Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	BIZTONSÁG, BIZALOM ÉS REMÉNY – MUNKAHELYTEREMTÉS A HELYI KÖZÖSSÉGBEN. A VÄGEN UT! KIÚT SZOCIÁLIS SZÖVETKEZET
Szerző:	Elisabet Mattsson
Sorozatcím:	Parola
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2008
Szám:	4
Oldalszám:	15
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	VÄGEN UT! KIÚT szociális szövetkezet, szociális szövetkezet, munkahelyteremtés, bizalom, alapvető értékek, beszámoló, CECOP
Megjegyzés:
Annotáció:

Nagyon köszönöm, hogy meghívtatok és tíz év után ismét itt lehetek veletek Kunbábonyban! Arra a fő tevékenységre akarom ráirányítani a figyelmet, ami miatt itt vagyunk: a helyi közösségfejlesztésre. Amikor 10 évvel ezelőtt itt jártam, akkor a helyi, regionális és globális ügyek összekapcsolásáról beszéltem, most sokkal inkább a helyi fejlesztésre szeretném irányítani a figyelmet. Ehhez sok út áll rendelkezésünkre, például a technikai lehetőségek, amelyek új módszereket adnak a számunkra ahhoz, hogy a helyi szintek között megteremtsük a kapcsolatot, s ez nagyon fontos út a függetlenséghez. Személy szerint nekem mit jelent a helyi fejlesztés? Munkám során foglalkozom helyi fejlesztéssel, szociális fejlesztéssel, különböző partnerkapcsolatokkal. Tíz évvel ezelőtt csak anya voltam, azóta nagymama is lettem – ilyen szempontból is fontos ez a munka, hisz mi nem csak a saját életünkért vagyunk felelősek, hanem a gyermekeink és az unokáink jövőjéért is. Tíz évvel ezelőtt Zsuzsa lakott nálam (Mészáros Zsuzsa, aki akkoriban Svédországban tanulmányozta a svéd szövetkezeti mozgalmat, a szerk.), most pedig én lakom őnála. Nagyon szép nála a tanyán!
A bizalom, a biztonság és a remény nagyon fontos szavak, ezekről szeretnék ma beszélni, s alapvetően arról, hogy az én mindennapi munkámban mi történik. És én is kapok krediteket azért, hogy itt vagyok, hiszen beszélni fogtok Ti is a tapasztalataitokról. Kérem, hogy keressetek meg a szünetben és beszélgessünk!
4 éve dolgozom egy szociális szövetkezetekből álló csoporttal, amelynek a neve: Vägen ut! vagyis Kiút Szövetkezet. Tíz évvel ezelőtt jöttek az első ötletek. A csoport tagjai, majd’ mindnyájan, korábban kábítószer-használók vagy bűnözők voltak, olyan férfiak és nők, akik a saját bőrükön tapasztalták meg, hogy milyen kirekesztettnek lenni.

Meghatároztunk néhány alapvető értéket, s ez egy alap, s erre építünk mindent a tevékenységünk során:
- Egyenlőség,
- Mindenkinek megvan a helye, mindenki dolgozhat, 100%-osan kihasználhatja a saját lehetőségeit, 100%-ig meg tudja valósítani önmagát,
- Demokrácia,
- Szolidaritás,
- A nők és férfiak aktívak és kreatívak,
- Mindenki számára fontos, hogy megtalálja azt a helyet, ahol valamilyen változást tud a saját maga és a közössége számára; hogy élni tudjon a lehetőségekkel ahhoz, hogy egy új életet tudjon kialakítani.

Én is benne vagyok a csoportban, bár én nem voltam bűnöző vagy kábítószer-használó.

Tíz évvel ezelőtt olyan emberekkel kezdődött ez a kezdeményezés, akiknek nem volt munkájuk, sőt, semmilyen lehetőségük nem volt a munkavállalásra. Szerettek volna tisztességesen élni, de hát ez nagyon nehéz, ha a társadalom nem enged be. 2002-ben végre sikerült EU-támogatáshoz jutniuk.
Az volt a célunk, hogy legalább 3 szociális szövetkezetben kezdhessenek el dolgozni. Tudom, hogy Magyarországon új szövetkezeti törvény van. Svédországban nincsen új törvény, de keményen dolgozunk azon, hogy legyen! Nagy örömömre szolgál, hogy még a nyár előtt sikerült létrehoznunk a szociális szövetkezetek platformját Svédországban, és ott a szociális vállalkozás fogalmát választottuk. Azért tettük ezt, mert egy teljesen új törvénykezésre van szükség, nem csak nálunk, de egész Európában is!
Említettem már, hogy 2002-ben elhatároztuk legalább 3 szociális szövetkezet létrehozását és ez 2005-re meg is valósult.

A 2005-ben létrejött három szövetkezet:
- Solberg Kávézó,
- Karins Döttrar – nők által működtetett kézműves szövetkezet,
- Villa Vägen ut! Solberg – Félúton lévő ház férfiaknak.
A munka mindegyik szövetkezetben a képessé tétellel kezdődött, hogy az emberek visszaszerezzék az irányítást a saját életük fölött, s hogy ebben aktívan részt vegyenek és felelősséget vállaljanak – egyénileg, de egymásért is!

Ma már 9 szövetkezet működik és a 10. a Vägen ut!, a Kiút Szövetkezet. Ez egyfajta gyűjtőszervezetként működik és támogatja a többi tagot különféle gazdasági tevékenységekben, tehát a könyvelésben, a marketingben, a közbeszerzésekben és a különféle döntésekben. Azt hiszem, pontosan ez az oka annak, amiért olyan sikeresek vagyunk: nagyon gyakorlatias, napi szinten működünk együtt. Ezt az elmúlt tíz évben tanultam meg. Korábban azt hittem, hogy elegendő jó példákat létrehozni és minden egyes szövetkezet jól el tud lenni magában, önállóan is megállja a helyét. Ez a fajta struktúra lehetővé teszi azt is, hogy szinte robbanásszerűen alakuljanak ki új vállalkozások. Ez az oka annak, hogy néhány év alatt ennyi szövetkezetet sikerült létrehozni, és hogy míg az elején 5 alkalmazottunk volt, most 42-en vannak.

A Vägen ut! teljesen önszerveződő dologként indult, és még mindig küzdenünk kell a támogatásért. Kapunk valamennyi támogatást egy-egy projektre, de nem kapunk rendszeres juttatást sem az államtól, sem az önkormányzatoktól. A munkanélkülieket azonban megilleti például az állami támogatás, s ezt egészítjük ki a bevételeinkből. Fontosnak tartjuk, hogy az itt dolgozóknak valódi, jó munkájuk legyen és olyan fizetésük, amiből meg tudnak élni.
Mindegyik szövetkezet fizet havi szolgáltatási díjat a Vägen ut!-nak, amely különféle fejlesztési projektekben is részt vesz, kapcsolatban áll az önkormányzattal vagy a kormánnyal, de az alapvető bevétele a szövetkezetektől származik.
A félút-házakat is fenn tudjuk tartani gazdaságilag, mert egyfajta gazdasági vállalkozásként működtetjük őket. Gyakorlatilag értékesítjük ezeket a helyeket a helyi önkormányzatnak, pártfogói szolgálatnak, ill. a szociális osztálynak – így tudjuk finanszírozni ezt az elképzelést. Az államnak, a városnak vannak pénzalapjai arra, hogy ezeket az embereket segítsék. Van egy keretmegállapodás az önkormányzatok és közöttünk, s ha valaki igényel egy helyet, akkor ezt megbeszéljük és az önkormányzat megveszi a helyet az igénylő számára. Végül is egy szolgáltatást értékesítünk.
A félút-ház nagyon jó ötlet a helyi szociális vállalkozásra, természetesen nem adaptálható egy az egyben egy másik országban. Azt szoktuk mondani, hogy a Wägen ut!-ba tartozó szövetkezeteknek legalább kettős küldetése van. Az első küldetése az, hogy munkahelyeket hozzunk létre saját magunknak. A második, hogy a közjóért is hozzunk létre valamit, a társadalom számára. És azt hiszem, az is fontos, hogy megváltoztattuk a gondolkodásmódunkat, melynek középpontjába a közösségi vállalkozások létrehozása került, az, hogy az emberek újra dolgozhassanak. Ha együtt csináljuk, sokkal többet tudunk megvalósítani!

Ennek a bizonyos félút-otthonnak az a célja, hogy egy szép otthont nyújtson, ahol azok az emberek, akik épp kijöttek a börtönből vagy egy rehabilitációs központból, tehát kezelés után vannak, rövid időre otthonra leljenek, mielőtt a saját otthonukba visszatérnek. Itt tanulják meg, hogy egyáltalán hogyan térjenek vissza a normális hétköznapi életbe, mikor keljenek fel, hogyan reggelizzenek – nagyon sokan vannak, akiknek ehhez segítség kell.

A feltétele annak, hogy valaki egy félút-házban élhessen az, hogy nem élhet kábítószerekkel. Ebbe minden beletartozik, a kábítószer, a gyógyszerek és az alkohol is. Nyilvánvaló, hogy ha valakinek nem volt korábban problémája az alkohollal, az megihat egy pohár bort, de ha ilyen jellegű problémája volt, akkor nem. Bármikor találkozunk egy étteremben, mindig vizet iszunk, de mi vagyunk a leghangosabbak és mi nevetünk a legtöbbet!
Feltesszük tehát a kérdést: hajlandó-e változtatni az életén? Hajlandó-e együtt dolgozni a többiekkel? Minden héten tartanak egy megbeszélést a heti teendőkről. Az Anonim Alkoholisták és a Névtelen Kábítószerhasználók szervezetét is segíti ez az otthon. Azért is fontos ez a kérdés a számunkra, mert ezeknek az embereknek vannak gyerekeik, akik nem a szüleikkel élnek, ezért fontos az ő segítésük. Négy ilyen házunk van, kettő férfiaknak és kettő nőknek.
Maga a munka is fontos ezekben a szövetkezetekben, hiszen olyan emberek vannak itt, akiknek soha nem volt munkájuk, holott lehet, hogy már 40–50 évesek.
Az egyik házhoz tartozik egy nagy üvegház, ott zöldségeket termesztenek. Van, aki iskolába jár, valaki gyakornokként egy műhelyben dolgozik – különböző dolgokat csinálnak. Van, aki a kézműves termékeket előállító szövetkezetünkben dolgozik. Egy másik szociális vállalkozás a szitanyomásé, itt munkahelyeket, ill. képzési helyeket értékesítünk a 18–26 év közötti fiatalok számára. Kb. 100 ember él és dolgozik ezekben a házakban, korábban valamennyien munkanélküliek voltak. Ők egyfajta példaként is szolgálnak – sikerült visszatérniük!
A társadalmi vállalkozásnak egy új formáját próbáljuk létrehozni, nagyon sok erőforrást használunk a képzésekhez, a gyakorláshoz. Az a célunk, hogy a saját gyakorlatot egy szakmai kompetenciává fejlesszük, s ezáltal a legjobb gyakorlatot alakítsuk ki az adott területen.
A házakban ugyan csak férfiak vagy csak nők élnek, de minkét házban dolgozik egy férfi vagy egy női alkalmazott. Fontos, hogy mindegyik vállalkozásban megteremtsük a nemek közti egyenlőséget. Az igazgatóságban 6 tag van, 3 nő és 3 férfi.
Kutatásra került sor a szociális szövetkezetekben, egy nagyon fontos jelentés olvasható – angolul is! – a web-oldalunkon, amely jól bemutatja a vállalkozásunk szellemiségét: www.vagenut.coop. A kutatók végigkövettek 3 évet a tevékenységünkben. Azt hiszem, a legfőbb következtetés, amit levonhatunk, hogy a szociális szövetkezet a rehabilitáció méltó és jól működő formája.
Most áttérek a nyugat-európai szintre, vannak olasz és angol barátaink. Elsősorban az olasz barátainkkal dolgoztuk ki a szövetkezetek franchise-rendszerét. Lehet, hogy ezek a hálózatok nem mindig szimpatikusak, de a franchise-rendszer sokkal sikeresebben éli át a gazdasági nehézségeket, mint a kis gazdasági vállalkozások. Ezért fordultunk a hagyományos franchise-rendszer elemeihez, kicsit átalakítottuk, hozzátettük a saját értékeinket, és ennek segítségével kialakítottuk a szociális franchise-rendszert. Nagyon fontos ebben a tudás, a rendelkezésre álló módszertan átadása, amivel közösséget tudunk létrehozni – erről egy teljes napig tudnék beszélni! Ezeket a szociális vállalkozásokat egyfajta koncepcióvá fejlesztettük ki, és így alkalmazhatókká váltak Európa más országaiban is. Tudom, hogy nálatok is vannak jó példák, amelyeket koncepcióként átadhattok másoknak.

A Le Mat Italy – www.lemat.coop – az első szociális vállalkozás Olaszországban, szállodákat üzemeltet. Kidolgozták és kézikönyvben leírták a koncepciójukat és az üzleti tervüket, mi lefordítottuk és a svéd kultúrához igazítva alkalmazni kezdtük. Svédországban az első Le Mat kezdeményezés egy vendégszobát nyújtó létesítmény Karlstadban, az ország közepén található. Ennek a szociális szövetkezetnek a tagjai olyanok, akik valamilyen pszichológiai problémával küzdenek.
A Le Mat Italy példájában az egyik fontos dolog számunkra az inspiráció, a másik pedig a meleg fogadtatás, amelyben mindig részesítenek, csakúgy, mint nálatok, ha Magyarországra jövök!

E munka fontos támogató struktúrája a szövetkezetfejlesztési ügynökség (Co-operative Development Agency), amely végigkísérte a mi tevékenységünket is. Tíz évvel ezelőtt én voltam a svéd szövetkezetfejlesztési ügynökségek egyesületének elnöke. Ebben az időben különböző elnevezések alatt dolgoztak ezek az ügynökségek, aztán úgy gondolták, hogy létrehozzák a Coompaniont, amely egy közös elnevezéssé vált.
A Coompanion segítő struktúrát jelent, támogató programokat, projekteket és más fontos dolgokat nyújtanak ezek az ügynökségek a szövetkezeteknek.
25 szövetkezetfejlesztési ügynökség dolgozik az országban, Göteborgban például 15 alkalmazott van és a göteborgi területen 800 különféle dolgokkal foglalkozó szövetkezet tevékenykedik. A göteborgi Coompanionban valamennyi szövetkezet megjelenik tagként, köztük mi is. Az egyik legjobb dolog, amit sikerült az elmúlt időszakban létrehozni, az, hogy megalapítottunk egy hitelszövetkezetet. Ez egy garanciaalap, mely Svédország nyugati részére terjeszti ki tevékenységét. Európában többféle hasonló szervezet található, de Svédországban külön harcot kellett vívnom ezért. Volt egy olyan elképzelés, hogy magas tagdíjat szabjunk meg, 5000 koronát, de én tiltakoztam ez ellen és 1000 koronát ajánlottam. Azt mondtam, hogy ahhoz, hogy helyi cselekvést tudjunk létrehozni, ez az összeg nem fog segíteni, hiszen nagyon sok ember nem tudja kifizetni a magas tagsági díjat. Sokkal fontosabb, hogy sok ember fizessen kisebb összeget, mint hogy egy ember fizessen 1 milliót. Elfogadták a javaslatomat. Valamivel több, mint egy évig tartott a folyamat és 10 millió koronát sikerült az alapba összegyűjtenünk. Felgyorsultak az események, nagyon sok helyi igény van mondjuk 10 000 koronára, s mivel rendelkezésre is áll ez az összeg, rengeteg új kezdeményezés történik. Ez is azt igazolja, hogy ha összevonjuk az erőforrásokat, akkor egyszerűen csodákra vagyunk képesek!

Eddig a helyi, regionális szintről beszéltem, de létrejött egy európai szintű szociális franchaise-hálózat is, amely a helyi szintű szociális vállalkozásokat támogatja.
Nem tudom, ti hogyan éltétek ezt meg itt, de a ’90-es években nálunk nagyon sok minden történt a helyi fejlesztésekben. A 2000-es években ez az iram lelassult, sőt, bizonyos területeken visszalépés is történt. Szomorú, de azt kell mondanom, hogy európai szinten is jellemző volt ez a folyamat, Angliában, Spanyolországban, Franciaországban is megfigyelhető volt. Olaszországban azonban nem igazán, mert ott egy nagyon erős törvény segítette ezt a folyamatot. Svédországban is, de azt látom, hogy a szövetkezetek ügyében volt egy erős megtorpanás Európa-szerte és most is nagyon nehéz belekezdeni bármibe.

Ennek ellenére úgy érzem, hogy ez elmúlt 2–3 évben új dolgok történnek és huszonvalahány év után végre megszületett az az európai döntés, hogy szociális gazdaságot szociális gazdaságnak hívjuk. Ez az elnevezés összefogja a különböző egyesületeket, fejlesztéseket, s ezeket most már egy szervezet tudja európai szinten felügyelni, a szociális gazdaságot felügyelő szervezet.
Ma Európában 300 000 szövetkezet létezik, 6 millió munkahelyet létesítve. Az európai statisztikák szerint Magyarországon 3800 szövetkezet működik 43 000 munkahellyel. Létrejött egy európai szintű szervezet, a federációk federációja, a CECOP, amely összefogja a szövetkezeteket. Ha van egy országos szervezetetek, érdemes a CECOP-hoz kapcsolódni!

Köszönöm a figyelmet!

Tolmácsolta: Juhász Katalin

Parola archívum