Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	A ZalA-KAR Térségi Innovációs Társulás kialakulásának és fejlődésének tapasztalatai
Szerző:	Herpainé Márkus Ágnes, Guitprechtné Molnár Erzsébet
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1995
Szám:	4
Oldalszám:	5-7.
A cikkben lévő
Nevek:	Herpainé Márkus Ágnes, Guitprechtné Molnár Erzsébet, Jagasics Béla, Bánlaky Pál, Benedek László, Kulcsár László, Nagy Ferenc, Martincsevics István
Intézmények:	ZalA-KAR, Térségi Innovációs Társulás, Laikus Segítő Szolgálat
Települések:	Zalaszengrót, Türje
Tárgyszavak:	térségfejlesztés, térség-innováció
Megjegyzés:
Annotáció:

Herpainé Márkus Ágnes, Guitprechtné Molnár Erzsébet

A ZaIA-KAR Térségi Innovációs Társulás kialakulásának és fejlődésének tapasztalatai

A ZaIA-KAR Térségi Innovációs Társulás kialakulásának és fejlődésének története szolgálhat tanulságokkal a térségi fejlesztésben, vidékfejlesztésben dolgozók illetve kutatók számára. Több helyütt meglehetősen részletesen ismertettük már ezt a történetet, ezért most főként arra koncentrálunk; milyen általános, a fejlődés véleményünk szerint kihagyhatatlan lépéseinek megléte tette lehetővé eredményeinket.
A ZaIA-KAR története a ma visszatekintő szemével könnyen szakaszokra bontható. Ezek a szakaszok meglehetősen ismerősek lehetnek a szervezetek fejlődési szakaszainak tudói előtt. A következőkben vázlatos történeti leírásunkat egy általunk kifeszített és érvényesnek tartott keret segítségével ismertetjük.

A ZaIA-KAR fejlődésének szakaszai

I. Előzmények, mondhatni a "bemelegítés" időszaka

a) Információhiány és tapogatózó próbálkozások enyhítése érdekében
Az önkormányzatok 1990-es felállásakor a jól ismert eufória, az óriási elvárások és vállalások megfogalmazása után a kiábrándulás következett. Az általánosan is érvényesnek tekinthető okok közül Zalaszentgrót városkörnyékének kis falvaiban az információhiány volt a legjellemzőbb. Azok a spontán találkozások, amelyek a valamiféle államigazgatási tapasztalattal rendelkező polgármesterek felé irányultak, egyre gyakoribbakká váltak.

b) Közös probléma kikristályosodása

Az egyfajta "információs centrummá" és jó tanácsok nyújtóivá váló türjei polgármester számára hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ez a szerep hamarosan terhes és ezáltal vállalhatatlan lehet, ezért az egyéni beszélgetéseken túl másra van szükség. A volt társközségek közötti feszültségek, rendezetlen elszámolások, a települések közötti rivalizálás nehezítette a helyzetet. Ugyanakkor az is egyre láthatóbbá vált, hogy a problémák hasonlóak, a nehézségek közösek. Az újonnan nyert függetlenségét minden település féltve óvta. Volt azonban valami, ami elég fontos volt minden falunak, ugyanakkor eléggé "távol" volt a napi, helyi ügyektől: ez a telefon hiánya volt.

c) Külső, szakmai segítség megjelenése

Ebben a helyzetben a továbblépés lehetőségét teremtette meg két, vidékfejlesztés iránt elkötelezett szakember "megjelenése": Jagasics Béla és Bánlaky Pál a közös, tematikus találkozások, a kistáji beszélgetéssorozat indítását javasolta. Nagyon fontos volt, hogy a térség polgármesterei a mindannyiukat érintő problémákkal közösen birkóztak. Így már nem is tűnt annyira képtelennek Bánlaky Pál javaslata: szervezzenek több napos találkozót ügyeik végiggondolására és megbeszélésére. Adva volt tehát a külső, független támasz is a további nehézségek leküzdéséhez.
d) Az első, kívülálló szakember vezette, bentlakásos stratégiai találkozó települési döntéshozók számára - az együttműködési igény határozott megfogalmazása
Sor került tehát egy négy napos, bentlakásos "tréningre", amely a független helyszín és független moderátor - Benedek László - segítségével komoly eredményt hozott: megfogalmazódott a konkrét együttműködés igénye. Ezáltal már a feltételek egy része - tehát a komoly szándék, a döntés - is adva volt a pontosabban meghatározható, mindenki számára fontos és hasznos közös cselekvésre. Ekkor a polgármesterek azzal váltak el egymástól, hogy kidolgozzák a konkrét együttműködés feltételeit, ha szükséges, létrehoznak egy szervezetet, amelynek célja a térség fejlesztése.
e) Kézzelfogható, külső támogatás elérhetővé válása Közben a fent említett szakemberek, továbbá a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Agrárszociológiai Tanszékének munkatársai, elsősorban Kulcsár László térségbeli kutatásának eredményeire alapozva, közös munkájuk eredményeként a térségbe pályázati úton szerzett pénzforrás érkezett Ez, a Népjóléti Minisztériumtól származó, családgazdaságok támogatására fordítható 1.7 millió forint a helyi döntéshozók kezébe eszközt is adott a fent megfogalmazott célok eléréséhez. A Soros Alapítvány 2 millió forintja pedig a közös találkozások, képzések finanszírozását tette lehetővé. A feltételek így adottak voltak a következő lépés megtételéhez.
Összefoglalva az első szakasz fő jellemzőit:
A térségen kívüli feltételek megváltozása egy olyan helyzetei alakított ki, amelyben a problémák és azok kiváltó okai közösek lévén, a helyzet hasonlóságából adódó mozgástér szűk volt a kistérség egyes települései számára. A problémák hasonlóságának és a közös cselekvési lehetőségnek a felismerése a belső akarat mellett független, külső szakmai segítséggel párosulva új, az együttműködés nélkül elérhetetlen forrásokhoz juttatta a térséget. Ezáltal megteremtődött a hasonló helyzetűek közös cselekvésének kézzelfogható eszköze is.

II. A tényleges együttműködés igényének megfogalmazódása
a) Az együttműködési szándék határozottabb megjelenése - az alapító okirat megfogalmazása
Ekkor már szükséges volt az eddig csak szándékok szintjén létező együttműködés formalizálása: megfogalmazásra került egy alapítvány okirata. Ez azonban nem bizonyult a megfelelő formának, így született meg a ZaIA-KAR Térségi Innovációs Társulás, amely szervezeti formáját tekintve önkormányzati társulás.
b) A második bentlakásos találkozó a döntéshozóknak. az együttműködés megvalósítása érdekében teendő lépések megfogalmazása
Ekkorra szükség volt újabb, intenzív együttlétre: dönteni kellett az elnyert pénz felhasználásáról, a további közös cselekvés területeiről és módjáról. A második, bentlakásos döntéshozói találkozó eredménye: döntés született a fő cselekvési területekről, tehát a családok támogatásáról, a szociális és gazdasági fejlesztés összehangolásáról, és egy naprakész információkkal rendelkező bázis létrehozásáról - ennek érdekében életre hívódott az Információs Iroda.
Összefoglalva a második szakasz fő jellemzői:
A közös szándék és a rendelkezésre álló közös döntéssel felhasználható források léte egy végiggondolt, a csatlakozók érdekeire és igényeire épülő szervezeti keretben még csupán lehetőség. Az információs hátrány leküzdése érdekében naponta elérhető, a térség érdekében működő szervezetre és információforrásra van szükség. Ez az Iroda.

III. A Térségfejlesztési Iroda létrehozása - a tudatos, gyakorlati fejlesztés feltételeinek megteremtődése
a) Megkezdi működését a ZaIA-KAR operatív szerve - a ZaIA-KAR Térségi Iroda
A ZaIA-KAR elérkezett fejlődésének arra a pontjára, ahol már a "közös gyerek" megszületett, neve és helye is volt - hiszen Türje felajánlott egy szolgálati lakást az Iroda számára. Körvonalazódott tehát a működésmód és szervezeti forma, létrejött a napi cselekvés lehetősége. Az Irodában alkalmazásra kerül a Társulás titkára, Martincsevics István, maga is polgármester és Nagy Ferenc agármérnök. Mindketten munkanélküliek és elhelyezkedési esélyeknek igencsak híján voltak. Fő feladatuk a döntéshozók által körvonalazott programok előkészítése és indítása, valamint a térség számára fontos információk, hírek, adatok gyűjtése és hozzáférhetővé tétele. Az Irodának külső munkatársa Herpainé Márkus Ágnes - így a falumenedzser-polgármester-borosgazda, agrármérnök és szociális munkás-szociálpolitikus hármassal a különféle területek "lefedődnek".
b) A Fejlesztési koncepció kidolgozása - elvi mankó és háttér, valamint a további pénzszerzés fontos eszköze
A döntéshozók által kiszabott irányok azonban még így is rengeteg különféle utat jelenthetnek. Az indulás lendületének csökkenésével határozottan érződik egy átfogó fejlesztési koncepció hiánya. 1993 tavaszán Benedek László az Országos Foglalkoztatási Alap anyagi támogatásával elkészíti a térség fejlesztésének elvi koncepcióját. Ez az írott anyag nem csupán a különféle tevékenységek együttműködésének kialakítását, átgondolását teszi lehetővé, hanem a további pénzszerzés során hasznos hivatkozásul is szolgál.
c) Sodródás az árral - azaz a pénzforrások határozzák meg az induló programokat
Így aztán egy hasznos eszköz alkalmazása közben lezajlanak a fejlődés gyermekbetegségei: a sok-sok terv között a prioritást az éppen legkönnyebben elérhetőnek tűnő pénzforrás szabja meg. A közösen meghozott, tudatos döntések, a stratégia kialakítása kezdenek háttérbe szorulni. Önálló életre kel az Iroda...
d) "Szervezetesedés" - új területek, új alkalmazottak az Irodában
A fent leírtak ugrásszerű növekedést eredményeznek a szervezet méretében: a PHARE térségi és szociálpolitikai fejlesztési támogatásának köszönhetően kerül alkalmazásra turisztikai és szociálpolitikai térségmenedzser, könyvelő ,adminisztrátor, buszsofőr, boltvezető. A fejlődés egyszerre késztet sírásra és nevetésre: a fejlődés látványos, de vajon biztosan az történik, ami elterveztetett? Az Iroda döntési köre bővül, a döntéshozók ellenvetés nélkül fogadják el az elszabadult szellemként önálló életre kelt "Iroda" javaslatait.
Nő az Iroda tevékenységi területe, lehetőségei, eszközei; nőnek a ZaIA-KAR-ral szemben támasztott követelmények, sokasodnak az elvárások. Abszurdnak tűnő helyzet alakul ki: rohamosan nő az éves költségvetés, egyre több pályázat sikeres - eközben egyre több célkitűzés, vállalt feladat teljesítése válik szinte lehetetlenné a kapacitáshiány miatt.
e) A "Pro Régió" díj-szindróma, azaz az egyre (el)ismertebbé válás ideje
A ZaIA-KAR második születésnapjára megkapja a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium Pro Régió díját. Térségen belül és még inkább (!) azon kívül egyre elismertebb a szervezet munkája. Egyre erősebb a biztonságérzet, a jóúton-haladásról szóló meggyőződés és egyre kisebb a belső kontroll valamint irányítás.
Mindez változatlanul ellentmondásos: tisztázatlan a szervezeti forma, hiszen a Számviteli törvény az önkormányzati társulást csak mint egy település intézményét értelmezi, így az a székhely község költségvetésébe beépül. Tehát egyre nagyobb az (el)ismertség, ugyanakkor egyre élesebben éreztetik hatásukat a tisztázatlan kérdések és viszonyok, és ez az ellentmondás feszültséget keltő. több "elejtett terv" kerül szóba, kéretik számon az "Irodán". ez utóbbi jelenség mutatja legvilágosabban: miközben egyre jobb hírű a szervezet és egyre nagyobbak a felé irányuló elvárások, aközben nincsenek tisztázva a döntések meghozatalának szintjei, a szervezet felépítése. Az Iroda végzi a napi munkát és a stratégiai döntések is itt születnek.
Összefoglalva a harmadik szakasz fő jellemzőit
A térségfejlesztő társulás operatív szerveként létrejövő Iroda elindítja a döntéshozók által kijelölt irányokba tartó programokat. Ez abban a sorrendben történik, amelyben az anyagi források a lehető legkönnyebben megszerezhetővé válnak. Ez a prioritások felcserélődését eredményezi több esetben. Nő a feszültség az igények és az eredmények között. A külső elismertség egyre komolyabb, a belső, társadalmi fejlődés egyre szembeötlőbb, ugyanakkor a szervezet felépítése, kerete tisztázatlan.

IV. A tudatos gyakorlati fejlesztés beindulása - függetlenség és szabadabb választás
a) Tudatosabb szelekció a pénzforrások - által a fejlesztési terület, irányok, módszerek - között
A ZaIA-KAR két éves működése során kiizzadta magából, valójában mit vár el a térség, amit a szervezet biztosítani tud. Világosabbá válnak a feladatok, a szükséges módszerek, a legégetőbb problémák. Ennek az érési folyamatnak az eredményeként kezdetét veszi egy, az eddigieknél lényegesen tudatosabb szelekció a lehetséges támogatások között. Ennek a pontnak az elérése feltételezi a szervezeti és anyagi biztonságot, amelyet a sokszínű és tudatosan összekapcsolt programok és az egymásra építve felhasznált, külső támogatások tesznek lehetővé (ennek a kijelentésnek a kifejtése a ZaIA-KAR értékei és elvei részben olvasható).
b) Megjelenik a ZaIA-KAR hálózatainak "önállósodási igénye"
Ezzel egy időben érthetően "megelevenednek" a térség lakói. A civil jelleg egyre erősödik, ám sokáig nem történnek lépések az elválásra vagy a döntésekbe való aktívabb részvételre. Az Iroda programjainak, akcióinak hatására létrejött csoportok kezdik saját érdekeiket megfogalmazni, s lassan felmerül önálló egyesületek megalakításának a gondolata. A gazdálkodók, vállalkozók egyes csoportjai egyre jobban körvonalazhatóak, a Laikus Segítő Szolgálat (LaSSzo) tagjai új elképzelésekkel állnak elő, felmerül a "tagsági viszony" kérdése -hiszen mindezideig a LaSSzo nem önálló szervezet, hanem a Vöröskereszt és a ZaIA-KAR "házasságának kiskorú gyermeke". Közben a gyerekek és a fiatalok "felnőttek": egyesület megalakításáról döntenek. Az Irodát pedig használják, amire született: információs bázisnak, találkozási pontnak és eszközök, kapcsolatok "lelőhelyeként".
c) Kezdetét veszi a döntéshozók, az Iroda és a civil csoportok viszonyának tisztázása
A térség immár valóban megismert igényeire és elvárásaira épülő, a helyi erőket a döntésekbe és a megvalósításba egyaránt erőteljesebben bevonó forma iránt mind határozottabb az igény. Fontossá válik az Iroda, a döntéshozók és a civil szféra viszonyának tisztázása. Ez akár függetlenné váló szervezetek születéséhez, akár egy új együttműködés kialakulásához vezethet. A további együttműködésre a feltételek adottak.
Összefoglalva a negyedik szakasz fő jellemzőit:
Az Iroda és a "civilek" nagykorúsodása két év elteltével. A döntések és a megvalósítás egyre tudatosabb. Ez az a pont, amikor a valódi, belső erőkre építő fejlesztés mind tevékenységi területeit, mind döntéshozatali mechanizmusait, mind megvalósítását tekintve kezd kiforrni, és vélhetően új szakasz kezdődik, kicsit más formában, de változatlan vágyakkal és célokkal Itt tart ma a ZaIA-KAR.
V. És a jövő...?
A ZaIA-KAR történetének folytatását természetesen nem tudhatjuk előre. Az azonban látható, hogy az eddigiek során viszonylag jól körülhatárolható célok és értékek mentén alakultak a dolgok. Ma annyi mondható: a ZaIA-KAR egyre civilebbé, ugyanakkor egyre professzionálisabbá válhat, ezen az úton haladva. Hogy ez mit takar, reményeink szerint érthetőbbé válik a következő sorok elolvasása után.

A ZaIA-KAR értékei és elvei
Gyakran, az indokoltnál talán gyakrabban halljuk és használjuk mi magunk is a komplex fejlesztés kifejezést. Szeretnénk azt hinni, hogy amit teszünk, kielégíti a kifejezés tartalmát. A ZaIA-KAR ma már több, egymással együttműködő, de mégis jól elhatárolható területen tevékenykedik. Ezek, csupán a felsorolás szintjén a következők: vállalkozók támogatása és képzése, családgazdaságok támogatása, térségi telefon-program, mezőgazdasági tanfolyamok, erdőtelepítés, falusi turizmus fellendítése érdekében tett erőfeszítések, ezen belül a térség turistatérképének kiadása, nyári gyerektáborok, folyamatos gyerekprogramok, térségi gyerekönkormányzat létrehozása és segítése, Laikus Segítő Szolgálat (LaSSzo) kialakítása és támogatása a szociálpolitikai fejlesztési programon belül, PHARE támogatással, a "szociobusz" segítségével mozgó árusítás és egyéb mobil szolgáltatások, filléres bolt és gyógyászati segédeszközök kölcsönzése, szociális képzés a LaSSzo tagjai és a térségben szociális területen dolgozó szakképzetlenek számára, valamint környezet- és természetvédelmi tevékenységek; napenergia hasznosítása, természeti értékek védetté nyilváníttatása.
Ez a felsorolás és a tevékenységek kiválasztása lehetne esetleges is. Vannak azonban olyan elveink, amelyek érvényre juttatása állandó erőfeszítéseket igényel. Ezek az elvek jellemzik leginkább a ZaIA-KAR-t és azt a modellt, amelyet a ZaIA-KAR képvisel.

A célcsoportok összetettsége és egymásmellettisége
A térség harmonikus fejlesztése elképzelhetetlen a gazdasági és szociális szféra együttes segítése nélkül. Ezért a ZaIA-KAR számára egyaránt fontos vállalkozók és a munkanélküliek, a gyerekek és az idősek életfeltételeinek és lehetőségeiknek támogatása. Fontos, hogy nem egymással szemben fogalmazódik meg az egyes csoportok igénye, hanem egymásra épülve, egymást kiegészítve.

A létező szervezetek összekapcsolása, az erőforrások összpontosítása
A ZaIA-KAR létezése során arra törekedett, hogy a meglévő lehetőségeket összekapcsolja és a céljai megvalósítása érde- kében összpontosítsa. Így került egy helyre a Népjóléti Minisztérium, a Zala Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, a PHARE segélyek, a Soros Alapítvány, a Munkaügyi Központ, az Országos Foglalkoztatási Alap támogatása. Nem túl gyakori, hogy egy szervezet a külső forrásokat úgy helyezze egymás mellé, hogy azok teljes mértékben biztosítsák a szervezet működését, miközben a szervezet maga jószerivel semmiféle, szorosan vett saját, belső forrással nem rendelkezik.
Talán legjobb példa erre a munkanélküliek alkalmazása az Irodában, amely egyrészt a térség szellemi erőforrásainak megtartását eredményezi az elvándorlás megakadályozásával, sőt a kötődés erősítése által, ugyanakkor a szervezet számára is olcsóbbá teszi az alkalmazást az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök és egyéb források igénybevételével.

A tevékenységi területek harmonikus kezelése

A célcsoportok egymásmellettiségekor már utaltunk arra, hogy a ZaIA-KAR a térség fejlesztése érdekében végzett munkája során a különféle programokat egymásra építi, azok egymást kiegészítik, így minimalizálva a konfliktusokat a források elosztásakor. A szociális program idősellátásában önkéntesként dolgoznak a munkanélküliek és a fiatalok, eközben lehetővé válik képzésük, a turisztikai program a családok lehetőségeit bővíti, így a gyerekek és fiatalok is jobban érzik magukat, a vállalkozók egyre több munkanélkülit foglalkoztatnak - tehát a kör bezárul, önmaga eredményeit javítva, felerősítve.

A módszerek sokszínűsége
A célcsoportok és tevékenységi területek száma és különbözősége megköveteli a módszertani sokszínűséget. Ez a bentlakásos, több napos intenzív együttlétektől, moderátor vezette találkozókon át hagyományos képzésekig, nyári gyermektáborokig, helyi akciókig terjed. Nyilvánvaló, hogy a célok és sokszor célcsoportok közötti feszültségeket, ellentéteket másként nehéz lenne feloldani.

"Többközpontúság"
A ZaIA-KAR térségének települései szinte kivétel nélkül olyan kicsi települések, amelyek az elmúlt évtizedekben elvesztették intézményeiket, népességmegtartó erejüket, szerepük elvesztésére ítéltettek. A falvak önbecsülésének visszaszerzése és a fontosság-tudat megerősítése érdekében nagyon fontos, hogy a térség valamennyi településének szerepet, feladatot, funkciót keres és szán a társulás. A legkisebb ugyanannyit ér, mint a legnagyobb, csak más programnak ad székhelyet - hiszen általában más az ott lakók igénye is.

A fejlesztésben résztvevők egyenrangúsága, avagy a szakértelem demisztifikálása
Végül, de korántsem utolsóként: a helyiek, az érintettek mindig érzik és tudják, mire van szükségük. A szakemberek segíteni tudnak a vágyak realizálásában. Ez az együttműködés jellemzi a ZaIA-KAR és a külső szakértők, de a ZaIA-KAR Iroda alkalmazottainak és a térség többi lakójának együttműködését is. Ez az egyenrangú viszony jelenti a garanciáját annak, hogy a fejlesztés nem szakad el a napi realitásoktól és a valós helyi igényektől, de felhasználja, kiaknázza a professzionális tudás lehetőségeit.
Ez tehát a ZaIA-KAR. Igyekeztünk objektíven és értékelő módon bemutatni a történetét, erényeit és nehézségeit. Ám túlságosan fontos számunkra - ezért lehet, hogy a tükör mégiscsak torz képet mutat. Talán szebbet, mint a valóság. Hogy mi volt az itt leírtakból vágy, és mi az, amire valóban építhettünk, csak a két év múlva elvégzett újabb önvizsgálat mutathatja meg.

Parola archívum