személyre szóló támogatására. A hajdúböszörményi Munkanélküliek és Álláskeresők Egyesülete szolgáltatóház működtetésével már munkát is biztosít, s a közös gondolkodás jó példája a használaton kívüli önkormányzati földtulajdon hasznosítása a közösség rászoruló tagjainak.
Külön csoportot alkotnak azok a helyi kezdeményezések, amelyek valamely az állam által már nem, vagy nem kielégítően támogatott feladat megoldását tűzték ki célul, például a gyermekvédelem, családgondozás területén. Így a Budapest VIII. kerületében működő Nap Klub Alapítvány nappali gyermekfoglalkoztató szolgáltatásai, a Bátonyterenyei Jóléti Szolgálat Alapítvány állami gondozott gyerekek társadalomba való beilleszkedését és lakáshoz jutását célzó projektje. Legmeggyőzőbb volt ezek sorában a Pro Excellentia Alapítvány a Napközbeni Kisgyermekellátásért létrejött programja, amely már megvalósult alternatív szolgáltatásaival konkrét módszerbeli tapasztalatokkal is szolgál. A kísérletképpen Kiskunhalason 6 fővel létrehozott rendszerről Dr. Mátay Katalin elmondta, hogy az önkormányzati támogatásokra is számot tartó hiánypótló szolgáltatások elsősorban a bölcsődei ellátás kiváltására alkalmasak, annál jóval olcsóbban, munkát adva településenként néhány embernek. Tevékenységüket most Budapest egyik sok problémával küzdő területére, Kőbányára is kiterjesztik, ahol az erre vonatkozó igényt egy közösségi felmérés tárta fel.
A vidékiség gondjainak felszámolását célzó térségfejlesztő programok is megjelentek a tanácskozáson. Ígéretesnek látszik a Hernádvécsei komplex térségfejlesztési program, mely a legsúlyosabb helyzetben élő cigány lakosság segítésére készített és támogatott 3 éves feladatterv, magában foglalva az oktatás, gazdasági tevékenység, közösségfejlesztés és a marketing elemeit.
Hasonló programok elméleti kidolgozásában szerzett gyakorlatot az ÁSZOKFA – Állástalanok Szervezetei Országos Közösségének Fejlesztő Alapítványa –, melynek képviselője, József Róbert szerint a tőkehiánynál nagyobb kárt tehet a közösségi vállalkozásokban az átgondolatlanság. Szerintük a szövetkezeti formában megvalósuló műszaki fejlesztést kell előtérbe helyezni, s ezt regionális szövetkezetfejlesztési iroda felállításával kívánják megvalósítani. A fejlesztés lépéseit tartalmazó, cigány fiatalok körében kipróbált KULCS című programjuk tanulsága is igen fontos: a vállalkozásra felkészített közösségnek is szüksége van a belső vezetőre, összetartó erőre.
Ez a társadalomban jelen lévő bizalmi válság még sok feladatot ró többek között a közösségfejlesztőkre.
A beavatkozás veszélyeire hívta fel a figyelmet Lantos Tamás, az Ormánság Alapítvány képviselője, rámutatva, hogy egy-egy zárt terület megnyitásával az organikus egyensúly beavatkozások által történő felborításával a helyi erőforrások – kellő odafigyelés híján – lényegesen megcsappanhatnak (mint a természeti környezet, emberi tartás). A gyakran célt tévesztő, sehol nem hasznosuló képzéseknél fontosabb lehet a helyben végzett, közös értékteremtő – például családi – munka segítése, amely azonban nem eleme ma még a rendszernek.
Mindezt a Nagyszékely Alapítvány “kék ház” programja ismertetésével Donát Jordánka is elmondta, egy alig több mint 300 fős településen tett szívszorító erőfeszítéseivel kikerülhetetlenül feltéve a kérdést az OFA és a Munkaügyi Minisztérium jelenlévő képviselőinek: ki segít abban, hogy a családok önfenntartók legyenek.
Válaszul a program végén Láng László, az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány és Bagó József, a Munkaügyi Minisztérium Foglalkoztatási Programok Főosztálya munkatársa elmondta: a jövőben mindkét oldalról nagyobb figyelmet kívánnak szentelni a nonprofit szervezetek munkahelyteremtő erőfeszítéseinek, a pályázatok kiírásánál javaslataikat szívesen fogadják, s pénzügyi támogatásra is több lehetőség nyílik.

Varga Matild

Parola archívum