Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Kistelepülések iskoláiért: Konzultáció az Országos Közoktatási Intézet Fejlesztési Központjában
Szerző:	Trencsényi László
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1995
Szám:	2
Oldalszám:	12. p.-13. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	kisiskola fejlesztés
Megjegyzés:
Annotáció:

kistlpik.txt

A KISTELEPÜLÉSEK ISKOLÁIÉRT
- konzultáció az Országos Közoktatási Intézet Iskolafejlesztési Központjában

Több, a kistelepülésekért, kisiskolákért, iskolai esélyegyenlőségért elkötelezett szakmai, civil szervezet vezető szakértői, tisztségviselői tartottak megbeszélést a napjainkban különösen aktuálissá vált kérdésről: mi a kistelepülések kisiskoláinak jövője.
A megbeszélésen képviseltette magát: Az Iskolai Esélyegyenlőségért Egyesület, a Falufejlesztési Társaság, a Közösségfejlesztők Egyesülete, a Kisiskolák Szövetsége, a Magyar Pedagógiai Társaság, az Összevont Osztályokban Tanítók Egyesülete és az Iskolafejlesztési Alapítvány.
A jelen voltak áttekintették a közoktatás jövőjét meghatározó dokumentumokat. Így felidézték a kormányprogramot, mely egyebek mellett kimondja, hogy a kormány "olyan iskolaszerkezet létrehozására törekszik, amely lehetővé teszi a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkózását, tehetségük kibontakozását, kizárja a korai pálya- és iskolaválasztás kényszerét, csökkenti a családok anyagi helyzete szerinti elkülönülést... a... megfelelő iskolaszerkezetet fokozatosan, a szerves fejlődés követelményeit figyelembe véve, a szükséges feltételek megteremtésével párhuzamosan tervezi kialakítani. Elejét kívánja venni az alapfokú oktatás további felbomlásának. ...A változásokra csak a minőségi követelmények teljesítése és a vonzáskörzetbe tartozó településekkel, illetve az érintett iskolákkal való egyeztetés után kerül sor... Különös figyelmet fordít a kistelepülésen élő gyermekek továbbtanulási problémáinak enyhítésére... Tervezi kiegészítő normatív támogatással és elkülönített pályázati források fenntartásával önálló pénzügyi csatornák teremtését a hátrányos helyzetű térségek intézményei számára. A megfelelő feltételek teljesülése esetén a kistelepülési iskolák működésének kiemelt támogatását."
Méltányolták a jelen voltak a Közoktatási Törvényből, s más oktatáspolitikai dokumentumokból kiolvasható törekvést, mely a gazdaságilag hatékony iskolaműködtetésben fontos szerepet képzel az iskolafenntartási társulásoknak.
Tudomásul vették a beszélgető körben helyet foglaló oktatási szakértők álláspontját, hogy tudniillik a Nemzeti Alaptanterv közreadott tervezete a közoktatás tartalmi szabályozásának dokumentuma, s ebből nem olvasható ki latens üzenet az általános iskola, a kötelező általános képzés idejének csökkentésére vonatkozóan.
Mérlegelték mindazokat az információkat és oktatáspolitikai megnyilatkozásokat, melyek az 1995. év kezdetétől folyamatosan sokkolták a közvéleményt: a kritikus gazdasági helyzetre vonatkozó, a kormányprogram módosítását is magában foglaló válságkezelési lépések terveit, mely az önkormányzati iskolafenntartókat radikális intézkedésekre kényszeríti intézményeikkel szemben, mely élesen szembeállítja a pedagógusokat az önkormányzatokkal, s különös veszélybe sodorja azokat az intézményeket, melyek a hátrányos helyzetű kistelepülésekben működnek, s nem kis részt a rendszerváltást követő demokratizálódási folyamatban jöttek létre.
Mindezeket a folyamatokat a demográfiai apály összefüggéseiben értékelték.
A tárgyszerű légkörben lezajlott tárgyalásokon az alábbi nézetekben mutatkozott lényegi egyetértés:

1. A demográfiai apály "levezénylése" a közoktatási intézményhálózatban körültekintő, szakmai szempontokat szem előtt tartó, a válságkezelést a távlatos gondolkodással ötvöző racionális tevékenység legyen, nem kezelhető pusztán finanszírozási problémaként.
2. A kistelepülés iskolája - beleértve tereit, infrastruktúráját, értelmiségét, nemkülönben gyermekközösségét -, mint többnyire a kistelepülés utolsó közintézménye túlnő önmaga primer közoktatási jelentőségén, az a helyi társadalom (olykor újjá)szerveződésének, közéletének, közösségi művelődésének alapvető színtere, bázisa, melyhez való jogát a közösségnek biztosítani kell - ezt tekintetbe kell venni a fenntartásáról szóló döntésben. Ehhez a jelentőségértékeléshez hozzátartozik az a tény is, hogy a kisiskolák településein jobbára súlyos szociális hátrányokkal küzdő családok élnek, nem kis részt a cigány etnikumhoz tartozó közösségek, mely családok gyermekeinek eséllyel felruházó szocializációja szintén a közvetlen közoktatási feladaton túlnövő feladat.
3. Be kell bizonyítani az országos és helyi oktatáspolitikai döntéshozás számára, hogy veszélyesen leegyszerűsítő a kisiskola kérdésének "bezárni vagy belepusztulni a fenntartásba?" alternatívájaként való tárgyalása. Igazolni kell, hogy vannak hajlékony, kreatív, innovatív, esetleg átmeneti megoldások, az alternatíva két pólusa között. El kell és - meggyőződésünk szerint a legtöbb esetben - el lehet kerülni a jóvátehetetlen, káros követelményeket. Olyan megoldásokat kell kidolgozni, s az iskolafenntartóknak ajánlani, melyek biztosítják, hogy a finanszírozási racionalizálás együtt járjon pedagógiailag is hasznosabb, hatékonyabb, humánusabb működéssel.
4. A fentiekkel összefüggésben kell elősegíteni azt, hogy az intézményfenntartó társulások létrehozása valóban egyrészt organikus, a helyi közéletben biztonságosan legitimált, másrészt szakmailag végiggondolt folyamat legyen. A társulásokat támogató extrafinanszírozási források elosztásának feltételrendszerében kell biztosítani fenti két prioritás érvényesítését.
Társadalompolitikai, sőt közvetlenül politikai szempontok óva intenek attól, hogy a társulások ösztönzése valójában újracentralizáló körzetesítés fedőneve legyen!
5. Minden bizonnyal szükség van arra, hogy a fenti komplex feltételrendszernek megfelelő modellek szakmailag igényes, a terjesztéssel is számoló, kidolgozására kormányzati ösztönzések lássanak napvilágot. Felvetődik egy ilyen elkülönített szakmai projekt szüksége! A projektben kutatási, fejlesztési, pedagógustovábbképzési, hatásvizsgálati és elterjesztési feladatokat érdemes integrálni. Egy ilyen projekt működtetésében a megbeszélésen képviselt szakmai szerveztek szívesen vennének részt, a kialakuló együttműködés jegyében.
6. A hajlékony, kreatív és innovatív modellek működtetésében érvényesülhet a kormányprogramban hangsúlyos "komprehenzivitás" - gondolat, fel-
használhatóak a funkcionális intézményi integráció tapasztalatai, érvényesülhetnek a (legalább részben) civil kezdeményezések, nonprofit vállalkozások megközelítésmódjai.

A rendszerezés igénye nélkül sorolunk fel néhány megoldástípust: az óvodaiskola intézményét, a családi napközi, szabadiskola, családiskola stb. kísérletei, a települési gyermekönkormányzatok, más kistelepülés közösségi tereiben működő, jól segített gyermekmozgalmi alapközösséget, a kistérségi koordinációban végiggondolt anyaiskola-fília kapcsolatrendszert. Ez utóbbi végiggondolásában felvillan egy organikusan szerveződő kistérségi iskolarendszer képe, melyben biztosítható az életkorilag mindig szükséges komfort, az intézmények organikus egymásra épülése. Egy ilyen megoldásnak természetesen peremfeltétele a középiskolák rendszerének olyan ösztönzött alakítása, melyben a tanulmányait 8 évig általános iskolában folytató tanulók is biztonsággal rendelkeznek továbbtanulási esélyekkel.
A megbeszélés résztvevői úgy gondolják, hogy a fenti gondolatokkal, elképzelésekkel, szakmai érvekkel meg kell szólítani:
a) a széleskörű (szakmai) közvéleményt;
b) a kistelepülések önkormányzatait és iskoláit;
c) az oktatáspolitikai döntéshozókat.
Budapest, 1995. április 21.

(Az emlékeztetőt a megbeszélés résztvevői megbízásából összeállította Trencsényi László)

Parola archívum