Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Svédországi szövetkezetek és projektek a munkanélküliség enyhítése érdekében
Szerző:	Mészáros Zsuzsa
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:	Követő program segédanyaga
Év:	1998
Szám:	2-3
Oldalszám:	1.folyt.4-5.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:	Európai Unió, Szövetkezetfejlesztő Iroda
Települések:	Tjockö (Svédország), Stockholm, London, Göteborg
Tárgyszavak:	közösség és gazdaság, szövetkezet, Svédország, munkanélküliség enyhítése
Megjegyzés:	1997 októberében négyhetes svédországi tanulmányút - beszámoló
Annotáció:

vissza a tartalomhoz
Mészáros Zsuzsa:
Svédországi szövetkezetek és projektek a munkanélküliség enyhítése érdekében

1997 októberében négyhetes svédországi tanulmányúton vettem részt két kollégámmal abból a célból, hogy működő szövetkezeteken, projekteken keresztül ismerjük meg a szövetkezetfejlesztők munkáját. Vidéken és nagyvárosokban egyaránt jártunk, sok-sok élménnyel tértünk haza, amely jó indíttatást adott itthon végzendő munkánkhoz.

A Parola olvasóit szeretném megismertetni a látottakkal, tapasztaltakkal.

A négy hét alatt bepillantást kaphattunk a svéd emberek mindennapjaiba is, hiszen többször családoknál laktunk, vagy meghívtak bennünket otthonukba. Azt azonban előre le kell írnom, hogy bármennyire szép ország, bármennyire szimpatikus a szociálpolitikájuk, bármily kedvesek az emberek, mégis mindhárman az első héten már haza vágytunk. Ezen elmélkedni azonban nem volt időnk. Minden meglátogatott szövetkezetfejlesztési iroda munkatársa gondoskodott minden nap a programunkról kora reggeltől késő estig. Legalább ötven projektet, szövetkezetet vagy vállalkozást láttunk.

A folytatásban a következőkről olvashatnak: lakásszövetkezetek, mozgássérültek által működtetett szövetkezetek, mezőgazdasági gépkölcsönző (gépgyűrű) szövetkezet.

Kedves Olvasó! Tartson velem erre az utazásra!
Remélem lesz olyan téma, ötlet, amelyet hasznosítani tud munkája során.

Turisztikai kisvállalkozások egy szigeten, Tjockö-n
Egy gyönyörű kis szigeten, Stockholmtól kb. 50 km-re töltöttük első éjszakánkat Svédországban. Leginkább csak a nyári időszakban, üdülés céljából élnek itt kb. ötvenen. Kis traktorral jött elénk egy fiatal lány a hajóállomáshoz. Felraktuk a csomagjainkat a pótkocsira, magunk is felcihelődtünk, és vidáman zötyögtünk az őszi napsütésben a szálláshelyünk felé. Vendéglátónk elmesélte a sziget történetét, a több egymásra utalt vállalkozás működését.
Ő maga konferenciaturizmussal foglalkozik. Szüleitől megörökölt házában fogadja a vendégeket. A vendégházban 7 férőhely van 3 szobában, egy fürdőszoba, konyha és egy ebédlő-társalgó helyiség. A konyhában a reggelihez szükséges élelmiszert előkészíti, amelyből a vendégek önkiszolgáló módon étkeznek. A konferenciára (vagyis inkább találkozóra) jövő vendégek vitorlázást is tanulhatnak, ehhez is kitűnően ért a vállalkozás tulajdonosa, valamint vadászhatnak. Szolgáltatásaikat a számítógépes tanfolyam hallgatóinak is fel tudják ajánlani. Ő pedig a vendéglőből rendelheti meg a turisták étkezését.
A vendégek hajón érkeznek a szárazföldről (így a hajó tulajdonosának is érdeke, hogy minél több vendég legyen). A lány maga intéz mindent, ami a vállalkozással kapcsolatos. Irodája is van a szigeten egy kis faházban, ahol a technikai berendezések rendelkezésére állnak: számítógép, fax, nyomtató stb. Továbbfejlesztendő a vállalkozást, jelenleg egy régi hajót újítanak fel barátjával. Az őszi színkavalkádban pompázó szigeten sétálva mesélt a többi vállalkozásról. Három nő számítógépes tanfolyamokat szervez, minden korosztálynak. Kéthetente 5-10 ember jön tanulni. A régi iskolaépületben tartják a foglalkozásokat. Ezt a közösségi épületet egy másik csoport működteti, ami egyébként a szigetlakók közösségi tereként funkcionál. Van egy vendéglőjük (kiskocsma) is, ahol a tanfolyam hallgatói étkezhetnek.
Induláskor az Európai Uniótól kaptak támogatást.
Az államnak is érdeke, hogy támogassa ezeket a kisvállalkozásokat, hogy a sziget ne néptelenedjen el.
Amíg állandó lakók éltek itt, működött bolt és posta, de ez megszűnt, miután nem érte meg fenntartani. Az üdülőtulajdonosok összefogtak, összeadták a pénzt, és szövetkeztek egy bolt és a posta megnyitására, üzemeltetésére. Hetven tagja van ennek a szövetkezetnek. Egy házaspárt foglalkoztatnak. Télen hetenként háromszor van nyitva, nyáron minden nap.
Mindannyiuknak érdeke, hogy együttműködjenek, segítsék egymás vállalkozását, mert tudják, hogy szükségük van egymásra. Egyébként pedig mindenki végzi a maga dolgát.
A Szövetkezetfejlesztő Iroda - ismerve a lehetőségeket - a támogatások megszerzésében segít függetlenül attól, hogy a vállalkozás milyen formában működik.
A szép séta után elfoglaltuk helyünket a turistaházban. Fantasztikusan elkészített rózsaszín húsú füstölt-pácolt lazac, majonézes-ikrás körettel várt ránk. Mondanom se kell, hogy a svédországi étkezési kultúra megnyerte tetszésünket.
Mindhárman külön szobában helyezkedtünk el. Én a középső szobát választottam, amelyből nyílt egy ajtó. Kíváncsiságtól hajtva nyitottam ki és lám, az erdőben találtam magam. Az ajtó nem záródott kulcsra. Otthon se élek vasrácsok és lakatok mögött, de ezt a nyitottságot azért mégis
túlzottnak tartottam. A fáradtság és a sok élmény mégis álomba ringatott. Akkor még nem tudtam, de a négy hét alatt tapasztalhattam, hogy Svédországban nem kell tartanom attól, hogy a nyitott ajtón illetéktelenek somfordálnak be, vagy bármit, ami az ember magántulajdonában van, azt féltenie kellene. Ennek a közbiztonságnak az értékét csak később, Londonba érkezve tudtam igazán felmérni.
A következő napokban egy középiskolát és egy népfőiskolát látogattunk meg. Erről csak néhány érdekességet jegyzek meg, működésük külön tanulmányt érdemel.
Meglepve tapasztaltuk az iskolai menzán, hogy vajas "kenyeret" (mint nálunk az Abonett keksz) esznek az ebédhez, hogy tej folyik a csapból, amelyből mindenki annyit fogyaszt, amennyi jólesik, hogy többféle étel közül választhatnak a diákok, hogy az önkiszolgálás nem azt jelenti, hogy eléjük tesznek egy tányér ételt a kiadópultnál, hanem azt, hogy maga szedhet az ételből, amennyi jólesik, és mégse pazarol senki sem.
A népfőiskolán a tanároknak lakást biztosítanak arra az időre, amíg az általa vezetett tanfolyam tart.
Kísérőnk útközben elmesélte, hogy négy barátnőjével egy üzletet tartanak fenn, ahol a maguk készítette kézműves termékeket árusítják. A szövetkezet mindegyik tagja vállal egy-egy napot a boltban, így nem kell alkalmazottat tartaniuk. Ezért sokkal kifizetődőbb és eredményesebb az értékesítésünk, mintha egyedül próbálnák meg ugyanezt.
Ezután Stockholmba utaztunk, először kísérő nélkül. A négy hétre magunkkal hozott csomagjaink vándorútja ekkor kezdődött el. Stockholm nem tett ránk nagy benyomást, hiszen alig láttunk belőle valamit: az itt töltött egy délutánunk alatt előadást hallgattunk a szövetkezetfejlesztői irodák működtetéséről.
Egy kisvendéglőben étkeztünk este, ahol amatőr artisták produkálták magukat, mint később kiderült, ez a fajta szórakoztatás nagy divatját éli Svédországban és Angliában is.
Az X2000 félelmetesen hangzó név, de átélni még félelmetesebb a vele való utazást. Kedves Olvasó! Ne ufóra gondoljon, csak egy egyszerű vonatra, amely azonban oly gyorsasággal száguld, hogy a kanyarokban az ablakból úgy látni a tájat, mintha repülőről szemlélődne az ember. Mindezt háttal az útiránynak megélni feledhetetlen, de ismétlést nem kívánó mulatság! Göteborgba érkezve kezdtük meg igazán a versenyfutást. A szövetkezetek, projektek bemutatásai jóformán megjegyezhetetlen módon követték egymást. Ettől kezdve nem érdemes napi programjainkat részletesen leírnom, sokkal inkább a látott, hallott nagyszerű kezdeményezéseket.

Lakótelep felújítása Göteborgban
A város szélén, szép természeti környezetben található ez a több tömbből álló lakótelep, ahol leginkább bevándorlók, különböző nemzetiségűek élnek. Voltak üresen álló lakások is, amelyeket a bevándorló fiatalok kértek az önkormányzattól saját magunknak.
Szövetkezetet alakítottak, és így a szövetkezet végezte el a felújítási munkálatokat. Nem volt tető, balkon ezeken a házakon, így rá- és hozzáépítették. Mindegyik U alakban épített tömb saját játszóteret alakított ki. Hat lakásonként egy képviselő van a szövetkezetben. Bevezették a szelektív szemétgyűjtést, amelyhez először alapos, mindenkihez eljutó felvilágosító munkát kellett végezniük.
Minden lakótelepen problémát jelent, hogy a húsvétra kapott nyuszival mi lesz, meddig elviselhető az akváriumban, dobozban tartott kis állat a lakásban, nagyobb háziállatok gondozására pedig nem is vállalkozhatnak a gyerekek. Ezért határoztak úgy a szülők, hogy kis állatkertet alakítanak ki, ahol a gyerekek az állataikat tarthatják, gondozhatják (nyúl, kecske, sertés). Ez ugyanakkor egy pihenőhely is, ahová hétvégeken ki lehet menni. Van egy szabadidős házuk (kisméretű faház), ahol különböző kézműves tevékenységekkel foglalkozhatnak gyerekek, felnőttek. Biliárd, televízió is található itt. Óvoda, iskola működik a lakótelepen. Az iskolában speciális képzés folyik. Mindegyik ellátásból van szövetkezeti és állami fenntartású. Van olyan gyermekfoglalkoztató, ahová 6-13 éves korig azok a szülők vihetik a gyermekeiket (iskola, illetve óvoda nyitása előtt és után), akik a munkabeosztásuk miatt korábban kezdenek, vagy később végeznek, mint az intézmények nyitvatartási ideje.
Sportpálya és egy természetvédelmi terület tartozik még a lakótelephez. A természetvédelmi területet korábban vasútvonal szelte át, amelyet megszüntettek, helyette kerékpárutat építettek. Szövetkezet által üzemeltetett bolt látja el a mindennap szükséges élelmiszerekkel az itt élőket. Korábban is volt itt bolt, de az tönkrement, a szövetkezet azonban újraélesztette.
A szövetkezet találkozóhelyét az egyik lakótömbhöz hozzátoldásként építették meg. Ugyanígy alakították ki a szövetkezeti óvodát is.

Fiatal munkanélküliek inkubátorháza
Göteborg egy másik külterületén, bevándorlók lakta lakótelepen találkoztunk azzal a programmal, melybe 20-25 éves munkanélküli fiatalokat vontak be. 1997-ben kezdték el ennek a háznak a működtetését, felkészülve az 1998. január 1-jétől életbe lépő rendeletre, amely szerint, ha valaki munkanélküli, csak akkor kaphat segélyt, ha valamilyen projektben részt vesz. Ez a program kísérleti jellegű.
Az idekerülő fiatalok először bemutatkoznak. Elmondják, hogy eddig mi történt velük, mit szeretnének csinálni, mi a céljuk, mik az elvárásaik a projekttel kapcsolatban. Ha például asztalos, és szeretne a szakmájában továbbra is tanulni, gyakorolni, akkor keresnek olyan helyet, ahol dolgozhat, de ez nem a végleges munkahelye lesz, hanem csak egy gyakornoki hely. Ha mást szeretne, akkor további lehetőségeket keresnek.
Főként azokkal a fiatalokkal foglalkoznak, akikben megvan a vágy, hogy valamit csináljanak, akik tudják, hogy változtatni kell a "csapdahelyzeten". Legyen miért reggel időben felkelni.
A fiatalok nem kapnak több pénzt, ha itt vannak, így nagyon nehéz motiválni őket.
Ha valamelyik munkaadó meghirdet egy munkahelyet, jobb helyzetből indul az a fiatal, aki már részt vett hasonló projektben akkor, mikor munkanélküli volt.
Több probléma is felmerül:
A fiatalok nincsenek hozzászokva a munkához, ami újabb kihívást jelent. Olyan elképzeléseik vannak, mint pl.: három órás munkaidő, számítógéphasználat stb.
Nem tudják, miféle szakmák vannak. A 300 fiatalból, akivel interjút készítettek, nagyon kevés tudta azt, hogy mi a munka. Ezért egy tanfolyamot indítottak erről a témáról: a munkaadó, munkavállaló jogai, kötelességei, a szakszervezet lehetőségei, a háztartás működése, alapvető jogi ismeretek. Ez a tanfolyam heti három napon 8-12 óráig zajlott tíz héten keresztül. A hétköznapi dolgokra is megtanították őket: hogyan kell a munkahelyen megjelenni, hogy ezeket a rutinokat tudják majd a gyakorlati idő alatt használni. Ez alatt a tíz hét alatt megpróbáltak a fiatal számára gyakornoki helyet találni, amely hat hónapra szól. Azt szeretnék elérni, hogy legyen módjuk a fiataloknak ide eljönni, érezzék, hogy ez egy olyan hely, ahonnét el tudnak rugaszkodni.
Az önkormányzat és a kerület tanácsa alkalmazza a két szabadidő-szervezőt, akik most ezt a projektet vezetik. Ők korábban iskolában dolgoztak.
1997 áprilisában 19 fiatal volt náluk, akik közül csak egynek nem sikerült munkát találni, de őt is elhelyezték közhasznú munkára. Ebben az évben összesen 56 fiatallal foglalkoztak. Ezek a fiatalok akarták, vállalták a részvételt. Abból a 100 fiatalból kerültek ki, akiket interjúra küldött az a szervezet, amelyik nyilvántartja őket, mint munkanélkülieket. Ezen a környéken a fiatalok 14%-a munkanélküli, a 18-25 év közöttieknél ez 500 főt jelent, akik közül 300-an másfajta képzésben vesznek részt. Amikor megkérdezik őket, vagyis elkezdenek velük foglalkozni, akkor viszonylag többen találnak munkahelyet.
Eltérő a fiatalok képzettsége: vannak, akik még az általános iskolát sem tudták befejezni, és olyanok is, akik főiskolát végeztek. Van, aki átveszi a vezető szerepet a csoportban, és akkor jól működik a csoport. Sok a bevándorló, mivel ez a rész Göteborg elővárosa. A világról is beszélgetnek velük, az igazságtalanságokról. Az előítéleteken nem változtathatnak, hanem fel kell készíteni a fiatalokat, hogy hátrányosabb helyzetben vannak, mivel innen a külvárosból jönnek, mindig többet kell bizonyítaniuk.
Ha olyan fiatalok kerülnek ki ebből az inkubátorházból, akik jó referenciát tudnak szerezni a munkahelyükön, akkor az egész terület megítélése is pozitívabb lesz.
Ez a projekt három év időtartamú, addig kapták meg ezt a helyet és néhány számítógépet. Ezalatt meglátják, hogy mire mennek, és hová fejlődik ez a hely, illetve a munkanélküliség. Ha ezután is szükség lesz rá, akkor nem projekt formájában fog működni, hanem az önkormányzat veszi át saját feladatkörébe.
Problémát jelent, hogy a munkanélküliek a gyakornoki idő alatt minimálbérért végzik el azt a munkát, amelyet a munkásnak kellene elvégeznie. Így akinek a munkáját végzi, az esetleg szükségtelenné válik, munkanélküli lesz, pedig ő adót is fizet.
Gondolkodnak azon, hogy a fiataloknak olyan tanfolyamot szerveznek, amelyen a vállalkozóvá válás ismereteit sajátíthatják el, illetve a közös vállalkozás (szövetkezet) lehetőségeit latolgatják.
A fiatalokat igyekeznek arra is rávenni, hogy tovább képezzék magukat 25 éves korukig, mert 25 éves koruk után indíthatnak önálló vállalkozást.
1998. január 1-jétől 100 napig a munkaügyi központ felelős a munkanélküliért, azért, hogy munkát találjon, majd 12 hónapig az önkormányzat, utána 100 napig újra a munkaügyi központ. Ez kötelező foglalkoztatást jelent a 18-25 éves korúak számára.

Parola archívum