Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Együtt és egyformán: Párbeszéd az egyházakkal Szécsényben
Szerző:	Beke Pál
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1990
Szám:	1
Oldalszám:	15. p.
A cikkben lévő
Nevek:	Márk fráter
Intézmények:
Települések:	Szécsény
Tárgyszavak:	közösségfejlesztés, lelkipásztori tevékenység, egyház
Megjegyzés:
Annotáció:	Az írás keresi az összefüggéseket a közösségfejlesztői munka és a különböző vallásokat képviselő lelkipásztori tevékenység között.

Parol43

Együtt és egyformán
párbeszéd az egyházakkal Szécsényben -

Keresem a szinonimákat, hogy jellemezni tudjam a Közösségfejlesztők Egyesülete és a különböző vallásokat képviselő lelkipásztorok közötti szécsényi eszmecsere tanulságait: vajon "együtt", tehát együttműködve, együttesen, egységben, közösen, karöltve, vállvetve avagy "egyformán", tehát ugyanolyan módon, azonosan, egyfélén, egyöntetűen; hasonlóan, esetleg ugyanúgy gondolkozunk és cselekszünk elnyomorodott társadalmunkban a közösségeket fejlesztendő?
A helyszínen is elmondtam, itt is megismételem hajdani elképedésemet, amikor a közösségi térnek gondolt művelődési otthon helyi társadalmi kapcsolatait kiterjesztendő egyik jeles szerzőnk nemcsak úgy vélte, hogy azokba a lelkipásztorokat is be kell engedni s számukra ott teret kell nyitni, hanem le is írta; ám megsértett ezzel egy titkos párthatározatot."A klerikális reakciót" ugyanis nem volt szabad beengedni a "szocialista"/?/ kultúra helybéli erődjeibe a hetvenes évek végén. Be is vonták volna brosúránkat, ha nem postáztuk volna a hír hallatán azonnal, bár nem tudom, lett-e foganatja szerzőnk ebbéli tanácsainak. A néhány erről bíztató szó hogyan is hatálytalaníthatta volna a korábbi évek gyakorlatát! Nem a titkosított párthatározatra gondolok mert az - lévén titkos, ki értheti immár, hogy miért; talán szégyellték? - nyilván megerősített egy évtizedes gyakorlatot. Azt a gyakorlatot, amely volt szíves hozzájárulni a társadalom atomizálódásához, a lényeges és a lényegtelen összezavarásához, a korábbi értékrendek szétzilálódásához, az értékvesztéshez és értéktévesztéshez: mindahhoz, amiben ma benne vagyunk.
Szécsényben nyilvánvalóvá vált az, amit sok jeles kollégánk persze minden tiltás ellenére régóta tudott és kihasznált: értékeink azonosak, ha hitünk nem is. Könnyebb ugyan évszázados (évszázados? hamarosan két évezredes!) múlttal, világnyi és életen túli hátországgal, kijegesedett etikával, leegyszerűsített és így könnyen eligazító, egymondatos parancsokba fogalmazott erkölccsel, mintegy zsinórmértékkel rendet rakni a fejekben, csoportokban, közösségekben, településeken, mintsem a magunk értelmiségi tapasztalataira és világlátására támaszkodni pusztán; .könnyebb nekik tehát, fogalmazom népművelőként, ám nekünk sem lehetetlen. Szándékaink, cselekedeteink és eredményeink rokoníthatók, ha nem is ugyanolyanok; a különbség elhanyagolható.
Ha nem is ugyanolyan, de megközelítőleg hasonló módon, ha nem is egyfélén és egyöntetűen, de szinte ugyanúgy és persze együttműködve, karöltve, vállvetve kell cselekednünk a helybéli lakosság magára találása, cselekvőképessé tétele érdekében ki-ki úgy, ahogy bír s amilyen cselekvési mód számára rendeltetett: a szécsényi együttlét tanulsága ennyi. Az ott eltöltött kétszer fél nap során persze sok mindenről szó volt: népművelői és lelkipásztori eredményekről és kudarcokról; finom határvonal rajzolódott ki a hívő és a humanista között, amely éppen elég morfondírozni valót adott az elkövetkező napok magányos perceire kinek-kinek; elhangzott, hogy mennyire fontos a lelki béke s az egyéni-lelki rend, amelyek hittel gyámolítva könnyebben megszerezhetők, mintsem anélkül, s amely persze előfeltétele a hatásos közösségfejlesztésnek; szó esett a rendelkezésre-állásról, hogy az érdekelt tudja: a lelkipásztort és a közösségfejlesztőt mindig megkeresheti. Szó volt a helybéli társadalmi, közéleti, emberi problémák föltárásának kötelezettségéről, a helyzetek tudatosításától azok körében, akiket illet és akik részesei annak, s arról is, hogy vajon mikor kell félreállni, a felbuzdított cselekvést immár az emberekre hagyni. Hallhattuk a szécsényi ferences kolostor romos szobáiban előttünk igyekvő Márk frátert arról beszélni, hogy szekérnyi söre bánja, ha nem fogadhatja egy év múlva a megújított falak között rendje noviciusait: hitetlen bólogatásunk ebéd utánra ígéretté szelídült: mi is segítünk! Elhatároztuk, hogy a megjelent lelkipásztorok munkáját és eredményeit másoknak is bemutatandó velük interjút készítünk s tanulságképpen közreadjuk majd; ez azért sem haszontalan mert mi, ott megjelentek sem ismerjük pontosan cselekvéseik titkait. Talán csak annyi bizonyos: szándékainkkal nem vagyunk egyedül. Velünk vannak ők is. És ez eredménynek egyáltalán nem kevés.

Parola archívum