Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Az önkéntes munka a társadalmi környezet gyümölcse
Szerző:
Sorozatcím:
Rovat:
Önkéntesség
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
2001
Szám:
1
Oldalszám:
13 - 14
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:
önkéntesség, társadalom, önkéntes munka
Megjegyzés:
Annotáció:

Tartalom
Az önkéntes munka a társadalmi környezet gyümölcse

Az önkéntes munka főbb jellemzői:
– személyes indíttatású, szabad, egyéni választáson alapszik;
– anyagi érdekektől mentes;
– mások javát szolgálja;
– elősegíti, hogy egyének és közösségek részesei legyenek saját problémáik megoldásának;
– egyidejűleg hasznos a támogatásra szorulóknak, az önkéntes munkát végzőknek és a társadalom számára is.

Az önkéntes tevékenység jellemző típusai:
– kölcsönös segítségnyújtás és önsegítés;
– jótékonyság, mások segítése, filantrópia:
jellemzően a civil társadalom szerveződéseinek keretében (egyesületekben, alapítványokban) valósul meg, bár az állami szektorban, a gazdasági szektorban, s magánkezdeményezésként is gyakran előfordul;
– közösségi részvétel és állampolgári szerepvállalás:
a társadalmi aktivitást, a bevonódást emeli ki ez a megközelítés, azt a helyzetet, amikor az önkéntes önerejével járul hozzá környezete, a társadalom alakításához, ezzel egyidejűleg saját hasznosság tudata is jelentősen erősödik. Jelentheti ez az irányításban, egy fejlesztési folyamatban, de a végrehajtásban történő részvételt is;
– közérdekű ügyek képviselete, társadalmi kampányok megszervezése:
lehetnek ezek helyi, vagy szélesebb jelentőségű kérdésekben való szerepvállalások, közösségi érdekek érvényesítésére irányuló érdekegyeztetések, lobbizás, társadalmi akciókban részvétel, fellépések jogvédelem kapcsán.

Értékei és hagyományai:
Az önkéntes munka igen jelentős gazdasági erőforrást jelent. Éppen emiatt szokták ezt a területet nemzeti tényezőként is említeni. Még a leggazdagabb államok sem képesek társadalmi problémáikat az állampolgárok, az önkéntes szervezetek bevonása nélkül megoldani.
Olyan területeken és szükségletek kielégítésében képesek szerepet vállalni az önkéntesek szektora, amelyeken az állam valami miatt nem tud megjelenni – pl. ha uniformizált, a standardtól eltérő speciális szükséglet keletkezik –, vagy a gazdasági megtérülés kilátástalansága miatt az üzleti szektor meg sem akar jelenni. Máshogyan fogalmazva: az önkéntesség, a filantrópia a versennyel, az önzéssel szembeni ellensúly szerepét is betölti.
Mivel az aktív társadalmi részvétel lehetőségét kínálja, fejleszti a kezdeményező és a cselekvőkészséget, amelyek a közösségi fejlesztőmunkának is alapvető értékei. A közösségi munkavégzés során többnyire erősödik a résztvevőkben a felelősségvállalás, az állampolgári elkötelezettség, a bizalom, a mások szempontjainak figyelembe vétele, a kölcsönösség és a szolidaritás is. Elmondható tehát, hogy az önkéntes munka sok esetben lelki szükségleteket is kielégít.
A részvétel esélyt kínálhat a társadalom perifériájára szorult különféle embereknek és csoportoknak is a bekapcsolódásra, az integrációra, tehát az önkéntes munka képes elérni a társadalom peremére szorultakat is.

Az önkéntes munkát jellemző előnyök mellett – az érintettek részvétele a társadalmi problémák megoldásában, gyors „rámozdulás” az új szükségletekre, olcsó és hatékony munkavégzés – számba kell vennünk ennek a területnek a gyengéit is. Az egyik ilyen jellemző, hogy tartós, hosszú távú és folyamatos szolgáltatást – ha annak ellátásához nem érkezik állami, vagy más forrás – nemigen tud az önkéntes szektor önmaga ellátni. Ugyanakkor gyakori, hogy – éppen a szektorok közötti együttműködésre építve – önkéntes munkával ellátott feladatból idővel új munkahely teremtődik.
Az önkéntes munka a második világháborút követő „szocialista” rendszerben szinte elvesztette szabadon választható jellegét. Többnyire központi politikai irányítással szervezték „társadalmi munka” néven. A részvétel, ha nem is volt kimondottan kötelező, de gyakran közvetett presszióval semmiképpen nem lehetett önkéntesnek nevezni. A kezdeményezést nem a polgárok indították, hanem valamelyik hatalmi-politikai központból indultak azok. A helyi kezdeményezéseket – ami az igazi önkéntes munka egyik meghatározó jellemzője –, semmilyen területen, így itt sem kultiválta ez a rendszer, hiszen abban folyamatosan a központi akarat kikezdését, veszélyes tendenciát sejtett.
Ez a közvetlen közelmúlt, a társadalmi munka emléke, az ehhez kapcsolódó előítéletek is nehezítik manapság az önkéntes munka egészséges méretű elterjedését.

Az önkéntes munka – hatósugara szempontjából – lehet:
· helyi, lokális (pl.: dalárda, önképzőkörök, polgári védelem);
· települési, városi szintű;
· regionális;
· országos;
· nemzetközi vonatkozású.

Az önkéntes munka különféle példái:
· Cégek által szervezett kampányok: saját dolgozóik életminőségének jobbítása;
· Közvetlen, közvetett környezet szebbé tétele, átalakítása, alkalmi feladatok megoldása;
· Önkormányzatok, lakossági akciók, alkalmi kampányok (környezet-tisztítás, fásítás, játszótér, városszépítés stb.)
· Cégek szakember-felajánlása, infrastruktúra, szakismeret rövid, de rendszeres időre való felajánlása (nálunk még nemigen terjedt el). „Szép munka” mozgalom lásd CTF kezdeményezése;
· A civil szektorban általánosan elterjedt „kvázi-önkéntesség”, amikor teljes, vagy közel teljes időben alig, vagy egyáltalán nem megfizetett munkavégzés folyik az érintettség, bevonódás révén (pl.: fogyatékos gyermekeket nevelő szülők, betegségek csoportjai, sport, öntevékeny művészeti csoportok stb.);
· Alkalmilag egy-egy akció, program erejéig bevont önkéntes segítők;
· Karitatív segítők (rendszeres, folyamatos);
· Katasztrófa elhárítás, helyreállítás akcióira történő mozgósítások.

Az önkéntes munkavégzés környezeti feltételei, keretei:
· Jogi szabályozás (feltételeinek, engedélyeztetési eljárásoknak, kompetenciájának, elismerésének, legitimizációjának biztosítása), jogharmonizáció (ne ütközzön más, a tevékenységgel csak közvetetten kapcsoló, de azokat jogi előírásokhoz, ill. szokásjogokhoz kapcsoló előírásokkal). Jelenleg az önkéntes véradás az egyetlen jogilag is elismert és társadalmi feltételeinek szabályozottságát is biztosító önkéntes tevékenység.
· Gazdasági feltételek: a felmerülő költségek fedezetének biztosítása (utazás, munka-, védőruha, szállás, munkaeszközök biztosítása stb.)
· Infrastrukturális háttér és feltételrendszer (szervezés, kommunikáció, publikáció stb. biztosítása)
Az önkéntes munka szervezése: a befogadó szervezetek és a munkát vállaló önkéntesek felkészítése

Az önkéntes munka szervezése, a befogadó szervezetek és a munkát vállaló önkéntesek felkészítése
Ha egy szervezet önkénteseket kíván foglalkoztatni, szükséges a nyilvánosság felhasználása, hiszen így találjuk meg azokat az embereket, akik ilyen feladatot szívesen vállalnak. Fontos, hogy ilyenkor azokra az értékekre apelláljunk és hivatkozzunk, amelyek erre a munkára jellemzőek, így motiválva a környezetünkben élőket a csatlakozásra.
Gyakori eset ugyanakkor, hogy egy-egy szervezet felhívásaiban hivatkozik a csatlakozás lehetőségére, ám ha érdeklődő jelenik meg a közösség összejövetelén, az szinte zavart okoz a szervezetnél. Nem tudják, mit kezdjenek az új emberrel, nincs is olyan ember a szervezetben, aki foglalkozzon vele. Pedig, ha kudarcos egy ilyen találkozás, valószínűleg nemigen fog többször próbálkozni az önkéntes munkára jelentkező.
Fontos tehát, hogy szervezetünk előre és tudatosan készüljön fel új jelentkezők fogadására. Ehhez – önmagunknak és a külvilág számára is – világosan kell megfogalmazzuk, milyen feladatokra várunk önkénteseket? A befogadó szervezetnél minden esetben ki kell jelölnünk azokat az embereket, akik az új jelentkezőkkel, csatlakozókkal foglalkoznak. Akik fogadják őket, bemutatják a szervezetünket, bevezetik őket a már működő csoportunk dolgaiba. Akik megszervezik az önkéntesek munkáját, figyelnek az új társakra, segítik, ellenőrzik és értékelik is a munkájukat. Ügyelnek arra, hogy mindkét fél elégedett legyen. Ha nincs valódi tennivaló, ha fölösleges várakozások és tétlenség kísérik az érdeklődőt, hamar kedvét szegi, s nem csak aktív energiáit veszíthetjük el, hanem szervezetünk rossz hírét is magával viheti. Az önkéntesek megtartását elősegíthetik: a munka nyilvános elismerése, a rendszeres tájékoztatás, véleménykikérés, ünnepi alkalmakra való meghívás.
Gyakori, hogy megtervezett képzéseket szervezünk az új, de a régebbi önkéntesek számára is. Ezzel nem csak a mi szervezetünk, de az itt közreműködő önkéntesek fejlődését is elősegíthetjük. Az ilyen képzések fontosak az újratöltődés szempontjából is. Ne feledjük, az új emberek energiát, frissességet, lendületet hoznak szervezetünkbe, gyakran megakadályozzák azt is, hogy régi munkatársaink elszürküljenek, „besavanyodjanak”.
Alapvetően tehát a saját szervezetünknek kell felkészülnie önkéntesek foglalkoztatására. De ugyanilyen fontos, hogy jól készítsük fel a hozzánk csatlakozókat is az itteni feladatokra. Hogy minél hasznosabbnak érezze önmagát, s hogy mi is minél hatékonyabban gyarapodjunk az ő munkájukkal.
Az önkéntes munka kapcsán sokan felvetik, hogy – éppen, mert önkéntes – nem eléggé kérhető számon a munkavégzők teljesítménye, nem lehet felelősséget, szakmai színvonalat megkövetelni az itt dolgozóktól.
Mi a leghatározottabban elutasítjuk ezt az álláspontot.
Egy konferenciasorozaton a csoportmunkákban résztvevőktől azt kérdeztük, hogy mi motiválja az embereket az önkéntes munkára? A következő érveket sorolták: érzékenység a társadalmi problémák iránt, a másik segítése, jótékonykodás, belső elkötelezettség, elismerés hiánya, változás-változtatás igénye, személyes élmény, érintettség, segítés-segítettség megélése, mintakövetés, elkötelezettség–elhivatottság, veszély elhárítása, közéletre való felkészülés, igényesség, szereplési vágy kiélése, kirekesztettség érzése, szeretet hiánya, karrierépítés, önmegvalósítás, tanulási kedv, közösséghez tartozási vágy…
Arra a kérdésre pedig, hogy mit kap az önkéntes az ilyen munkavégzés során, a következőket válaszolták: ismertséget, odatartozást, jó hírt, elismertséget, tiszteletet, megbecsülést, új kapcsolatokat, változást, új karriert, társadalmi kapcsolatok kiszélesedését, az elzártság feloldását, az elszigeteltségből való kilépést, új szerepeket, biztonságérzetet, önbizalmat, a személyiség épülését, személyes figyelmet, önmegvalósítást, elfogadást, szabadságot, tudást…
Úgy gondoljuk, ezek olyan adományok, amelyeket sok gazdag ember igen nagy pénzekkel szeretne megvásárolni önmagának – nem mindig sikerrel. Bátran kijelenthetjük tehát, hogy az önkéntes munka során olyan ellenszolgáltatások, értékek és előnyök keletkeznek az ilyen munkát vállalók számára, hogy nem lehet pusztán csak viszonosság nélküli, egyoldalú áldozatvállalásról beszélni. Ez is felbátoríthatja az önkénteseket foglalkoztató szervezeteket követelmények támasztására.
Az a tapasztalatunk és meggyőződésünk, hogy – éppen az erős motiváltság és elkötelezettség okán – valódi szakmai teljesítmény várható el az önkéntesektől. Sőt, a munkájukkal kapcsolatos igényességet többnyire önmaguk követelik meg a foglalkoztatóktól.
De ennek kapcsán is megismételjük, hogy komoly odafigyelést és megbecsülést igényel az önkéntesek foglalkoztatása. A legfontosabb feladatok pontos megfogalmazása, s az elvégzett munka értékelése. Mivel ez gyakran az önkéntesekkel közösen történik, a szervezetekben – optimális esetekben – a hierarchikus döntések helyett a konszenzusos döntéshozatal a dominánsabban jellemző. Általában kampányszerű munkában gondolkodunk az önkéntesekről, ugyanakkor vágyakozunk az önkéntesekkel való tartós, rendszeres együttműködésre.

Az önkéntes munka társadalmi kommunikációjának fontossága:
· mozgósító erő;
· példaadás, társadalmi presztízs emelése;
· egy korszerű szemlélet népszerűsítése;
· társadalmi orientációt befolyásoló eszközök tudatos csatasorba állítása (közismert személyek bevonása, divatos, népszerű eszközök alkalmazása stb.);
· díjak, elismerések meghonosítása.
Összeállította:
Liling Tamás, Péter
Tartalom
Parola archívum