Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Globális trendek a közösségfejlesztésben
Szerző:	McConnell; Charlie
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2003
Szám:	3
Oldalszám:	3-6
A cikkben lévő
Nevek:	Charlie McConnell, Gary Craig,
Intézmények:	Community Development Society, Concordia University, ENSZ, International Assotiation for Community Development, Health Action International, International Organisation of Consumer Unions, International Organisation of Consumer Unions, Oxfam, Soros Alapítvány, Mott Alapítvány, Európai Unió, OECD, Vöröskereszt
Települések:	Betlehem, Dél-Afrika, Egyesült Államok, Észak-Írország, Genova, Izrael, Jugoszlávia, Palesztina, Quebec, Ruanda
Tárgyszavak:	IACD, konfliktuskezelés, hálózatépítés, közösségfejlesztés, közösségfejlesztés képzése, NGO, szakképzés
Megjegyzés:
Annotáció:

GLOBÁLIS TRENDEK A KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉSBEN

Tartalom

CHARLIE McCONNELL, az International Association for Community Development (IACD) főtitkára

Bevezetés

A témát, amelyről felkérésetekre beszélni fogok ezen a konferencián, nagyon nehéz 45 percben összefoglalni. Először is, hadd bocsássam előre, hogy nem fogok afféle részletes beszámolót adni a közösségfejlesztés „egészségi állapotáról” a világ 170-nél is több országában. Ehelyett, mai előadásomban néhány általános globális kérdést fogok vizsgálni, valamint azt, hogy a közösségfejlesztő megközelítést támogató gyakorló közösségfejlesztők és mások miként kezelik ezeket a kérdéseket.
Mindezt egy olyan nemzetközi szakmai egyesület szemszögéből fogom megvizsgálni, amely több mint ezer tagot számlál - egyesületeket, szervezeteket és magánszemélyeket. Az International Assotiation for Community Development (Közösségfejlesztők Nemzetközi Egyesülete - IACD) gyökerei azokra az angol- és franciaajkú fejlesztési szervezetekre vezethetők vissza, amelyek a fejlődő világban működtek a dekolonalizáció időszakában az 1950-es évektől. Egy dél-afrikai konferenciát követően a szervezetet a 90-es években radikálisan újjászervezték, amely végül 1999-ben a szervezet nagy-britanniai újraindulásához vezetett.

Mi az IACD?

Az IACD küldetése, hogy elismert nemzetközi fórumként működjön a következőket elősegítendő:
- A közösségfejlesztés gyakorlata, kutatása, az irányelvek elemzése;
- Közösségfejlesztő értékek és megközelítések a meghatározó nemzetközi platformokon;
- Kapcsolatépítés a gyakorló közösségfejlesztők, egyesületek, oktatók és döntéshozók között.

Nemzetközi testületként hisszük, hogy a nemzetközi hálózatépítés és együttműködésre épülő cselekvés lényegbevágóan fontos a helyi cselekvés szempontjából, és kiegészíti azt.
Az IACD nemzetközi önkéntes egyesület, amelyet teljes mértékben az önkéntes tagság működtet. „Napi munkámat” a skót kormány közösségfejlesztési tanácsadójaként végzem. Ahogy azt már jeleztem, terepen gyakorlók, kutatók, tanárok és döntéshozók vannak tagjaink között, akik mindannyian elkötelezettek a közösségek megerősítése iránt. Természetesen a közösségfejlesztő megközelítést helyezzük előtérbe a társadalmi változások területén, bármilyen kontextusban működjünk is.
Hiszünk abban, hogy lehetővé tudjuk tenni az emberek aktív részvételét a változások meghatározásában, mégpedig a következők elősegítésével:
- Esélyegyenlőség
- Társadalmi bevonás
- Emberi jogok
- A sokféleség tiszteletben tartása és
- Demokrácia

Megközelítésünk alapja a helyi emberekkel való közös munka és tanulás, hogy erősebb közösségek jöhessenek létre. Az IACD-n belül a közösségfejlesztést leginkább az egyénekkel és csoportokkal saját közösségeiken belül végzett munka egy fajtájának tekintjük. E munka célja a közösségek megerősítése az emberek tudásának, jártasságainak és bizalmának, szervezeti készségeinek és erőforrásainak fokozása által.
Nem más ez, mint a fejlesztésre való képessé tétel, hogy az emberek képesek legyenek az életükre hatást gyakorló tényezők befolyásolására és a másik ember támogatására - legyen az fiatal vagy öreg. A cél az, hogy mind aktív szerepet játszhasson a civil életben.
A közösségfejlesztést különálló szakmai alapelvnek tekintjük. Ez egy szakismeretekre építő munka, amely sokat követel a gyakorlóitól - például azért, mert folyamatos szakmai fejlődésre van szükség ahhoz, hogy képesek legyenek a közösségeket támogatni akkor, amikor gyors társadalmi, környezeti, politikai és technológiai változások mennek végbe egy olyan, globalizálódó gazdaságban, melyet egyre inkább az egymástól való függés jellemez.
Sokféle különböző szakma (fizetett vagy nem fizetett) gyakorlói alkalmazzák a közösségfejlesztő megközelítést - az egészségügyi dolgozóktól és ifjúsági munkásoktól a tervezőkig, építészekig, helyi gazdaságfejlesztési szakemberekig és más, városi vagy vidékfejlesztésben dolgozókig, a kulturális aktivistáktól a közösségi oktatási szakemberekig, a környezetvédőktől a bűnmegelőzéssel foglalkozókig. Némelyiküknél a közösségfejlesztés munkájuk gerincét képezi, ám legtöbbjük számára meglévő szakterületük jártasságokkal való kiegészítését jelenti. A közösségfejlesztés azonban mindegyikük számára azt jelenti, hogy felvesznek egy, az emberek képessé tételére építő munkastílust, mely szerint a közösségek hangja a megoldás - nem pedig a probléma - részét képezi.
Mik tehát azok a közös problémák, kérdések, amelyekkel a közösségfejlesztéssel foglalkozók világszerte szembetalálják magukat? Előadásom készítése során megtekintettem azoknak a cikkeknek az indexét, amelyek az elmúlt 10 év során jelentek meg a nemzetközi közösségfejlesztő szaklapban, amelyet az IACD elnöke, Gary Craig szerkeszt. Az IACD partnerségi kapcsolatban van a lappal, amely konferenciái írásos dokumentumait hozza nyilvánosságra. Ez természetesen csak egyik jelzője a közösségfejlesztő tevékenységnek, ami jól tükrözi a közösségfejlesztéssel és annak kutatásával világszerte foglalkozók abbéli kapacitását és érdekeltségét, hogy megosszák egymással elképzeléseiket és gyakorlatukat.
Hadd idézzek az index előszavából:
„… új témák jelennek meg, tükrözve azt a változó geopolitikai kontextust, amelyben a közösségfejlesztést megtárgyalják és gyakorolják. A globális gazdasági, politikai, környezeti és társadalmi változások annak megfontolása elé állítják a közösségfejlesztőt, hogy a helyi cselekvés miként szállhat szembe az efféle változások gyakran pusztító hatásaival, és miként befolyásolhatja azokat…"
„Egyes új, vagy fokozott érdeklődést kiváltó témák (amit a hozzánk érkező cikkek és a rájuk reagáló cikkek nagy száma tükröz), ennek a problémának és a rá adott helyi válaszoknak a különböző aspektusait demonstrálják: cikkek a környezeti változásokról, a globalizáció gazdasági aspektusairól és a közösség által adott válaszokról, pl. a gazdasági és környezeti hanyatlás elleni kampányokról… vagy a fenntartható közlekedés- és erőforrás-menedzsmenttel kapcsolatos kívánalmakról. Ahogy az első vonalbeli nemzetek erőforrásaira egyre nagyobb nyomás helyeződött gazdaságilag és a termőföld tekintetében, egyre nagyobb méretűek lettek a védelmüket és örökségként való továbbadásukat szorgalmazó kampányok is… sajnos az etnikai, faji és vallási ellentétek és az erőszak is tükröződik…”
„Másodszor, az önszervezés és ellenállás új formái alakultak ki, amelyeket gyakran a társadalmi mozgalmak közös elnevezéssel illetnek; nemcsak úgy szerveződtek csoportok, ahogy a közösségfejlesztést eredetileg elképzelték, azaz helyi jelleggel, hanem közös identitások szerint is: mozgássérültek, bőrszín, szexualitás, nem…”
„Harmadszor, új társadalmi kérdések jelentek meg a közösségfejlesztő megközelítések területén: két ellentétes példa a AIDS-megbetegedések számának növekedése mint nemzetközi és országos egészségügyi jelenség, amely stratégiai szinteken, de az „alulról építkező” kampányok és szervezetek szintjén is cselekvést kíván; valamint az új és információs technológiák, mint eszközök olyan csoportok, szervezetek kezében, amelyeket hatalmas fizikai távolság választ el egymástól, ám amelyek a cybertér segítségével egyre inkább képesek egymással kommunikálni, tárgyalni, közös kampányokat szervezni.”
„Negyedszer, megváltozott a közösségfejlesztésről való elmélkedés milyensége is. Olyan specifikus témák foglalkoztatják a gyakorlókat és az akadémikusokat egyaránt, mint az állampolgáriság, a posztmodernizmus, a partnerség, a társadalmi tőke, a közösségiség, valamint olyan általánosabb kérdések, amelyek a közösségfejlesztés helyét vizsgálják Kelet-Európában és a világ más - egykori katonai diktatúráinak - helyén kialakuló új demokráciák változó politikai kontextusában.”
Szeretnék röviden négy témát részletesebben is megvizsgálni azoknak a beszélgetéseknek a fényében, amelyek az IACD által az elmúlt öt évben szervezett számos konferencián, rendezvényen a kollégák közt lezajlottak.

Ezek a következők:
- Konfliktusokkal küzdő vagy azokból kilábalófélben lévő közösségekben végzett munka
- A közösségi elkötelezettség támogatása a tervezés és a szolgáltatások nyújtása terén
- Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!, ti. a helyi gyakorlat nemzetközi dimenzióval való ellátása
- A közösségfejlesztés képzése
Konfliktusokkal küzdő, vagy azokból kilábalófélben lévő közösségekben végzett munka

Dél-Afrikában a 90-es években az IACD gyakorló közösségfejlesztőket hozott össze a konfliktuskezelés és béketeremtés témáinak a vizsgálatára. Megindító konferencia volt, olyan országokból érkezett résztvevőkkel, mint Ruanda, Palesztina, Izrael, Észak-Írország, az egykori Jugoszlávia és Dél-Afrika. Olyan tapasztalatokat osztottunk itt meg egymással, amelyeket a gyakorlati munka legnehezebb fajtájának végzése során szereztünk különböző etnikai, vallási ellentétekkel, sőt, bizonyos esetekben népirtással sújtott közösségekben. Megvizsgáltuk a közvetítésnek és konfliktuskezelésnek azokat a módszereit, amelyekkel a közösségfejlesztők kísérleteztek. Néhány résztvevő ellátogatott egy helyi Igazságtételi és Békéltető Bizottság ülésére. Megtárgyaltuk egy Betlehemben működő palesztin szervezet munkáját, amely olyan izraeli közösségfejlesztő kollegákkal működik együtt, akik hidat próbálnak építeni a két közösség közé. Megismertük egy ruandai közösségfejlesztő egyesület munkáját is, amely a szomszédok közti me
gbékélést kívánja elősegíteni a 90-es évek elején lezajlott népirtást követően. Megvizsgáltuk a gyakorló közösségfejlesztők által a rasszizmus és a faji jellegű erőszak kezelésére alkalmazható intézkedéseket, valamint azt is, hogy a közösségfejlesztők miként szállhatnak szembe ezekkel a folyamatokkal a legszegényebb és leghátrányosabb helyzetű emberek nevében. Megosztottuk a személyes kockázattal kapcsolatos tapasztalatainkat is. Univerzális gyógyírrel ugyan senki sem tudott szolgálni, mégis általános volt az egyetértés a közvetítői szerep felvételének fontosságát illetően, felhasználva az informális oktatás és a csoportmunka technikáit a máskülönben egymással ellentétes táborokban levő emberek segítése során, hogy empátiát fejleszthessenek ki egymás iránt, és jobban megérthessék egykor ellenséges szomszédjaik aggodalmait, reményeit.

A közösségi elkötelezettség támogatása a tervezés és a szolgáltatások nyújtása terén

A világ urbanizáltabb részein, Hongkongtól Glasgowig, Bostontól Sydneyig, a közösségfejlesztés gyakorlata sok éve támogat olyan közösségeket, amelyek szembehelyezkednek az állami- és magánszférabeli fejlesztők tervezési döntéseivel. A nyomornegyedek felszámolására, az újjáépítésekre és útépítési programokra adott válaszként a nem kormányzati közösségfejlesztés egyre inkább a helyi lakosok által az épített környezet köré szervezett közösségi cselekvési kampányok irányába mozdult el.
Az elmúlt két évtizedben azonban a helyi és országos kormányzatok elkezdték arra alkalmazni a közösségfejlesztő megközelítést, hogy a helyi lakosokat aktív résztvevőként vonják be a tervezési döntések kialakításába, sőt egykori állami szolgáltatások menedzsmentjébe is (pl. önkormányzati lakótelepek). Az évek óta tartó kutatás nyilvánvalóvá tette, hogy a szolgáltatások felhasználóit be kell vonnunk a tervezési és döntéshozási folyamatba, persze csak abban az esetben, ha fenn kívánjuk tartani a kérdéses szolgáltatást. Az ily módon megtervezett és felépített környezetről majdnem minden esetben elmondható, hogy kevésbé válik a vandalizmus áldozatává, és érzékenyebb a fiatalok, a munkaképtelenek és idősek szükségleteire. A közösségi részvétel mára az állami irányelvek elfogadott elemévé vált. Az én hazámban például, a mostanában hozott törvények nemcsak megerősítették a közösségek konzultációhoz és részvételhez való jogát, de azt is megkívánják a közösségi tervező testületektől, hogy erőforrásokat biztosí
tsanak ehhez a részvételhez a nem részrehajló közösségi tanulás biztosításán és a fejlesztés támogatásán keresztül. A helyhatósági és szövetségi kormányzatok szerte Nyugat-Európában, Észak-Amerikában, Dél-Afrikában és Új-Zélandon a közösségfejlesztő típusú dolgozók meghatározó alkalmazóivá váltak, vagy pedig nem kormányzati és közösségi alapú szövetkezetek számára biztosítanak pályázati támogatást.
A közösség kifejezés mára a „képessé tevő” foglalkozásként számon tartott szakmák neveinek előtagjává vált (közösségi építészek, közösségi tervezők, közösségi rendőrség, közösségi lakásügy, közösségi egészségügy). A közösségfejlesztést itt arra használják a kormányok, hogy egy partnerségi megközelítést építsenek ki a helyi közösségekkel oly módon, hogy erőforrásokkal támogatják a közösségi részvételt a települések, városok életének alakításában.

Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!

A helyi közösségfejlesztő gyakorlat elmúlt években tapasztalható területnövekedése azokkal az intézkedésekkel hozható összefüggésbe, melyek segítségével a gyakorlók összekapcsolják a globalizációval kapcsolatos kérdéseket a helyi szinten végzett munkával. A Fejlesztési Oktatás mozgalom, amelyet olyan NGO-k (NGO: non-governmental organisation - nem kormányzati szervezet) vezetnek, mint az Oxfam vagy a Vöröskereszt, aktívan részt vettek egy nemzetközi tanterv kialakításában az iskolákban az ifjúsági munka segítségével. A közösségfejlesztő projektek azonban csak mostanában kezdenek együttműködni a fejlesztési NGO-kkal és másokkal annak érdekében, hogy egy nemzetközi oktatási/cselekvési összetevővel gazdagítsák a helyben végzett munkát. Ennek hátterében gyakran az adott helyi gazdaságon belüli problémák (gyárbezárások, a tőke áramlása) vagy környezetvédelmi kérdések állnak. Számos példánk van a világ különböző pontjain működő közösségek közös kampányaira - pl. a Bhopal-kampány vagy az International Organisation of Consumer Unions (Fogyasztóvédelmi Szövetségek Nemzetközi Szervezete) és a malajziai székhelyű Health Action International (Nemzetközi Egészségügyi Cselekvési Szervezet) által végzett munka.
Az olyan szervezetek, mint a Soros vagy a Mott Alapítvány, valamint az Európai Unió és az OECD hosszú évek óta támogatják a gyakorló közösségfejlesztők közötti hálózatok építését, példa erre ez a konferencia is. Ezek a hálózatok elősegítik a gyakorlat egymással való megosztását, valamint egy, a közös problémák köré épülő összehasonlító jellegű nemzetközi projekt kialakulását. A Világbank társadalomfejlesztési csoportja kiváló forrása a fejlesztés részvételi modelljeire épülő kutatással és hálózatépítéssel kapcsolatos tanácsoknak. Az ENSZ által 2000-ben Genovában rendezett Globális Társadalomfejlesztési Csúcs keretei közt az IACD-nek sikerült egy igen sok résztvevőt vonzó ülést szerveznie, amely megint csak a gyakorlati tapasztalatok megosztását célozta. A CIVICUS úttörő szerepet vállalt az Internet hálózati munkára és a tapasztalatcserére való alkalmazásában. Az IACD online-kapacitást is létrehozott az európai gyakorlók hálózati munkájához, de százával léteznek olyan weboldalak is, amelyek a gyakorlatot támogató anyagokat tesznek hozzáférhetővé.
Mindezek fényében nekem az a benyomásom, hogy a helyi közösségfejlesztő irányelvek és gyakorlat lényege továbbra is az marad, ami volt - a helyi jelleg. Saját országaink gyakorlói és irányelvi tanácsadói általában meglehetősen szűklátókörűek - túl gyakran fedezik fel újra a kereket. Úgy érzem, hogy az itteni magyar és román egyesületekben dolgozó kollegáink kivételt képeznek ez alól, és örömmel segítik elő a nemzetközi információcserét. A Nyugaton alkalmazott irányelveket és gyakorlatot alig-alig befolyásolják mások tapasztalatai, ami talán ismét csak az elképzelések globalizációjának ideológiailag hegemonikus természetére vezethető vissza: pl. a társadalmi tőkével és a közösségiséggel kapcsolatos amerikai gondolatok sietős átvétele. Ezzel persze nem kívánjuk azt mondani, hogy az ilyen elképzelések minden érvényesség híján vannak, mégis, a mi feladatunk, hogy szembehelyezkedjünk azzal a feltételezéssel, miszerint a közösségfejlesztő gondolkodás forrása valahol az Atlanti-térség közepén helyezkedik el. Az angolajkú világ különösen gyengének mutatkozott mások elképzeléseinek, megoldásainak meghallgatásában.

A közösségfejlesztés képzése

Ezzel elérkeztem mai negyedik témámhoz, a közösségfejlesztés szakképzésének kérdéséhez. Az első nyilvánvaló trend, hogy a gyakorló közösségfejlesztők - amennyiben így nevezik őket - nem részesülnek szakképzésben ezen a területen. Ha létezik is egyáltalán, a képzés (különösen a fejlődő világban) legjobb esetben is rögtönzésre épül, és főként a munkavégzés során szerzett tapasztalatok formájában realizálódik. A munkáltatók, különösen a fejlesztési NGO-k, kialakítottak bizonyos innovatív képzési erőforrásokat a részvételen alapuló, „alulról építkező” fejlesztés és egyes specifikus kérdések területén (pl. egészségügyi oktatás). A közösségfejlesztés képzésének irodalmára világszerte nagy hatással voltak az Egyesült Államokból és az Egyesült Királyságból érkező szövegek. Az angol nyelv nyilvánvalóan fontos szerepet játszott ebben, hiszen a szakterület kiadóinak túlnyomó része angolul jelenteti meg kiadványait.
A szakképzés is az USA-ban fejlődött ki leginkább, egyetemi és oktatói szinten egyaránt. A kilencvenes évek vége felé a közösségfejlesztéssel kapcsolatos képzések iránti érdeklődés feltámadásának lehettünk szemtanúi az USA-ban, ahol jelenleg is mintegy 40 egyetemi szintű képzés folyik. Egy egyesült államokbeli elemző szerint ez a közösségfejlesztés „aranykora”. Európában, különösen az Egyesült Királyságban, Hollandiában és Skandináviában a közösségfejlesztés nem járt hasonló sikerrel az önálló szakmai státusz megteremtésében. Ezeken a helyeken inkább olyan megközelítésként kezelik a közösségfejlesztést, amely elsősorban a szociális munkások és informális közösségi oktatási szakemberek képzését, kisebb mértékben pedig az egészségügyi dolgozók és várostervezők képzését hatja át. Ez az „átitatási modell” dominál a (az egykori brit, nem pedig az orosz) nemzetközösség országaiban is. Van azonban néhány kivétel is. A kanadai Quebecben működő Concordia University kiterjedt közösségfejlesztő programmal rendelkezik, míg a University of the West Cape által szervezett Dél-Afrikai Fejlesztési Oktatási Program a dél-afrikai gyakorlók képzésében játszott fontos szerepet.
Nem rendelkezünk olyan átfogó adatbázissal, amely egybegyűjtené a közösségfejlesztéssel kapcsolatos képzési lehetőségeket. Létezett ugyan egy ilyen adatbázis a hetvenes évek Európájában, ám ez azóta megszűnt, méghozzá éppen akkor, amikor az EU állítólagosan elismerte a területén folyó szakképzés fontosságát. Az USA-ban a Community Development Society (Közösségfejlesztési Társaság) tud bővebb információt nyújtani a képzési lehetőségekről. A gyakorlóknak és képzési szakembereknek a világ különböző pontjain általában nem marad más választásuk, minthogy saját képzési programokkal álljanak elő vagy hogy - sajnos túlontúl gyakran angol-amerikai anyagokat vegyenek át.
A SWOT elemzés (Strengths - erősségek, Waknesses - gyenge pontok, Opportunities - lehetőségek, Threats - veszélyek) használata halaszthatatlan szükséglet a közösségfejlesztéssel foglalkozók számára a világ túlnyomó részében, amennyiben ennek az erősen szakmai jellegű és nagyfokú jártasságot megkövetelő területnek a kollektív identitását szeretnénk vizsgálni. Engedjék meg, hogy magam is szűk látókörű legyek: hazámban, Skóciában nemrég jelentettük be egy államilag támogatott, mégis független, gyakorlók által irányított szakmai közösségfejlesztő testület létrehozását. Ez a szervezet végzi majd a képzés ellenőrzését, hitelesíti és akkreditálja a gyakorlók számára szervezett, szolgáltatásra felkészítő és állandó szakmai fejlesztési képzéseket a gyakorlat különböző szintjein, beleértve a munkahelyi tapasztalatokat is, valamint nyilvántartást is vezet majd a gyakorlókról. Véleményem szerint túl régóta fogadunk el szükségmegoldásokat ezen a területen, és nem voltunk elég szigorúak annak biztosításában, hogy azok, akik közösségfejlesztőnek hívják magukat, valóban értsenek is ehhez a szakmához.

Összegzés

Remélem, hogy sikerült ízelítőt adni a közösségfejlesztés helyzetéről a világ különböző részein. Függetlenül attól, hogy milyen nyelvet használunk, a részvételre és képessé tételre épülő fejlesztési modellek alapvető normákká váltak, legalábbis a politikai retorika területén. A valóságban még sokat kell fejlődnünk, hiszen továbbra is túl sok állami hatóság alkalmaz felülről lefelé építkező város- és vidékfejlesztési programokat, amelyek csak felszínesen szolgálják a helyi közösségek reményeit, elképzeléseit. Mégis hiszem, hogy nyerésre állunk, nem utolsó sorban a részvételre/partnerségre építő munka fenntarthatósága és költségkímélő jellege miatt. Mindez hatalmas kulturális kihívást jelent a nemzeti és helyi kormányzatok, a magánszektor és persze az NGO-k számára - fejlődnünk kell a közösségekkel és helyi lakosokkal a képessé tétel módszerén keresztül végzett munka területén. A várostervezés, egészségügy, környezetvédelem és oktatás világában dolgozóknak például ehhez egy másfajta gondolkodásmódot
, másfajta jártasságot kell elsajátítaniuk, amely túlmutat azon, amit a közösségfejlesztés eddigi legjobb formájában produkált. Most már tudjuk, miként tegyük mindezt. Amire még szükségünk van, az a vezetők és terepmunkát végzők megfelelő számú csoportja, amely elegendő önbizalommal és jártassággal rendelkezik, hogy alkalmazza azt; de a legtöbb országban szükség van azokra az irányelvi és intézményi támogatási keretekre is, amelyek biztosítják, hogy az újfajta gondolkodásmód a közös tanulás és munka beágyazódott formájává váljék.

Charlie McConnell

Tartalom

Parola archívum