Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	A Bessenyei Díj átvételekor
Szerző:	Balipap Ferenc dr.
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1994
Szám:	4
Oldalszám:	24. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	Bessenyei Díj, Balipap Ferenc
Megjegyzés:
Annotáció:

besenyei.txt

A Bessenyei Díj átvételekor

Azt tapasztalom, hogy ebben a mindenféle változásokkal teli - nem feltétlenül tudatosult - világban a korábbinál többeknek van minden eddiginél nagyobb szüksége a népművelők és közösségfejlesztők - persze újszerű - munkájára. Ez természetes, hiszen a lényeges változásokhoz, átalakításokhoz, megújuláshoz mindenkor friss ismeretekre, szisztematikus és konvertibilis tudástőkére van szükség. A kultúrából tehát ilyenkor másra, másért és más módon van szükség. A népművelő most nem apostolnak vagy fáklyának kell, hanem a tudástőke ügynökének és sokszor bankárának is. Ezért neki a környezete drámai átalakulása közben mindenkinél nagyobb szakmai és személyiségi megújulókészséggel kell bírnia, hogy társadalmilag érvényes maradjon, s az embereknek - életük jobbá tételéhez - közvetlenül szükségük legyen rá.
Szerepe egyre fontosabb, s ezt neki tudnia kell, hiszen minden demokrácia legveszélyesebb gyúanyaga a tudatlanság és a nyomor. El kell tudni viselnie - és örülnie kell neki -, hogy ma már nem az állam vagy a politika a fő megrendelője, hanem a társadalmi szükséglet, amely konkrétan egy-egy közösség vagy település érdekében jelentkezik nála. Ezért elsősorban mostmár nem szakmában, intézményekben és ezeken belüli tevékenységekben, nem szabadidős programokban kell többé gondolkoznunk. A figyelemelterelő pótcselekvések, a ráérők kulturális megbüfiztetésének korszaka (remélem véglegesen) elmúlt a magyar szabadművelődésből. Most tényleges közösségek valóságos fejlesztése a feladatunk. Szükségleteket kell kielégítenünk, érdekeket kell szolgálnunk, vagyis már nem politikailag előrecsomagolt úgynevezett értékekkel kell házalnunk.
Egy felnőtt - de infantilizált - társadalom lábadozó felállásánál és járnitanulásánál segédkező, izgalmasan vonzó felnőtt szakma tehát a mienk. Remélem e mostani elismerésnek mindezért velem együtt örülnek civil és szakmai munkatársaim, segítőim és barátaim - vagy éppen tanítványaim - Budapesttől, Pécsen, Dombóváron, Gyulajon, Cserkúton át Jászszentlászlóig vagy Zalaszentgrótig. Nekem szerencsémre nem nagyon van mostanában önállóan, csak rám vonatkozóan értékelhető munkám, emiatt úgy vélem, hogy a részemre címzett elismerés az ővelük való együttműködés, közös, közösségi munkánk értékének hivatalos megbecsülése s a tradicionális népművelésből kisarjadt új, közösségfejlesztői hivatás hitelesítése is.

dr. Balipap Ferenc



Parola archívum