Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Baráti körtől a térségi összefogásig
Szerző:	Pósfay Péter
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1996
Szám:	1
Oldalszám:	4-5
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:	Magyar Művelődési Intézet, Közösségszolgálat Alapítvány, Faluház Baráti Kör, Vasi Hegyhát Térségfejlesztési Önkormányzati Társulás
Települések:	Győrvár
Tárgyszavak:	térségi összefogás, térségfejlesztés
Megjegyzés:
Annotáció:

Kistérségi fejlesztőmunka



Baráti körtől a térségi összefogásig

Példa arra, hogy a hátrányos körülmények, a kényszer mire sarkallhat egy közösséget, amely önhibáján kívül sodródik bele egy helyzetbe...

A helyszín

A térség a hátrányos helyzetű, elmaradottként számon tartott települések csokra Vas megye déli sávjában. Szomszédságában a szintén aprófalvas Zala megye göcseji-őrségi tája. 4-5 km-re északra húzódik a 8-as főút, alig 25 perces autóúttal elérhetővé téve Rábafüzest, s így Ausztriát. Az elmaradott térséghez tartozó települések közé ékelődő Győrvár, (1995-ben) 250 háztartásával, 700 lakosával a megye határán, a megyeszékhelytől 34, a szomszéd Zala megye székhelyétől 14 km-re, és a hozzá legközelebb eső várostól, Vasvártól 8 km-re fekszik
Körjegyzőség, körzeti általános iskola, óvoda, öregek napközije jelenti az intézményi ellátottságot, s egy FALUHÁZ, mely “ismét a falué, s benne saját házára lelt a település lakossága”.
Munkalehetőségek helyben alig akadnak, az itt élők legközelebb Zalában, Vasváron, Körmenden találnak munkát. A megyében itt a legmagasabb a munkanélküli ráta (12,5% a megyei átlag 7,1-ével szemben – 1995 decemberében). A helyben lakó értelmiségiek csupán páran vannak, a tantestület is javarészt “bejáró”.

Az előzmények

1986: Győrvár és a környező három település Hegyhátszentpéter Petőmihályfa, Andrásfa) elhatározza, közös erővel faluházat épít a székhelyközségben, nem lévén művelődési háza. Lakossági kötvényt bocsátanak ki, sokan a TEHO ráfordítást ajánlják fel, rengetegen jelentkeznek társadalmi munkát vállalva. Tervezőként a MAKONA Irodát, s benne egy fiatal szombathelyi építészt, Ekler Dezsőt kérik fel, s lassan megszületik a megye legszebb közintézménye, a győrvári Faluház. A pénz fogytán, az építés lelassul, s közben beköszönt a rendszerváltás, hamarosan felállnak az önkormányzatok, megtörténik itt is a különválás, vagyonelosztás – vitatott pontként még ma is húzódik egy bírósági per a Faluház tulajdonjogát illetően. A munka befejezése, a ház berendezése Győrvárra marad, a korábbi társak már nem vállalnak részt a munkálatokban, s az addig “kölcsönadott” támogatást is visszakövetelik. A hasznosításra látszólag jó megoldásként születik a bérbeadás ötlete. A bérleti szerződés értelmében azonban a külföldi bérlő fokozatosan ki tudja semmizni az önkormányzati tulajdonost. Ezt ismeri fel az idő közbeni választáson polgármesterként ismét bizalmat kapó egykori tanácselnök. Gyors beavatkozásának köszönhetően felbontják a bérleti szerződést, ezzel megmentve a falunak az intézményt.

A helyzet

Győrvár magára marad az épület befejezésével, berendezésével, hasznosításával, s közben vagyonjogi vitát folytat a környező településekkel, melyekkel egy körjegyzőséghez tartozik ma is. Az önkormányzatnak sem pénze, sem szakembere nincs az épület befejezésére és hasznosítására.
Megoldásként a közösség épületének közösségi kézbe adása látszik.
Az ötlet a Magyar Művelődési Intézet által meghívott, és épp Vas megyébe is ellátogató francia szakemberek adják, akik több helyen arról tartanak előadást és folytatnak konzultációt az érdeklődőkkel, hogy Franciaországban hogyan működnek a közösségi kezelésben lévő ifjúsági intézmények.
A következő lépés rövid kapcsolatfelvétel és szakmai támogatás kérése a Közösségszolgálat Alapítványtól. S ezzel kezdetét veszi egy meglehetősen hosszantartó folyamat.
Innen a közösségfejlesztés “klasszikus” algoritmusa szerint történnek a dolgok:
– A központi mag megtalálása – összehívása – csoportos beszélgetések – a kör szélesítése – formalizálódás – céltételezés – feladatok vállalása – gyarapodás (tömegesedés).

A folyamat

1993. december:
Az első találkozás azokkal az emberekkel, akiket a polgármester alkalmasnak talál arra, hogy kezükbe vegyék a dolgok irányítását. Ez a néhány ember elhatározza, hogy a legközelebbi találkozóra magával hozza legjobb barátait, barátnőit.

1994. január:
Az első “közösségi” beszélgetés (22 résztvevővel) a faluról, az itt élés örömeiről és gondjairól. Értékek és problémák számbavétele, rangsorolása az eredmény.

1994. február:
A találkozó 18 résztvevője felvázolja a település jövőképét, ebből kiválasztja a megvalósítható realitásokat, s feladattá, tennivalóvá fordítja ezeket.

1994. március:
28-an jönnek össze, s a korábbi “realitások” közül kiválogatják azokat, melyek a faluház működésével lehetnek kapcsolatban. Eredményként munkacsoportok alakulnak még aznap este: – a helyi nyilvánosság megteremtésére, – a szabadidős tevékenység és szórakozás alkalmaknak megszervezésére, – az idegenforgalom fellendítésének előkészítésére.
Ettől kezdve már a munkacsoportokban folyik az együttgondolkodás – ezek között többszörös átfedés van, a munka felgyorsul, a feladatok is összefonódnak.
Párhuzamosan folyik egyfajta igényfelmérés a lakosok körében a faluházzal szembeni elvárásokról és egy helyi újság indításával kapcsolatban.
Időközben megalakul közel 250 fővel a Faluház Baráti Kör mindazokból a győrváriakból, akik tenni akarnak valamit a faluházért. A kör mozgató ereje azokból az emberekből verbuválódik, akik a felsorolt közösségi beszélgetéseken is részt vettek – ők járják a falut részben belépésre biztatva, részben véleményeket kérve a falubeliektől.
A helyi lap indításához felhasználják az angol mintára itthon is megjelenő “közösségfelmérés” módszerét – élve a módszer PHARE által támogatott magyarországi meghonosításának kísérleti tapasztalataival.
A Baráti Kör felkutatja a faluból elszármazottakat szponzori segítséget kérve az építkezés befejezéséhez, a hiányzó bútorzat megvételéhez. Sokan nyújtanak segítő kezet, s ennek eredményeként május 15-ére házavatót hirdethet a Baráti Kör és az önkormányzat.
A házavatót – éppen az igényfelmérés alapján, a munkacsoportokban folyó munka eredményeként – “Falunap” keretében tartják. Igazi örömünnep ez a település életében. Műsorok, sportrendezvények, utcabál színes forgatagában veszi birtokba a falu népe a faluházat, mely addigra már belső tereiben az induló kiscsoportok, szakkörök munkáival, az ünnepi alkalomra készített műsorokkal, a Győrvári Körkép c. újság próbaszámával várja az itt élőket.
A házavató hagyományt teremt – azóta is május 15-e a “falu napja” Győrváron.

1994. nyarára
megerősödik az egyesület, kialakul az aktívan dolgozók köre, s azoké a falubelieké, akiket különböző alkalmakra segítőként hívni lehet. Összerázódik az újság szerkesztőbizottsága, a lapkészítés valamennyi fázisát maguk csinálják, bajlódva a technika és a szakértelem hiányosságaival.
A Baráti Kör szerződésben átveszi üzemeltetésre a faluházat az önkormányzattól. A kezdetben megalakuló kiscsoportok egy része megszűnik, mások megalakulnak. Tartós közösségként azóta is él a gyermekek kézműves szakköre, az asszonyok tornája, a női focicsapat, folyamatos szolgáltatásként működik az erőfejlesztő gépek használata, a videofilm kölcsönzés, s a közművelődési könyvtár.
A kör vezetősége folyamatosan tanul: ismerkedik az intézményüzemeltetés, gazdálkodás, munkáltatói jog gyakorlatával, tárgyal üzletemberekkel, szervezi a szponzorokat, mindezt “mély vízbe” dobva, hiszen nem volt ideje, módja rá, hogy alaposan felkészüljön erre a feladatra. Ráadásul önkéntesekkel dolgozik, ami sajátos munkatárs-kezelést, a hierarchikus szervezettől eltérő működési rendszert jelent.
Tiszteletdíjat mindössze hárman kapnak: a takarító, a könyvtáros és a ház vezetője (aki egyúttal a kör elnöke is). A tiszteletdíj kis összegű, a gazdasági helyzet azonban nem mindig teszi lehetővé a teljes összeg kifizetését – gyakran a rezsiköltségek viszik el még a pályázatokon tartalmi munkára nyert összegek egy részét is.
A társtulajdonos önkormányzatok közül csupán a győrvári költségvetésben szerepel – igaz, elenyésző összeggel – a faluház támogatása, ha azonban megszorul az egyesület, alkalmi segítségre mindig számíthat a helyi önkormányzattól. Ez segítséget jelent ugyan alkalmanként, de nem jelent gazdálkodási biztonságot is egyben.
A tevékenységnek híre megy elsősorban a megyében és a szomszédos Zalában. Több tanácskozásra, szakmai találkozóra hívják a kör vezetőit. Ősszel rangos esemény színhelye a Faluház: itt rendezik meg – az országban is elsőként Vasban – az Első Megyenapot, aminek keretében a civil szervezetek megyei fórumának ad méltó keretet a győrvári intézmény. Az első komoly elismerése ez az itt folyó munkának. Szárnyakat is ad a kis kollektívának.
Időben jóval később, francia közösségfejlesztők tapasztalatcsere-látogatása, az 1995-ös CET-Kaszinó megrendezése folytathatja ezt a sort.
Közben zajlik az élet a faluban is. Régi ellentétek élednek újjá, s mérgezik meg a közhangulatot. A képviselőtestület egyik tagja (a falu orvosa) és a polgármester közt zajló vita megosztja a falu népét, egymásnak feszülő indulatok rontják azt az együttgondolkodást, mely eddig szinte csodákat tett az emberek között.
Ez adja az ötletet a Baráti Kör vezetőinek: az új választások után olyan képzést kellene tartani a frissen megválasztott helyi képviselőknek, ami segítené a testület jobb együttműködését, a problémákra koncentráló közös megoldáskeresést.

A forma egy népfőiskola, tematikája pedig azoknak az ismereteknek a köre, melyek zömében nem könyvekből tanulhatók. Pályáznak, s nyernek is jelképes összeget erre a népfőiskolára.

Tematikáját szakemberek példaértékűnek tartják, a Magyar Népfőiskolai Társaság mások figyelmébe ajánlva közli újságjában. Felfigyelnek rá a szomszédos települések önkormányzatai is. Ennek eredménye: a program indulásáig 10 település jelenti be csatlakozási igényét a népfőiskolához. Át kell tehát dolgozni, alkalmassá kell tenni a programot a térségi együttgondolkodás segítésére. A tematikában így egészül ki a helyi felelősség, együttműködés, nyilvánosság, demokrácia és a civil szervezetekkel való együttgondolkodás témája a térségi együttműködéssel, az értékek térségben való feltárásának, bemutatásának felismertetésével.
Térségi problémafeltárással kezdődik a sorozat, majd egy-egy téma feldolgozását alkalmanként más-más vendég segíti heti egy alkalommal, éjszakába nyúló találkozások során. Végül egy parlamenti látogatás, majd egy műsorral egybekötött vacsora szolgálja a továbblépés meghatározását: megszületik az “együtt-egymásért” elhatározás, a közös problémamegoldás néhány mindenkit érintő kérdésben.
Igazán ettől kezdődik el egy tudatos térségi együttgondolkodás, melynek központja Győrvár, motorja a Faluház Baráti Kör vezetősége, s katalizátora a Vas Megyei Közösségszolgálat. És persze sok-sok segítő intézmény és civil szervezet segíti mindezt: a Megyei Művelődési Központtól a Béri Balogh Ádám Táncegyüttesig, a Megyei Közgyűlés elnökétől a Szombathelyi Közösségi Rádióig.

1995 tavasza:
A térség polgármesterei – megerősítve képviselőtestületeik által – 5 területen határozzák el az együttműködést: – a kulturális élet szervezése, – intézmények fenntartása/üzemeltetése, – kommunális nagyberuházások előkészítése, – a falusi turizmus szervezése, – munkahelyteremtés területén.
Ennek megfelelően szerveződik néhány közös eszmecsere a szemétkezelés témájában, a térségi nyilvánosság megteremtésében, egy új népfőiskolai kurzus elindításában.
1996. február végén jelenik meg “Vasban Vagyok” címmel a térség regionális lapjának próbaszáma, melynek kiadására, szerkesztésére egyesület alakult az érintett települések polgáraiból.
Ugyancsak februárban indul útjára az új népfőiskolai sorozat. Ebben a hangsúlyt a falvak külső képére, a turizmus fellendítésére, a térség kulturális életének szervezésére helyezik. Tervezik a konzultációt a térségi központ szerepét vállaló város vezetőivel, a megyei vízügyi szervezettel, a közgyűlés elnökével, s tervezik egy ausztriai kistérséggel való kapcsolatfelvételt, mely elsősorban a falusi turizmusban hozhat hasznot a későbbiekben.
Két év után eljutott tehát a Baráti Kör a “faluház megmentése” feladatra való “kényszerszervezéstől” a térségi együttgondolkodás serkentéséig. A megtett út talán éppen azért lehet példaértékű, mert fő motívuma végig a “kényszerhelyzet”, alkalmazott módszere pedig a problémákkal szembeni “alkotó szembenézés” volt.
Pósfay Péter

Parola archívum