Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Részvételi vidékfejlesztés. Hogyan? Nemzetközi Konferencia, Bukarest, 2009. április 2–4.
Szerző:	Kunt Balázs
Sorozatcím:	Parola
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2009
Szám:	2
Oldalszám:	17
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	konferencia, részvételi vidékfejlesztés, vidékfejlesztés, helyi lakossággaé való együttműködés, közösségfejlesztés, bevonás
Megjegyzés:
Annotáció:

Kunt Balázs

Részvételi vidékfejlesztés. Hogyan?

Nemzetközi Konferencia, Bukarest, 2009. április 2–4.

A konferencia megszervezésének apropója az volt, hogy a RuralNet román vidékfejlesztési hálózathoz észrevétel érkezett pályázati értékelőjüktől, mely szerint a folyamataikba nem vonják be kellőképpen a célközönséget (a helyi lakosságot), a tervezéstől egészen az utánkövetésig.
Ennek a problémának a kiküszöbölésére a legkézenfekvőbbnek azt a megoldást találták, hogy a már kiépített nemzetközi partnerhálózatot szólítják meg és hívják segítségül. Így a konferencián legfőképpen a CEE Citizens Network (Közép- és kelet-európai Állampolgári Hálózat) tagjai jelentek meg. Volt tehát a résztvevők között albán, cseh, észt, grúz, horvát, román, szlovák és magyar szakember is, akik saját szervezetükből és a hazai viszonyaikból kiindulva tudtak példákat bemutatni a helyi lakosokkal történő együttműködésre.
A kiindulópont a részvevők megállapodása szerint a közösségfejlesztés volt, az érintettek bevonásának leghatékonyabb módszereként. A konferenciát életre hívó szervezet, a RuralNet négy fő fázist állapított meg, melybe feltétlenül be kell vonni a helyi lakosokat:
1. A kezdeményezés fázisa;
2. A tervezés fázisa;
3. A megvalósítás fázisa;
4. A kiértékelés fázisa.

Ennek megfelelően négy munkacsoport alakult, melyek külön-külön dolgoztak bevonási stratégiáikon.

1. A kezdeményezés fázisa az első lépés előtti lépés. Ekkor még csak felvetődik egy ötlet, amire esetleg később már projektet is ki lehet dolgozni. Ez az igények felmérésének a szakasza, amely vagy tovább folytatódik a tervezéssel, vagy itt abba is marad (irreális igények, nem megvalósítható ötletek stb.).

Hogyan vonjuk be a közösséget?
− Románia: A helyi kulcsemberek és a fejlesztő szakemberek közösen indítják a stratégiai tervezést, s ehhez összehívják a helyi lakosságot.
− Észtország: e-központok, internet és e-mail segítségével.
− Magyarország: keressük meg a tenni akaró, aktív helyi embereket, akikkel az egész projekt folyamán számolhatunk, s akik a projekt mozgatórúgóiként a közösségre is motiváló-bevonó hatással vannak!
− Horvátország: működjünk együtt különböző intézményekkel, pl. helyi iskolákkal, ahol a gyerek-szülő viszonyra is lehet alapozni!

Közös javaslat: működjünk együtt a helyi hatóságokkal! (A „hogyan” kérdése is felvetődött, mivel országonként eltérő az önkormányzatokkal való együttműködés gyakorlata, ám idő hiányában e javaslat kifejtésére nem került sor.)

Konkrét gyakorlati útmutatás:
− A fiatalokra építeni, megtartani őket a közösségben.
− Jó példák közzététele, nyilvánosság elé tárása.
− Tapasztalatok megosztása (pozitív és negatív egyaránt).

2. A tervezés fázisa

Itt már a konkrét lépések kidolgozása zajlik, a lényeg, hogy a közösség a tervezés minden szakaszában részt vegyen, hogy a projektet a sajátjának érezze, felelősséggel legyen iránta! Az elviek mellett azért is indokolt ez, mert a vállalások egy része is tőlük származik!

Javaslatok:
− Közösségi fórum szervezése;
− Informálás a kezdeményező lépésekről;
− Fenntarthatóság ellenőrzése/biztosítása;
− Szakértői munkacsoportok felállítása – nyitott kapuk elve: bárki csatlakozhat!;
− Közösségi vezető és önkéntes „pozíciók” meghirdetése;
− Kapacitásépítő program:

A. Vezetőknek
− vezetői módszerek,
− csapatépítés/szervezetfejlesztés,
− projekt folyamatos menedzselése,
− forrásteremtés,
− támogató jelenlét.

B. Önkormányzatoknak
− részvételi tervezés,
− fenntarthatóság,
− együttműködés.

C. A részvételi tervezésért felelős bizottságnak
− helyi adminisztratív ügyek és költségvetési források,
− bizottság felállítása a tervezési szakaszra a helyi önkormányzattal együtt,
− informális és formális találkozók megszervezése a helyi önkormányzat és a helybeliek között,
− A polgármester meggyőzése: érvekkel alátámasztani, hogy neki is érdeke a részvételi folyamat!,
− helyi akciócsoportok felállítása,
− helyi fejlesztő ügynökség felállítása (Local Development Agency),
− a nyilvánosság eszközeinek biztosítása (médiumok bevonása, weboldal biztosítása, nyomtatott anyagok stb.).

3. A megvalósítás fázisa
Minden bizonnyal ebben a szakaszban a legnyilvánvalóbb a helyiekkel történő együttműködés – eddig is e szakaszban volt a legerőteljesebb.

Javaslatok:
− a tervező csapat vagy átadja tudását a megvalósító csapatnak, vagy maga alakul át megvalósító csapattá,
− az együttműködés részleteinek rögzítése, hogy a felelősségek és vállalások tisztázásával a megvalósítás hatékony lehessen (részletezett együttműködési megállapodás),
− folyamatosan monitorozás, minőségbiztosítás,
− a résztvevő lakosok rendszeres képzése,
− újratervezések-változtatások-pontosítások, a helyiek javaslatait is figyelembe véve,
− közreműködés-fenntarthatóság biztosítása, kockázatok-konfliktusok kezelése,
− a résztvevők facilitálása professzionális módon.

4. A kiértékelés fázisa

Vajon mekkora motiváló erő rejlik a közös örömben, hogy együtt vittünk véghez valamit?
Miért lényeges a helyiekkel együtt (át)látni, hogy mit hoztunk létre, hol használtuk helyesen önmagunkat és jól a tudásunkat, s hol lehettünk volna jobbak?

Végkövetkeztetések:
− Megtudjuk a projektben közvetlenül résztvevők és a többi helyi lakos nézőpontját,
− Ellenőrizhetjük/mérhetjük a folyamat hatását, s hatásának mértékét,
− A résztvevők látják a projekt közvetlen eredményeit – valóban elérték céljukat?,
− A projekt eredményei velük együtt kerül összefoglalásra, így kiderül, valóban hatékony volt-e az állampolgárok bevonása – megfelelt-e a rövid távú (+) és hosszú távú (-) célkitűzéseknek is?

+

Közvetlen visszajelzés, hatékony együttműködés, egymás jobb megértése, jövőbeli projektek kidolgozása,

a résztvevőkkel megállapodva a szakszerű kiértékelés mikéntjéről.

–

Több időt vesz igénybe (találkozók szervezése, emberek összehívása stb.), kisebbségi és többségi érdekek egyeztetése, szubjektív nézőpontok kibontása,

a kiértékelésért felelős csapat felállítása, tapasztalati úton történő, empirikus kiértékelés.

− Elégedettség mérése
- klasszikus módon: interjú, kérdőív,

- rendhagyó módon: személyes történetek, terep-naplók, szerepjáték, rajz stb.

− A megvalósulási mutatók számszerűsítése és kvantitatív összehasonlítása,
− Odafigyelés a minőségi mutatók érvényesülésére,
− Közvetett (résztvevők által készített beszámolók) és közvetlen (médiumok) csatornák bevonása a végeredmény nyilvánossá tételére,
− Utánkövetésnél a sikertörténetek kiemelése, az eredményesség „miként”-jeinek bemutatása,
− Lényeges a közös ünneplés – tudatosítva, hogy ez a lezárás egy új munka kezdete is lehet,
− A közösség felismeri önmagában és az összefogásban rejlő erőt, erősen motivált projektek kidolgozására újonnan meghatározott irányok felé.

Lényeges-e mindezt folyamatos diskurzus tárgyává tennünk? S ha igen, miért? Remélem, a fentiek segítenek az olvasónak saját válaszait megfogalmazni!
Kiemelten fontosnak érzem azt, hogy e kérdések különböző történelmi, társadalmi és kulturális szemszögből kerültek górcső alá, s hogy a különböző válaszokkal egymást tudtuk erősíteni. Amiben egyik ország bizonytalanabb volt, abban a másik segíteni tudott jó példáival és vice versa.
Ezért is tartom nagyon lényegesnek, hogy ne csak az országon belüli, hanem a nemzetközi gyakorlatra, példaértékű módszerekre és jó példákra is figyeljünk, s ne sajnáljuk az időt és energiát a közös gondolkozás lehetőségeinek megteremtésére!

Parola archívum