Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Két baráti kolléga hozzászólása Angliából
Szerző:
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2002
Szám:	2
Oldalszám:	8-9
A cikkben lévő
Nevek:	John Grayson, Marion Horton, Sandra Stringer, Varga Tamás, Vercseg Ilona
Intézmények:	Civil Kollégium, Northern College
Települések:	Anglia, Nagy-Britannia
Tárgyszavak:	Northern College, Socrates programban
Megjegyzés:
Annotáció:

Tartalom

Két baráti kolléga hozzászólása Angliából

Kedves Ilona,

Tamás halálhírét fogadva itt mindnyájuknak nagyon szomorú napunk lett. Tamást mindig kedves barátomnak tekintettem, a közösségfejlesztés terén pedig mindig személyes inspirációt jelentett a számomra. Tudnod kell, hogy ti mindketten igen mély hatást gyakoroltatok többünkre, akik itt Angliában közösségfejlesztőként dolgozunk. Amikor Marionnal Tamásról beszéltünk, mindketten úgy emlékeztünk rá, mint nagyon lelkes, kulturált, elkötelezett és alapvetően civilizált emberre. Mindnyájunknak hiányozni fog – de ugyanakkor ünnepelünk is egy mélységesen fontos és sikeres életet. Sorsa megadta neki, hogy országának egy bámulatos történelmi időszakában élhessen és ő rajta hagyta kézjegyét ezen a történelmen. Mindnyájan szeretettel és tisztelettel fogunk emlékezni rá.
Mellékelek egy körlevelet, amelyet a Northern College munkatársainak írtam.

Kedves Mindenki,

Nagy szomorúsággal kell továbbítanom a hírt, hogy Varga Tamás a múlt pénteken meghalt.
Tamás és felesége, Vercseg Ilona alapította a magyarországi Civil Kollégiumot, azt az iskolát, amelynek alapelvei és elképzelései hasonlóak a Northern College-éhoz.
Tamás először 1993-ban jött hozzánk a Közösségfejlesztők Egyesülete egy csoportjával, amelyet nálunk Marion Horton vezetett, akit többen is ismertek.
Rá és a többiekre is olyan nagy hatást gyakorolt ez a látogatás, hogy elhatározták: egy Northern College-szerű szervezetet fognak létrehozni és azt Civil Kollégiumnak fogják nevezni. Tamás, Ilona és a Civil Kollégium leendő tanárai 1995-ben érkeztek hozzánk egy kéthetes kurzusra. Kapcsolatokkal, képzési anyagokkal és ötletekkel segítettük őket. A Kollégiumot 1997-ben nyitották meg Kunbábonyban, s Marion és én is részt vettük a megnyitón. A Northern College tiszteletbeli vendég volt ezen az összejövetelen és azóta is úgy szerepelünk a honlapjukon, mint fő partnerük.
Bányászok és közösségi munkások jöttek 1997-ben hozzánk a Civil Kollégiumból és 1998 augusztusában egy cserecsoport utazott Magyarországra, amelyen egy itteni rövid kurzusról vettek részt néhányan, valamint jómagam, Marion és Sandra Stringer. Találkoztunk Tamással és kollégáival. Együttműködtünk a Civil Kollégiummal egy európai Socrates programban is, tananyagokat fejlesztettünk ki „Gondolkodjunk a demokráciáról!” címmel. Ma is használjuk ezeket az anyagokat. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy 1999 októberében együtt dolgozhattam Tamással egy „képzők képzője” programban. Ennek során egy nagy csoport közösségfejlesztő és egyetemi hallgató készítette el az első Demokrácia-modul magyar változatát.
Tamás és Ilona diákkorukban együtt dolgoztak egy radikális színházi csoportban és a 70-es, 80-as évek közösségi házaiban. Mindketten a demokráciáért dolgoztak szocialistaként, s munkájukkal a kommunista rendszert kritizálták. Felfedezték a közösségfejlesztés eszméjét a posztkommunista Magyarországon. Mindketten – és Ilona még ma is – elkötelezett internacionalisták, akik mindnyájunkat megszégyenítettek európai szintű hálózatukkal és szolidaritási munkájukkal.
Amennyiben érdeklődtök iránta, mostanában írtam egy fejezetet Tamás, Ilona és a magyar kollégák munkájáról egy könyvbe, amely a szénbányász területeken folytatott közösségfejlesztésről szól. A könyv szeptemberben jelenik meg és kérésre szívesen elküldöm
e-mailen.
Tamás csodálatos, joviális, nagy medve volt, akire minden bizonnyal többen is emlékeztek. Mindig azt mondta, hogy az ő angol tudása nagyon csekély, de nagyon is jól emlékszem, milyen boldogan és hány estét csevegett át az ő „hunglish”-én a Northern College diákjaival és dolgozóival a College bárjában. Szomorúan fogjuk hiányolni őt. A saját magam és a College részvétét is tolmácsolni fogom Ilonának és a magyar kollégáknak.
John Grayson
2002. július 9.

*

2002. július 21.

Kedves Ilona,

Bár Tamással csak néhány alkalommal találkoztam, úgy éreztem, jól ismerem őt – a nyelvi nehézségek ellenére is. Ez részben azért volt így, mert hallottam tőled azokról a dolgokról, amiket csinált: például gombászni járt az erdőkbe, a hajótokon dolgozott a tavon, könyvkiadással foglalkozott. Azt hiszem, az egyszerű és gyakorlatias dolgokat szerette az életben – ahogyan én is.
Az alapvető értékek iránt való elkötelezettsége, a különböző elképzelések iránti fogékonysága, tanulékonysága, valamint az, hogy mennyire egy „jobb társadalmat” tartott szem előtt, is azt éreztették velem, hogy ismerem őt. Tőletek és írásaitokból tudom, hogy a nyolcvanas évek közepén milyen elszántan próbáltatok keresztülvinni egy olyan közösségfejlesztő kezdeményezést, amely a felnőttoktatás alapelveit tudta magáénak. Biztosíthatlak, hogy ez ösztönző példa volt sokunk számára Nagy-Britanniában és a CEBSD-ben. Ez részben azért van így, mert, Nagy-Britanniában legalábbis, a hatvanas-hetvenes években még voltak olyan emberek, akik hasonló elkötelezettséggel és kapacitással rendelkeztek, mint Tamás. Ezért volt az, hogy amikor a Közösségfejlesztők Egyesületének gyökereiről, és a Tamás és teáltalad betöltött szerepről hallottunk, az erősen emlékeztetett bennünket saját tapasztalatainkra, remélt eredményeinkre. Ahogy a hatékony közösségfejlesztésben oly gyakran, itt is az elképzelések és a gyakorlati dolgok vegyítése volt a fontos. Fontos volt a magas szintű gyakorlat is: a képesség annak meglátására, hogy az elképzeléseknek, terveknek gyakran időre van szükségük ahhoz, hogy megfelelően beágyazódjanak. Én úgy láttam, hogy Tamás rendelkezett ezzel a képességgel. Ez azt jelentette, hogy kiválóan tudott teret biztosítani az embereknek arra, hogy véleményüket kinyilvánítsák. Higgadt, semleges szemlélőnek tűnhetett. Valójában ez épp ellenkezőleg volt: azért tűnt ilyennek, mert képes volt másokat arra ösztönözni, hogy elmondják véleményüket.
Éreztem, hogy ő olyasvalaki, aki át tud lépni a határokon: ország és ország közt, de város és vidék, közösség és akadémia, a közösségfejlesztés gyakorlata és szervezetei között is. Nagyon kevés ilyen ember van a területünkön.
Ti persze egy pár voltatok: teljesen együtt éltetetek és dolgoztatok, miközben megőriztétek életörömötöket, mindig megosztva azt másokkal. Ezért volt csodálatos azt hallani, hogy mindent folytattok, mert Tamás így szerette volna. Nélküle persze más lesz az egész.
Remélem a fentiek segítségedre válnak. Valami személyesebbet szerettem volna küldeni, mint egy e-mail (lehet, hogy ez csak a korom miatt van így!).
Szeretettel, Paul (Henderson)

Tartalom

Parola archívum