Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Mezőgazdasági egyesülettől a szövetkezetig
Szerző:	Nógrádi Zoltán
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1995
Szám:	3
Oldalszám:	17. p.-18. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:	Homokháti Települések Kistérségi Területfejlesztő Egyesülete
Települések:
Tárgyszavak:	térségfejlesztés, mezőgazdasági fejlesztés, szövetkezet, gazdakör, mezőgazdasági képzés, képzés
Megjegyzés:
Annotáció:	Egy olyan fejlesztő folyamattal ismerkedhetünk meg, ahol tanui lehetünk, hogy jut el az egyesület a szövetkezésig, úgy, hogy ebben a folyamatban a helyi hatalom építő jelleggel vesz részt.

nogradi.txt

Nógrádi Zoltán

Mezőgazdasági egyesülettől a szövetkezetig


Olyan példáról szeretnék beszélni, amely számomra és még nagyon sokak számára két dolgot biztosan bebizonyított. Az egyik az, hogy mennyire fontos a helyi humán erőforrás, mennyire fontos és mennyire kovászként tud működni a helyi civil élet, és hogy egy olyan világban, ahol mindenki szeret nagyon elkeseredni és pesszimista módon tekinteni a jövőbe, a helyi civil, társadalmi szervezeteink tekintetében igazán optimisták lehetünk. A másik dolog, ami számomra nagyon nagy mértékben bebizonyosodott, hogy civil szervezetre, civil egyesületre komoly gazdaságfejlesztési programot lehet alapozni. Ha jól működik, nemcsak egy, hanem akár 12 településen is indukálhat gazdasági folyamatokat.

Mindenhol azt halljuk, ahol területfejlesztésről, településfejlesztésről van szó, hogy milyen fontos a helyi erőforrások számbavétele, hogy próbáljuk meg azokat a dolgokat számbavenni, amelyekre építve külső segítség nélkül valamit el tudunk kezdeni. Mórahalom kis város, 100 éves. Száz év alatt mezőgazdasági termelése és csak az alapanyag termelése rántotta ki a homokból. Az alapanyag-termelésnek sajnos van egy olyan sajátossága, hogy abban a pillanatban, ha a piac bizonytalanná válik, összeomlik és rengeteg ember kerül kétségbeejtő helyzetbe. Ehhez esetünkben hozzájárul az is, hogy megszűnt a helyi szakszövetkezet, amely 3-as tipusú szakszövetkezetként igazán jó alapja lehetett volna egy helyi új típusú szövetkezet kialakulásának. Ez azonban nem történt meg. Az eredmény az lett, hogy kialakult 2000 kisgazdaság, változatos méretben, de többsége 2-től 10 holdasig. Mind valamilyen szinten küszködött a megélhetésért, próbált fönnmaradni és valamilyen jövőt biztosítani magának. Ebben a helyzetben gondolkozzunk, hogy milyen erőforrásai vannak a településnek és mit tud megmozdítani!
Akárhogy törtük a fejünket, nem tudtunk mást kitalálni, mint hogy van az ember, van a parasztgazda, aki több száz éves hagyományaival, termelési kultúrájával igazán nagy értéket képvisel. És ott van az a hét-nyolc aranykoronás homokföldünk, amely hogyha nem teszünk bele tőkét, igazán sok mindenre nem képes. Tehát ebből kell kiindulnunk.
Az első gondolatnak az volt a vége, hogy nekünk valamit az emberrel kell kezdenünk. Mármint nem egy emberrel, hanem az emberek csoportosulásával. A másik pedig egy módszertani felismerés: értékeljük a helyzetet, tűzzünk ki magunk elé egy célt; nézzük meg, hogy a kitüzött célt milyen tényezők akadályozzák, és azokat próbáljuk elhárítani. A helyzet: dezintegrált mezőgazdasági termelés, korszerűtlen termékszerkezet és ami ezzel jár. A cél nem lehetett más, mint jól szervezett mezőgazdasági termelés, amely képes belföldi és külföldi piacra egyaránt nagy mennnyiségben termelni. Ennek csupán három akadályozó tényezője volt: nem volt integratív szervezet, nem volt piac, nem volt pénz.
Valahogy el kellett azért indulni s meg kellett találni a három hiányzó tényezőnek azt a közös vonását, amely mentén valamilyen szinten mind a hármat megpróbálhatjuk előre mozdítani. Megint csak arra jutottunk, hogy az ember. Az ember, aki ott van, aki csoportosulva képes létrehozni önmagának integráló szerepet. Csoportosulva képes piacot teremteni magának és képes nagy mennyiségben és egységes minőségben termelni; és ott az ember, aki a kis elfekvő, önmagában nem működőképes tőkéjét a többiekével összeadva, valamilyen tőkét tud akkumulálni, ami aztán gazdaságot tud teremteni. Megint csak arra jutottunk, hogy az emberrel kell kezdenünk.
Próbáltunk cselesek és taktikusak lenni, és összehívtunk 35 olyan magángazdát, akiknek a településen tekintélye és szava volt és akikről úgy gondoltuk, hogy rájuk hatva, valamilyen módon el tudunk indulni. Elhangozott előadás nyugati fejlett mezőgazdasággal rendelkező országok szerveződéseiről, elhangzott mellékesen, hogy milyen jó lenne, ha valamilyen módon itt, Mórahalmon mi is el tudnánk valamit kezdeni. Beszélgettünk három órát, és a beszélgetés vége az lett, hogy: jó, hát akkor csináljunk valamit. Erre vártunk mi, rögtön fölajánlottuk: rendben van, alakítsunk egyesületet. Alakítsunk egy mezőgazdasági egyesületet, amelynek nem lesz más feladata, mint hogy megpróbálja az embereket rászoktatni arra, hogy miképpen lehetne közösen gondolkodni, közösen valami stratégiát kidolgozni. Ebbe 24-en voltak hajlandók belépni, s ez a 24 tagú szerveződés nem egészen azzal a működésmóddal alakult ki, mint amit elterveztünk, de a sikerét bizonyította, hogy nem egészen nyolc hónap múlva már 100-an voltunk a szövetkezetben. Olyan apró tevékenységeket vállaltunk föl, mint közös vetőmag-beszerzés, közös műtrágya-beszerezés, tenyészállat-beszerzés. Tanfolyamokat szerveztünk, és amivel igazán nagyon sokat nyertünk: azokat az embereket, akit tulajdonképpen életük nagyrészében alig lépték át a megyehatárt, elvittük az ország különböző részeibe egy kicsit világot látni. Sőt egy alkalommal sikerült őket kivinni Ausztriába is, és megnézni, megmutatni nekik, hogyan működik egy nyugati típusú fejlett mezőgazdaság. A végeredmény az lett, hogy egyesület-szinten - ami nem volt egészen szabályos -, de mégis közel 4 milliónyi forint értékű alapanyag-beszerzést eszközöltünk a gazdák számára. Kiszámoltuk velük, hogy ezzel 800 ezer forintot tettek a saját zsebükbe, mert ennyi megtakarítás származott abból, hogy közösen történt a beszerzés, és nagykereskedelmi áron, olcsóbban tudtuk a dolgot megoldani.
Miképpen integrálódott a gyökerek nélküli új szervezet a település életébe? Hogyan kapcsolódott a többi szerveződéshez? Létezett már egy Gazdakör a településen, ami elsorvadóban volt, de eljött hozzánk az elnöke, és fölajánlotta, hogy behozza a gazdakört az egyesületbe. Mi úgy gondoltuk, kössünk inkább együttmüködési megállapodást a gazdakörösökkel, maradjon meg ez a szinfoltja is a település civil életének, hogy minél több szerveződés végezze ugyanazt a munkát, de egymással, egymás között összehangoltan. Olyan szerződést kötöttünk, hogy a Gazdakör a befolyt tagdíjakból bizonyos részt átad az egyesületnek, és a gazdaköri tagok részesülnek mindazokból a juttatásokból, szolgáltatásokból, amelyeket az egyesületi tagok élveznek.
El kellett gondolkodnunk azon is, hogy mi lesz 10 év múlva, 20 év múlva, mi lesz azokkal a fiatalokkal, akik valamilyen módon helyben, a mezőgazdaságban próbálják a megélhetésüket megkeresni. Sikerült az egyesület támogatásával az iskolában megalakítani a 4 H nevű gyermekszervezetet. Ennek keretében a gyerekek, földterületet kapva, tulajdonképpen "mini" vállalkozásokat kezdtek. E demokratikus szervezet működése a teljes önrendelkezésen alapul, és modellezni próbálja a nagybetűs Életet. Tagjai jövedelmük egy részét befizetik a közös kasszába, mintegy adó formájában. A többit pedig szétosztják munkaarányosan.
Az egyesületnek így meglett a gyermek-tagozata, amely aztán továbbfejlődött, mert sikerült egy ifjúsági szervezetet is megnyerni a dolognak. Az AGRIA nevű agrár és falusi ifjúsági szervezetet segítségével szakiskolát hozott létre az egyesület. Ez két éves nappali képzés formájában próbálja azokat a fiatalokat a mezőgazdaság rejtelmeibe bevezetni, akik hazakerültek az oktatási intézményekből. Sikerült becsalogatni őket ebbe a képzési intézménybe, melyet a PHARE is támogat és most egész komoly termelési infrastruktúrával rendelkezik. Így alakult ki az a komplex rendszer, amely gyermekszervezetre, ifjúsági szervezetre alapozott szakképzés nyomán megteremtette az alapját ama szövetkezetnek, amelynek igénye az egyesület működése révén megfogalmazódott száz magángazdában azok után, hogy szerencsém volt részt venni egy dániai tanulmányúton.
Elég sokat beszéltünk ezekről a tapasztalatokról a gazdákkal, s megfogalmazódott, hogy mi lenne hogyha ezt az egyesületet továbbfejlesztenénk - és kiejtették azt a bizonyos szót, ami eddig tabuként szerepelt az emberek előtt: alakítsunk szövetkezetet. Nem is szövetkezetet, először csak társulás volt. Aztán szövetkezés. Majd eljutottunk a szövetkezet szóig, és a 100 tagból 45 gazda úgy érezte, hogy ők már képesek az egyesület tapasztalatai alapján megalakítani azt a bizonyos szolgáltató tipusú szövetkezetet, amely főleg beszerzésre és értékesítésre próbál szakosodni. Nagyon érdekes, hogy a 45 gazda az alapító okiratban úgy határozott: csak azok léphetnek be a szövetkezetbe, akik minimum egy évet eltöltöttek az egyesületben. Hogy megtanulják, mit jelent együtt lenni, együtt gondolkodni, együtt tevékenykedni.
Az egyesület továbbra is ugyanúgy működik a tagságával, mint korábban, de kialakult egy szolgáltató tipusú szövetkezet is. Hogy miként kapcsolódik az egész folyamat egy kistérségi programhoz? Az egyesület, miközben otthon tevékenykedett, próbálta fölvenni a környező településeken a hasonló szervezetekkel a kapcsolatot. Ott pedig, ahol nem volt, megpróbálta indukálni, hogy jöjjenek létre gazdakörök vagy hasonló mezőgazdasági jellegű társulások, civil szervezetek.
A vége az lett, hogy az egyesületek addig mozgolódtak a településeken, hogy eljutott a polgármesterek fülébe is ez a dolog, és hogyha már a civil szervezetek így forszírozzák az együttműködést, miért ne üljenek le a polgármesterek is és tekintsék át ennek a lehetőségét? Ennek az eredménye aztán az lett, hogy most februárban 12 település írta alá egy kistérségi egyesület alapszabály-megállapodásét, belépési nyilatkozatát. A Homokháti Települések Kistérségi Területfejlesztő Egyesülete vállalta, hogy a településeken próbálja a mezőgazdasági jellegű szerveződéseket támogatni, kialakulásukat indukálni. Folyamatban van a másik 11 településen is hasonló jellegű szövetkezet kialakítása. A hosszútávú agrárfejlesztési program célja: 12 település privát szövetkezetei által létrehozni egy közös marketingszövetkezetet. Jelen pillanatban ez irányba haladunk.
Végül egy kis reklám! Arra specializálódtunk, hogy önkormányzatokat, közületeket, intézményeket próbáljunk termelői áron a termékeinkkel ellátni, tehát friss zöldséggel, gyümölccsel, aminek a hazája ott van Csongrád megye dél-nyugati részén, a Homokhátságon. Rendkívül sok önkormányzattal és egyéb független intézménnyel sikerült építő jellegü kapcsolatot fölvennünk. Vállaljuk, hogy azon intézmények, szervezetek számára, amelyek szeretnének termelői áron friss árut beszerezni, adott időpontban, adott összetételben, adott mennyiségben ezt leszállítjuk. A szövetkezet működését jelen pillanatban az önkormányzatban elkülönített osztály, a Mezőgazdasági és Vállalkozásfejlesztési osztály biztosítja, amelynek minden szakírányú végzettséggel rendelkező tagja megvan.
Remélem, hogy ez a példa, ez az egyesülettől a szövetkezetig tartó folyamat az önkormányzat részvételével bizonyítja azt, hogy a helyi hatalom építő jelleggel tud segíteni a helyi szerveződéseken, civil szervezeteken.

Parola archívum