Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Menedzsment a nonprofit szervezetekben
Szerző:	Peter Schwarz
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2000
Szám:	2
Oldalszám:	15
A cikkben lévő
Nevek:	Peter Schwarz, Solymos Judit
Intézmények:	Egyesületek és Szövetkezetek Menedzsmentjének Kutatóközpontja, Közösségfejlesztők Egyesülete
Települések:	Bern
Tárgyszavak:	nonprofit szervezetek, Peter Schwarz
Megjegyzés:	fordította: Solymos Judit
Annotáció:

Tartalom

MENEDZSMENT A NONPROFIT SZERVEZETEKBEN

Közigazgatási szervek és közüzemi vállalatok, egyesületek, társaságok, politikai pártok, egyházak, szociális intézmények Svájcban
Írta: Peter Schwarz, a közgazdasági tudományok doktora,
magándocens


Előszó,
avagy mindannyian érintettek vagyunk

Viszonylag rövid ideje foglalkozunk még csak a nonprofit szervezetek irányításának gyakorlatával és elméletével. Egészen napjainkig a tudomány mindenekelőtt a vállalatokkal és a jövedelmezőséget célul kitűző szervezetekkel foglalkozott. Az ismeretek mennyisége ebben a szektorban igen figyelemreméltó.
Nem könnyű a feladata annak, aki az állami és a magánszektorba tartozó nonprofit szervezetek megszervezésével és irányításával foglalkozik. Eléggé hiányos a beszerezhető irodalom, s ezen belül több írás foglalkozik az állami szektorral, mint a magánszektorral. Általánosságban megállapítható, hogy hiányzik a nonprofit tevékenységek összefoglaló áttekintése, nincs olyan elemzés, amely megkísérelné kideríteni, melyek az állami és a magánszervezetek közös vonásai, vagy amely nem csupán leíró jellegű lenne, hanem mindenekelőtt azt célozná, hogy kiderítse, milyen módszerekkel növelhető a nonprofit szervezetek hatékonysága.
Ebből következően egészen természetes, hogy egy ilyen vállalkozásnak a társadalomtudományok minden ágához, s ezen belül főleg a vállalatirányítás tudományához, a menedzsment elméleteihez stb. kell folyamodnia. Eközben ki fog derülni, hogy a „vállalati gazdaságtan általános elmélete”, ahogyan ezt nevezik, egyáltalán nem is olyan általános. Számos eleme és módszertani ajánlása tulajdonképpen nem alkalmazható elővigyázatosság nélkül a nonprofit szervezetek tanulmányozásakor. A nonprofit szervezetek menedzselése esetében a vállalati gazdaságtan általános elméletét eredeti formájában nem lehet alkalmazni. Vajon miért nem? Azért, mert a vállalatokra jellemző egyes problémák ebben a szektorban nem fordulnak elő. Végül pedig, amikor arról van szó, hogy kiderítsük, miféle sajátos vonásaik vannak a nonprofit szervezeteknek, milyen a struktúrájuk természete, illetve hogyan is működnek, majd mindezen ismeretekből megtudjuk, milyen módon lehet hatni rájuk, akkor hamar kiderül, hogy az irányításnak ez az elmélete nem bizonyul valami hasznosnak. Ekkor a szociológiához, a politológiához, a közjoghoz, a közgazdasági elméletekhez kell fordulni, az irányítás perspektíváját tartva szem előtt.
Miután mindezt előrebocsátottuk, el kell mondanunk, hogy ez a tanulmány némiképp vakmerő, egész egyszerűen azért, mivel ezen a komplex területen nem rendelkezünk „elméleti talajjal”, s az ismeretek hiányát a nonprofit szervezetek gyakorlatából vett tapasztalatokkal kell pótolnunk, illetve olyan koncepciókra és tézisekre vagyunk kénytelenek támaszkodni, amelyek nagy része ideiglenes és bizonytalan jellegű.
Azt is meg kell állapítanunk, hogy a nonprofit szervezetek gyakorlatában a menedzsment, a marketing és a hatékonyság fogalma túl gyakran nem használatos. Ugyanez a megjegyzés érvényes a menedzsment és a marketing módszereinek és eszköztárának használatára is. Felállíthatjuk tehát azt a tézist, miszerint a nonprofit szektort – a vállalatokhoz viszonyítva –, hiányosságok jellemzik a menedzsment területén. A hiányosságok az ismeretek és a gyakorlat elégtelenségében nyilvánulnak meg. A hiányosságok viszont magyarázatot adnak arra, miért fordul elő időnként egyfajta elutasító magatartás ezekkel a fogalmakkal és realitásokkal szemben.
Ennek a tanulmánynak tehát az a célja, hogy bizonyos hiányosságokat pótoljon, bizonyos korlátokat pedig ledöntsön. A nonprofit szektor menedzselési realitásainak megvilágításával pedig azt szeretné elérni, hogy az ilyen szervezeteket irányítók jobban tudatára ébredjenek a menedzselési problémák fontosságának.
A tanulmányt nemcsak a szervezetek „állandó munkatársainak” (funkcionáriusok, titkárok stb.) szánjuk, hanem a nem állandó aktivistáknak is – akár önkéntesek, akár nem –, mindazoknak, akik részt vesznek a döntésekben és a konkrét munkában. Közülük igen soknak van különféle megbízatása egy vagy több szervezetben is. Közreműködésük elengedhetetlenül szükséges, azaz nekik maguknak is személyes érdekük fűződik ahhoz, hogy az irányítás ésszerű legyen. Mindenki, ha nem is aktívan, tagja egy vagy több szervezetnek, egyesületnek. A nonprofit szervezetek jó irányítása tehát csaknem általános érdek. S az ilyen minőségű menedzsmentet csak az biztosíthatja, ha az általunk megválasztott aktivisták és az állandó munkatársak jól ismerik azokat a követelményeket, amelyeket a menedzsment állít.


Peter Schwarz

Peter Schwarz 1938ban született. Kereskedelmi érettségit tett, majd több éven keresztül dolgozott különféle kereskedelmi tevékenységet folytató vállalatoknál. 1968-1972 között a St. Gallen-i Egyetemen tanult a közgazdasági és társadalomtudományok licenciátusi fokozata elnyerése érdekében. Ezt követően négy éven át a kantoni közigazgatás személyzeti hivatalában dolgozott. 1976-tól E.B. Brümle professzor asszisztense volt Svájcban, a Fribourgi Egyetemen. Ekkor keltették fel érdeklődését a nonprofit szervezetek menedzselésének kérdései és specializálódni kezdett ezen a területen. 1979-ben doktorált. 1981-ben szakvizsgát tett általános vállalkozói gazdaságtanból. 1981-1985 között a Lausanne-i Egyetem Felsőfokú Kereskedelmi Iskolájának rendes tanára volt (kurzust vezetett személyzeti, szervezési, menedzselési kérdésekről).
Két egyetemi értekezésében, melyeket meg is jelentetett, valamint számos más cikkében a szerző kifejti gondolatait a nonprofit szervezetek, különösképpen az egyesületek, közigazgatási szervek, közüzemi vállalatok és szövetkezetek menedzsmentjéről. Ezzel párhuzamosan kísérletet tesz arra, hogy integrált általános elméletet dolgozzon ki a nonprofit szervezetek menedzsmentjéről.
1976-ban Brümle professzorral megalapítja az Egyesületek és Szövetkezetek Menedzsmentjének Kutatóközpontját a Fribourg-i Egyetemen (kutatások, menedzsereknek szóló szemináriumok, publikációk). Ekkortól kezdődően egyesületszervezési jogtanácsos. Napjainkban a szerző teljes munkaidőben főtanácsadóként dolgozik Bernben a B'VM egyesületek menedzsment-tanácsadási csoportjában. Kiadványaiban arra törekszik, hogy elméleti szinten fogalmazza meg azokat a tapasztalatokat, amelyeket az egyesületek, önsegélyző szervezetek, közigazgatási szervek mellett végzett tanácsadói munka, illetve a nonprofit szervezetek menedzsereinek szánt továbbképzéseken végzett oktatás gyakorlatából merít.

Megjelent a KÖZÖSSÉGFEJLESZTŐK EGYESÜLETE kiadásában a PAROLA füzetek sorozatban, Budapesten, 1993-ban.
A kiadványt az MKM 1992. évi közművelődési pályázata támogatta
Fordította: Solymosi Judit.

Tartalom

Parola archívum