Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	A fejlesztői munka esélyei és irányai városokban
Szerző:	Péterfi Ferenc
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1990
Szám:	1
Oldalszám:	9. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:	Debrecen-Csapókert, Budapest-Újpalota, Pécs, Jászberény, Miskolc-Avas, Dombóvár, Tab, Szentendre, Gyöngyös, Gödöllő, Százhalombatta
Tárgyszavak:	városi fejlesztőmunka, közösségfejlesztés
Megjegyzés:
Annotáció:	Általában, ha közösségfejlesztő munkáról van szó az eddigi szaklapokban falusi terepet jelöltek meg a cikkírók, ennek az okait boncolja a szerző, és felvillant egy-két városi fejlesztő tevékenységet a helyi nyilvánosságban és a környezetvédelemben.

Parol2

A fejlesztői munka esélyei és irányai városokban

Bizonyára föltűnik az olvasónak, hogy főként falusi terepeket jelöltünk meg a fejlesztői gyakorlat működő példáinál. Az biztos, hogy ez nem véletlen. Mi lehet hát ennek az oka?

A központi akarat követésére, az öntevékenység, a helyi akarat kinyilvánításának szétolvasztására szerveződött politikai gépezet szerkezete átalakulóban ugyan, de hatása tartósnak tűnik a társadalom és közösségfejlesztés területén is. A községekben, főként a földrajzilag elzárt településeken, vagy a közigazgatás és lélekszám szerint méginkább periférián lévő társközségekben kezdődtek olyan társadalmi folyamatok amelyek a települések egészét valamilyen módon áthatották. Ezeken a helyeken közösségfejlesztők és helyi lakosok (s közösségeik) egymásra találása indított el valódi társadalmi változásokat, lassú és szívós munkával, melyek a települések egészére képesek hatást gyakorolni. Tudjuk, a falu általában olyan léptékű egység (sorsközösség), amely még érzékelhető, áttekinthető lakói számára. Egy falubar2 elinduló határozott társadalmi folyamat - főként ha szakszerű fejlesztői támogatásban részesül - érzékelhető, hozzáférhető az ott élőknek, ahhoz jó eséllyel csatlakozni (vagy attól éppen eltávolodni). tudnak egyéni érzelmeik szerint. Ilyen helyen talán jobb eséllyel létrehozható olyan helyi akarat, amély leküzdve a központi politika atomizálódásra inspiráló .késztetéseit, . társadalmi cselekvéssé - ideális esetben összekapcsolódó cselekvések folyamatává alakulhat.
Városokban különösen a történelmi hagyományokkal nem rendelkező több tízezres lélekszámú "szocialista" városokban, vagy a nagyvárosok gyökértelen lakótelepein a helyzet ennél bonyolultabb. A viszonyok összekuszáltsága, összetettsége miatt a markáns helyi akaratot is igen nehéz megfogalmazni. S "egységnyi helyi akaratra' itt nagyobb központi atomizáló erő jut. Ráadásul ha mégis megfogalmazódik ilyen éppen a viszonyok áttekinthetetlensége miatt, az egyszerű polgárnak nehezebb is ezt meglelni, erre rátalálni, s méginkább nehéz különféle helyi akaratok körüli cselekvéseknek egymáshoz utat találni. Ezeken a területeken nagyon erősen kell történnie valaminek, hogy kilátszódjon az őt körülvevő semlegesítő erők közül. S ráadásul nem épültek ki a nyilvánosságnak a fórumjellegű, s a technikai eszközök által továbbított információs csatornái. Az egyéni kommunikáció, az informális-személyes csatorna pedig kevés ekkora közeg átvilágításához, az ezen való áttöréshez.
Mégis - a körülmények szerencsés összetalálkozása, néhány erőteljes személyiség alkotta - szakmai műhelyközösség néhány ilyen településen is közösségfejlesztő folyamatot produkált. Jellemző módon ezek közül több éppen a nyilvánosság hiányzó csatornáinak megteremtésében látta lehetőségeinek kibontakoztatását.
Másik jellemző, hogy ezen városok perifériáján vagy egy-egy jól körülhatárolt övezetében születtek, s indultak el ilyen folyamatok pl. Debrecen-Csapókert, Budapest-Újpalota, Pécs, Jászberény, Miskolc-Avas. Arra is van példa, hogy a városból kezdeményezett, vagy az innen induló cselekvés a város környezetére irányul, s ott vált ki változási folyamatokat (pl.
Dombóvár a környező falvakra, Tab a környező kistelepülésekre).
A politikai helyzet központosítottságának lebomlása, a fejlesztői munka hazai megizmosodása azonban várhatóan erőteljesebb példákat produkál a közösségfejlesztés városi megjelenésében. Érdemes megfigyelnünk, melyek azok a csomópontok, amelyek körül ez a munka - eddigi tapasztalataink alapján - kibontakozhat. Elsőként a már említett helyi nyilvánosság fórumainak és technikai csatornáinak kialakítása s a körülötte való szerveződés segítése a fejlesztői munka kínálkozó terepe. Ennek nyomán mind több helyen önálló orgánum (rendszeresen megjelenő helyi lapok, évkönyvek és más kiadványok másutt helyi kábeltévé társaságok) s az ezeket működtető vagy a működésbe beleszóló erős közösségek alakulnak.
Jellemző ugyanakkor, hogy ezek a közösségek, új társadalmi, politikai szervezetek egymáshoz is kezdenek utat együttműködést, szövetséget találni, erejüket ilyen módon megsokszorozva (pl. Szentendre, Gyöngyös, Gödöllő). Valószínű, hogy ezen a területen a fejlesztőmunka kiemelkedő jelentőségű feladata kell legyen - a közösségek életre segítésén túl - a különféle csoportok egymás közti kommunikációjának a segítése. A városi közösségfejlesztéssel foglalkozók érzékelhetik, ¦ hogy - főként a történeti-építészeti értékekkel rendelkező településeken - a városvédő, városszépítő tevékenység; s szinte valamennyi városban a környezetvédelem válik a közös akaratnyilvánítás és társadalmi cselekvések sorozatának kiindulópontjává. (Ez utóbbira példa Százhalombatta.)
Kiemelkedő jelentősége lehet ezután a szociális szerepvállalásnak, a gyengék, elesettek, marginalizálódottak, vagy a társadalmilag potenciálisan leszakadók megsegítésére való összefogásnak. Főként ott jelentkezhet ez erőteljesen, ahol ilyen szempontból különösen érintett övezetek vannak, s ahol a tradicionális tapasztalatokkal rendelkező egyházak közreműködésére is lehet számítani.
Végezetül álljon itt egy közeli gyakorlati példa: az újpalotai lakótelepen előbb egy lépcsőház lakói - majd ez idő tájt a lakótömb többi lépcsőháza is - elindultak, hogy "ónkormányzati lakóközösséget" alakítva a tanácsi tulajdonú lakások, ill. lakóépületek részleges (s szándékuk szerint később teljes) kezelési feladataira, s a lakbérek megígért emelésének visszaszorítására új, a lakók érdekeit képviselő és érvényesítő szervezeteket hozzanak létre. A konkrét példához tartozik, hogy a kezdeményezés nyilvánosság elé lépését fölkarolta a helyi közösségi tévé, számukra a jogi szervezeti kereteit kínálta föl a már működő helyi közművelődési egyesület, amely egyúttal a várható hosszú és viszontagságos folyamathoz a különféle helyi politikai és társadalmi szervezetek - főként azok szakértőinek - támogatását is toborozza.
Úgy hiszem, hogy rövidesen a fejlesztő munka városi tapasztalatai is nagyobb figyelmet követelnek, érdemes lesz tehát azokat összefoglalni, közzétenni. Terep ehhez a munkához van bőven.
P. F.

Parola archívum