Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Folytatódó közösségi munka a bakonyi térségben
Szerző:	Vercseg Ilona
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1991
Szám:	1
Oldalszám:	12. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:	Bakonyoszlop, Bakonyszentkirály, Csesznek
Tárgyszavak:	térségfejlesztés, közösségi munka, térségi munka
Megjegyzés:
Annotáció:	Az 1990-es választások után beindultak az önszervező mozgások, amelyek már nem függenek a fejlesztőtől. Az új önkormányzatok vezetői keresik a külföldi tapasztalatszerzés lehetőségeit. Ugyanakkor egy erős egymástól függetlenedési törekvések jelentek meg.

Parol56

Folytatódó közösségi munka a bakonyi térségben

A közösségfejlesztés hazai munkáit ismerők tudják, hogy egy bakonyi térségben
- Bakonyszentkirályon és két társközségében, Bakonyoszlopon és Cseszneken - 1983 óta folyik kívülről bátorított közösségi munka. A Kultúra és Közösségben évek óta publikáljuk a térségi munka jellemzőit, eredményeit és konfliktusait.
(1) Számot adtunk arról is, hogy az esztétikai-építészeti környezet befolyásolására tett erőfeszítéseink erőteljes konfliktusokat váltottak ki a helybeli polgárok és vezetőik, s maguk a vezetők között is. Ez végül is oda vezetett, hogy a fejlesztői munka lehetőségei meglehetősen leszűkültek, a már addigra kialakult közösségi munka életben tartására korlátozódtak, s bár a fejlődési folyamatot továbbra is igyekeztek megtartani belső és külső erők egyaránt, a fejlesztői munka "leült", s úgy tűnt, nem heveri ki a konfliktus okozta válságot. A munka azonban az 1990-es helyhatósági választások után új fordulatot vett, s ez az, ami újabb híradásra késztet bennünket.
Mint jeleztük, a vezetők között támadt konfliktus, mely nem oldódott fel, kárára vált a közösségi munkának. A polgárok oldaláról nézve ez még mindig egy erős ; függésre utaló magatartás, melyet a hatalom természetrajzánál már elemeztünk.
(2) Megállapítható az is, hogy a konfliktusok progresszív megoldásának ma még igen alacsony szintű a kultúrája, a kompromisszumok létrejötte helyett a sértődöttség, a visszavonulás-elzárkózás reflexiója érvényesül. Az 1983-86-ig szerveződött közösségek tovább működtek ugyan, de újak alig születtek, talán az egy Franciabarát Társaság kivételével. A folyamatra nyilvánvalóan hatottak a politikai események, a fokozatos elbizonytalanodás is. A lejárt óra élményét adta, hogy hirtelen és egyszerre fáradtak el, betegedtek meg, öregedtek ki a Baráti Kör mozgatói, s '89-ben a tanácstitkár is távozott, s hogy a még '85-ben gyesre távozó Csiki Máriát felváltó új népművelő, Wolf Irén is megvált munkahelyétől (azóta sincs népművelő).
Ugyanakkor nem mondható, hogy nincsenek önszervező mozgások, sőt, az is megfigyelhető, hogy azok a célirányosabb tájékozódást jelzik és már nem függenek a fejlesztőtől.
A Franciabarát Egyesület komoly alapszabályt dolgozott ki. Havonkénti előtakarékosságot határoztak el. Kimondták, hogy aki fogad francia családokat, de a következő évben valamilyen oknál fogva nem tudja viszonozni a látogatást, annak költségeit a helyette belépő új tag fizesse.
A Baráti Kör pályázott a Soros Alapítványhoz és nyert 150 ezer forintot. Számítógépet vettek, azon folyik a szövegszerkesztés.
A bakonyiak helyi újság megjelentetését tervezik, mert a Kalendárium nem elégítheti ki a friss információ utáni igényeket. Az újságkészítéshez kérnek a fejlesztőktől tanulási lehetőséget. Elképzelhető, hogy az újság szerkesztőjét az önkormányzat részmunkaidőben alkalmazza.
Az elmúlt három évben a fejlesztők és a helybeliek közvetlen kapcsolata meglazult, bár mindvégig megmaradt. Egyszer-egyszer kaptunk egy meghívót, egy levelet, melyben információt kérnek használnak minket és ez így van rendjén. Majd a '90-es helyhatósági választás új lendületet hozott.
Az új önkormányzatok polgármesterei és új képviselői helyi emberekből, mégpedig az informális vezetőktől választódtak ki, azokból, akik a közösség nyilvánosságában az elmúlt években pozitív szerepet vittek. Ez a várható, örömteli fordulat szinte minden faluban bekövetkezett, amelyben az elmúlt évek során dolgoztunk. S hogy ez mennyire nem egy szélkakas magatartás következménye, arra példa az, hogy néhol igenis újraválasztották a falu régi vezetőjét, abban az esetben, ha az a lakossággal való együttműködés új, nem hivatali gyakorlata szerint működött, ha fontosnak tartotta személyes részvételét a helyi informális életben is. Azt mondhatjuk, hogy ahol volt alternatíva, ott választottak, ahol nem volt, ahol a helyi társadalom szervezetlen, strukturálatlan, ott beletörődtek.
Szinte azonnal kaptunk két felkérést. A bakonyszentkirályi polgármester, Burján István tanító, kezdetektől a Kalendáriumi Baráti Kör egyik éltetője, a Franciabarát Egyesület tagja, arra kért minket, hogy az új képviselőtestületnek is szervezzünk franciaországi tanulmányutat. Nézzék meg ők is, hogy működik ott a közigazgatási rendszer. Neki vannak erről élményei, de úgy érzi, hiába mesélné, azt meg kell tapasztalni. Bátorítottuk, hogy ő maga vegye fel a Toutainville-i polgármesterrel, jó barátunkkal a kapcsolatot. Előre látható azonban, hogy ez a lépés újabb konfliktusok forrása lesz, mert erre a kapcsolatra mindegyik falu igényt tartana, ám mindjárt az önkormányzatok megjelenése után erős egymástól függetlenedési törekvések is megmutatkoztak. Az lenne a jó, ha ez nem jelentene egymástól való elfordulást is, ha a falvak továbbra is együtt tudnának működni azokon a területeken, ahol közös érdekük van. A fejlesztők a továbbiakban ezt a magatartást fogják sugallni.
A csesznekieket erősen foglalkoztatja az önkormányzati vállalkozás lehetősége.
Úgy érzik - nagyon megalapozottan, hogy itt az ideje az idegenforgalommal kapcsolatos eddigi vágyaikat, realizálni. Megkértek minket arra, hogy segítsünk nekik. Egy másik, hasonló nagyságrendű és adottságú település, a Komárom-Esztergom megyei Epöl képviselőtestülete hasonló terveket forgat a fejében. Azt javasoltuk mind a csesznekieknek, mint az epölieknek, hogy találkozzanak és közösen gondolják át terveiket, vegyék számba lehetőségeiket. Ha az ismerkedésből együttműködés alakul ki, a tájékozódást-felkészülést is közösen végezhetik. Meg fogjuk adni a tájékozódáshoz, a szemlélet kialakításához szükséges kapcsolódási pontokat, azokat a szakembereket. és szervezeteket, akik nem azonnali nyerészkedési-toborzási szándékkal keresik a kapcsolatokat, segíthetünk egy tanfolyam-jellegű sorozat összeállításában is, részt vehetünk és esetleg animálhatjuk a szakértők és a helybeliek beszélgetéseit - attól függ, mennyit igényelnek belőlünk. A lényeg az, hogy a lehetőséget előnyükre tudják fordítani - ők nyerjenek az üzleten, ne mások -, s hogy ki tudják használni a benne rejlő komplex, kulturális és társadalmi fejlődési lehetőséget. A turizmussal munkahelyek teremtődnének helybeli nőknek és férfiaknak egyaránt, az idegenek befogadása és állandó jelenléte megváltoztatná a magába zárkózó mentalitást, a vendéglátás törvényeinek betartása pedig emelné a kulturális szintet. Itt tart ma, 1990 végén a bakonyi fejlesztői folyamat.
A fejlesztők számára levonható tanulság nyilvánvalóan egy, a fejlesztői munka természetét gazdagító újabb felismerés: a folyamat előre beláthatatlan és nincs vége akkor, amikor az eseménytelenségnek bármilyen hosszúnak tűnő állapota is következik be. Az életben maradáshoz, az elfáradt test energiáinak aktivizálódásához azonban szükségesek voltak az új társadalmi impulzusok, az új lehetőségek is, mert ezek átrendezik a tenniakarók vágyait, új kihívást, új feladatokat adnak és nagyobb szabású elképzelések megvalósítására sarkallják őket
(vercseg)

Parola archívum