Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Olasztelek, Székelyföld
Szerző:	Tüzes Bölöni Ferenc
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2003
Szám:	3
Oldalszám:	23-24
A cikkben lévő
Nevek:	Balla Zoltán, Máté Anikó
Intézmények:	Humán Reform Alapítvány, Messzelátó Egyesület, Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesülete
Települések:	Bardoc, Olasztelek, Székelyudvarhely
Tárgyszavak:	Humán Reform Alapítvány, közösségfejlesztés, Olasztelek, Székelyföld, Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesülete
Megjegyzés:
Annotáció:

OLASZTELEK, SZÉKELYFÖLD

Tartalom

A Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesülete (SZEKE) 2000 augusztusában egy intenzív szakmai képzés résztvevőiből alakult. Elsődleges célja a Székelyföld térségében a civil társadalom erősítése, a helyi közösségek cselekvőképességének fejlesztése, helyi és kistérségi együttműködések kialakítása. Közreműködni kívánnak a közösségfejlesztés tantárgyának a felsőoktatásba való bevezetéséhez.
Konferenciákat, szakmai táborokat, képzéseket és terepmunkákat szerveztek az elmúlt időszakban – s a közép-kelet-európai program kereteiben is – egyebek mellett az Erdővidéken, a Kisküküllő térségében, Homoródszentmártonban.
Ők voltak a házigazdái a „Közösségfejlesztési Partnerség-építés Közép- és Kelet-Európában” című program Szovátán megrendezett zárószemináriumának.
Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesülete 4150 Székelyudvarhely, Crisan utca 13. Románia
Tel: 004-066-216015
E-mail: szeke@kabelkon.hu
Web: www.szeke.ro

Olasztelek 750 lakost számláló kistelepülés, mely közigazgatásilag egykor Bardoc fiúszékhez, ma más három településsel együtt Bardoc községhez tartozik.
Lakossága szinte teljes mértékben egységes, pár román nemzetiségű, de magyar nyelvet jól beszélő lakost kivéve teljesen magyar nemzetiségű.
Vallási hovatartozás szempontjából is a többség a református vallás követője, kb. 15% tartozik más felekezethez. A felekezeti közösségek között egyetértés és együttműködés van.
Gazdaságilag a kommunizmusra jellemző, erőszakos gazdasági centralizációnak megfelelően, a viszonylag zárt baróti medence egyetlen iparága, a szénbányászat biztosított munkát és megélhetést a település munkát kereső lakóinak, de ugyanakkor megakadályozta más iparágak kialakulását a vidéken.
A mezőgazdaságban, melyben elsősorban az állattenyésztéshez adottak a feltételek, a kommunizmus ideje alatt csak a MTSZ keretében lehetett tevékenykedni, így megszűnt a magángazdálkodás és gazdálkodás tudományának természetes eltanulási folyamata is.
Ennek következtében, a szűk választási feltételek miatt kb. 50 év alatt 350-en költöztek el, többnyire fiatalok, a faluból. A szellemi felfrissülés hiányának nagy szerepe volt ebben az elvándorlásban.
1990-ben a MTSZ felbomlott, a meglévő állományt és infrastruktúráját felszámolták. A magángazdálkodás nehézkesen indult el, többnyire kényszergazdaságok formájában.
A mezőgazdaság csak egyfajta „másodállást jelentett” mindaddig, amíg valakinek valamilyen cégnél, intézménynél munkahelye volt. A mezőgazdasággal csak szabadidőben foglalkoztak, ünnepnapokon, a törvényes pihenőszabadság idején, műszak után. Az infrastruktúra és gazdasági ismeretek hiánya csak súlyosbította ezt a helyzetet, amely fékezte a „család szükséglete szerinti” termelésről a piaci igényekre való termelésre áttérést.
A 90-es években több magánvállalkozás is elindult, több mint 100 új munkahely létesült, elsősorban a faipar és élelmiszeripar területén, de ezek nagy része pár éves működés után bezárt. Egyrészt a jogi, gazdasági bizonytalanság, másrészt a vállalkozói ismeretek hiánya, illetve a gyors nyereségvágy következtében.
A szintén a 90-es években felbomló bányaipar teremtette helyzet enyhítésére szolgáló hátrányos helyzetű gazdasági övezetnek minősített baróti térség nem ölelte fel a települést. Így az egymástól 4 km-re lévő magánvállalkozások gazdasági versenye aránytalanul eltorzult.
A település egykori intézményei a kommunizmus idejében a centralizálásnak estek áldozatul. A községközpontba, Bardocra telepítették át; ilyenek a postahivatal, polgármesteri hivatal, MTSZ-iroda, körorvosi rendelő, „bevásárló központ”.
A településen 1–4 osztályos elemi iskola működik, többnyire két csoportban, két tanítóval.
Ezt követően a baróti vagy bardoci középiskolában folytathatják a diákok tanulmányaikat. A felsőoktatási intézményekben továbbtanulók aránya eléggé jelentős volt mindig. De a felsőfokú képzettséggel bírók közül kevesen tudtak érvényesülni helyben.
A településnek van kultúrotthona. Az egykor pezsgő kulturális élet szentélye, többnyire időszakos, alkalmi rendezvények, még alkalmanként lakodalmak és halotti torok helyszínéül szolgált évtizedeken át.
A település és közösség büszke volt mindig múltjára, életére, eredményeire, polgárias gondolkodására, szorgalmára. Jelentős hatást gyakorolt az a tény, hogy a század elején a férfiak közel 20%-a fordult meg, dolgozott Amerikában. Nagy többsége hazatért az ott szerzett vagyonkával. Így lett a falu a „kicsi Amerika”. Ez nemcsak anyagiakban, hanem szellemiekben is jelentett hozadékot a közösségnek, az itt lakóknak.
A társadalmi, politikai, gazdasági változásokat már egy évtizeddel megelőzően érezhető volt a bomlás folyamata, mely átterjedt a 89-et követő időszakra is. A közösségi nem kívánttá vált az emberek számára, mert bizalmatlanság és vádaskodás övezte. A kaláka szellemét pedig felváltotta versenyszellem. Maradványát pedig csak, az egymásrautaltságnak köszönhetően, főként a mezőgazdasági munkában, a kölcsönös (és tartozáson alapuló) segítségnyújtás jelzi.
A kilencvenes években a közösségi, kulturális életet legfeljebb az iskolai rendezvények, az egyházi és vallásos rendezvények jelentették, illetve az egyház kebelén tevékenykedő informális ifjúsági csoport tevékenysége, szervezkedése, vagy az évenként megszervezett falu szülötteinek a találkozója.
Nem volt a falu közösségének egy olyan fóruma, ahol közösen megbeszélhették volna a közösséget érintő dolgokat, problémákat, ahol valamiféle tervezés folyt volna. Az eléggé ritka falugyűlések többnyire kifulladtak a pásztorválasztás témájában. Az emberek nagy többsége nem tudott kizökkenni abból a mentalitásból, hogy mindent nélkülük döntenek el, és a változásokat követően, az adminisztrációs függés hatására is, a tehetetlen vádaskodás kommentálásáig jutottak el: „Két képviselő amúgy sem tud semmit elérni a többséggel szemben.”
Ezt a hálátlan helyzetet kavarta fel a 2000 év szeptemberében megszervezett, falu szülötteinek találkozója alkalmával szervezett közösségi beszélgetés – melynek célja, a továbblépés lehetőségeinek megkeresése, a jövő tervezése, illetve a problémák beazonosítása és megoldások keresése volt. A beszélgetést, amelyre kb. 40 résztvevő gyűlt össze, a református egyházközség szervezte, és Balla Zoltán vezette, aki révén kapcsolatba kerültünk a közösségfejlesztés eszmeiségével. A Humán Reform alapítvány, amelynek Balla a vezetője, ezelőtt kis idővel szervezett közösségfejlesztő képzést, amelyen Olasztelekről Máté Anikó vett részt.
A közösségi beszélgetésen a közösségi interjúzás módszeréhez tartozó kérdéseket alkalmazta, az erősségek, problémák, ötletek és vállalások beazonosítására. Ezt követően pedig egy jövőképet próbáltak felvázolni a résztvevők.
A közösségi beszélgetésen eléggé nehézkesen indult a problémák megfogalmazása. Talán a legelső alkalom volt, amikor közösségben és nyilvánosan fogalmazódtak meg problémák. Konkrét vállalások azonban nemigen születtek.
Másodlagos eredmény, hogy a közösségi beszélgetést követően a közösség életében elég hosszú ideig beszédtéma volt mindaz, ami a beszélgetésen elhangzott. Ez akkor elég sok bosszúságot jelentett a szervezők számára, akikben a „beavatkozót” látták, akik bűnöst keresnek. Egy kis idő elteltével azonban meggyőződtek az emberek arról, hogy nem személyeskedés, vádaskodás vezérelt, hanem sokkal inkább a tenni akarás. Ez később hasznosnak is bizonyult.
2000 novemberében a frissen megalakult Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesületének tagjai, a református egyházközség felkérésére kezdték el a konkrét közösségfejlesztő folyamatot Olaszteleken.
Két nap alatt közel 60 személlyel készítettek interjút, melynek során azokat a véleményformálókat keresték meg, akiket a helyi lelkész, illetve az interjúzás során felkeresettek ajánlottak.
Az interjúzás során összegyűjtött adatok rendszerezését követően közösségi beszélgetésre került sor, melyre a falu teljes lakosságát meghívták.
E harmincegynéhány résztvevőt számláló közösségi beszélgetésen vállalások is születtek.
Hét személy egy kis helyi havilap kiadását vállalta fel, amellyel segíteni kívánt az információszerzés lehetőségeinek, az emberek közötti párbeszédnek, a közösség és önkormányzat, illetve más intézmények közötti párbeszédnek hiányán. Még abban a hónapban sikerült is kiadni a saját szerkesztésben megjelenő „Messzelátó” első számát, mely havi rendszerességgel azóta is megjelenik 200-as példányszámban.
Egy fiatal közgazdászlány önkéntesen vállalta az angol nyelv oktatását. Több mint két éven át 20–30 középiskolás fiatal vett részt ezen a tanfolyamon. A tanfolyam az oktató elköltözését követően szűnt meg.
Két fiatal lány vezetésével aerobic-kör indult, melyre 10–12 személy járt közel 1 éven át, többnyire tavaszi és őszi időszakban. Télen nem sikerült megfelelő termet biztosítani. Végül a zenei hanganyag miatti támadások vették el az oktatók kedvét a kör vezetésétől.
Informatikai kurzust indítottunk a református egyház támogatásával. A lebonyolító a Humán Reform Alapítvány, mely rendelkezik a tanfolyamok szervezéséhez szükséges akkreditációval.16-an vettek részt ezen a képzésen, páran más településről is, és valamennyien sikeres számítógép-felhasználói vizsgát is tettek, illetve oklevelet szereztek.
A havilap szerkesztő csoportja 2001 áprilisában „Messzelátó” néven egyesületté alakult. Így kívántak jogi hátteret biztosítani azokhoz a kezdeményezésekhez, amelyek a közösség érdekeit szolgálták.
Évente hagyományőrző táncmulatságot szerveztek. Több alkalommal szerveztek ifjúsági napot, melyre az ifjak érdeklődési körének megfelelő programot állítottak össze.
Népfőiskolai jellegű előadásokat szerveztek, meghívott előadókkal, az önképzés, újabb információk megszerzésének érdekében.
Pályázatokat írtak. Így sikerült a falu egy neves szülöttének emléket állítani pályázati támogatás révén.
Bekapcsolódtak a falu szülötteinek találkozója megszervezésébe közösségi programok megszervezésével.
Adminisztrálási szerződést kötöttek a helyi önkormányzattal a kultúrotthon működtetésére. Itt rendszeres programok beindítását tűzték ki célul. A fiatalokkal sikerült ezidáig egy néptánccsoportot alakítani, melyet két önkéntes oktató irányít.
Kezdeményezték egy, a helyi iskola működését támogató iskolaszék megalakítását. Szükségességét hangsúlyozta a kis gyereklétszám egyik szomorú következménye, melyek megfelelően egy tanítói állás megszüntetése vált esedékessé. Az a kezdeményezés, hogy egy holland testvériskolai kapcsolat segítségével egy másodtanítói állást létesítését, illetve finanszírozását célozta, személyeskedések miatt és az egyetértés hiánya miatt hiúsult meg.
2002 júliusában a Közép-Kelet-Európai Közösségfejlesztési Partnerségépítési Projekt keretén belül közösségfejlesztő képzés megszervezésében vállaltak szerepet a SZEKE-vel, melynek nyomán körvonalazódni látszik egy erdővidéki közösségfejlesztő műhely kialakulása.
Több évtizedes szünet után sikerült újjáalakítani a helyi futballcsapatot. Egy esztendőn át működött helyi emberek szerény támogatásával, ehhez megfelelő feltételeket teremtettek az akkori körülmények, annak a bajnokságnak a beosztása, amelyben a csapat is játszott. A futballcsapatok működéséhez szükséges, súlyos anyagi követelmények miatt több csapat is kilépett, így a helyi csapat működtetésére már nem volt elég az addigi anyagi hozzájárulás. Egy esztendő szünet után egy helyi vállalkozócsoport anyagi megalapozásával újjászerveződött a csapat és egy felsőbb osztályban futballozik elég szép eredménnyel. A dolog pikantériájához hozzátartozik, hogy az előző próbálkozás során ugyanezeket a vállalkozókat riasztotta el a párbeszéd hiányából fakadó nézeteltérés.
A fent említett vállalkozók segítségével, az önkormányzat támogatásával sikerült 2002-ben az iskola, templom, kultúrotthon együttese bejáratához egy hagyományos faragott székely kaput állítanunk. Ehhez a faluközösség tagjai jelentős mértékben hozzájárultak anyagiakkal, illetve fizikai segítséggel.
Önkéntes felajánlás és munka során került az iskola udvarára egy játszótér, az egyesület egyik tagjának adományaként.
Ezekben a tevékenységekben, folyamatokban általában érezhető volt a közösség támogatása, alkalmi szerepvállalása, felajánlása, ötletei. De mindezeken túl még mindig inkább fogyasztóként, mint az önszerveződésben helyüket, szerepüket megtalálóként vannak jelen a folyamatokban.

De legalább a jeget sikerült megtörni.

Tüzes Bölöni Ferenc

Tartalom

Parola archívum