Közösségfejlesztés Belgiumban

Parola archívum

A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Közösségfejlesztés Belgiumban
Szerző:	Hautekeur; Gerard
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2006
Szám:	1
Oldalszám:	1
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	Belgium, közösségfejlesztés, VIBOSO
Megjegyzés:
Annotáció:

Közösségfejlesztés Belgiumban

Vissza a tartalomhoz

A régiók kiépítését követően a belga nemzeti parlament már nem felelős a flandriai kultúráért, oktatásért és jóléti politikáért, kizárólag a flamand parlament rendelkezik ilyen hatáskörrel. A VIBOSO egy olyan nem kormányzati szervezet, amely a flamand kormány támogatásaiból pártolja és támogatja a közösségi munkát Flandriában és Brüsszelben. Más szóval, szervezetünk Vallóniában nem tevékenykedik.
Vallóniában nem létezik hasonló közösségfejlesztő struktúra, ám bizonyos, hogy a franciaajkú Vallóniában is számos érdekes, innovatív kezdeményezés célozza a helyi lakosok bevonását és a multikulturális projektek kialakítását. Az ország franciaajkú részében az az általános trend, hogy állami intézmények kezdeményezik a szegénységellenes küzdelmet, míg Flandriában jóval nagyobb szerep jut a magán és a jóléti szektornak, valamint a nem kormányzati szervezeteknek.
A következőkben felvázolok néhány főbb gyakorlati fejleményt, és ezek alapján megkísérlem körülírni a gyakorlatban ma tapasztalható trendeket. Első tapasztalataimat az újságírás terén szereztem a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején, az akkor induló „Tijdschrift Samenlevingsopbouw” (közösségfejlesztés) szerkesztőjeként. A korai úttörők bármely akkori kezdeményezést „közösségi munka” címszó alatt indítottak el. Hozzáállásukat lángoló lelkesedés jellemezte. A szociális és közösségi munkások társadalmi tartalmú bevonódása mindenen rajta hagyta a nyomát. Azokon a területeken, ahol tevékenykedtek, mindenhol a helyi lakosokkal azonosították magukat. Társadalomkritikai hozzáállásuk felhívta magára a kormány és a helyi önkormányzatok figyelmét, akikkel kölcsönösen ellenségekként tekintettek egymásra. A nyolcvanas évek elején mindazonáltal számos közösségfejlesztő vett részt a helyi konzultációs platformok kialakításában, amelyek a vidéki területeken és a város hátrányos helyzetű szomszédságaiban a területen élő érintettekkel folytatott konzultációk során együttműködtek a megfelelő szolgáltatások kialakításában.
Az úttörő szakaszban minden kezdeményezés virágzott: a flamand kormány a közösségfejlesztés, a kategória-alapú közösségi munka és a területi-alapú közösségi munka területén mindenfajta kezdeményezés számára teret engedett.
Abban az időben kevés figyelmet fordítottak a módszertani vagy stratégiai megközelítésre, a munkaerő-menedzsmentről nem is beszélve. Erről az utóbbiról még csak nem is hallottak. Egyeseket hónapokig nem fizettek ki azok az állami testületek, amelyek alkalmazták őket. Sok közösségi munkás valójában a saját alkalmazásában állt. Számos szociális munkás és közösségi munkás dolgozott éveken át bizonytalan helyzetben átmeneti szerződésekkel, amelyeket állandóan megújítottak.
1982-ben a támogatásokat biztosító flamand kormány alapvető változást eszközölt a közösségfejlesztés területén. (A közösségfejlesztést szabályzó új törvényt 1992-ben véglegesítették).
1983 óta a flamand kormány nem biztosít közvetlen támogatásokat az 50–60 létező, kisebb közösségfejlesztő szervezet számára, mert úgy döntött, hogy Flandriában és Brüsszelben egyetlen intézményt finanszíroz a közösségfejlesztés támogatására, s ez a VIBOSO: a Közösségfejlesztő Munka Flamand Intézete, valamint a hozzá tartozó nyolc regionális közösségfejlesztő intézményt (RISO). RISO-kat hoztak létre három nagyvárosban, Antwerpenben, Gentben és Brüsszelben, valamint az öt flamand provinciában. A RISO-k foglalkoztatják a közösségfejlesztő szakembereket a nagyvárosokban és a provinciákban.
Az első változást a szervezés megnövekedett nagyságrendje, míg a másodikat a tervezés fontossága jelenti. A támogatások megszerzéséhez a VIBOSO-nak és a RISO-knak 5–6 évet felölelő költségvetést/tervet kell felvázolniuk a flamand kormánynak. Ez a főbb lehetőségeket és prioritásokat tartalmazza az elkövetkezendő évekre. Ezen felül minden évben jelentést kell írni a Jóléti Minisztériumhoz.
A harmadik változásnak megfelelően a közösségfejlesztésnek eredményközpontúnak kell lennie. A támogatásokat biztosító flamand kormány úgy döntött, hogy a továbbiakban nem támogatja az olyan alapvető szolgáltatásokat, mint a szomszédsági munka, de a RISO-k támogatást kapnak a rövidtávú projektek kezdeményezésére és támogatására. A RISO-kból közösségfejlesztőket küldenek ki a társadalmi problémákkal küzdő területekre. A közösségfejlesztő munka a terület egészét célozta, ám a részvételi módszerek elsősorban a legkevésbé hangos helyi lakosok mobilizálását és bevonását célozták.
A közösségfejlesztés alapvető kérdései a következők: a helyi élet minősége, a lakóhelyek és a környezeti jólét, a népjólét és a szolgáltatások, a munkahelyek és az oktatás, az újonnan jövők integrációja és a terület különböző közösségeinek közösségi élete. A közösségfejlesztő munka a szomszédság szintjén, a teljes közösség szintjén és a szélesebb társadalom (a régiók) szintjén szerveződik.
Összességében mintegy 120 közösségfejlesztő projekttel foglalkozunk Flandriában és Brüsszelben, ezeket 135 közösségfejlesztő szakember irányítja. A közösségfejlesztő szakembereket a RISO-k 8 koordinátora és azok kiterjedt adminisztratív személyzete támogatja. A 7 millió lakosú Flandriában és Brüsszelben tehát a közösségfejlesztő szektor meglehetősen kicsi, úgy is mondhatnánk: „jelentételen”.
Ezen felül azonban a RISO-k más finanszírozási forrásokat is megvizsgálnak, például a flamand kormány által létrehozott Társadalmi Impulzus Alapot, európai forrásokat, a provinciákkal vagy a helyi önkormányzatok által támogatott projektekkel kötött szerződéseket. Ennek eredményeképpen a közösségfejlesztő szektor teljes létszáma eléri a 300 főt.

A jelenlegi közösségfejlesztő gyakorlatot a következők jellemzik:
– Növekvő professzionalizmus: a gyakorló közösségfejlesztők nagy figyelmet fordítanak a lakossági részvétel módszertani és tervezett megközelítésére.
– A szektor (és itt különösen a VIBOSO) nagyban hozzájárul a közösségfejlesztők képzéséhez, a kutatáshoz, a dokumentációhoz és saját, a helyi irányelvekkel és közösségfejlesztő munkával foglalkozó folyóiratának megjelentetéséhez.
– A közösségfejlesztő munka gyakran alapszik a hálózatok építésén, amelyek összehozzák az egyazon problémára összpontosító partnereket.
– Sok közösségfejlesztő működik együtt szorosan a helyi önkormányzatokkal, sokszor azok kifejezett kérésére. A Társadalmi Impulzus Alap keretei között például a 308 flamand helyi önkormányzat közül 60 kérte a közösségfejlesztő hálózat segítségét szegénységellenes irányelveik megtervezéséhez. A közösségfejlesztők nemcsak tanácsadókként vettek részt a minden helyi partnert érintő konzultációkban, hanem a helyi lakosokat aktiváló animátorokként vezető szerepet is vállaltak a munkában. A közösségfejlesztés mindebben a híd szerepét tölti be a helyi lakosok és az önkormányzatok között.
– A közösségfejlesztők új, professzionális megközelítésének és ugyanakkor az önkormányzatok megváltozott hozzáállásának köszönhetően a kölcsönös előítéletek már a múltéi.
– A közösségfejlesztők regionális közösségfejlesztő intézetekbe (RISO-kba) való tömörülésének köszönhetően a szektor munkavállalói nagyobb fokú biztonságot élveznek.
– Megfigyelhető egy bizonyos különbözőség a közösségfejlesztő szakemberek idősebb generációja – akik közül sokan 15–20 éve állnak alkalmazásban – és a nagyszámú fiatalabb közösségfejlesztői generációk között.
– A flamand kormány biztosítja a támogatásokat, de elég autonómiát hagy a helyi közösségfejlesztő kezdeményezések számára is.

Főbb kihívások

A multikulturális társadalom kérdése az egyik legfontosabb kérdés. Ez a különböző társadalmak és kultúrák azon képességére utal, hogy együtt tudnak élni egyazon szomszédságban: hogyan kezelik a sokféleséget, és milyen következményekkel jár ez a munkaerő-menedzsment tartalma és módszertani megközelítése szempontjából.
A flamand kormány egy irányítóbb, menedzseri szerepet kíván betölteni: azt szorgalmazzák, hogy az együttműködés nagyobb méreteket öltsön a közösségfejlesztő munka és az integrációs szektor között, amely egy fokozottabban részvételre építő rendszerben kísérli meg az etnokulturális kisebbségek integrálását a közösségbe. Gyakran előfordul, hogy ugyanabban a közösségben mindkét szakma egyaránt aktív. A konzultáció alulról felfelé építkezik, és reméljük, hogy a növekvő együttműködés kontúrjait mi tudjuk majd meghatározni, nem pedig egy készen kapott fúziós tervvel találjuk majd szemben magunkat.
A közösségfejlesztő munka ma már a flamand jóléti miniszter hatáskörébe tartozik. A miniszter fokozottan hangsúlyozza a közösségfejlesztés szerepét a szegénységellenes küzdelemben, miközben maga a közösségfejlesztő szakma nem kíván pusztán a szegénységellenes küzdelemre szorítkozni, hanem inkább a részvétel és a hálózatépítés folyamatának fejlesztésében szeretne úttörő szerepet vállalni, szem előtt tartva az adott szomszédság vagy terület környezeti jellemzőit.
Jelenleg az egyik legégetőbb kérdés a hatalom decentralizációja. Nyakig ülünk a döntéshozatal különböző szintjeit érintő döntő kérdésekről folytatott vitában. A vita arról folyik, hogy a menedzsment melyik szintje a legalkalmasabb bizonyos feladatok végrehajtására a szubszidiaritás elvére épülő keretrendszerben.
A mai flamand kormányban az a trend tapasztalható, hogy egyre több feladatot és jogkört ruháznak át a helyi önkormányzatokra. E forgatókönyv szerint hosszú távon a helyi önkormányzatok hatáskörébe kerülne a közösségfejlesztés, az ifjúsági munka és az integrációs munka is.
A közösségfejlesztők attól félnek, hogy mindez fenyegetné a közösségfejlesztő szakma nagyobb fokú autonómiáját. S vajon mi történne a második és harmadik vonalnak nyújtott támogatásokkal? Mi lenne akkor a Közösségfejlesztő Munka Regionális Intézetének (RISO) és a Flamand intézet a közösségfejlesztés népszerűsítésére és támogatására (VIBOSO) a szerepe?
Az alapvető vita keretei közt egyre gyakrabban vetődik fel az irányelvek elsőbbségének igénye, valamint az a kérdés, hogy mit tegyen maga a kormány, és mit lehetne a magánszektornak és partnereinek adni vagy meghagyni? Még a ma a flamand kormány által támogatott közösségfejlesztés is könnyen válhat az állami és magánszektor közti feszültség martalékává. Mindazonáltal számos politikus hangsúlyozza, hogy az önkormányzatoknak nem kellene ennyi mindent maguknak csinálniuk, hanem inkább irányítókká kellene válniuk, akik összehozzák a fontos partnereket a stratégiai döntések meghozásában.
A flamand kormány pillanatnyilag nagyszámú elvárást fogalmaz meg egy minőségi dekrétum keretei között, amely fokozottabban méri és értékeli majd a közösségfejlesztő munka eredményeit. Jelen pillanatban az egész szektor egy minőségellenőrzési kézikönyvön dolgozik.
A flamand és a nemzeti kormány vörös, zöld és liberális tagjai alkotta jelenlegi „bíbor” koalíció az individuummal fenntartott kapcsolat fontosságát hangsúlyozza (főként a liberális partner nyomására). A legfontosabb kifejezések az ügyfélközpontúság és a hatékony menedzsment. Az úgynevezett civil társadalom (szakszervezetek, szociokulturális egyesületek, tanácsadó testületek) egyre inkább figyelmen kívül kerül. Maga az ügyfélközpontúság pozitív dolog, de pillanatnyilag kevés figyelmet szentelünk a másik dimenziónak, nevezetesen az állampolgárnak, a „le citoyen”-nek (akit a hatóságok egy adott szomszédság vagy helyi közösség tagjaként szólítanak meg), valamint a csoport érdekeiért vagy közös érdekekért folytatott munkának.
Kétségkívül elismerik azonban azt a szerepet, amelyet a közösségfejlesztés a társadalom hátrányos helyzetű csoportjainak, szomszédságainak megszervezésében, részvételében játszik. Néha még túlzottak is az elvárások, hisz vannak olyan vélemények is, amelyek szerint a közösségfejlesztés nem volt képes megakadályozni a szélsőjobboldali szervezetek előretörését.
Mindazonáltal egyre szükségesebbé válik egy szakmai, módszertani megközelítés a helyi lakosok teljes részvételének irányában, s nem csupán a hátrányos helyzetű területeken, hanem minden területen (még a külvárosi vagy tehetős szomszédságokban is). Röviden: a flandriai és brüsszeli közösségfejlesztésnek még mindig van jövője.
Gerard Hautekeur
VIBOSO, 2004. július

Gerard Hautekeur a Flandriában és Brüsszelben tevékenykedő Vlaams instituut ter bevordering en ondersteuning van de samenlevingsopbouw (VIBOSO – Flamand intézet a közösségfejlesztés népszerűsítésére és támogatására) munkatársa. A VIBOSO a CEBSD (Combined European Bureau for Social Development – Egyesített Európai Társadalomfejlesztési Iroda) tagja. A CEBSD jelenlegi elnöke Gerard Hautekeur. (A szerk.)

Fordította Varga Tamás

Parola archívum