Cím: | MÓRÁGY, a suttogó falu – esettanulmány |
Szerző: | Dér Miklósné |
Sorozatcím: | |
Rovat: | |
Folyóirat: | Parola |
Állomány: | |
Év: | 2006 |
Szám: | 1 |
Oldalszám: | 8 |
A cikkben lévő |  |
Nevek: | |
Intézmények: | |
Települések: | |
Tárgyszavak: | |
Megjegyzés: | |
Annotáció: | |
MÓRÁGY, a suttogó falu – esettanulmány
Vissza a tartalomhoz
Hogy kerültem a településre?
„Most még csak suttog a falu” címmel megjelent egy újságcikk a Tolnai Népújságban 2005. szept. 15-én, amely arról adott hírt, hogy a Zengőn meghiúsult NATO-lokátor egyik újabb, lehetséges helyszíneként felmerült Mórágy neve is. A hír fülbesúgásos módon terjedt a faluban, és alaposan megosztotta a közvéleményt. Az újságírói faggatózásra adott válaszok közül felfigyeltem Brambauerné Túri Zsuzsa véleményére: „[…] Ahol katonák vannak, ott közel a veszély. A Zöldekhez tartozom, ha kell, kivonulok, tiltakozni fogok ellene.” (Ez az én emberem! – gondoltam, és személyesen megkerestem.)
Időmilliomos, egyedülálló, friss nyugdíjas pedagógus, akinek megtetszett a közösségfejlesztés ötlete. Hátha Mórágyon is lehet valamit kezdeni vele! – gondolta, és beszélgetésünk után csatlakozott a megyei szakmai műhelyhez.
A tágabb és szűkebb környezet
Mórágy a bonyhádi kistérség része, a Tolnai dombság szép természeti környezetében fekszik (erdők, patakok, tó, pincesor, különleges sváb kripták stb), Bátaapátival – ahol az atomhulladék temető készül – határos. A Paksi Atomerőmű jelentősen támogatja a települést, s emiatt a lakosság viszonylag könnyen elfogadta ezt a veszélyes közelséget, s ennek köszönhetően infrastruktúrája, közműrendszere fejlett.
Eredendően sváb település volt. Most székelyek, felvidékiek, délvidékiek és sárközi betelepült családok leszármazottai és összesen 10 sváb család lakja. A faluközösségre rányomta bélyegét a kitelepítés és betelepítés borzalma, ami lelkileg máig feldolgozatlan (elkülönülés, félelem, suttogás).
800 lakos (27 óvodás, 91 iskolás), 21 egyéni vállalkozó (zöme kereskedelemben érdekelt, egy–két gazdálkodó), 23%-os munkanélküliség (nagyrészük képzetlen munkaerő).
Volt gránitbánya szabadtéri színpaddal, mellette Gránit fogadó, kemping (kellemes kirándulóhely lehetne erdei iskolával, ám elhanyagolt és használatlan).
Híres volt a mórágyi cserép és a fazekasság. Teszler Ella fazekasmester jelenleg is itt él.
Közösségi múltja jelentős:
Az 1800-as évek végén működött népkör, olvasóegylet, temetkezési egylet, az 1920-as években népénekkar, Kálvin közművelődési egyesület, állatbiztosítási szövetkezet, tejszövetkezet. Itt működött a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület, és a Hidegvérű Lovakat Tenyésztők Körzeti Egyesülete. 1945 után MADISZ, EPOSZ, MNDSZ.
Jelenleg működik:
– Német Nemzetiségi Egyesület (hagyományőrző néptánc- és népdalkör, és gazdag tárgyi, néprajzi gyűjtemény a volt malom épületében)
– nyugdíjas klub
– sportegyesület (focicsapat).
Folyamat
Beszélgetésünk után a helyi önkéntes közösségi munkás nyugdíjas barátnői körében keresgélni kezdte segítőit. Szerette volna bevonni Berde Bélát, a helyi teleház-, és egyben E-Információs Pont vezetőjét, aki önkormányzati képviselő, mellesleg most írt szakdolgozatot a közösségi munkáról.
„Megágyazás”
Az első (tájékoztató, bevonó) beszélgetésre a meghívott négy főből hárman jelentek meg. Közülük ketten visszaléptek, amikor megtudták, hogy miről van szó (egyikük Berde Béla volt). Azzal zárkóztak el, hogy itt úgysem lehet semmit sem csinálni, mert az emberek passzívak.
Így a nyugdíjas barátnővel, és egy később csatlakozó betelepült pedagógusnővel hárman alakították meg a „magot”.
Közös gondolkodás után a stáb úgy döntött, hogy első lépésként fontos az emberek megkeresése, meghallgatása, az interjúzás, mondván, hogy itt még senki nem kérdezte meg őket személyesen. Gondoltuk, hogy a beszélgetés potenciálisan magában hordja a közeledés, közelítés lehetőségét, ugyanúgy, mint a közös cél érdekének felismerését, és a későbbiekben az együttgondolkodást és együttműködést is.
A helyi közösségi munkás tájékoztatta a polgármestert a kezdeményezésről, majd magam is felkerestem, hogy ráerősítsek, bemutassam a programot, rámutassak a közös célra, és segítségét kérjem a folyamathoz. Érzékeltette meglepődöttségét (mert a közösségi munkással való beszélgetésből számára nem derült ki a lényeg) és sértettségét, hogy nem nála kezdtem.
A polgármesterrel abban maradtunk, hogy a maga lehetőségeivel (híradás a kistérségi krónikában és a kábel tévében) segíti a kezdeményezést, miközben várakozó álláspontra helyezkedik.
Interjúzás
A „magot” felkészítettem az interjúzásra, amely november hó folyamán zavartalanul lezajlott.
A 65 megkeresettből (amely a felnőtt lakosság kb. 10%-a) 11 esetben (17%!) elutasítással, ellentmondásos hárítással találkoztunk, amely mögött bizalmatlanságot, félelmet, az őszinteséget és szókimondást felvállalni nem merést vagy nem akarást érzékeltünk. A válaszolók fele (29 fő) jelezte, hogy szívesen részt venne a további munkában.
1. közösségi beszélgetés (2005. december 2.)
Alapos előkészítés: írásbeli + személyes meghívás, plakát a központi téren, a buszmegállóban, a teleház bejáratánál, híradás a kistérségi lapban és a Tolnai Népújságban.
Megjelentek helyből 14-en, köztük a falugazdász, a polgármester, a nyugdíjas klub-, és a sportegyesület vezetője (egyben képviselő) és Berde Béla. Az ifjúsági korosztályt – előzetes meghívás ellenére – senki nem képviselte.
Kivonult a kábel tévé és a találkozó első részét rögzítette. Amikor a tényleges beszélgetésre került volna sor, az operatőr csendben eltávozott. Utólag tudtam meg tőle, hogy a helyiekre tekintettel, tapintatból vonult vissza, mert már megtapasztalta, hogy itt az emberek a tévé nyilvánossága előtt nem beszélnek(!).
a/ Az előzmények ismertetése, bevonás és beavatás,
b/ az összegyűjtött örömforrások és problémák kivetítése (dia),
c/ beszélgetés:
– a hozott problémák közül néhányat a polgármester és a jelen lévő képviselő megkérdőjelezett, viszont a pozitívumokban egyértelműen sütkéreztek.
– 2 javaslat érkezett:
A bemutatott összegzésről készüljön írásbeli anyag, amelyet juttassunk el a családokhoz.
Készítsünk problémarangsort, majd egyenként beszéljük át a témákat.
– 1 kiegészítés érkezett a problémalistához: a játszótér leromlott állapota.
– Kezdődött volna a spontán ötletezés (pl. a gyenge helyi kereskedelmi lehetőség kiegészítése szekszárdi célirányos, rendszeres (szombati) ”bevásárló busszal”.
(Az ötletezést túl korainak tartottam, ezért egy idő után leállítottam, mondván, hogy ez a későbbi beszélgetések témája lesz.)
d/ A hozott problémákból közösen felállítottuk a problémarangsort.
e/ Megállapodtunk a következő beszélgetés időpontjában (jan. 13.) és témájában (közösség, közélet, közművelődés). Öten feliratkoztak a munkacsoport tagjai közé, és többen ígéretet tettek arra, hogy a következő beszélgetésre hoznak magukkal 1–2 főt.
Úgy érzékeltük, hogy valamennyien várakozó érdeklődéssel vettek részt a közös a munkában, amely aktív, célirányos, összefogott és jó hangulatú volt.
Kiadvány
Közkívánatra elkészült az összefoglaló (lásd a mellékletben! [A szerk. ]), amelyet a postai levelekkel együtt eljuttattak a családokhoz. Megjelent róla egy híradás a Tolnai Népújságban, a kistérségi lapban és a kábel tévében.
2. közösségi beszélgetés: Közösség, közélet, közművelődés (2006. január 13.)
Előző héten 1 oldalas újságcikk jelent meg a Tolnai Népújságban, amely tartalmazta a találkozó időpontját, témáját is. Plakátot helyeztek el a központi buszmegállóban.
A személyes és/vagy írásbeli meghívás most téma-specifikusan történt (tantestület, képviselőtestület, középiskolás és főiskolás fiatalok, népművelő, könyvtáros, egyesület vezető, az első találkozó résztvevői, ill. a munkacsoportba feliratkozottak).
Megjelent 2 főiskolás fiatal (akik a német nemzetiségi néptánc együttes tagjai), a könyvtáros (aki a Német Nemzetiségi Egyesület egyik alapítója és jelenleg is szakmai segítője), Berde Béla népművelő és a 2 helyi közösségi munkás, összesen 6 fő.
A szervezőkön kívül az első találkozó résztvevői közül senki nem jött el.
Megdöbbentő és váratlan „helyzet” volt, ezért – félretéve a tervezett témát – a beszélgetés másként alakult. Kerestük a nem várt passzivitás okait.
A résztvevők önnyugtató belemagyarázásokkal „ventillálták” ki elbizonytalanodottságukat, és az ebből eredő rossz hangulatukat, ám a valós okokig nem sikerült eljutni.
– „Ha jelen van a polgármester, akkor nem mernek bejönni, amelyre volt példa az első beszélgetéskor. Ha nincs jelen (mint pl. most!), akkor sem jönnek”(?)
– „A hangadók nem jönnek, mert nem érnek rá”(?)
– „A pedagógusok nem jönnek, mert egy részük bejáró, a helyiek nem érnek rá”(?)
– „A nyugdíjas klub tagjait lebeszélte Ilonka (a „barátnő”, az eredeti „mag” nyugdíjas tagja), mert nem az lett a mai beszélgetés témája, amelyet ő szeretett volna”(?!)
A legutóbb igen aktív betelepült értelmiségi házaspárról senki nem tudott.
E feltételezésekben lehetnek részigazságok, ám számomra ez az egyértelmű távolmaradás nagyfokú ellenállást üzent.
Beszélgettünk a település közösség-hiányosságáról, a lakosság passzivitásáról, amelyet szembe állítottunk a falu erőteljes közösségi múltjával, és a közösségek jövőt befolyásoló fontosságával (Nemzeti Fejlesztési Terv, LEADER-program, településfejlesztési terv, forrásteremtés, népességmegtartás, demokráciafejlődés), és ebben a civil szervezetek, ezen belül főként a fiatalok szerepéről és érdekeltségéről.
Már-már ott tartottunk, hogy Mórágyon hamvába holt a közösségfejlesztő szándék, amikor a jelenlévő maroknyi csapat egyöntetűen megfogalmazta a településszintű egyesület létrehozásának fontosságát. Ekkor fordult a kocka.
Kizárásos alapon eljutottunk a szervezés lehetséges módjáig: miután az itt lévők úgy vélik, hogy ezek után csak magukra számíthatnak – és az egyesület létrehozásához legalább 10 ember szükséges –, ezért valamennyien vállalkoztak arra, hogy személyesen keresnek 1–1 újabb alapító tagot saját baráti, családi közegükből.
A lehangolt kezdés után érzékelhető volt, ahogy a csalódottságot lassanként felváltotta a jelen lévők tenni akarása, a bizakodás, és a beszélgetés végére megjelent az „ennek ellenére is” hangulat, és némi optimizmussal kísért belső elkötelezettség.
3. közösségi beszélgetés (február 3.)
Ezen a találkozón 11-en megalapították a Mórágyért Közhasznú Egyesületet.
Bizakodásra okot adó tényező, hogy a tagok között vannak életterük jobbításáért tenni akaró értelmes fiatalok és betelepültek is.
Kitalálták a leendő egyesület minimális célkitűzését (a település népünnepélyeinek mentorálása, koordinálása), és kezdeti programját (a hagyományos búcsú, a vásárnap, a falunap, a Márton nap, és a Szent Iván nap közös megtervezése, megszervezése és megvalósítása).
Jelenleg a bejegyeztetéshez szükséges dokumentáció előkészítésén dolgoznak (alapító okirat, szervezeti és működési szabályzat, nyilvántartásba vételi kérelem).
Az eredendő terv – tematikus közösségi beszélgetéssorozat – nem találkozott a lakosság igényével, így az felfüggesztődött. Birtokukban van egy közösen felvázolt, ám kidolgozatlan SWOT-analízis, mint potenciális alapanyag a településfejlesztési tervhez, fejlesztő pályázatokhoz, LEADER-programhoz. (Rajtuk múlik, hogy ezt hasznosítják-e, avagy a „fiókban” marad.)
Kérdések és tanulságok:
– Mi lehet annak a hátterében, hogy már az interjúzáskor a megkérdezettek 17%-a elzárkózott? (amely jelentős, figyelmeztető arány)
– a két önkéntes közösségi munkás elfogadott-e a faluban, élveznek-e bizalmat, jól közelítették-e meg az embereket?
– Mit rontottunk el az első találkozón?
– Érthető volt-e a kezdeményezés lényege?
– Túl kemény volt-e a szembesítés?
– Túl gyors volt-e a tempó?
– Túl szokatlan és mellbevágó-e a kezdeményezés szándéka?
– Akadnak-e olyan emberek itt, akik képesek a bevonódásra, és a részvételre saját életterük alakítása, fejlesztése érdekében?
Avagy:
– Mórágyon valóban mindenki elégedett a jelenlegi helyzettel?
– Valóban félnek az emberek?
– Valóban nincs fejlődőképes „társadalmi tőke”?
Azt hiszem, hogy a mórágyiak megértették, hogy miről van szó, és megijedtek. A megszokottól eltérő + „áldozatot” (közös gondolkodás, aktív részvétel) elutasítják, mert nem éreznek magukban ehhez erőt, reménytelenek, fásultak és nincs jövőképük. Nekik úgy jó, ahogy van!
Másrészt valóban tartanak a polgármestertől, akinek ki vannak ugyan szolgáltatva, ám helyettük (is) sokat tesz a falu helyzetének pillanatnyi javulásáért. Ugyanakkor tehetetlenségükben minden egyéni vélt vagy valós problémáikat pletykaszinten kivetíthetik rá, amelyet – pozíciója megtartása érdekében – immár 16 éve könnyedén elvisel. Hát nem ez a legkényelmesebb mindenkinek?
„Összejönni – ez a kezdet. Együtt maradni – haladás. Együtt dolgozni – siker.”
Mórágyon a kezdeti lépés megtörtént.
Szekszárd, 2005. február 28.
Dér Miklósné
közösségfejlesztő
Áldott ünnepeket kívánunk
minden kedves mórágyi lakosnak!
„Moccantó” munkacsoport
MÓRÁGY
HELYZETKÉP
2005.
Tanultátok-e a számokat?
Bizony számok az emberek is,
Mintha sok egyes volna az irkában.
Hanem ezek maguk számolódnak
És csudálkozik módfölött az irka,
Hogy mindegyik csak magára gondol,
Különb akar lenni a többinél
S oktalanul külön hatványozódik,
Pedig csinálhatja a végtelenségig,
Az 1 ilyformán mindig 1 marad
És nem szoroz az 1 és nem is oszt.
Vegyetek erőt magatokon
És legelőször is
A legegyszerűbb dologhoz lássatok –
Adódjatok össze,
Hogy roppant módon felnövekedvén,
Az Istent is, aki végtelenség,
Valahogy megközelítsétek.
(József Attila: A számokról)
2006. január 13-án 18 órakor folytatjuk!
KÖZÖSSÉG, KÖZÉLET,
KÖZMŰVELŐDÉS
témakörben
A helyi, önkéntes, közösségfejlesztő munkacsoport a továbbiakban
is várja azoknak a jelentkezését, akik tenni akarnak valamit a falujukért.
Jelentkezni lehet a munkacsoport koordinátoránál,
Brambauerné Túri Zsuzsánál)
A FEJLESZTÉSI IRÁNYOK RANGSOROLÁSA
Település- és környezetvédelem
Természeti és épített értékek védelme
Kereskedelmi ellátás
Közösség, közélet, közművelődés
Megélhetés, munkaügy
Falusi turizmus
Egészségügyi, szociális ellátás
Közlekedés
Közbiztonság
Helyi nyilvánosság
Hagyomány, honismeret
Tisztelt Mórágyi Lakosok!
Örömmel tudatjuk, hogy lezárult az elmúlt hónapban kezdeményezett „moccintás” első (személyes beszélgetések) és második (közösségi beszélgetés) szakasza. Közkívánatra eljuttatjuk valamennyi mórágyi lakoshoz ezt az összefoglalót, amely a közösségi beszélgetés témáját (a közvéleményt, valamint a fejlesztési irányokat) tartalmazza.
Reméljük, hogy az Önök számára is annyi tanulsággal szolgál közös munkánk eredménye, mint a közösségfejlesztő munkacsoportnak, és bátorítást ad ahhoz, hogy csatlakozzanak kezdeményezésünkhöz.
Milyen célt szolgál a közösségfejlesztés?
– Azt, hogy a mórágyiaknak alkalmuk legyen beszélni közérzetükről, és elmondhassák véleményüket a helyi ügyekkel kapcsolatban.
– Azt, hogy mindenki képet kaphasson a „köz”hangulatról, megismerhesse mások véleményét, jobbító ötleteit
– Azt, hogy a helyzetkép ismeretében egy tudatos, egymással és az önkormányzattal közös tervezés indulhasson el a falu jövőjét illetően.
– Azt, hogy a tervezésben és a problémák megoldását célzó cselekvésben minél többen találjanak szerepet maguknak.
Eddig kik vettek részt a munkában?
A kezdeményező helyi munkacsoport: Branbauerné Túri Zsuzsa, Kardos Zsuzsa, Nagyné Ilonka és külső szakmai segítőként Dér Miklósné (Közösségfejlesztők Egyesülete), valamennyien önkéntes munkában.
Elöljáróban:
A faluban 65 embert kerestünk meg (kb. a felnőtt lakosság 10%-át).
Közülük 54-en szívesen fogadtak bennünket, és őszinte beszélgetésekre került sor (az összesített eredmény az ő véleményüket tartalmazza).
11 esetben elutasítással, ellentmondásos hárítással találkoztunk, amely mögött bizalmatlanságot, félelmet, az őszinteséget és szókimondást felvállalni nem merést vagy nem akarást érzékeltünk.
A válaszadók közül néhányan nem szeretnek itt élni, nagyrészük viszont szereti Mórágyot, és elégedett az itteni élettel. Utóbbiak 50%-a jelezte, hogy szeretne részt venni a további közösségfejlesztő folyamatban.MÓRÁGYI HELYZETKÉP
ÖRÜLÖK…
– a sokszínű, vendégszerető, segítőkész embernek
– az egészséges és biztonságos élettérnek
– a hagyományok ápolásának
– a népünnepélyeknek
– a közösségeknek (focicsapat, hagyományőrző egyesület, nyugdíjas klub)
– hogy járhatok templomba
– hogy tájékozódhatok a nukleáris helyzetről, az atomerőmű híreiről
– a falu fejlődésének
– a kiépült infrastruktúrának (gáz, víz, csatorna, út, járda, árok)
– a közlekedési lehetőségeknek (autóbusz, vonat)
– a közösségi térnek (könyvtár, művelődési ház, E-Pont)
– az óvodának, iskolának
– az egészségügyi ellátásnak (háziorvos, védőnő, fogorvos)
– a közétkeztetésnek
– a közmunka lehetőségének
– a természeti adottságoknak (erdők, források, patakok, tó, kőbánya)
– az épített értékeknek (iskola, kultúrház, polgármesteri hivatal, malom, kápolna, templom, kriptasor, pincesor, felújított régi lakóházak)
– az Alkotmány utcának
– a személyes és közösségi erőforrásoknak (néhány aktív fiatal, hagyományőrző csoport, hitélet, helyi és beköltözött értelmiség, önálló tantestület)
– a PA RT. anyagi forrásainak.
SZERETNÉM, HA…
– lennének a falunak testvérkapcsolatai
– közös ünnepeinken sokan lennénk együtt
– csökkenne a beszűkültség, passzivitás
– lenne helyben élő rendőr
– növekedne a polgárőrség aktivitása
– javulna a helyi nyilvánosság (helyi közösségi tévé, rádió, újság, mórágyi honlap)
– virágos és parkosított lenne a falu
– biztonságos és karbantartott lenne a játszótér
– lenne szelektív hulladékgyűjtés és több köztéri kuka
– megszűnne a környezetszennyező szemétégetés
– javulna a közlekedés (Bonyhádra, Bátaszékre, hétvégén is)
– lennének közkutak, biztonságos lenne a tűzcsap
– a központtól távolabb is jók lennének az utak, járdák, árkok
– a művelődési házban élénkebb lenne az élet (rendezvények, képzések, népi kismesterségek pl. korongozás, vesszőfonás, és lakossági szolgáltatások pl. fénymásolás, faxolás, egyszerűbb hivatalos iratok elkészítése)
– javulna a fogorvosi ellátás színvonala
– lenne idősek napközi otthona
– bővülne a házi ápolás, gondozás hatóköre és tartalma
– nagyobb figyelmet kapna a hátrányos helyzetű családok segítése
– igényesebb, olcsóbb, tágasabb, választékosabb lenne a bolt
– javulna a munkanélküliek képzettsége
– lennének munkalehetőségek
– a természeti értékeinket védenénk, karbantartanánk
– gondozott, kihasznált lenne a kőbányai adottság, szabadtéri színpad, camping, Gránit fogadó, tó
– társadalmi elismerést és inspirációt kapna a porták rendezettsége, a házak eredeti arculatának megőrzése
– védett lenne az Alkotmány utca
– tudatosabban készülnénk a falusi turizmusra.
Parola archívum |
 |