Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Javaslat a Beke Pál-emlékcím adományozására – Kelemen Árpád
Szerző:	Péterfi Ferenc
Sorozatcím:	Parola
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2014
Szám:	1
Oldalszám:	38
A cikkben lévő
Nevek:	Kelemen Árpád
Intézmények:	Beke Pál-emlékcím. Újpalotai Szabadidő Központ, Újpalota 2000
Települések:	Bp. XV. Újpalota
Tárgyszavak:	lakótelepi helytörténeti munka, lakótelepi helyi újság, új helyi közösségek alakulása
Megjegyzés:	kategória: egyéb, éspedig: ajánlás
Annotáció:

Péterfi Ferenc:
Javaslat a Beke Pál-emlékcím adományozására – Kelemen Árpád

Árpi a művelődési területen a XV. kerületbeli a „karrierjét” az Újpalotai Szabadidő Központ propagandistájaként – plakátragasztóként – kezdte a 70-es évek második felében. Azért is lehet ezt bátran kimondani, mert egy olyan csapatban dolgozott – dolgoztunk együtt – akkor, ahol a műszaki segítő, a népművelő szakalkalmazottak, az ide csapódó újpalotai önkéntesek, a mozigépész és a propagandista is egyforma felhatalmazással, megbecsüléssel és véleményezési-kezdeményezési joggal bírtak. Volt ugyan egy munkamegosztás, de bizonyos helyzetekben mindenki részt vett a másik feladatainak, vagy a közösen kitalált ötleteknek a megvalósításában. Ez – meglehet – nem nagy dolog, de egymás és a közös munkánk megbecsülésében igazán jó receptnek bizonyult.

Rövidesen népművelői feladatkörbe került, később a gyakorlati munkája mellett elvégezte a főiskolát, s tíz évvel később, 1987-től, az Újpalotai Szabadidő Központ vezetője lett és az máig is.

Ha ismernek Önök elkötelezettséggel és igazán alázattal dolgozó embert – Kelemen Árpi ilyen. Felidézek egy képet: Újpalota 40 éves jubileumát ünnepelte pár éve – több rendezvénnyel, kiállításokkal, konferenciával, emlékkő-avatással. Árpiék hónapokig készültek erre az eseményre kollegáival, és a környezetében dolgozó számtalan civillel együtt. Kelemen Árpád volt ezeknek a munkáknak a motorja: legfőbb kezdeményezője, koordinátora, vezetője. S lám, nem azt írtam/mondom csak, hogy „vezetője”, mert különlegesen megformált vezetői szerepét csak így, bővítve lehet kifejezni. A rendezvény napján is jött–ment a helyszínek között, az épületen belül és kívül, fogadta a vendégeket, folyamatosan támogatta a program konferansziéját, de végig a háttérben maradt. Nem megbújt, eloldalgott, hanem méltósággal viselve a saját felelősségét, másokat tolt előre. Az egész napos rendezvényen – ahol pedig nagyon sokféle esemény zajlott és nagyon sokan exponálódtak –, ő nyilvánosan meg sem szólalt, de a neve sem hangzott el egyszer sem. Pedig ennek a 40 évnek a kapcsán sok okot szolgáltatott erre…

Igazi jellemzői: szorgalom, alaposság, szerénység. Talán legnagyobb erénye, hogy ebben az olcsó babérokra törő, mind jobban rivalizáló világban is nagyszerűen tud előreengedni másokat.

Vagy másfél évtizede bulldog-következetességgel gyűjti az újpalotai lakótelep történetének dokumentumait, kutatja emlékeit – tudva, hogy csak gyökerekkel, identitással rendelkező közösség tud magabiztosan élni. Az identitáshoz pedig egy ilyen fiatal városrésznek, egy ilyen hirtelen nőtt városnak különösen szüksége van történelmére, lassan kialakuló hagyományaira, annak megtalálására és számontartására. Látható, hogy gyűjtő, értékőrző és kiadói munkájával e városrész helytörténeti gyűjtésének megalapozójává válik.

Egyidejűleg helyi újságot szerkeszt – ő találta ki és alapította – az Újpalota 2000 című folyóiratot; új helyi közösségek alakulását-lehetőségeit kutatja; filmet forgatott a lakótelepről; különböző vérmérsékletű és hangolású emberek együttműködését alakítgatja; kiállítást készít elő; több Újpalotáról szóló könyv elkészülését segítette, azok kiadásán dolgozott.

Olyan ember, aki nem elválaszt, hanem összeköt. Nyugalmával, bizalmat teremtő fellépésével, biztonságot jelentő értékrendjével, néha szarkasztikus humorával. Vezetői szerepét pedig nem hangos kiállásokkal, kemény utasításokkal, hanem – szinte kizárólag – személyes példamutatással gyakorolja.

Életének jóval több, mint a felét erre, az újpalotai művelődési munkára fordította. Években és kapacitásokban is. Biztos vagyok benne, hogy nem áldozatként, valamiféle kényszeredettségből, hanem örömmel és maga választotta feladataként.

De itt most nem emléktáblát avatunk, hanem egy élő, dolgozó, kedves embert méltatunk. Ezért fogalmazódott meg az ajánlat és született az elhatározás, hogy az idei Beke Pál-emlékcímet adományozzuk Kelemen Árpádnak.

Kelemen Árpád
2013. december 5-én
a Beke Pál-emlékcímet ünnepélyes keretek között vette át. Gratulálunk!

A szerk.

Parola archívum