A svéd demokrácia: a lakosok és az önkormányzat megosztott felelőssége

Parola archívum

A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	A svéd demokrácia: a lakosok és az önkormányzat megosztott felelőssége Városrész-megújítási program Stockholm 10 külvárosában
Szerző:	Varga Tamás (ford.)
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2007
Szám:	1-2
Oldalszám:	3-7
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:
Megjegyzés:
Annotáció:

A svéd demokrácia: a lakosok és az önkormányzat megosztott felelőssége

Városrész-megújítási program Stockholm 10 külvárosában

(Részletek a stocholmi Közterületi és Ingatlantanács elnökhelyettesének projektismertetőjéből. A szerk.)

A háttér

Stockholmban 1994-ben a szociáldemokraták kerültek hatalomra és 500 millió svéd koronát különítettek el a külvárosi területek rendbetételére. A külvárosba történő befektetés célja, hogy méltányos életkörülményeket teremtsen a külvárosokban is. A lényeg az, hogy minden ember legyen büszke a lakóhelyére és biztonságban érezze ott magát.
Az ekkor beindult városrész-megújítási projekt célja kiegyenlíteni az életkörülményekben tapasztalható egyenlőtlenségeket, mégpedig azáltal, hogy fellép az igazságtalanságok ellen és olyan kézzelfogható intézkedéseket valósít meg helyi szinten, amelyeket maguk a helyi lakosok javasolnak. A cél az, hogy helyi szinten foglalkozzanak a problémákkal. Ez egy hosszú távú, legalább 20 évig tartó projekt, s az elkülönített pénzeszközöket hosszú távú befektetésekhez használják fel.

A projektben résztvevő kerületek

A külvárosi projekt Stockholm „legsérülékenyebb”, illetve legelszigeteltebb kerületeiben kerül megvalósításra, melyek a következők: Akalla, Husby, Tensta, Ragsved, Fagersjö és 1995 óta Skarholmterassen is. 1996-ban a projektet kiterjesztették Rinkeby-re, Östberga-ra, Hasselby Gard-ra, Hökarangen-re és Skarholmen teljes területére is (Satra, Bredang és Varby).

A külváros szükségletei

A külváros szükségletei gigantikus méretűek, s a fizikai és társadalmi intézkedések megvalósítása során ezeket figyelembe kell venni. Hatalmas méreteket öltött a közterületek elhanyagoltsága: a város számos szomszédságában például nincs közvilágítás. Az udvarok szemetesek, a kukák tömve vannak, a lépcsőházak koszosak. A játszóterek berendezése romokban, a szökőkutak évek óta nem működnek. A jobban kereső emberek elköltöznek a környékről, ami a vásárlóerő drasztikus csökkenéséhez, és a központokban lévő üzletek bezárásához vezet. Sok a munkanélküli, gyakori a korengedményes nyugdíjazás, a leszázalékolás. Ezeken a területeken folyamatosan növekszik a korlátolt erőforrásokkal rendelkezők száma. Sokan nem beszélnek svédül és kiközösítik őket a többségi társadalomból. Többségük ezekben a kerületekben élik le az életüket, ami teljesen a helyi történések körül forog. Minden, ami nem része ennek a létnek, az idegennek és ijesztőnek tűnik – akár egy másik világ.
Pár szóban mindezt úgy foglalhatnánk össze, hogy a külváros sok lakónegyedéről megfeledkeztek, azok egyszerűen „nem léteznek a döntéshozók fejében”. Az életminőségben tapasztalható hatalmas különbségeket számokban is ki lehet fejezni, amennyiben összehasonlítjuk pl. Rinkeby statisztikáit a város egészével:
– Rinkeby lakosainak 12,7%-a munkanélküli, szemben a 6,4%-os városi átlaggal;
– Rinkeby lakosainak 36%-a kap valamilyen szociális támogatást, szemben a 9,7%-os városi átlaggal;
– Rinkeby lakosai között 10,5% a korai nyugdíjazások/leszázalékolások aránya, szemben a 6,4%-os városi átlaggal;
– Rinkeby lakosai évente átlagban 22,3 napot vannak táppénzen, míg az átlagos stockholmi csak 12,1 napot;
– Rinkeby lakosainak 74%-a bevándorló, szemben a 19%-os városi átlaggal;
– Rinkeby-ben az átlagkereset 109 100 svéd korona, szemben a 176 400 koronás városi átlaggal;
– Rinkeby-ben 1000 lakosra 117 személygépkocsi jut, a város egészét tekintve ez az arány 224.

Az igazságosság aspektusai
A statisztikák önmagukért beszélnek: a pénzügyi és társadalmi különbségek a városban egyre fokozódnak. Mindez megköveteli a pénzügyi eszközök újrafelosztását. A külvárosi projektet e folyamat részének kell tekintenünk. A folyamat másik része a kerületi önkormányzatok reformja, és az erőforrások új elosztórendszerének létrehozása.

Munkamódszerek
A „alulról felfelé” építkezés perspektívája
A külvárosi projektben alkalmazott munkamódszerek egyik jellemzője, hogy a kiválasztott területek lakosai maguk határozzák meg, hogy a megújulás és újjáélesztés milyen formában valósuljon meg kerületükben. A helyi lakosok azok, akik ismerik a környéket és tudják min kellene javítani, változtatni, fejleszteni, ezért képessé kell tenni őket a projekt felvállalására. A városnak kell biztosítania a projekt menedzsmentjét és a szakértelmet, és a helyi lakosok ötleteinek, véleményének szószólójaként kell fellépnie. Bárki, aki akar, részt vehet a vállalkozásban, abból senkit sem lehet kizárni.
A külvárosi projekt egyik specifikus akciója az volt, hogy a helyi lakosokat nyílt megbeszélésekre, gyűlésekre invitálták, ahol informálták őket arról, miként változhatna, fejlődhetne kerületük. A találkozókon általában 50–200 ember vett részt. Mindez az egyes kerületeket képviselő koordinációs teamek megalapításához vezetett, amelyek több munkacsoportból álltak. A koordinációs teamek általában havonta egyszer üléseztek, míg a munkacsoportok havonta négyszer.
A projektet három fázisra oszthatjuk:
Az első fázis az ötletek fázisa, amelyet a helyiek azon ötletei, javaslati képeznek, amelyek a kerület fejlesztésének módjait tartalmazzák. Egy kerület lakosai számos munkacsoportot és egy koordinációs teamet alkotnak, amely a különböző munkacsoportok képviselőiből áll, és feladatuk egy intézkedési program kidolgozása a kerület számára.
A második fázis a megvalósítás fázisa, melynek során a koordinációs teamek a kerületükben tervezett változásokkal kapcsolatos konkrét javaslatokkal állnak elő, amelyeket a felelős bizottság elé terjesztenek. 1995 tavaszán az első öt terület terjesztett javaslatokat a területi programokkal kapcsolatban a Közterületi és Ingatlanügyi Bizottság elé. A bizottság a javasolt intézkedéseket határozatban fogadta el. Fontos, hogy a helyiek aktívan részt vegyenek a megvalósítási fázis gyakorlati munkafázisaiban, pl. a Husby-i kézműves centrum megépítésében, amelyet a koordinációs team javasolt. A helyi lakosoknak együtt kell működniük az építészekkel és építőkkel az épület konstrukciója során. Mindez új igényeket vet fel a szervezés szempontjából.
A harmadik fázis a menedzsment fázisa, amely során maguk a helyi lakosok működtetik és menedzselik a különböző tevékenységeket. Ez azt jelenti, hogy a helyiek hosszú távú felelősséget vállalnak az általuk felvetett javaslatokért. Azt is jelenti mindez, hogy a működtetés/fenntartás újfajta formáit kell kialakítani, amelyekben a város már nem rendelkezik kizárólagos felelősséggel, hanem más résztvevők (pl. lakásügyi szervezetek) is felelősséget vállalnak a projektért a várossal kötött használati megegyezések formájában.

Felelősség
Fontos kiemelni, hogy a helyi lakosok felelősséget vállalnak a külvárosi projektért. Nem elegendő, ha lakosok ötleteket, javaslatokat terjesztenek elő. Ha azt akarjuk, hogy a projekt hiteles legyen, a helyieket felelősséggel kell felruházni, hogy ötleteiket és javaslataikat a megvalósítás és menedzsment fázisain is keresztülvigyék.
A külvárosi projekt hosszú távú és rövid távú hatásai

A helyi közösségek fejlesztése
A külvárosi projekt rövid távú hatása, hogy bizalmat épít a helyi lakosok és a politikusok között. A projektnek be kell bizonyítania, hogy az embereknek valóban van esélyük kerületük fejlődésének befolyásolására, és hogy véleményük és javaslataik valóban fontosak.
A hosszú távú hatás a helyi közösségek és az állami szektor fejlesztése. Hosszú távon ez azt jelenti, hogy maguknak az embereknek kell felelősséget vállalniuk kerületeik fejlesztéséért. Nem elegendő, ha csupán átadjuk a felelősséget valaki másnak, minden egyes résztvevő személyes felelősségét is tisztázni kell. Mindez a városi önkormányzat 24 kerületi önkormányzatra történő decentralizációjával párhuzamosan fog kifejlődni.

Új hozzáállás a népjólét ügyéhez
A jóléti szolgáltatásokat Svédországban és Stockholmban fejleszteni kell. Oly régóta alkalmazunk megszorításokat az általános jóléti rendszerben, hogy sokan nem is tudják, hogy ez a rendszer általános, vagy hogy egyáltalán létezik. A megszorítások legkeményebben a társadalom leggyengébb csoportjait érintették, így egyre fokozódik a marginalizáció a társadalmon belül. Stockholmban nyilvánvalóak a kétharmados társadalom kialakulásának jelei. Ilyen körülmények között provokatívnak tűnhet a jólét személyes felelősségvállalás által történő fejlesztéséről beszélni.
A projekt azt szeretné elérni, hogy a külvárosi projekt által érintett területeken élő emberek valóban hozzájáruljanak a jólét fejlesztéséhez azáltal, hogy részt vesznek a kerületeket érintő ügyekben. A népjólét csak abban az esetben nyerhet új jelentést, ha az emberek bevonódnak a helyi ügyekbe és elkötelezettekké válnak a változások iránt.

Új hozzáállás az emberekhez
Az a tény, hogy az emberek felelősséget vállalnak valamiért, nem jelenti azt, hogy a társadalom azért a dologért tovább nem vállalja a felelősséget. A felvázolt koncepciót összjátéknak kell tekintenünk az állam, az önkormányzat és a helyi lakos között. Az önkormányzatnak a helyi lakosok erőforrásaként kell funkcionálnia. Az egyén személyes felelősségvállalását az önkormányzati tevékenység kiegészítőjeként kell kezelni, nem pedig annak alternatívájaként.

Három kulcsszó
Elegendő idő kell egy olyan projekt megvalósításához, mint a külvárosi projekt. Ez egy hosszú távú befektetési program, amely legalább húsz évig folytatódik majd. A projektmunka gyakran azt jelenti, hogy sokan helyzeti előnyhöz jutnak saját feladatuk végzésében, míg másoknál ez jóval tovább tart. A külvárosi projekt egyik jellemzője annak biztosítása, hogy a projekt minden résztvevőjének lehetősége nyílik a megértésre, a bevonódásra és a részvételre.
Sok türelem is kell egy ilyen projekt megvalósításához. Ez egy lassú folyamat, mert amikor más emberek nézeteivel, véleményével foglalkozunk, az gyakran nagyfokú nyitottságot és toleranciát követel meg. Ha mindannyian türelmesek vagyunk, sokat tanulhatunk egymástól a közös megbeszélések, konfliktusok során, amikor arról vitázunk, hogy mit kellene, és mit nem kellene tenni a kerületekben. Ez nem könnyű feladat!
Éppen ezért fontosak a látható eredmények is. Az embereknek látniuk kell, hogy megéri rendszeresen találkozni és megbeszélni a kerületek fejlesztésének aspektusait; hogy valóban van pénz a beruházásokra elkülönített költségvetésben; hogy az önkormányzati apparátus kész együttműködni az emberekkel a különböző javaslatok megvalósulása érdekében.
Zárásként annyit, hogy nagyon hasznosnak tartom a tíz koordinációs teamnél történő látogatásunkat, amikor is személyesen találkoztunk az emberekkel, a lelkesedéssel, a sok ötlettel és a célok tudatosulásával a kerületek fejlesztésében. Nagyon optimista vagyok. Hát nem erről szól a demokrácia?

Fordította Varga Tamás

A fenti leírást Vercseg Ilona hozta haza a CEBSD 1996-os stockholmi projektlátogatásáról. A továbbiakban ő számol be személyes tapasztalatairól.

A program kivitelezését a szocialisták 94-es hatalomra jutása és koalíciója a zöldekkel és a baloldali párttal tette lehetővé, amelyet hosszú távra, 20 évre terveztek. Stockholmnak akkor 700 000 lakosa volt, az agglomerációban további 300 000 lakos élt. Korábban minden vezetés ellenezte a programot, mert nem tudtak mit kezdeni a 60–70% külföldit koncentráló külvárosokkal, amelyeket gettónak is neveztek.
Az előkészületek 1993-tól kezdődtek meg (még ellenzékben), 2 évig tartottak, majd indult a munka. 4 évet szántak a közösségi és szakmai tervezésre, majd a kivitelezés vette kezdetét, és ezzel párhuzamosan felkészültek az új létesítmények, intézmények működtetésére, üzemeltetésére.
Mind a 10 külvárosban kialakították a projekt-menedzsmentet, amely segítségével 1996-ban havonta 150 összejövetelt szerveztek Stockholm külvárosaiban a helyi lakosokkal.
A CEBSD tagjaival 1996-ben a 7133 lakost befogadó Skaerholmen városrészt tanulmányoztuk behatóbban, de futólag meglátogattuk a többi külvárost is.
Benyomásom szerint Skaerholmen nem sokban különbözött egy itthoni, a 60-as években épült panel lakóteleptől. A közepén elhelyezkedő mélyített teknő pedig éppenséggel a Déli-pályaudvar előtti teret juttatta eszembe.
Skaerholmenben 1996 februárjában volt az első lakossági összejövetel, amelyet a közeli stadionban tartottak, erre a lakosok 50%-a eljött. A projekt-menedzsment előzetesen minden háztartást értesített a városrész-megújítás tervezett menetéről és kérte a lakosok aktív részvételét.
A gyűlésen a témák felvetése után 6 munkacsoport alakult a központ tervezésére, forgalom-parkolás problémáinak megoldására, a zöldterületek megújítása, a játszóterek felújítása, az ifjúság problémáinak megoldására és az információk megosztására. Ezek a munkacsoportok hetente találkoztak, képzéseken vettek részt, tapasztalatcseréket szerveztek más szomszédságokkal, külvárosok hasonló csoportjaival. A munkacsoportok további lakosokat aktivizáltak és vontak be munkájukba. Javaslatokat gyűjtöttek a lakosoktól, felmérték a lakossági igényeket, szakértőket vonhattak be munkájukba, eredményeiket rendszeresen kommunikálták – lásd a munkacsoportokra kidolgozott instrukciókat is!
A munkacsoportok közötti kommunikációt és együttműködést a koordinációs bizottság szervezte. Mindez egy erre a célra létrehozott, modern kommunikációra alkalmas irodában működött, ahol egy irodai alkalmazott is segítette a munkát. Az itt működő üzenőfal funkcióját egészítették ki a munkacsoportok rendszeresen kibocsátott hírlevelei. A munkacsoportok javaslatait a lehető legszélesebb körben megvitatták, majd bemutatták a koordinációs teamnek, a projekt-menedzsmentnek, akik aztán a javaslatokat előterjesztették az önkormányzat megfelelő bizottságához, majd a módosítások és azok elfogadása után a tervezők megkezdték a tervek kivitelezését.

Nyilvános, közösségi tervezés
Közben májusban a projekt szerződtetett egy építészt, akit több jelentkezőből választott ki egy minden szektort képviselő bizottság. A kiválasztott építész osztrák származású, akkor már 20 éve élt Svédországban, s egy Waldorf-iskolában dolgozott. Első munkája az volt, hogy modellezte a központ tervezésére szerveződött munkacsoport elképzeléseit. A modellt számos alkalommal másokkal is megvitatták – a többi munkacsoporttal, civil szervezetekkel, önkormányzati dolgozókkal és az érdeklődő lakosokkal. Az irodát a lakótelep központjában a szupermarket mellett állították fel, ahol mindig ott tartózkodott egy közösségfejlesztő, a munkacsoportból valaki(k) és az építész. A modell lényege alternatív, mobil jellegében volt – a lakosok az épületeket kiegészítő alternatív tetőket, a lépcsőházakra ráépíthető liftaknát vagy közösségi fogadótereket elmozdíthatták, többféle megoldást kipróbálhattak, véleményüket szóban és az üzenőfalon írásban is kifejezhették és folyamatosan szavazhattak a szerintük legmegfelelőbb megoldásra. Az iroda mindig zsúfolt volt, a helyieket érdekelte a tervezés alakulása, többen naponta beugrottak körülnézni mindennapi vásárlásaik során.

Létrejött szervezetek, projektek
Ottjártamkor a következő szerveződésekkel találkoztam:
A tervező munkacsoportból kialakult a Terasz-szervezet, amelyik számos partit, beszélgetést szervezett a lakosokkal és segítette az építész irodájában zajló folyamatos konzultációt.
Létrejött – többek között – egy, az emberek aktivizálására szerveződő projekt is, amelyet asszonyok szerveztek, s amelynek első ülése a bevásárlóközpontban volt. A projekt számos nyílt napot, piactéri gyűlést, bemutatót szervezett, s a helyi újságokban és rádióban rendszeresen tudósítottak az eseményekről.
A projekt megvalósítására két szövetkezet is alakult helyi lakosokból, az egyiknek a létesítmények karbantartásában, a másiknak az információk továbbításában volt (van?) vezető szerepe. Mindkettőben képviselteti magát a CESAM, a svéd közösségfejlesztő szervezet is.
A létrejött szervezetek és projektek nem költségvetési keretek között dolgoznak, hanem pénzt igényelnek az elvégezni kívánt feladatokra. A pénzek felett a városi önkormányzat lakásügyi és forgalmi bizottságai döntenek.
A tervezés után következett a nagy építési program – a külvárosok a „million program area” nevet kapták. A lakások bővítése, szűkítése, épületek kiegészítése tetőkkel, lépcsőházakkal, új közösségi funkciókkal mind a helyi közösségi tervezésnek megfelelően alakult. A lakosok által vezetett közösségi házban egy szuahéli anyanyelvű ugandaival beszélgettem – oroszul...

Hökaraengen
Hasonló folyamatok mellett egy helyi megoldásra emlékszem: létrehoztak egy integrált helyi szövetkezeti boltot, amely lényegében egy közösségi kávézó, étkező, találkozóhely, a közösségi átalakulás központja volt.

Tensta, az ún. szegény-negyed
Ebben a negyedben 15 különféle kultúra találkozik, az itt lakók 70%-a bevándorló, a többségük török. Az asszonyok számára szövetkezeti textilműhelyt hoztak létre, páran kezdték és ottjártamkor már 60-an dolgoztak benne – függönyanyagot festettek kézi festéssel, török motívumokkal, szőnyegeket szőttek. Családias kisüzem ez, mindent együtt csinálnak – együtt dolgoznak, tanulnak svédül, főznek, esznek, mosogatnak stb. Elvitelre is készítettek ételt. A férfiakat egy fafeldolgozó kisüzemben szerették volna foglalkoztatni, de akkor még úgy tűnt, hogy az elképzelés nem fog beválni – nem tudták teljesíteni a rájuk szabott feladatokat.
Husby-ban egy, a helyben lakó eritreaiak által vezetett közösségi házban találkoztunk az építőipari cég képviselőjével. Ez a cég Svédország legnagyobb építőipari vállalata, a kivitelezői munkálatok mellett ők az üzemeltetők is, így pl. a kertészeti munka, a biztonság megszervezése, a tiszta, vonzó, környezetbarát környezet kialakítása is hozzájuk tartozik. 24 órán belül megjavítják a bejelentett károkat, elromlott berendezéseket. Évente kétszer, közvélemény-kutatást szerveznek munkájuk hatásáról, egyetemek bevonásával. Fontosnak tartják a lakossági bevonást, mert másképp nem tudják kielégíteni az igényeket, ezért rendszeres kommunikációt folytatnak a lakossági szervezetekkel. Az általuk szervezett gyűléseken minden etnikumnak megvan a maga tolmácsa. Az itt lakók 55%-a szomáliai emigráns, sokan Eritreából érkeztek. A kivitelezési munkák egy részét helyi munkanélküliek végzik. A lakosok által üzemeltetett közösségi ház mellett egy multikulturális vendéglőt is üzemeltetnek szövetkezeti keretek között. A bevándorlók mégsem szeretnek itt élni, szinte haragszanak azokra, akik jól kijönnek a svédekkel.
A közösségi ház az önkormányzat tulajdonában volt. 10 egyesület 5 éve összefogott, hogy gazdaságilag is együttműködjenek, és átvették a házat kezelésbe. Szövetkezeti formában működnek együtt, a szövetkezet igazgatója lényegében közösségi munkás. Minden egyesület saját gazdálkodó is, s fizet a háznak is. Saját bevételük lagzikból, partikból van. Céljuk, hogy több egyesület alakuljon, több képzést tarthassanak és erősebb közösségi élet alakuljon ki a lakónegyedben. A munkanélkülieknek is szerveznek képzéseket, ki akarják csalogatni az otthon unatkozó sorstársakat a lakásaikból. Nagy probléma a drog, az alkohol, a neonáci csoportok léte, akikkel szintén megpróbálnak együtt dolgozni. Példáik: egy boszniai egykori vendéglős konyhát üzemeltet a közösségi házban, az étkeztetésből a háznak rendszeres bevétele származik. Lelkibetegek is ide járnak étkezni, s persze foglalkozásokra is. Svéd tanfolyamot szerveznek eritreaiaknak, írni-olvasni tanítják őket. Több munkanélküliből is vezető lett a tartósan munka nélkül lévőkkel foglalkozó projektekben, minden egyedi megoldás értékes: valaki pl. patenteket kezdett el gyártani, egy másik a turistáknak készít eligazító táblákat, egy harmadik fogyasztáscsökkentő „ketyeréket” gyárt az autókhoz. Fórumokat is szerveznek a terület politikai kérdéseiről.
A közösségi házban egy maya indiánnal beszélgettem – magyarul! –, aki 1970–77-ig Budapesten élt, szerinte „Magyarország akkor nagyon jó ország volt, de sajnos az oroszok eladták magukat a Nyugatnak, Magyarországot is. Miért engedtétek? Nem szeretek itt élni, itt a külföldiek a munkanélküliek. Meghasonlottak az emberek a mai világban, nem tudják, mi a jó és mi a rossz?”. És búcsúzóul elénekelte nekem a „Gyöngyhajú lány”-t…
Rinkeby-ben is főleg külföldiek laknak. Itt a revitalizációs projektet vezető menedzsment két képviselőjével, egy társtervezővel és egy szociológussal találkoztunk. Itt is alakultak munkacsoportok a munkába állás, a gyermek- és az ifjúsági korosztály gondjainak mérséklése, a környezet védelme, a nemzetiségiek együttélése és az integráció, valamint az információk médiába történő elhelyezése érdekében. Összesen 90 fő dolgozott ezekben a munkacsoportokban, egy-egyben 5–30 fő. Javaslataikat a projekt-vezetőknek, s ők pedig az önkormányzatnak továbbítják. „Az embereknek adtuk a hatalmat, most meglátjuk, tudják-e gyümölcsöztetni?”
Az öt helyszín meglátogatása után a város szociáldemokrata vezetőivel jöttünk össze egy közösségi török étteremben. Elmondták, hogy a projekt több szempontból is kísérleti: az ellenzék ellentámadásainak fókuszában működik. A svédeknek nagy önszervező gyakorlatuk van, a külföldieknek nincs. A CESAM éppen ebben segíti a programot: vezetőképző szemináriumokat, képzéseket szervez, arra tanítja a helyieket, hogy addig egyezkedjenek, amíg csak el nem jutnak a megegyezésig. Elmagyarázzák, hogy mi a közösségfejlesztés és mit nyernek általa? (A CEBSD angol résztvevői szerint a közösségfejlesztés egy kifinomult formája a lázadásnak!) A vezetőkkel tanulóköri módszerrel dolgoznak, megtanítják a módszert magát is. (Az eredeti study circle 12 fős volt, funkciója – iskolarendszer híján – az írás-olvasás, a nyelv tanulása volt. Ma a legváltozatosabb témákkal foglalkozik, a sport és a szabadidő is lehet például tanulóköri téma. Az országot 5 nagy tanulóköri szervezet fedi le, amelyek évente katalógust adni ki a tanulmányozásra kínált témákról, s vagy összejön a megfelelő jelentkezői létszám, vagy ők szervezik meg a csoportot, adnak előadót, támogatást is kaphatnak, de akkor a spontán szerveződő csoportoknak be kell adniuk egy tervet.)
Svédországban is előfordul, hogy a reprezentatív demokrácia képviselői (a hatalomban lévők) félnek a részvételi demokrácia gyakorlásától (a szervezkedő emberektől), s ezeket a konfliktusokat meg kell tanulni kezelni. Különbséget tesznek a projekt és a folyamat között, a projekt a fizikai megvalósulást jelenti, a folyamat pedig a társadalmi fejlődést. A folyamat során sok értékes embert képeztek ki közösségi munkásnak.
Svédországban a szociális munka nagyon elterjedt, rengetegen dolgoznak a keretében, de szinte mindenki csak esetkezelést végez. A közösségi munka még nem nagyon ismert, ezért a projekt jelentősége óriási!

Befejezésül álljanak itt Lena Söderholm és Eva Widergren porjektmenedzserek instrukciói a Rinkeby-ben dolgozó munkacsoportok számára!
Elképzeléseket, javaslatokat várunk a munkacsoportoktól, amelyek megfogalmazásához segítségképpen egy munkasablont készítettünk. A munkasablon segítségével megnézzük, Ti mit tartanátok végiggondolandónak a munkacsoportokban ahhoz, hogy a projekt a lehető legsimábban folyhasson le mind a munkacsoportotokon belül, mind pedig a projekt egészét tekintve.

Munkasablon
– Minden egyes megbeszélésről készíts emlékeztetőt!
A projektmenedzserek ezt felteszik a munkacsoport üzenőfalára az OCRP (Outer-City Revitalisation Project – Külvárosi Revitalizációs projekt) irodájában. Így a munkacsoport tagjainak és nekünk is lehetőségünk lesz minden egyes munkacsoport munkájának követésére.
Tudnunk kell, hogy ki és melyik, a munkacsoportok által vizsgált kérdésről szeretne többet tudni az egyesületek, köztisztviselők, politikusok vagy helyi lakosok informálásához!
A projektmenedzsereknek kötelességük a Közterületi és Lakásügyi Főosztályt és más fontos vállalatokat arról informálniuk, hogy Rinkeby-ben milyen ügyekkel foglalkoznak, és más külvárosi területeket is el kell látniuk információkkal.
Ha túl sok időbe kerül az emlékeztető hozzánk való eljuttatása, hívjatok fel bennünket telefonon a megbeszélést követő napon! Szükségünk van információkra a munkátokról ahhoz, hogy másokat is informálni tudjunk.

– Tegyetek ki egy feljegyzést a munkacsoport következő megbeszéléséről az OCRP üzenőfalára!
Ezzel lehetővé teszitek a számunkra, hogy információkkal lássuk el az érdeklődő helyieket, akik szeretnének bekapcsolódni a munkacsoportotokba, szeretnék tudni, mikor és hol találkoztok stb. Ha nem az OCRP irodában üléseztek, akkor is informálnotok kell bennünket az időpontról és helyszínről, hogy a megfelelő információkat továbbíthassuk az új tagoknak. Az OCRP iroda használatának előnyei:
– Rálátást nyerhetünk arra, hogy mivel foglalkozik a többi munkacsoport, ha megnézzük az üzenőfalukat;
– A következő találkozó időpontját azonnal felírhatjuk saját üzenőfalunkra;
– Kérdéseinket közvetlen módon tehetjük fel a projektmenedzsereknek. Megszervezhetünk egy találkozót egy városi kertésszel stb.;
– Megkérhetjük Paolát, hogy pl. küldjön egy feljegyzést a következő találkozóról azoknak a tagoknak, akiket erről nem értesítettek. Bizonyos esetekben Paola is megírhatja a feljegyzést, de ezt általában maguknak a munkacsoportoknak kell megtenniük;
– Hozzáférésünk van olyan irodai felszerelésekhez, mint pl. borítékok, számítógépek, fénymásoló stb.;
– A projektmenedzserek gyorsabban jutnak információhoz pl. a találkozók idejéről vagy a munkacsoport aktuális kérdéseiről.

Javaslatok
A következő útmutató akkor nyújt segítséget, amikor meghoztunk egy döntést és szeretnénk, hogy az meg is valósuljon. Feladatunk, hogy a javaslatot minden szempontból előkészítsük. Amikorra úgy érezzük, hogy a javaslatot be lehet mutatni a koordinációs teamnek, addigra a kérdések jó részét már meg kellett válaszolnunk. Ehhez szükség lesz a projektmenedzserek segítségére is, ami újabb ok arra, hogy folyamatosan informáljatok bennünket.
A munkasablont segítségnek szántuk a javaslataitokkal való munkához. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a munkasablon minden kérdését azonnal meg tudnánk válaszolni! Minden bizonnyal szükségetek lesz a segítségünkre (és egyes köztisztviselők segítségére is) ahhoz, hogy a sablon kérdéseire választ tudjatok adni.

Javasoljuk,
– hogy mutassátok be, mit tartalmaz a javaslatotok! (pl. játszótér felújítása)
– jelöljétek meg a következőket:
Célcsoportok – jelöljétek meg a haszonélvezők körét! (pl. minden gyerek és szülő a környéken, óvónők, óvodák stb.)
Megvalósítás – Hogyan valósul meg a javaslat?
Ki valósítja meg? (pl. helyi lakosok, egyesületek, közösségi tanács, az Ingatlanügyi, Közterületi és Közlekedési Főosztály, háztulajdonosok stb.)
Finanszírozás – Mennyibe kerül a javaslat megvalósítása? (szükséges eszközök)
Fenntartás és működtetés
– Ki foglalkozik a változásokkal, amikor a javaslat megvalósul? (pl. közösségi tanács, egyesületek, szövetkezetek stb.)

A projekt célkitűzései és a javaslatotok
Mielőtt a koordinációs teamben bemutatnátok a javaslatot, fel kell vázolni, hogy az milyen módon segíti elő a projekt célkitűzéseinek megvalósulását!
Integráció (ezt a „célcsoportok” alatt is tárgyalhatjuk) – Vajon a javaslat nagyobb fokú integrációt eredményez-e Rinkeby-ben és/vagy azon kívül? Milyen módon?
Vajon fokozza-e a javaslat az integrációt a következők között: fiatalok-idősek, férfiak-nők, etnikai csoportok, funkcionálisan fogyatékosok stb. Rinkeby-Jarvaban, Rinkeby-Stockholmban stb.
Munka – Jótékony hatással van-e a javaslat a Rinkeby-i munkalehetőségekre? Hogyan (milyen mértékben/hány embert érint)?
Demokrácia – Hozzájárulhat-e a javaslat a helyi demokrácia fejlesztéséhez, minél több ember aktívvá tételéhez Rinkeby-ben? Vajon a javaslat demokratikus módon született-e meg a munkacsoportban?
Mutassuk be a javaslatot az esélyegyenlőség szempontjából is! A javaslat vajon hangsúlyozza-e a nők tevékenységét? (az ötlettől a megvalósulásán át a működtetésig)

A helyi lakosok bekapcsolása
Írjuk le, hogy a munkacsoport milyen módon alapozza meg a javaslatot a helyi környezetben, hogyan kapcsolja be a helyieket, hogy minél több Rinkeby-i lakosnak nyíljon alkalma a véleménynyilvánításra!
A lakosok érdeklődését nyílt napok szervezésével is fel lehet kelteni, ahol bemutatjátok a javaslatot, piactéri gyűléseken, bemutatókon, helyi újságokban, rádiókban stb.
Más egyesületekkel kezdeményezhettek kooperációt ha pl. egyesületi üléseket látogattok meg (projektmenedzserek).
A javaslat által érintett intézményekben dolgozó köztisztviselők felé is nyithattok, pl. közhivatalnokok meghívásával a munkacsoportba, ahol a javaslatokat megvitatjátok (projektmenedzserek).
Mások: Van-e más az előbbieken kívül, akivel érdemes lenne megvitatni a javaslatot?
Végezetül pedig sok szerencsét kívánunk a munkához! Azért vagyunk itt, hogy segítsünk, tehát bátran hívjatok, vagy nézzetek be az irodába, ha valamilyen kérdésetek, problémátok van, vagy csak innátok egy csésze kávét!

Fordította Varga Tamás

Parola archívum