Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Élni csak együtt lehet, egymás ellen nem
Szerző:
Bazsó Gabriella
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Állomány:
Év:
2006
Szám:
2-3
Oldalszám:
25-28
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:
Megjegyzés:
Annotáció:
Élni csak együtt lehet, egymás ellen nem

Esettanulmány egy kistelepülés élni akarásáról: TALIÁNDÖRÖGD


2000 szeptembere nagy változást hozott az életembe. Felkértek a taliándörögdi Közművelődési Közösségi Ház, Könyvtár és Teleház vezetésére. Mikor úgy döntöttem, hogy feladom addigi pályámat, még magam sem tudtam igazán felmérni, mit is vállalok. Az intézmény maga gyönyörű. 2000 nyarán adták át a felújított, 700 m˛ alapterületű, esztétikus és praktikus épületet. A feladat: legyen tele élettel, szolgálja ki a helyi és a környékbeli civileket, vállalkozókat, a település lakóit! A falu néhány lakóját már ismertem egy kicsit, mert 1999 tavasza óta vezettem a helyi népdalkört, s velük már részt vettem egy-egy rendezvényen.
Mibe is csöppentem bele? Működött egy nagycsaládos egyesület (Árvácska Egyesület), egy ifjúsági egyesület (Dörögdért Ifjúsági Egyesület), egy sportegyesület (Dörögdi Medence Sportegyesület), ifjúsági önkormányzat, nyugdíjas klub, népdalkör, polgárőrség, vadásztársaság, gyermek néptánccsoport. Mindez egy akkor éppen 730 lelkes településen! Voltak hagyományok: Borverseny; Március 15-i megemlékezés; Falunap; Anyák napi ünnepség; Művészetek Völgye Fesztivál, Idősek napja; Mikulás napi program a gyerekeknek; Közös Karácsony. Kéthavonta megjelent a település lapja, a Dörögdi Hír. S mindegyik csoport szervezte a maga kis életét, programjait.
Hogy alaposabban is megismerhettem, miként alakult ki ez a gazdag közösségi élet, egy pályázatnak köszönhetem. Megakadt a szemem a kiíráson: a „Magyar Kultúra Lovagja” címre lehetett pályázni. A tapasztaltak alapján úgy véltem, volna is itt rá jelölt. (Ebben közrejátszott az is, hogy idekerülésem első rendezvénye egy Országos Közművelődési Konferencia volt.) Ezért aztán a Dörögdi Hír szerkesztőinek javasoltam, jelentessük meg az újságban, egyéb pályázati kiírások mellett. Megjelent. Ahogy számítottam rá, hamarosan reagálás is érkezett. A Nyugdíjas Klub vezetője keresett fel először, jelezve, ők úgy érzik, hogy polgármesterük, Hoffner Tibor érdemes erre a címre. Megkerestük az ötlettel a többi civil szervezetet is. Mindnyájan egyetértettek a javaslattal, s lázas gyűjtőmunka vette kezdetét. Az adatokat, emlékeket én összesítettem. A Dörögdért Ifjúsági Egyesület nevében adtuk be a pályázatot, lévén bejegyzett szervezet. Eredményeként polgármesterünk, Hoffner Tibor elnyerte a címet.
Nagyszerű bepillantást adott ez számomra egy település közösségi életének kibontakozásába.
Helyzetkép az 1980-as évekből:
Adott egy kis település, melynek egyik fő ismérve: szerep nélküli társközség. S mindemellett még úgynevezett: zsáktelepülés. Még működik az Egervölgye MGTSZ (székhelye Monostorapátin volt, akár csak a Közös Tanácsé), s a hozzá tartozó vasüzem. Sokan eljárnak dolgozni az akkor még „virágzó” bauxitbányába,
Padragkútra, Halimbára, s ad munkát az ÜFA (Űrtávközlési Földi Állomás) is. A közösség eléggé zárt, időnként van egy-egy rendezvény, de nem jellemző csoportok működése.
Az 1990-es évektől 1993-ig az mgtsz-t fokozatosan megszűnteik, majd megkezdődik a bauxitbánya működésének leépítése is. A dolgozók egy része nyugdíjba megy, néhányan másutt helyezkednek el, vállalkozásba kezdenek, a többség azonban munkanélkülivé válik. A Vasüzem magántulajdonba kerül, kezdetben még mintegy 40 főt foglalkoztat. A tsz területei magánkézbe kerülnek. Javarészt bérletbe adják egy akkoriban induló vállalkozó számára Az önkormányzat pedig a Községgazda Kft.-be menti az akkori eszköz- és gépparkot, hogy ne kerüljön idegen kézbe, hanem később a megerősödött helyi vállalkozók vehessék át. Mi lenne a várható realitás? Elnéptelenedő falu, elvándorló lakosok. Nem ez történt.
1990-ben Taliándörögd kivált a Községi Közös Tanácsból, megszűntette a szerep nélküli társközség címét, s az önállóságot választotta. 1991 januárjától a falu önálló hivatallal rendelkezik. Az első polgármester Fazekas Miklós volt, 2 választási cikluson át. Szintén 1990-től önálló jegyzősége van a településnek. 2000. január 1-jétől 3 község összefogásával (Taliándörögd, Kapolcs, Vigántpetend) igazgatási társulással körjegyzőség jött létre.
A település elöljárói azonban már az önállósodás előtt felismerték, hogy a lakosság összefogására, különösen az ifjúság bekapcsolására a közösségi életbe nagy hangsúlyt kell helyezni. Ennek érdekében 1988 januárjától népművelőt alkalmaztak a kihasználatlan Közösségi Házba. Hoffner Tibor személyében vélték megtalálni azt, aki képes lesz a fiatalok megmozdítására. Ekkor a településnek két működő csoportja volt, a Népdalkör (még 1975-ben alakult Rátkai tanár úr kezdeményezésére és vezetésével), valamint a Nyugdíjas Klub, mely 1987-ben alakult 70 fővel, Dani Jánosné vezetésével, az akkori Közös Tanács és a Bakonyi Bauxitbánya támogatásával. Kezdeményezői a nyugdíjas bányászok voltak, akik fontosnak érezték az együttlétet. Fiataloknak nem volt találkozási lehetőségük, legfeljebb a kocsmában vagy a körzeti bajnokságban játszó focicsapatban és annak mérkőzésein.
Tiborra egy rozsdás diavetítő várt a rosszul tervezett, közösségi életre eléggé alkalmatlan Közösségi Házban, amit még fűteni sem lehetett rendesen. Viszont érdeklődő, nyitott fiatalokat talált. Tudta, ahhoz, hogy valóban közösséget teremthessen, kell még valami „mézesmadzag” is. Olyan technika kell, ami otthon nem áll rendelkezésre, ami felkelti az érdeklődést. Ki tudta küzdeni (és pályázni) a fiataloknak az első számítógépet (C64), nagy képernyős színes televíziót, majd videokamerát is. Közéleti esteket szervezett, ahol az aktuális, sokakat érdeklő témákat tűzte napirendre. Egyre többen és egyre több időt töltöttek a házban. Tudta, hogy közösséget a közös programok teremhetnek, melyeket nem felülről kell kitalálni, hanem az itt élők igényeihez igazítani. Van egy szőlőhegyünk, vannak boros gazdák. Mi fogja össze őket? Például egy borverseny. Azóta is nagy eseménye ez a falu életének. Ráadásul közösséggé hozta össze a gazdákat, s a borok minőségén is észrevehető volt a javulás, ami pedig azt eredményezte, hogy kis tételben is jól eladhatóvá váltak. Érlelődik a rendszerváltás. Miről kell beszélgetni a fiatalokkal? Hát amiről még nem nagyon illik! Jellemző, hogy a fiatalok összefognak a választások idején, hogy a település élére olyan emberek kerüljenek, akik az ő érdekeiket is szem előtt tartják! Szabályos kampányt szerveznek, mellyel el is érik céljukat! Fesztivált rendez Márta István Kapolcson. Jó dolog, a benne végzett munka nagy összekovácsoló erő. Az érte kapott jutalom, a közös kirándulás ezt még tovább erősíti. 1993-tól Taliándörögd is bekapcsolódik a fesztivál szervezésébe. A helyi szervezési feladatokat a fiatalok bonyolítják! Mindezt látva nem tűnik csodának, hogy már 1988 végére megalakul a Klastrom Ifjúsági Klub, bár még „csak” mint informális csoport. Valamikor régen szüreti felvonulás is volt a településen. De jó lenne újra! De nem hagyományos, megszokott, hanem VALAMI MÁS! Összebuherált, extra masinák jelennek meg a felvonuláson, élvezi a falu minden lakója.
A népművelő alapvető „közösséggeneráló technikája”, hogy azt szervez, amire igény van. Nem ő tesz kész terveket az emberek elé, csak elindítja a gondolkodást, hagyja kialakulni az elképzeléseket, majd segít a megvalósításukban. S fontos még, hogy megtalálja azokat az embereket, akik össze is tudnak fogni egy-egy ilyen csoportot. Tisztában van azzal is, hogy mindehhez pénz kell. Egyelőre az önkormányzat tudja támogatni a civileket, s ő ki is küzdi, hogy megkapják ezeket a támogatásokat. Megfelelően tudja bemutatni a vezetés felé, mit tesznek a civilek, ami miatt érdemes támogatni őket.
Azt is időben ismeri fel, hogy pályázni egyre inkább már a civil csoportokon keresztül lehet. 1996-ban megalakul az első formális csoport, a Dörögdi Medence Sportegyesület (szintén egy közéleti estnek köszönhetően, egy helyi fiatal javaslatára). 1997-ben az Árvácska Egyesület (Baki Jenőné kezdeményezésére, aki maga is nagycsaládos, s szívesen tesz a közösségért), s a Dörögdért Ifjúsági Egyesület. A generátor végigjárja a hivatalos utakat, elkészülnek az alapszabályok, s a községnek máris 3 bejegyzett civil szervezete van! A nagycsaládosok kirándulásokat, gyerekprogramokat (rajzverseny, játszóház) szerveznek. A sportegyesület elsősorban a focira koncentrál, de oda is sikerül megtalálni azt az embert, aki hajlandó szabadidejét a csoportra áldozni. (Ma megyei I. osztályban játszik a csapat, ráadásul jelenleg a tabella élén áll! A mérkőzéseiken 400–500 ember szurkol!) A Dörögdért Ifjúsági Egyesület vezetőjének Tibort választják meg a fiatalok, aki közben már testületi tag, s egyúttal alpolgármester is.
1998: újabb választások. A nehéz, sok változást hozó időkben kiválóan helytálló Fazekas Miklóst már nem tudják meggyőzni, hogy vállalja tovább a feladatot. Viszont meggyőzik Hoffner Tibort. És a „betelepült” óriási fölénnyel elnyeri a polgármesteri címet! Ez azt bizonyítja, hogy az emberek elismerik a közösségért végzett tevékenységét. 2002-ben nem is indul más jelölt. 100%-os támogatottsággal lesz újabb 4 évre polgármester. „Egy fenékkel két lovat”, ez persze neki sem megy. A testülettel közösen keresték azt a személyt, aki tovább viszi munkáját. Egyik testületi tag javasolta a Népdalkör vezetőjét. Ez voltam (és vagyok) én. Az eddig leírtakat persze még nem ismertem. Ezért mondhatom, hogy nem tudtam, mit vállalok. A feladatom azonban már teljesen más jellegű, mint elődömé volt.
Először is meg kellett ismernem az itt élők életét, elérni, hogy elfogadjanak, mint segítőt, elnyerni a bizalmukat, kialakítani az együttműködést. Meg kellett ismernem a meglévő hagyományokat, hogy azok zökkenőmentesen folytatódhassanak. A kis települések anyagi kondíciói évről éve rosszabbak, ezért egyik fő feladatommá vált, hogy az anyagi hátteret a civilek, s egyáltalán, a település programjaihoz megteremtsem.
Nem generálnom kell csoportokat, hanem segítenem a meglévőket, megpróbálni összehangolni a tevékenységüket.
Amióta itt élek, az újonnan megjelenő igények alapján új csoportok is létrejöttek. Az egyik a női focicsapat. Kezdetben csak helyi rendezvényeken álltak össze egy-egy mérkőzésre, ma a körzeti bajnokságban játszanak. Új a színjátszó csoport is. Először egy március 15-i műsorban, rövid kis darabbal jelentkezett, s ebből kinőtt az igény: játsszunk még színházat! Az eredménye egy 3 felvonásos Tamási Áron színmű előadása lett (2 évi próba után), igen nagy sikerrel (Hullámzó vőlegény). A csoport érdekessége, hogy a diáktól a nyugdíjasig minden korosztályt érint. Éppen ez az oka annak is, hogy nagyon nehéz összehangolni a próbákat, viszont annál nagyobb eredmény a generációk közti kommunikáció, együttműködés.
A csoportok száma azt is magával hozta, hogy rivalizálás indult meg közöttük. Ki mennyi támogatást kap? Miért? Fontossá vált, hogy minél több olyan rendezvény legyen, ahol együtt dolgoznak a csoportok, részfeladatokat vállalva, hogy összehangoljuk, ki mit tervez, s hogy segítsük egymás programjait. Nem mindig zökkenőmentesen, de ez ma már működik. 2005-től elmondhatjuk, hogy változtak a szerepek. A civil csoportok programjaikat önkormányzati támogatás nélkül tudják megvalósítani, pályázatok révén. Illetve, ez így nem igaz, mert pénzbeni támogatást ugyan nem, de termet, eszközöket, és humán erőt változatlanul biztosít az önkormányzat. Anyagi támogatást egyetlen csoport számára kell biztosítani, a Dörögdi Medence Sportegyesületnek. Mégpedig azért, mert a megyei I. osztályban játszani igen költséges dolog. Viszont cserébe nagyon magas teljesítményt nyújtanak! Van már olyan csoport is, mely nem hogy támogatást nem igényel, de még fizetni is tud az önkormányzatnak (pl. terembérleti díjat). Ilyen csoportunk a Dörögdért Ifjúsági Egyesület.
Az egyesületek élete, fejlődése, alakulása egyenként is megérdemelne egy-egy tanulmányt. Jellemző, hogy történetükben vannak hullámvölgyek, hullámhegyek. Ami azonban vitathatatlanul fontos, hogy olyan vezető kerüljön az élükre, akit a tagok elfogadnak, s aki önzetlenül tesz a csoportért. Ahol ilyen nincs, ott előbb-utóbb megszűnik működni a közösség. Ezért is igyekszünk folyamatosan gondoskodni a fiatalok képzéséről is.
Volt már szó a civilek, az önkormányzat szerepéről, de nem beszéltem a vállalkozók szerepéről a falu életében. Fórumokat nem csak a civileknek, a vállalkozóknak is rendszeresen szervezünk. Községünk mindig ügyelt arra, hogy a vállalkozókat ne fojtsa meg magas adókkal, hanem a rendszer adta lehető legkisebb terhet tegye rájuk. Arra is szánunk időt, hogy velük is leüljünk úgynevezett fórumokon, ahol pontos képet kapnak az adott helyzetről, lehetőségekről, problémákról. Éppen ezért ők is mindent megtesznek, ami módjukban áll, a
település fejlődéséért, a civil csoportok működéséért.
Hol pénzzel, hol eszközökkel, gépekkel vagy egyéb rendelkezésükre álló módon segítenek.
Fontosak még az olyan közéleti személyiségek, akik életvitelükkel, cselekedeteikkel, emberi magatartásukkal példák lehetnek a település életében, mint például
Illés Sándor plébánosunk, aki hihetetlen nyitottságával (a plébánián szocialista múzeum is helyet kapott), önzetlen segítőkészségével minden korosztály számára példakép.
S éppúgy fontosak községünk életében a „betelepülők” vagy akiknek éppen csak nyaralójuk van Taliándörögdön. Bekapcsolódnak életünkbe, segítenek, s mindezt úgy, hogy nem akarják kívülről irányítani azt. Egyszerűen csak segítenek.
Településünk lélekszáma ma 706 fő. Csökkent. Ennek oka azonban nem az elköltözés! Sőt, egyre többen költöznek be a faluba. Az ok egyszerűen az, hogy alacsony a születések száma, míg az elhalálozásoké az utóbbi években sajnos elég magas volt. Hogy ennyien vagyunk, azt nagyon nagy eredménynek tartom, figyelembe véve a munkalehetőségek beszűkülését. Ami itt tartotta az embereket, az nem más, mint az érzelmi kötődés, a közösségi élet! Az, hogy együtt gondolkodnak az önkormányzat, a civilek, a vállalkozók! Az, hogy 2000-ben megújult Közösségi Házat, Teleházat avathattunk. Az, hogy 2001-ben átadtunk egy új utat, mely Taliándörögd–Öcs között épült. Az, hogy 2003-ban új iskolát avattunk, s megújult a katolikus, a református és az evangélikus templom. Az, hogy 2004-ben együtt ünnepeltük a focicsapat győzelmét, felkerülését a megyei I. osztályba, felújított, gyönyörű sportöltözőt adhattunk át. Az, hogy megújult a plébánia, ami helytörténeti múzeumnak ad otthont. Az, hogy fiataljainkat Olaszországba utaztathattuk ifjúsági találkozóra. Az, hogy 2005-ben hatalmas gálát rendezhettünk 30 éves népdalkörünknek. S az, hogy sosem felejtjük el megköszönni, elismerni az önként, jó szívvel, térítésmentesen tevékenykedő embereknek a munkájukat, a vállalkozóknak a támogatásokat!
Az, hogy nem egymás ellen, hanem egymásért dolgozunk! Településünk fejlődése, a gazdag programok, lehetőségek az összefogásnak, az együttműködésnek köszönhetőek.

Összegzés:
- Fontos lenne minden település életében, hogy ne sajnálják a pénzt közösségi tér fenntartására, valamint egy generátor szerepet betöltő személy foglalkoztatására;
- az „alulról jövő” értékes kezdeményezéseket segíteni kell;
- pontos, időben történő információáramlást kell biztosítani;
- meg kell ismertetni egymással értékeinket, felismerni a sajátjainkat;
- folyamatosan meg kell tudni újulni, alkalmazkodni a pillanatnyi igényekhez és lehetőségekhez;
- át kell tudni lépni a sikertelenségeken, tanulva belőlük;
- egymásra odafigyelve, egymás munkáját értékelve, megbecsülve, s egymással összefogva kell dolgozni!
Bazsó Gabriella
a „Közösségi kezdeményezéseket támogató szakmai hálózat”
megyei műhelyének vezetője


A Dörögdért Ifjúsági Egyesület tagjai
őshonos gyümölcsfákat ültetnek
Parola archívum