Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Meddig "hallatszik" a Toronyhír
Szerző:
Péterfi Ferenc
Sorozatcím:
Rovat:
Nyilvánosság
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
2000
Szám:
4
Oldalszám:
12
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Újpalotaiak Baráti Köre Egyesület
Települések:
Tárgyszavak:
Toronyhír
Megjegyzés:
Annotáció:

vissza a tartalomhoz
Meddig "hallatszik" a Toronyhír

Először 1988 novemberében „jött a Toronyhír”: Újpalota, a kerület, sőt a főváros egyik első független, helyi folyóirata volt akkor. Nagy reményekkel és kedvvel alapította egy addigra már a helyi függetlenségi harcokban gyakorlottá vált civil közösség: az Újpalotaiak Baráti Köre Egyesület tagjai. Nem mérlegeltük akkor részleteiben, hogy milyen hosszú távon fogjuk tudni meg-jelentetni az újságot, mint ahogy nagy elhatározásaiban sem szokta az ember mindig a jövő nehézségeit, akadályait vizslatni – inkább cselekszik.
Most szomorú hangokat hoz a szél: nem tudja az egyesület ennek a lapnak a rendszeres megjelentetését tovább garantálni. Vegyük hát számba, mit adott a Toronyhír az elmúlt közel 12 év során Újpalotának, vagy másképp fogalmazva, mivel leszünk szegényebbek, ha valóban bekövetkezik a Toronyhírzárlat?
Ez a lap a szabad véleménynyilvánítás orgánuma volt. Lehet szeretni, vagy kritikával figyelni a kerület hivatalos intézményének, az önkormányzatnak az újságját, de az akkor is az önkormányzat lapja. Bárhogyan működik is, más a mozgástere, más a funkciója, más a mentalitása, mint egy független civil szervezet által kiadott folyóiraté. Míg az pusztán a tájékoztatás, a tényszerű közlés esz-köze; emez a lakossági ellenőrzés, a beleszólás, a dialógus, a más vélemény kinyilvánításának fóruma.
A Toronyhír küldetése és gyakorlata szerint sem valamely párt-érdeket képviselve szólalt meg; célja éppen az, hogy a mindent átpolitizált világunkban egy más szerepünkben szólítson meg ben-nünket: az „újpalotaiságunk”, a helyi polgári mivoltunk ennek a lapnak a célképzete, ebben a szerepünkben, s nem politikai pártakti-vistaként igyekezett az olvasókhoz szólni.
A Toronyhírt egy helyi polgárok által alapított civil szervezet adja ki, annak a tagjai írják, szerkesztik – gyakran hajtogatták, ter-jesztették –; az itt élő lakótársaink, s nem kívülről megbízott, vagy kinevezett újságírók. (Amíg más profilú lapokat persze természete-sen hivatásos zsurnaliszták készítenek, s ez így van rendjén.) Tehát ennek a mi lapunknak közülünk valók a készítői. Azt is jelezve, hogy aki itt lakik, s ilyen kedve, közlendője van, az nem csak olvasója, de természetes módon cikkírója, s munkatársa is lehet ennek az újság-nak. Nem csak tanúja, de tudósítója a környezetében történteknek. Lehet, hogy nem mindenki fog tollat, hogy leírja gondolatait, de a helyi civil lapkészítők példája azt sugallja, hogy bármikor megvan a lehetőség rá. Hiszen a helyi közélet sokkal fontosabb dolog, ügy annál, mintsem hogy a profik (újságírók, politikusok) kisajátítsák azt maguknak.
Egyebek mellett ezekkel szegényítene bennünket, ha lehúznák a rolót (lakótelepen reluxát) a lap szerkesztői: a szabad véleménynyil-vánítás egy jelentős eszközétől, attól, hogy lakóhelyi – esetleg patri-óta – polgárként szóljanak hozzánk, s hogy a magunk is résztvegyünk a rólunk szóló diskurzusban. Vannak, akiknek ezek az értékek nehezen nélkülözhetőek.
Kik tehettek volna, kik tehetnének azért, hogy ez a lap életben maradjon? Az a helyi köztestület, amely a kerületet kormányozza. Azok a helyi üzletemberek, vállalkozók, akik hirdetési kiadásaikat, s mecénási támogatásaikat erre a célra mozgósíthatnák, vagy azok a helyi szövetségek, amelyek az itteni iparosokat, kereskedőket, gaz-dákat soraikba tömörítik (ha fontosak nekik is az előbbi értékek). A helyi intézmények, akik a működésüket segítő nyilvánosságot talál-hatják meg egy ilyen orgánumban. A helyi kisközösségek: egyesü-letek, alapítványok, baráti társaságok, lakásfenntartó közösségek, akiknek életteret kínált a Toronyhír.
S alapvetően Önök kedves Olvasók!
Talán még nem késő.
vissza a tartalomhoz
Parola archívum