Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Környezetbarát közösségek (4.) : Bajaink sorolása nehézségekkel
Szerző:	Nizák Péter
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1992
Szám:	4
Oldalszám:	12. p.-14. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	környezetvédelem, esettanulmány
Megjegyzés:
Annotáció:	A közös project (Fenntartható Közösségek Intézete és a Független Ökológiai Központ óvári és sátoraljaújhelyi program) harmadik szakaszának a leírása. A munkacsoport által legsúlyosabbnak tartott környezeti bajok összegyűjtése és dokumentálása.

Parol77

Környezetbarát közösségek (4)
Bajaink rangsorolása - nehézségekkel

TV műsorok nyilván csak az emberek egy részéhez jutnak el A nyílt fórum talán mindenki számára érdekes lehet, vélték.
Veszélyességi pontrendszer
A Szakmai Bizottság szeptember elején összeült ugyan, de hamar belátták, hogy az adatok hiánya miatt a végső beszámolókat csak szeptember végére tudják elkészíteni. A következő ülésükön megpróbáltak előzetes rangsorolást végezni, saját módszerük szerint. Ez olyan pontrendszerből áll, amely az emberek, állatok, növények veszélyeztetettségét méri, tehát több oldalról vizsgálja a probléma hatásait, ami alapvető a megfelelő rangsor kialakításához. A táblázatban használt kritériumokhoz konkrét pontértékek csatlakoznak, melyek 1-100 pontig osztályozzák a probléma veszélyességét. Tehát minél veszélyesebb egy probléma, annál több pontot kap. A vermontiak segítségképpen küldtek más, táblázatszerű rangsorolási módszereket is, melyeket szintén kipróbált a bizottság. (A táblázatok a problémák súlyosságát és kiterjedését mérik.) A tagok egy harmadik módszert is megfontolandónak tartottak, a veszélyek "mikrorizikójának" a becslését. (Marx György által ismertetett amerikai módszer, amelyben az egyes cselekvések, hatások veszélyességét mikrorizikóban mérik, vagyis mekkora a halálozási esélye egy adott dolognak. Hány ember hal meg évente, tíz évente, száz évente a probléma miatt.) Az ülésen először minden kiscsoport ismertette a beszámolóját, majd közösen rangsorolták a problémákat a különböző módszerek szerint. Felvetődött a súlyozás kérdése, hiszen lehet, hogy veszélyes egy probléma, de kevés embert érint, és lehet, hogy kevésbé súlyos, de az egész lakosság veszélyeztetett. (Ezért megegyeztek, hogy a végső pontértéket megszorozzák az érintett lakosok számával, így próbálva súlyozni a problémákat.) A lista élén egyébként a hulladék és az élővizek szennyeződésének problémaköre járt.
Közelgett a rangsorolás, felgyorsult a munka! A Környezetpolitikai Bizottság még szeptember végén ülésezett, hogy átnézhesse a beszámolókat, a tagok feltehessék kérdéseiket az adatokról, és magáról a rangsorolásról. Mindenki megkapta a beszámolókat és a rangsorolási eljárás rövid kivonatát. Megegyeztek, hogy a két bizottság még a rangsorolás előtt összejön, hogy együtt készüljenek fel a közös munkára. Korlátozott pénzügyi források mellett ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy milyen kérdések kezelését tartják legsürgősebbnek.

Lakossági fórum
Mivel ez talán az első ilyen kezdeményezés az országban, vendégeket is hívtak, főleg a környező falvakból, városokból. Nagy gondot fordítottak a szervezésre, meghívókat írtak, újságcikkben hívták meg az embereket, szendvicsemberekkel reklámozták a fórumot az utcákon. A helyi TV felajánlotta a korábban már sugárzott ismertető műsor folytatását, amiről feltételezni lehetett hogy a fórum beharangozója is lehetne. Úgy látszik csak a kezdet nehéz, mert ezután sorra jöttek az ötletek! Tervbe vettek egy környezetvédelmi "Ki mit tud?" vetélkedőt, amelyen praktikus környezetvédelmi ismeretekből állítanának össze kérdéseket, egy környezetvédelmi pályázatot, melyen iskolás korú gyerekek vetélkednének több kategóriában, egy rajzpályázatot óvodásoknak, melyen lakóhelyük környezetvédelmi gondjaival kellene foglalkozniuk. Látható, hogy a fiatal korosztályt vették célba, mert, mint elmondták, sok gond megoldódna, ha az új generációk környezetvédelmi szemléletben nőnének fel.
A két bizottság október elején még egyszer összeült, hogy felkészüljön a rangsorolásra. Átérezvén az ügy fontosságát, a Környezetpolitikai Bizottság tagjai láthatóan felkészülten érkeztek az ülésre áttanulmányozták a beszámolókat, hogy valóban megbeszélhessék az esetleg még felmerülő gondokat, hiányosságokat. Minden Környezetpolitikai Bizottságtag kapott egy összefoglaló táblázatot a Szakmai Bizottság rangsorolásáról, ami jó vitaindítónak bizonyult. Legtöbben a sugárzásról és a galvániszapról kérdeztek. Végül megállapodtak, hogy további adatokat kérnek az ELZETT gyártól, a galvániszap elhelyezéséről. A galvániszap ugyanis az egyik legveszélyesebb hulladék, aminek tárolása az egész világon probléma. A városban ható sugárzások felderítése félsikerrel zárult, ugyanis csak bizonyos fajta sugárzásokat mérnek hivatalosan, de pl. a háttérsugárzásokat nem. Ennek mérése anyagi akadályokba ütközik hiszen a radonsugárzás egyszeri mérése 300.000 forint! Ezt belátva a tagok a jövőbeni szükséges lépések közé sorolták a sugárzásmérést. Utolsó fázisként a Környezetpolitikai Bizottság is beszámolt terveiről, eredményeiről. Minden készen állt a rangsorolásra!
Az újhelyieket ezúttal is vermonti szakértők segítették a döntésben. Susanna Mcllwaine, a vermonti Fenntartható' Közösségek Intézetének munkatársa, felkérte Richard Minard, rangsorolási szakértőt, a Northeast Center for Comperative Risk Research Instrtute igazgatóját, hogy vezesse is az üléseket, adjon tanácsokat az újhelyieknek, számoljon be az amerikai tapasztalatokról. A rangsorolás három estén át folyt, a bizottsági tagok esti pihenőidejüket áldozták fel az eredményes munka érdekében.
Richard Minard több szakaszra osztotta a rangsorolást. Mivel a problémák hatásai több rétegűek, három szakaszú rangsorolási folyamatot ajánlott. Először a problémák emberi egészségre gyakorolt hatásait vitatták meg, ezt követően az ökoszisztémára, majd az emberi élet minőségére kifejtett hatásaikkal foglalkoztak. E három tényező együttes figyelembe vétele után hozták meg a végső döntést.
Először a szakmai beszámolókat vették sorra. A márciusi képzésen megismert terminológiák szerint haladva, a beszámolók szerzői ismertették a problémák forrásait, a stresszorokat, a hatásokat, a hatáskörfejtés módjait. Most látszott igazán, hogy miért olyan fontos a problémák több oldalról való megközelítése. A fő források, stresszorok, hatások feltárásával tulajdonképpen már jelentős lépést tettünk a megoldás irányába is. A rangsorolás szempontjából szintén hasznos ez a módszer, hiszen a hatások bemutatása már eleve valamiféle orientációt jelent. A munkát hátráltatta, hogy a Környezetpolitikai Bizottság tagjai kezdetben nem voltak teljesen tisztában a rangsorolási metodikával. Az egészségügyi rangsoroláson belül is három módszert alkalmaztak. Először a Szakmai Bizottság saját módszerét, majd egy amerikai táblázatot, mely azt tisztázta, hogy a probléma hány embert érint és milyen mértékben, végül egy szavazást, amikor tetszőleges eloszlásban mindenki három szavazatot adott le az általa legsúlyosabbnak ítélt problémákra. E három lépcsős rendszer után a tagok minden egyes probléma rangsorolt helyét szavazással
döntötték el. Konszenzusra törekedtek, ha ez nem sikerült, a többségi vélemény döntött, de a kisebbségi szavazatok is bekerültek a jegyzőkönyvbe. (A rangsorolás alatti megjegyzéseket, nyitott kérdéseket egyébként folyamatosan feljegyezték.) Volt olyan probléma, ami kimaradt a listából, mert a kérdésfeltevést értelmetlennek érezték a tagok. (PI: Dohányzás közösségi helyeken: ezt helyi, vállalati hatáskörbe tartozó problémának ítélték.) Hosszas vita után született tehát meg az egészségügyi rangsorolás (olykor többféle ártalom ugyanannyi szavazatot kapott):
1. Élővizek szennyezése, Fűtésből származó légszennyezés, 2. Közlekedésből származó légszennyezés (megjegyzés: nincs pontos adat), Szilárd hulladék problémaköre, 3. Galvániszap (megjegyzés: katasztrófa esetén súlyos (ehet), 4. Zaj. Másnap már gyorsabban ment a munka, a bizottságok láthatóan élvezték a rangsorolást. Először az ökológiai szempontok alapján rangsoroltak, a módszer megegyezett az előző napival. A rangsor:
1. Élővizek szennyezése, 2. Szilárd hulladék, Közlekedési légszennyezés, 3. Fűtési légszennyezés ,4. Galvániszap, 5. Zaj.
Az életminőségi szempontok alapján történő rangsoroláshoz felállítottak egy érték listát, mely a rangsorolásnál szerepet kapó értékeket foglalja össze: esztétika, látvány, közérzet, hallás, szaglás, erkölcsi érték, idő, turizmus, használati érték, védett növények, állatok.
A rangsorolást olyan táblázat alapján is elvégezték, mely a hatások súlyosságát és az érintettek számát jelölte. Ez a következő:
1. Szilárd hulladék, 2. Élővizek szennyezése, 3. Fűtési légszennyezés, 4. Közlekedési légszennyezés, Zaj, 5. Galvániszap.
A három rangsor elkészítése 0tán egy közös rangsort készítettek a listákon elfoglalt helyek szerint, majd újra szavaztak, ezúttal a végső sorrendre. A két összesítés alapján elkészült a végső lista, melyben minden probléma helyéről külön szavaztak:
1.Élővizek szennyezése, Szilárd hulladék, 2. Fűtésből származó légszennyezés, Közlekedésből származó légszennyezés, 3. Zaj, 4. Galvániszap.
Talán nem volt érdektelen végigmenni a rangsorolás fázisain, így kiderült, a két bizottság alapos munkát végzett. Megvan tehát a lista, ami meghatározza a következő hónapok lépéseit! Ebbe rögtön bele is kezdtek, hiszen az utolsó nap feladata a célok, célkitűzések elfogadása
valamint a következő lépések megtervezése volt. Próbaképpen egy problémára kidolgozták a megvalósítandó lépéseket. Először megállapították a megvalósítandó célkitűzéseket, egyenlőre csak általános formában ( melyek azok a célkitűzések, amelyek figyelembevételével kell a későbbi akciókat megszervezni), majd a konkrétabb célok, végül a stratégiák kidolgozása következett. Ezt kell a következő hónapokban kibővíteniük a tagoknak, és lépésről-lépésre kidolgozni az eredményes akciótervet.
A rangsorolás után alig egy héttel került sor a lakossági fórumra, amelyen az újhelyiek tájékoztatása, a program népszerűsítése volt a cél. A fórum jól sikerült, közel hatvan érdeklődő hallgatta a bizottságok beszámolóit. A jelenlévők kérdéseket tehettek fel, amire a Szakmai Bizottság tagjai válaszoltak. Következő lépés a lakossági visszajelzések begyűjtése, majd a rangsorolt lista véglegesítése lesz. (A lista ugyanis a lakosság jóváhagyása nélkül nem végleges!)
A lista alapján a bizottságok, kiscsoportos formában, megoldási stratégiákat dolgoznak ki, ehhez a vermontiak egy USA-beli szemináriummal nyújtanak segítséget. Jövőtavaszra dolgozzák ki azt az akciótervet, melynek megvalósítására már felhasználhatják az amerikai céltámogatást.
Mosonmagyaróváron a problémák hatványozottan jelentkeztek. A nyári időszak szinte teljesen kiesett, a bizottságok csak szeptember közepén kezdtek újra dolgozni. Az óváriaknak a csoportszerveződéssel is gondjaik voltak, hiszen a Környezetpolitikai Bizottságnak közel fél év múltán sem volt vezetősége. Ez nagyban hátráltatta a munkát, mert a feladatoknak így nem volt konkrét felelősük. Nagy gondot okozott az adathiány, a Szakmai Bizottság nagyon kevés adatot talált és ezeket is nehezen tudták osztályozni, rendszerezni. Több tag előzetesen jelezte, hogy így nem lehet érdemi rangsort felállítani. Az utolsó hetekben a Szakmai Bizottság tagjai megpróbálták befejezni a beszámolókat, ami végül is sikerült, így az amerikaiakkal kötött kompromisszum értelmében végül is megtartották a rangsorolást.
A rangsorolást itt is Susanna Mcllwaine és Richard Minard segítette. A program hasonló volt az újhelyihez, de két napra sűrítve. Az óvári rangsorolás mégis más volt mint az újhelyi.
Az adathiány válaszút elé állította
a bizottságokat: vagy megtartják a rangsorolást a meglévő hiányos adatokkal, vállalva az estleges tévedés kockázatát, vagy elhalasztják a döntést, de lépéshátrányba kerülnek. Az óváriak nem vállalták a döntés felelősségét, sőt a nehézségeket látva csökkent a tagság kezdeti lelkesedése is. A rangsorolási gyűlésen a vártnál kevesebben voltak, sőt a második napon" határozatképtelenné" vált a bizottság, mert a szakmai bizottság csupán egy taggal képviseltette magát. Ez valószínűleg a csalódást jelzi, és kevéssé írható a hétvége számlájára. Az ülés így tulajdonképpen félbeszakadt, de a jelenlévők mégis a program folytatása mellett döntöttek. (A rangsorolást később, önállóan fogják befejezni, megpróbálva behozni a lemaradást.)
A rangsorolást a vermonti táblázat segítségével végezték, ami a problémákat súlyosságuk és nagyságuk (hány embert érint) szerint osztályozta. A szakmai beszámolók után elfogadtak egy emberi egészségre ható veszélyességi rangsort, ami nem részletes, csupán csoportokat jelöl. Az újhelyi rangsorolástól eltérően itt sokkal több fenntartás, különvélemény hangzott el, sőt a problémák definiálása is újra vitákat váltott ki. Sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a bizonytalansági tényező mint Újhelyen, a tagok nem vállalták az esetleges felületességgel, általánosítással járó veszélyeket. Emiatt az ülés elhúzódott, az egészségügyi veszélyek szerinti rangsorolás kitöltötte az első napot. Íme az eredmény:
1. Közlekedésből származó légszennyezés, Ipari légszennyezés, 2. Élővizek szennyezése, Fűtési légszennyezés, Csatornázás hiánya, 3. Vörösiszap, Szeméttelep hiánya, Ipari vízszennyezés, 4. Por, 5. Kommunális szennyvíz, Rendkívüli szennyeződések, 6. Galvániszap, Olajtárolók, 7. Szennyvíziszap, Import felszíni vízszennyezés.
A következő napon a bizottságok belekezdtek az életminőségi rangsorolásba, de azt a fenti okok miatt nem fejezték be. A jelenlévők így inkább a következő lépések megtervezésével foglalkoztak. Fő feladat a rangsorolás befejezése, majd az eredmény ismertetése egy lakossági fórumon. (Ezt januárra tervezik.) A lakossági vélemények begyűjtése után fogadják el a végső rangsort, és ezután következhet a célok, stratégiák kitűzése. Jövő év elején a két város küldöttsége együtt vesz részt a vermonti szemináriumon. A két város tehát eltérő
ütemben és különböző elképzelésekkel próbálja tervét, a hosszú távú környezeti akciótervet kidolgozni. A program halad, ha nehézségekkel is. Végül, az előző cikkben ígértek szerint, az újhelyi bizottságok névsorát közöljük:
Sátoraljaújhely, Szakmal Bizottság: Bach Imre, Környezetvédelmi mérnök, Bakosné Batta Aranka, vegyipari technikus, Bodnár Sándor, kertészmémök, Daragó Ferenc, középiskolai tanár, igazgatóhelyettes, Gyarmathy László, erdőmémök, Hegyessy Gábor, ökológus, Juhász Istvánné, környezetvédelmi előadó, Kerényi István, vízügyi mérnök, Kerényi Istvánné, középiskolai tanár, Kohánka István, városi polgárivédelmi parancsnok, Kozma József, vegyésztechnikus, Lakatos István, építőmérnök, Nagy Zoltán, tanár, Dr. Ogár Zoltán, tüdöszakorvos, Pappné Gécü Ágnes, környezetvédelmi mérnök, Törőné Kovács Jolán, főiskolai adjunktus, Untener Gyula, tanár,
Sátoraljaújhely Környezetpolitikai Bizottság: Begalla András, középiskolai tanuló, Bodnár Pál, főkönyvelö, Bröszth Gyula, főelőadó, Dr. Csomós Katalin, orvos, Danyi Emőke, főiskolai hallgató, Dudás Gábor tanár Erményi Gézáné, laboráns, Éles György, középiskolai tanuló, Farkas Attila, technikus, Gács Miklósné gépészmérnök, Kecskés Lajos, műszaki technikus, Kocsis Júlia, tanár, Koroknai Éva, tanár, Lakatos Tibor, főelőadó, Lehoczkiné Balla Zsuzsa, óvónő, Mezősi László, technikus, Novák Zoltán, kereskedő, Pozsa Józsefné, tanár, Dr. Sinka László, sebész főorvos, Szigeti Gábor, iparművész, Terjék Józsefné, óvónő, Tóth Albert, építőmérnök, Takács Zoltán, építész üzemmérnök, Virágh István, főgyógyszerész
Ismételten szeretnénk felhívni a program iránt érdeklődőket, hogy jelentkezzenek, ha be kívánnak kapcsolódni a munkába! A bizottsági ülések és a tréningek nyitottak, mindenkit szeretettel várunk! A fontosabb eseményekről a Parolából értesülhetnek, és előzetes jelentkezés esetén a szállást megszervezzük. Szívesen szolgálunk bővebb információkkal is a programról, jelentkezni a két városban vagy a Független Ökológiai Központ címén lehet.

Nizák Péter

Fenntartható Közősségek Intézete (The Institute for Sustainable Communities Go The Enviromsntal Law Center, Vermont Law School, South Royalton, Vermont 05068, USA,) Tel.: 1-802-763-8303, Fax: 1-806-763-7159. Az lntézet 1991-ben alakult. Elnöke Madeleine M. Kunin, Vermont állam volt kormányzóasszonya, ügyvezető igazgató George E. Hamilton. Az intézet közép-kelet-európai környezetvédelmi programokat támogat, jelenleg Bulgáriában és Magyarországon. A környezetbarát közösségek magyarországi programjával a magyar származású Susanna Mclwaine foglalkozik. Független Ökológiai Központ, 1035 Budapest, Miklós tér i. "Selyemgombolyító" Tel.: 1686-229, Fax: 180-45-46. A kuratórium elnöke dr. Sólyom László egyetemi fanár. A F6K 1989-ben alakult a Soros Alapítvány és a Közművelődési információs Központ támogatásával azóta környezeti nevelési, faültetési, közösségfejlesztési programokkal környezetvédelmi szervezetek támogatásával foglalkozik. A környezetbarát közösségek programjával dr. Vásárhelyi Judithoz forduljanak.

Parola archívum