Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Bemutatjuk Dr. Pallai Katalin: TÁRSADALMI RÉSZVÉTEL – BEVEZETÉS A HELYI ÖNKORMÁNYZATI KÉPVISELŐK SZÁMÁRA c. könyvét
Szerző:	Vercseg Ilona közösségfejlesztő
Sorozatcím:	Parola
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2010
Szám:	4
Oldalszám:	20
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	TÁRSADALMI RÉSZVÉTEL – BEVEZETÉS A HELYI ÖNKORMÁNYZATI KÉPVISELŐK
Megjegyzés:
Annotáció:

Polgármester Akadémia sorozat, Önkormányzati vezetők képzése, Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége, 2010

„Igazi generalista vagyok, aki átfogó tudást szerzett a helyi közösségi folyamatokról és az önkormányzati politikákról. Érdeklődésem középpontjában a helyi közösség és az önkormányzat közötti kapcsolódási pontok állnak, és azok módszerek, amelyekkel a helyi konfliktusok oldhatóak és a közösség élete javítható. Húsz éves szakértői pályám alatt két fő területen szereztem komoly gyakorlatot. Az egyik terület, olyan sokszereplős folyamatok tervezése és vezetése, amelyekben az érdekeltek és érintettek különböző csoportjai vesznek részt, és sokféle szakértő technikai munkáját is koordinálni kell ahhoz, hogy közösen elfogadott stratégia szülessen, vagy a közösségi konfliktusok oldódjanak. A másik terület az önkormányzati döntéshozók és civil csoportok képzése és támogatása (coaching), és a sokszereplős társadalmi döntéshozási és konfliktuskezelési folyamatban résztvevő csoportok felkészítése” – olvasható a szerző honlapján www.pallai.hu

Ez a könyv azért hiánypótló a közösségfejlesztők, közösségi munkások számára, mert a részvétel vonatkozásában egyszerre jeleníti meg az önkormányzati és a civil gondolkodásmódot, s e kettőt valóságos közösségfejlesztő szemlélettel integrálja. Amikor mi, közösségfejlesztők, részvételről beszélünk, hajlamosak vagyunk csak a civilek szempontjai alapján közelíteni a témához, pedig a részvétel egy többszereplős társadalmi-közösségi játszma, mely nem jöhet létre valamennyi szereplő hozzájárulása nélkül.
A részvétel eddig olvasott, általános megközelítései mellett fontos megismerni a helyi cselekvéshez nélkülözhetetlen hátteret biztosító, a részvétel meghatározásától annak gyakorlati megvalósításáig ívet húzó szakmai anyagot.
A könyv átfogó módon közelít a részvétel témájához – lehatárolja, tehát néven nevezi és bemutatja azt, elhelyezi a helyi képviseleti demokráciában, eloszlatja a részvétel hatékonyságával és igazságosságával kapcsolatos kételyeket és érvel a részvétel gyakorlatának kiépítése mellett.
„…társadalmi részvételen azt értjük, amikor az önkormányzat vagy bármely szereplő kezdeményezésére valamely helyi közügyben aktív kommunikáció indul a megválasztott önkormányzat és más települési szereplők között…” (11. o.)
„Csak akkor érheti meg részvételi folyamat a befektetést, ha jó! És jó csak akkor lehet, ha a döntéshozó szándéka őszinte, kitartó és sikerül hiteles folyamatot vezetnie. Őszinte szándék azért kell, mert nyitottsággal, türelemmel és alázattal kell figyelni ahhoz, hogy a sok zavarosnak és egymásnak ellentmondani látszó álláspontból a lehetőségeket kihalljuk. Kitartás is kell, mert szinte minden részvételi folyamat lassan és látszólag kuszán indul, és tapasztalat nélkül gyakran egyáltalán nem látszik az elején remény arra, hogy valaha konstruktív mederbe terelhető. Ha nincs erő a kezdeményezőkben, vagy nem bízhatnak a hátország kitartásában, akkor jobb nem belevágni, mert félbehagyott, vagy elrontott részvételi folyamat kiábrándulást eredményez, és nagyon megnehezíti annak a dolgát, aki legközelebb próbál hasonlót indítani. Végül az, hogy a vezetés hitelességét erősítő és pozitív demokratikus tapasztalattá válhasson, egy részvételi folyamat tervezés és technika kérdése is.” (18. o.)
A könyv ezek után kitér a technikai kérdésekre, hangsúlyozva, hogy „…bármely társadalmi részvétellel szervezett döntéshozási vagy tervezési folyamat eredményes csak a szakmai és társadalmi munka összhangján keresztül lehet” (19. o.). Ismerteti a részvételi folyamat szereplőit (kulcsszereplők, elsődleges és másodlagos
szereplők); formáit (tájékoztatás, konzultáció, együttműködő folyamat, átruházott döntés); számba veszi a részvétel tereit (lehatárolt, nyitott, kikövetelt részvétel) és a
társadalmi részvétel eredményét (tájékozott szereplők és bizalom, tájékozott döntéshozók, strukturált véleménynyilvánítás, nézőpontok közeledése és megegyezés, konszenzus, javuló települési életminőség és kötődés a településhez, a települési csoportok szétszakadása ellen dolgozik és figyelmeztet a részvétel következtében fokozódó feszültségekre is). A Ki dönt a társadalmi részvétel kereteiről? kérdésre adott szerzői válasz világossá teszi a kezdeményezés felelősségét is. További izgalmas két fejezet következik a technikai kérdések sorában: Ki dönt a társadalmi részvétel kereteiről és Miről ismerszik meg egy jó részvételi folyamat?
A Projekt alapú vagy eseti részvételi folyamat tervezésének kérdése külön fejezetet kapott, mert az „egy ügy kapcsán” felmerülő társadalmi részvételi folyamat logikája különbözik a következő fejezetben bemutatott Részvételi intézményépítés logikájától – míg az előbbiben a részvétel eszköz, a másodikban „…céllá lép elő: fenn akarom tartani a részvételt és társadalmi párbeszédet, mert a helyi demokrácia egyik alappillére” (28. o.). A közösségi munka szakmai eszköztárát a két – joggal – különválasztott terület külön-külön is gazdagítja, de a hangsúlyt magam a másodikra helyezném, hiszen annak komplexitása megegyezik a közösségfejlesztésével. „Részvételi intézménynek azt a működésmódot, és azoknak a kiépített kommunikációs csatornáknak és rendszeresen használt részvételi formáknak, eszközöknek a rendszerét nevezem, amelyek a folyamatos tájékoztatást, a társadalmi párbeszéd fenntartását és esetenként az aktívabb részvétel megszervezését szolgálják. A részvételi intézményépítés célja a hivatalos párbeszéd és spontán beszélgetések közötti stabil kapcsolatok létrehozása.” (33. o.).
A projekt alapú vagy eseti részvételi folyamat tervezésénél a cél, a résztvevők körének meghatározása – amelyet az ügy és a cél együtt dönt el, de nem független a település nagyságától és szervezettségének mértékétől sem –, a költségek, a módszerek és tevékenységek kiválasztása, az önkormányzat szerepe az együttműködő folyamatban, a monitoring – valamennyien értékes szempontok, és a szerző nagy tapasztalatait integráló leírása fontos gyakorlati útmutatás a közösségfejlesztők számára is. „Az értékelés és a tapasztalat tudatosítása bár még az adott ügy lezárásához tartozik, már túl is vezet minket az adott ügyön. Azért fontos, mert megerősíti a demokratikus tapasztalat kultúraformáló erejét” (32. o.).
A részvételi intézményépítés bonyolult kérdéskörét

Parola archívum