Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Közösségi tervezéssel Budafokért
Szerző:	Sain Mátyás
Sorozatcím:	Parola
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2015
Szám:	1
Oldalszám:	1
A cikkben lévő
Nevek:	Sain Mátyás
Intézmények:	Norvég Civil Alap, Promontorium Polgári Casino Budafok
Települések:	Budapest XXII. Budafok
Tárgyszavak:	közösségi tervezés, társadalmasítás, érdeksérelem, alternatíva felmutatása, szélesebb társadalmi bázis teremtése, részvétel a döntéshozatalban, nyilvánosság, konszenzus, konfliktus
Megjegyzés:	kategória: beszámoló
Annotáció:

Sain Mátyás:
Közösségi tervezéssel Budafokért

A közösségi tervezés, értsünk alatta bármit is (és máris helyben vagyunk, mert e cikk egyik témája éppen ez: miként
értelmezzünk egy közösségi tervezési folyamatot?), igen nehezen megfogható valami. Egyrészt gondolunk itt egy
aránylag jól behatárolható tervezési, együtt-gondolkodási módszertanra és eszközkészletre, de egyben egy tervezési
paradigmára, sőt, akár egy kormányzási modellre is. Abban, hogy ezt a módszertant ki, milyen motivációval és milyen
célra használja, nyilvánvalóan jelentős eltéréseket fogunk látni, ha elkezdünk közösségi tervezési akciókat, projekteket
elemezni.
Talán segít eligazodni a fogalmi, a fogalmak mögött álló gondolati, és a szóhasználati zűrzavarban, ha a kötelezően,
menetrend szerint lefolytatandó társadalmasítást eleve külön bugyorba tesszük. Persze a rokonság elvitathatatlan, de
két olyan lényegi különbség is van, ami indokolhatja, hogy ne mossuk össze e két fogalmat. Az egyik a motivációs
háttér: a társadalmasítást különösképpen senki sem szeretné, azt egyszerűen kell. A másik a dolog merevségéből, az
előírt határidők kötelező betartásából következik. A közösségi tervezés egy közös tanulási folyamat, ami erősen sérül,
ha korlátok közé kényszerítik, és lényege a rugalmasság, a folyamatos újratervezés.
A közösségi tervezés egyik alapvető kritériuma és feltétele, hogy valaki, valakik azt nagyon akarják. Egyrészt túl sok és folyamatos finomhangolást igényel, másrészt túl könnyű elcsalni/lepapírozni ahhoz, hogy igazi motiváció nélkül eredményeket hozzon, vagy akárcsak a legalapvetőbb elvárásokat teljesítse. A következőkben vizsgáljunk meg a fenti gondolatok tükrében egy nemrég lezárult, egyéves, Norvég Civil Alapból támogatott tervezési folyamatot, amelyet a Promontorium Polgári Casino nevű budafoki civil szervezet valósított meg.
Továbbra is az elmélet felől közelítve a konkrét példához, nézzük meg, milyen motivációs háttér lehet vagy szokott lenni a közösségi tervezés kezdeményezése mögött. Álljon itt három verzió:
· egy konkrét érdeksérelem miatt állampolgári vagy civil aktivitás kezdődik (ez persze történhet közösségfejlesztők, közösségszervezők, vagyis külső „beavatkozók” hatására), és a közösség szeretne egy olyan konszenzusos, a résztvevők nagy száma által legitimált alternatívát letenni az asztalra, amivel kikényszeríthet egy számára kedvezőbb döntést egy adott ügyben;
· egy meglévő helyi társadalmi szerveződés, civil szervezet az általa képviselt ügyekhez szeretne szélesebb társadalmi bázist teremteni, ezzel saját pozícióját, szervezetét is megerősíteni;
· egy konkrét ügyben a döntési pozícióban lévő csoport szeretné a döntéshozatali (vagyis tervezési) folyamatba bevonni az érintetteket, és ennek segítségével jobb, mindenki számára előnyösebb döntéseket hozni.

A budafoki példában az első két tényező bizonyosan tetten érhető. Kezdve a másodikkal: a Promontorium Polgári Casino évek óta próbál hatást gyakorolni a mindenkori kerületi vezetésre annak érdekében, hogy Budafok használja ki a múltjában és elsősorban is a belváros építészeti örökségében rejlő potenciált, a zavaró tényezőkkel pedig foglalkozzon érdemi módon, átgondoltan, integráltan. A Casino, bár a saját erőforrásain felül több neves szakértőt is bevont a munkába, a korábbi években nem tudott a döntéshozókhoz érdemben eljutni. A kerület vezetése, ha nem is szimpatikus, de valamennyire érthető módon riválist, kéretlen véleményezőt látott az egyesületben. Érett tehát a helyzet ahhoz, hogy a Casino saját álláspontját a szélesebb nyilvánosság erejével támogassa meg, és ezzel utat találjon a döntéshozókhoz.
A konkrét lökést azonban mégiscsak az „egyes típusú” motiváció adta: 2013-ban a piac felújítása, illetve a korábbi moziépület újrahasznosítása kapcsán az önkormányzat olyan irányba indult el, amely szélesebb körben is kiverte a biztosítékot. A felháborodás és a közvélemény felbolydulása kellő motivációt jelentett a Casino némileg már megfáradt tagjai számára ahhoz, hogy megfogalmazzák és támogatásra benyújtsák azt a közösségi tervezési projektet, amely végül 2014 során megvalósult.
A tervezés menetét, eredményeit azonban alapvetően mégiscsak meghatározta a második pontban jelölt motivációs háttér, vagyis az a tény, hogy az egyesület évek óta képviselt egy véleményt, amelyre tanulmányokat is készített vagy készíttetett, és amely a budafoki közéletben a Casino szimpatizánsai számára már ismert volt. A közösségi tervezési folyamat tehát ezt a véleményt és álláspontot volt hivatott bemutatni a szélesebb közösségnek, és a műhelymunkák, beszélgetések során ennek szerezni helyi támogatottságot.
E sorok írójának, aki a folyamatban külsős, a helyzetről nem sokat tudó és általa egyáltalán nem érintett facilitátorként vett részt, eleinte némi meghasonlottságot jelentett, hogy az egyesület – a folyamat gazdájaként – a már elkészült tervek és ötletek ismertetésével lép a helyi társadalom elé. Ez, ha közösségi tervezésről beszélünk, elvileg nem túl szerencsés, hiszen a nulláról való közös építkezéshez képest némileg a társadalmasítás módszereire hajaz. A megfelelő fórumok és eszközök biztosításával azonban mégis úgy alakult a tervezési folyamat, hogy aránylag szabad teret kaptak a résztvevő érintettek, partnerek, beleértve az iskolás korosztályt is, amely erre alkalmas eszközökkel külön is meg lett szólítva.
Az egész egyéves folyamatnak, kicsit talán egyszerűsítve, az volt tehát a célja, hogy a Casino és a köreibe vont szakemberek által letett fejlesztési koncepció valamiképpen átjusson azon a falon, amely a kerület vezetése és a civil szféra között húzódott. Ehhez a legfőbb eszköznek a helyi társadalom, a helyi szereplők támogatásának megnyerése ígérkezett. A sikerhez azonban hozzájárul még egy tényező, amellyel talán a projekt tervezői sem számoltak. Ez a tényező pedig a közösségi tervezés eszköztárában volt kódolva, és az általa létrejövő siker egyben a közösségi tervezés módszertanának eredményességéről, sikeréről is szól.

A tervezési folyamat legelső állomása egy vezetői
kerekasztal volt, amelyen a kerület különböző
erővonalainak kulcsszereplői vettek részt.
Az előzmények ismeretében érthető módon
a rendezvény szervezését sok stressz és aggodalom
kísérte. A gyülekezés alatt a levegőben is vibráló
feszültség egyértelműen annak szólt, hogy vajon a
Casino és szimpatizánsai, illetve a kerület vezetése
hogyan fognak kijönni ebből az első összecsapásból. A
fórum levezetését ugyanakkor egy olyan facilitátorra
– e cikk írójára – bízták, akinek nem csak esélye nem volt
a helyi viszonyok átlátására, de nem is törekedett erre,
mindössze előhúzta a nemzetközi szakirodalomban az
ilyen típusú összejövetelekre „hitelesített” eszközt – az
ötletbörze két változatát – és minden előzetes intelem
ellenére, hiszen más nem is tudott volna tenni, belefogott
a közös ötletelésbe.
Az első kérdés a városrész értékeiről, a második
a fejlesztendő területekről szólt. A módszertan pedig
követte a szokásos előírást, azaz mindenki egyforma
módon és mértékben kapott lehetőséget az ötleteinek
felsorolására, az elhangzottakat pedig a facilitátor nagy

csomagoló-papírokon rögzítette. A helyzet pozitívumainak, erőforrásainak összeírása általában kellemes konszenzust teremt. Itt sem volt másképp, hiszen a politikai erővonalaktól függetlenül a városrész megítélésében nem voltak lényeges eltérések; világossá vált tehát, hogy az érdekek gyakorlatilag egyeznek. A közös gondolkodás során a mintegy 50 fős létszám sem volt akadály.

A légkör hamar oldottá vált, a résztvevők talán meg is
feledkeztek kezdeti félelmeikről, a táblán gyarapodó
erőforrások és beavatkozási területek látványa pedig
érezhető motivációt teremtett a konstruktív
együttműködéshez. A fórum végén mind a szervezők,
mind a városvezetés képviselője kifejezte szimpátiáját
az ilyen jellegű együttműködéssel kapcsolatban, és ez a
pozitív felhang talán – legalábbis a korábbi évek
csatározásaihoz képest – fennmaradt a tervezési
folyamat végéig.
A projekt sikerességét pedig jól mutatja, hogy
a helyhatósági választások utáni programalkotó légkörben
a Casino által tett javaslatok szinte észrevétlenül
beépültek a kerület hivatalos programjába.
Zárásként el kell mondani, hogy ez a rövid összefoglaló
egy szubjektív, néhány benyomáson alapuló leirata az
egyéves munkának, amely korántsem tükrözi annak
valamennyi aspektusát és árnyalatát. Az írás célja nem is
elsősorban a budafoki munka akkurátus bemutatása,
hanem csak egy röpke pillantás a közösségi tervezés
perspektíváira, bukkanóira egy friss, többé-kevésbé
sikeres projekt kapcsán.
További részletek:

A projekt részletes bemutatása a Promontorium Polgári Casino honlapján: http://www.promontoriumcasino.hu/kozossegi-tervezes-belvarosi-ter/

A munka zárótanulmánya: http://www.promontoriumcasino.hu/wp-content/uploads/Budafok-jovoje_final_honlap.pdf

Összefoglaló cikk az Építészfórumon: http://epiteszforum.hu/megjelent-a-promontorium-polgari-casino-budafok-belvarosara-megfogalmazott-civil-szakertoi-kiadvanya

2015. január 26.
sainmatyas@lltk.hu

Parola archívum