Cím:	Parkot tervezünk közösen! Esettanulmány egy újpalotai park közösségi tervezésének folyamatáról
Szerző:	Tóth Vivien
Sorozatcím:	Parola
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2016
Szám:	1
Oldalszám:
A cikkben lévő
Nevek:	Tóth Vivien, Péterfi Ferenc, Boda Kitti, Petőcz Eszter, Kristin Faurest, László Tamás
Intézmények:	Városrehabilitációs program; helyi önkormányzat és helyi média, Városüzemeltetési Főosztály; Zsókavár Társaság, Újpalotai Szomszédok Társasága
Települések:	Budapest XV. Újpalota
Tárgyszavak:	szomszédsági munka, közösségfejlesztés, lakók aktivizálása – közösségi interjúk, közösségi beszélgetés, képzés; közösségi ügyek – lakossági kezdeményezések: váltó-ügy, lépcsőházfestés, előkertek, stb.; közösségi tervezés, park felújítása, szomszédünnep, lakossági levelezőlista, önkéntesek prezentációi; helyi akarat panel lakótelep;
Megjegyzés:	kategória: esettanulmány
Annotáció:

pedig szemmel láthatólag nem metszették rendszeresen. De a szélesebb témákat felölelő interjúzáskor még a többi felmerülő ügy nagyobb hangsúlyt kapott és a park kérdése egyelőre nem került előtérbe.
A park ügye ezután akkor vált aktuálissá, amikor kiderült a projekt folytatása, vagyis hogy még 4 hónapnyi jelenléte lesz a fejlesztőknek. Ez azt jelentette, hogy a még be nem fejezett vagy el sem kezdett, de felmerült ügyeket segíthetjük elindítani, illetve újabb házakat, lakókat vonhatunk be a közös munkába. Így került a fejlesztők látóterébe az Erdőkerülő utca páros oldalának négy háza (kb. 500 lakás), amely a Zsókavár 46-62. szalagházzal közösen határolja azt a parkot, amelynek az elhanyagoltságát már több lakó megfogalmazta az előzetes találkozások alkalmával.

Az Erdőkerülő úti házak lakóit tehát már célzottan a parkrendezés kérdésével kerestük meg. Én ekkor csatlakoztam be a munkába és egyúttal ekkor, 2015 júniusában kezdtük meg a további közösségi interjúk készítését. Az általunk feltett kérdések többek között a következőek voltak:
- Ön szerint így jól vannak a dolgok a lakóhelyén, a házukban, a környékükön, ahogy most vannak? Elégedett ezzel a környezettel?
- Milyen változásokat tartana itt szükségesnek, érdekesnek? Mitől lehetne elfogadhatóbb, kellemesebb ezen a helyen az élet?
- A parkokkal, szabadtéri közös területekkel mit lehetne kezdeni? Milyen lehetőség, funkció hiányzik, amit jó lenne itt megvalósítani?
- Mire, milyen segítségre van szükség – megítélése szerint –, hogy ezek a változások megtörténjenek?
Összesen 40 fővel beszélgettünk és jártuk körbe a területet, szemléltetve a hiányokat, problémákat. A legtöbb ember örömmel mondta el nekünk a már régóta felgyülemlett csalódottságát és dühét, de voltak olyanok is, akiknél inkább a megvalósítható új funkciók ötletei voltak túlsúlyban. Más volt úgy interjút készíteni, hogy itt már volt egy konkrét téma, ami kapcsán kifejthették a véleményüket az emberek, így sokkal strukturáltabbak voltak a beszélgetések, sokkal több információt tudtunk meg a parkról és ők is talán egy kicsit magabiztosabbnak, hozzáértőbbnek érezhették magukat. Viszont így kevesebb más ügy bukkant elő, amelyek egy közösségfejlesztőnek további kapaszkodókat adhatnak.

3. kép: Az akcióterület légifotón

Az interjúk eredményeképpen egyre pontosabban meg tudtuk nevezni a park hiányosságait, problémáit és hogy milyen funkciókra lenne még szükség az ott élők szerint. Illetve itt is lett egy néhány főből álló „bázis”, akikre úgy gondoltuk, hogy számíthatunk a további közös munkában.

És innen hogyan tovább?
Meghallgattuk több mint 70 ember véleményét, tudjuk, hogy zavarja őket valami, sőt néhányan még tenni is hajlandóak lennének azért, hogy valami történjen, de mégis hogyan lesz ebből helyi összefogás?

Első lépésként egy szomszédünnep megszervezésére hívtuk a helyieket, akiknél ekkor két külön társaságról beszélhettünk. Egyrészről az újonnan bevont Erdőkerülő utcaiak (kb. 5-8 fő) és az azóta már szervezettebb Zsókavár utcai szalagház lakói. Hogyan lesz ebből egy közös társaság? Hogyan engedjük össze őket, hogy ne érezze senki sem kirekesztve magát, vagy úgy hogy másnak a területére érkezett? Mivel a Zsókavár utcaiak a saját akcióik (lépcsőházfestéshez felmérés készítése, levelezőlista felállítása, stb.) kapcsán már megismerkedtek egymással és jártasságuk is volt már a szervezkedésben, úgy döntöttünk, hogy először külön találkozót szervezünk a két körnek és csak azután fogjuk őket egymással is megismertetni. Először az Erdőkerülő úti lakókkal találkoztunk, mivel úgy gondoltuk, hogy nekik elsősorban még arra van szükségük, hogy náluk is kialakuljon egy bizonyos fokú csoporttudat és személyesen is megismerjék egymást, mielőtt komolyabb szervezésbe kezdenek. Ehhez kiválasztottuk azokat, akikről úgy gondoltuk, hogy aktív tagjai lehetnek a helyi lakosságnak és találkozóra hívtuk őket a parkba, az egyik felújításra szoruló ping-pong
4. kép: Találkozó a ping-pong asztalnál

asztalhoz. Ekkor találkoztunk először mi is velük a korábbi személyes beszélgetéseket követően. Majd pedig a két aktív magnak szerveztünk közös találkozót, ahol egy közös ügy mentén, a szomszédünnep megszervezésében ismerkedhettek egymással.

A szomszédünnepre végül több felajánlás is érkezett, leginkább ettől a két társaságtól, és az esemény is jó hangulatban telt el. A park ügye viszont ekkor nem tudott annyira kidomborodni. Egy kifüggesztett flipchart papíron visszatükröztük a lakóknak az interjúkban elhangzott hiányokat és lehetőségeket, ezt, aki a résztvevők közül el akarta olvasni, ott meg tudta tenni.
Ekkor számunkra még nem derült ki, hogy a két társaságból vajon lesz-e egy olyan, akik képviselhetik ezt az ügyet.

Akkor tervezzünk parkot közösen!
Már amikor belevágtunk az új terület és a parkrendezés témájának felkarolásába, akkor tudtuk, hogy szeretnénk egy közösségi tervezési folyamatot elindítani a helyi lakókkal. Úgy láttuk, hogy ennek a szomszédünnep után jött el az ideje, és a következő hetekben meg is szerveztük az első olyan alkalmat, amikor nagyobb körben beszélhettünk a területről. Elsősorban a két terület aktív lakóira számítottunk, de minél több helyi lakos bevonását szerettük volna megvalósítani. Azt akartuk, hogy akit csak egy kicsit is érint,
5. kép: A szomszédünnep

vegyen részt benne és mondja el legalább a véleményét.
Ott voltak olyan emberek, akiknek megvan a véleménye a parkról, talán mozdíthatóak is, de mégis hogyan fognak közös nevezőre jutni és egy olyan tervet kiadni a kezük közül, amivel aztán mindannyian egyet is tudnak érteni?

„Kiaknázható lehetőség”– 1. alkalom
Az első találkozást az ismerkedésen túl azzal kezdtük, hogy megpróbáltunk minél több pozitív személyes élményt, esetleg valamilyen érzelmi kötődést, korábbi emlékeket megfogalmazni, összegyűjteni a parkkal – akár konkrét helyével, zugával kapcsolatban. A legtöbben már régóta élnek a környéken, így hamar előkerültek a régi emlékek, amiket szívesen meg is osztottak egymással a résztvevők. „Én az ablakunk alatti fészekben újra és újra megjelenő rigó családot tartom fontos élményemnek” – vallotta be valaki. Volt pedig, aki a falra kifüggesztett térképen berajzolta, hol talált egy macskát hajdanában – ez ma is a kedvencük odahaza. Majd kiderült, hogy nem is minden hagyomány maradt el, hiszen van egy csoport: a kutyások, akik még ma is összejárnak a parkban, ha születésnapot ünnepelnek, vagy csak úgy, egy zsíros kenyérre futnak össze – ezt többen még a jelenlévők közül sem tudták. „A kérdés az, hogy hogyan lehetne újra jó!” – ezzel a mondattal térünk vissza a jelenbe és többen egyet értenek azzal, hogy a „szép volt múltat”, akár egy-két szezonon belül

újra vissza lehetne hozni, persze ehhez sokat kell tenni, de lehetséges!
Ezután azt a feladatot adtuk a résztvevőket, hogy egy-egy post-it papírra írják fel a park már meglévő értékeit, azokat a dolgokat, amelyeket szeretnek és azokat a funkciókat, amelyek már most is kiszolgálják a park használóinak igényeit. Tehát vizuális módszereket használtunk a közösségi tervezésnek már ebben a szakaszában is. Így került fel a táblára a csend, a sok zöld terület vagy a már meglévő kutyafuttató és gördeszkapálya. De ezek mellett többen (a feladatot félreértve) olyan papírokat helyeztek a táblára, amelyek nem értékeket tükröznek, hanem hiányokat, problémákat. Ezeket ott ötletekként tüntettük fel és kértük az átfogalmazásukat. De még így is több „ötlet” érkezett be, mint érték. Majd pedig egy résztvevő frappánsan „kiaknázható lehetőségnek” definiálta az egész parkot, talán mindannyiunkban elütve a sok negatívum felsorakoztatásának az élét.
6. kép: Az első találkozó

Zárásképpen a résztvevőket arra kértük, hogy a következő alkalomra hozzanak minél több jó példát, amit a környezetükben bárhol máshol láttak és örülnének neki itt a parkban. Ezeket valamilyen módon örökítsék meg és küldjék el nekünk.

Legyen új park, de miből?
Fontosnak éreztük többször is hangsúlyozni, hogy konkrét ígéret az önkormányzat részéről nem hangzott el a terület megújítására, így mi semmiféle biztosítékot nem tudunk arra vonatkozólag nyújtani, hogy az itt összeállított tervnek bármelyik része is ténylegesen meg fog valósulni. Tervezzünk közösen valamit, amiből aztán lehet, hogy nem is lesz semmi? Van értelme ezt így megcsinálni? – merült fel, nem véletlenül mind a résztvevőkben, mind pedig bennünk, fejlesztőkben az égető kérdés.
Egy szakmailag is alátámasztott terv sok szempontból hasznos, ha egy alulról szerveződő közösség szeretné az érdekeit érvényesíteni. A határozott és kidolgozott elképzelésekkel eredményesebben tudnak tárgyalni, nyomást gyakorolni a helyi döntéshozókra és akár nagyban befolyásolni tudják a terület megújítását. Tehát érdemes munkát fektetni a tervezésbe! – bíztattuk a résztvevőket. Viszont míg számunkra egyértelmű volt a sorrend, mivel hosszú távban és kívülállóként gondolkodtunk az ügyről, addig a benne lévők többször kimondva, vagy kimondatlanul elbizonytalanodtak és néha értelmét veszítették a tervezésnek.
Egy hölgy telefonon fakadt ki a soron következő eseményre történő invitálásomkor: „Mit gondolsz, Csillagom, ebből tényleg lesz bármi?” – tette fel a kérdést teljes iróniával és megvetéssel. Mit képzelünk? Ő majd házi feladatokat fog írogatni hétről hétre?! Ezek után, nem ok nélkül, elbizonytalanodva tettem le a telefont. Vajon ezekkel a feladatokkal tényleg a célunk felé haladunk? És tényleg ez a legjobb módszer arra, hogy tervet készítsünk együtt? Hiszen ő korábban már többször is elmondta, hogy mi zavarja, akkor meg miért nem értjük meg? Nem lenne elég csak valaki, aki ezeket összeírja és kész? Igen. Kész egy panasztérkép.
A tervezés véghez közeledve akkor éreztük, hogy ebben a kérdésben átbillenni látszik a társaság, amikor egyre többen dobtak be ötleteket a forrásteremtésre. E ekkor már tényleg csak egy kidolgozott terv hiányzik a megvalósításhoz.

Tervezzünk közösen! Közösen?! – 2. alkalom
A folyamat lebonyolításában a második alkalomtól segítségünkre volt egy tájépítész, Kristin Faurest is az eseményeken, aki egyetemi tanár és fő érdeklődési területe a közösségi tervezés. Részt vett többek között a Teleki tér közösségi tervezésében is. Itt Újpalotán pedig nagy szerepe volt az események lebonyolításában, moderálásában, később a végleges terv szakmai összeállításában és kolleganőjével együtt a grafikai kivitelezésében. Így született meg az a dokumentum, amit a résztvevőkkel közösen készítettünk.
A második összejövetel elején a jelenlévők segítségével elevenítettük fel az előző találkozó alkalmával elhangzottakat. Szóba kerültek a régi szép emlékek, a kiaknázható lehetőségek, a park értékei az autómentes területtől a madárcsicsergésig.

Ezután Kristin át is vette a szót, és mutatott néhány olyan már megvalósult példát, amelyben a lakosságnak igen nagy szerep jutott és ő személyesen is részt vett benne, ezzel inspirálva a résztvevőket. Innen pedig azokkal a résztvevők által összegyűjtött képekkel mentünk tovább, amelyeket erre a területre képzeltek el. A képek között szerepelt szép új játszótér, futópálya és kültéri fitness gép, minigolf pálya is. Ezekről bővebben beszélgettünk és megpróbáltuk képzeletben is elhelyezni őket a területre. Illetve egy 7 éves kislánytól egy festményt is kaptunk „Boldogság játszótér” címmel, ahol ő is megjelenítette milyennek is képzeli el ezt a területet. Volt rajta szívecske formájú homokozó és csupa vidám szín.
Majd pedig már némileg strukturáltan haladva, kisebb csoportokra osztva a jelenlévőket, négy különböző területéről beszélgettünk a parknak: 1. sport: sportolási lehetőségek és annak hiányai; 2. növényzet: a területen lévő fák, bokrok, növények; 3. érdekcsoportok: kik a használói, kinek az érdeke, hogy szép legyen; 4. egyéb: a park funkciói, lehetőségei. Miután összegyűjtöttük ezeket egy-egy nagy papírra, a kis köröket kinyitva egymással is megosztottuk a csoportjaink gondolatait. Ekkor még egyszer megvitattuk a témákat közösen is és segítettünk egymásnak kiegészíteni, ha valamit még úgy éreztünk, hogy lemaradt. Talán ekkor vált

7. kép: "Boldogság játszótér" Gál Zsófi 7 éves

világossá, hogy ezt ténylegesen együtt kell majd létrehozni, itt mindenki véleménye számít és el is fér azon a nagy papíron. Szükségük van egymásra ahhoz, hogy fel tudják mérni az igényeket, hiszen míg valakit a rossz betonfelület zavart, addig ő észre se vette a másik által emlegetett köztéri világítás hiányát.
Az eseményt pedig azzal zártuk, hogy minden résztvevő házi feladatként a területtel kapcsolatban egy általa választott témának utánajár, felkészül abból és ezt a következő alkalmon megosztja a többiekkel.

Az van itt, akinek itt kell lennie?
Az első eseményről a másodikra a résztvevők száma a felére csökkent és ez a 8-10 fős létszám (a lezáró találkozót leszámítva) a további alkalmakkor sem mutatott növekedést. Több csatornán is próbáltuk elérni a lakosságot és invitálni a közös tervezésre, mert fontosnak tartottuk, hogy minél többféle vélemény megjelenhessen és egy olyan terv jöjjön létre, amely az itt élők tényleges igényeit tükrözi. Egyrészről folyamatos email levelezéssel tartottuk a kapcsolatot, amelyben nem csak a meghívásokat, hanem az események emlékeztetőit is az érdeklődők rendelkezésére bocsátottuk, lehetőséget adva az egyéb okok miatt távolmaradóknak is bekapcsolódni. Másrészről, a résztvevőket bevonva, plakátokat helyeztünk el a lépcsőházakban és a forgalmasabb helyeken. Harmadrészt a telefonos megkereséseket is bevetettük, és több olyan helyi lakót is személyesen kerestünk, akikről úgy gondoltuk, hogy szívesen csatlakoznának. Negyedrészt folyamatosan buzdítottuk a résztvevőket a személyes meghívás fontosságára, felhívva a figyelmet, hogy invitálják szomszédjaikat, és hogy beszélgessenek a park ügyének lehetőségről. Ötödrészt pedig a saját online csatornáinkon is folyamatos nyilvánosságot biztosítottunk az események fényképes beszámolóinak megosztásával.

8. kép: Az egyik csoport, akik a park egyéb lehetőségeit gyűjtötték össze

Nehéz volt elfogadni az emberek lemorzsolódását. A feltárás során megismertünk olyan személyeket, akik fejlesztői szemmel értékes tagjai lehetnek egy formálódó közösségnek, de hiába próbáltuk bevonni, azt tapasztaltuk, hogy lepereg róla és nem jön többé, vagy már az első találkozóra sem tudjuk elhívni. Meddig ér az én kezem, meddig mehetek el a megmozdításban? Hogyan, milyen technikával tudom felkelteni az érdeklődését, hogy legalább tudja, hogy mire mond nemet? Mi van, ha érdekli, csak még kell neki egy kis időt hagyni és a következőre talán eljön, de mi van, ha arra én meg már nem is hívom?
Ezt a parkot túl sokan használják ahhoz, hogy mindenkit meg tudjunk kérdezni, mit szeretne, viszont abban van felelősségünk, hogy lehetőségeinkhez mérten minél több emberhez eljuttassuk az információt a beleszólás lehetőségéről. Mégis hiába törekedtünk legalább a korosztályt tekintve reprezentativitásra, azzal szembesültünk, hogy az emberek nem egyformán bevonhatóak, így például a fiatal gördeszka park használók hamar eltűntek a látószögünkből. Vagy a helyi kutyás civil szervezet, akik nyíltan fel is vállalják a kutyások érdekeinek képviseletét, személyes megkeresésre eljöttek, de tartósan különösebb érdeklődést nem mutattak a téma iránt.

Házi feladat: ötös! – 3. alkalom
Egy rövid ráhangolódás után a szót átvették a helyi lakosok, akik az előző alkalommal önként vállalt témáikban történt kutakodásaikat mutatták be a jelenlévőknek, nem kis meglepetéseket okozva. Olyan gyűjtőmunkát végeztek, hogy bemutatásuk egy egyetemi prezentációnak is beillett volna, s mindezt olyan képi illusztrációkkal, amiről látszott, hogy nem kevés energia van mögötte. Ezeket pedig egyenként kiállva mondták el egymásnak. Teret kaptak arra, hogy megmutathassák magukat és ezáltal olyan oldalukat tudták megmutatni, ami egy beszélgetésen nem tudott volna felszínre kerülni.

Az első előadásban arról hallottunk, hogy mit is jelent újpalotainak lenni, milyen emblematikus jelképei vannak ennek a terültnek, amelyek hozzátartoznak egy újpalotai lakos identitásához. Szóba került itt a Spirál Ház, a Toronyház és persze a Pajtás Étterem is, amelyek sok helyi család történetében felbukkannak. Egy kis érdekességként kikutatta az Erdőkerülő utca és a Zsókavár utca történetét és több javaslattal is készült nekünk, hogy szerinte a jövőben milyen helyi látványosságok, nevezetességek kaphatnának helyet ezen a területen. Ilyen volt például a retro-klub ötlet, a forgalomból kivont metrókocsi felállítása, vagy a hely történetét bemutató táblák kihelyezése, mint egy identitáspont.


9. kép: A résztvevők egymás előadásait hallgatják



A következő előadó egy virtuális sétára kalauzolt minket, ahol az általa készített képek segítségével járhattuk körbe a parkot és mérhettük fel a területen elhelyezkedő növényeket. Mindehhez pedig egy precíz és pontos leírást hallgathattunk meg, amelyben a fák, bokrok pontos megnevezései és állapotai hangzottak el. „Rossz látni, ahogy kínlódik szegény fa” – mondta a sok elhajlott és gondozatlan fa egyikénél. A területre viszont sok pillangó és madárbarát növényzetet lehetne majd telepíteni, amelyeket szintén rengeteg színes fotóval illusztrált.
A területen nem csak a növényzet fontos, mutatott rá a harmadik előadó, akinek bemutatójának a témája a parkban megtalálható madarak volt. Tőle megtudhattuk, hogy a területen kb. 30-40 madárfaj él, ezek azok, amelyeket a legtöbbször hallhatunk énekelni, és amelyekben séta közben gyönyörködhetünk. Viszont időt és figyelmet is kell fordítani a madarak gondozására, amely szintén a helyi lakosok feladata is lehetne fészkek, illetve madáretetők kihelyezésével.

10. kép: A következő előadó

Egy résztvevő annak ellenére, hogy az előző alkalmon nem vállalt házi feladatot, szintén hozott nekünk egy fényképes bemutatót, amelyekkel egy helyi problémára hívta fel a figyelmünket. Először a járdák és útfelületek siralmas állapotban lévő burkolatait vehettük szemügyre, majd pedig a járdaszigetek átjárhatósága miatti balesetveszélyes területeket.
A park területén a lakók többször is megemlítették hiányosságként az ivókutat, ennek a területnek szintén utána nézett valaki, és egy remek prezentációt készített nekünk. Ezeken a diákon megcsodálhattuk a fellelhető ivókutakat a legegyszerűbbtől a díszesebb, bonyolultabb szerkezetűig, mindent, és emellé a szökőkút és csobogó kínálatot is kigyűjtötte hozzá. Ezeket majd úgy lehetne kiválasztani és elhelyezni, hogy minél inkább beleillő legyen a környezetbe, hát volt miből válogatni.

Kristin is hozott nekünk fényképeket, mégpedig olyan felületekről, ahová különböző témájú falfestményeket helyeztek el. Voltak köztük humorosabbak, de egészen komoly alkotások is. A jelen lévőknek rögtön volt ötletük, hogy hol tudnák elképzelni ezen területen, és még arra is, hogy esetleg milyen témában lehetne ezeket az alkotásokat megcsinálni. Vajon egy ilyen lesz Újpalota következő jelképe? Még az is lehet.
Az esemény zárásaként megegyeztünk abban, hogy a következő alkalommal még nem zárjuk le a tervezést, hanem egy héttel később meg egyszer találkozunk majd. Ez azt jelenti, hogy még két alkalom volt hátra.

Ki akarja ezt?
A park közösségi tervezésének lebonyolítása egy tudatos és előre meghatározott döntés volt. Ezért is merült fel bennem többször, hogy vajon ennek van-e helyi akaratú bázisa, amire épülhet? A helyiek is vajon tényleg akarják-e a változást, vagy már megszokták, hogy ilyen és végül még szeretik is? Mintha mi jönnénk és egy úthengerként végig nyomnánk őket egy folyamaton, aminek aztán lesz eredménye, de valójában senki se kívánta a háta közepére se. A találkozókat általában túldomináltuk, amivel inkább egy
11. kép: Az esemény helyszíne a könyvtár

biztonságos légkört, mintsem erőszakos ráerőltetést hajtottunk végre. Így ők megmaradhattak a komfortzónájukon belül, viszont a kizökkenésre mindig lehetőséget adtunk. A részvételükkel pedig ha nem is szóban, de mindig biztosítottak minket arról, hogy ez őket is érdekli és tenni akarnak.
Megmozdítottuk őket és teret adtunk. Beavatkoztunk és előre mozdítottunk. Ha mi nem vagyunk akkor és ott, ha mi nem kezdjük meg a munkánkat és szólítjuk meg őket az interjúk során, valószínűleg ezek nem jöttek volna létre (vagy igen?). Felelősségünk van abban, hogy a folyamatnak ebben a szakaszában még domináljunk, viszont nem mindegy, hogy milyen mértékben.

Egy park – sokféle akarat – 4. alkalom
A negyedik alkalom elején egy rövid előadással visszatekintettünk a folyamatra, hogy hol is tartunk, mit csináltunk eddig, milyen funkciókat gyűjtöttünk össze közösen. A jelen nem lévők szempontjait is behoztuk ide, hogy az általuk fontosnak tartott szempontok se merüljenek feledésbe, és figyelembe vehessük majd azokat is a terv elkészítésénél. Hiszen előzetesen már több mint 70 interjú készült a területen élőkkel, amelyben a parkrendezéssel kapcsolatban kérdeztük őket, ezekből szemezgettünk.

Majd pedig fontosnak tartottuk közösen összegyűjteni, hogy melyek lehetnek azok az érdekcsoportok, támogatók, intézmények és szervezetek: egyszóval érintettek, amelyeknek valamilyen kapcsolata van (vagy józanul elképzelve lehet) a parkkal. Erről egy hosszú lista született, amelyet a jelenlévők még folyamatosan kiegészítettek. Felmerültek itt a helyi vállalkozók, a területi intézmények, iskolák, óvodák, stb. Megvitattuk, hogy szerintünk ki hogyan tudna hozzájárulni a park megtervezéséhez, vagy hogy hogyan lehetne bevonni őket a működtetésbe.
Ezután következett a legizgalmasabb rész, amikor is egy térkép fölé görnyedve kezdte el a társaság a konkrét funkciók elhelyezését. Vajon hol legyen a játszótér, hol legyenek a padok, mekkora futópálya férne itt el? – repkedtek a kérdések, de végül mindennek találtak helyet a térképen.
Persze az ötletekből még ekkor sem fogytak ki a résztvevők és felvetődött, hogy mi lenne, ha kiköveznék azokat az ösvényeket, amiket ez emberek jártak ki az évek alatt. Vagy el lehetne helyezni forgatós táblákat, amelyeken magyarul és angolul, vagy akár kínaiul – mivel egyre többen élnek itt – vannak feliratozva a képek. És a sor csak folytatódott…

12. kép: Tervezés a térkép felett

Mit ér egy projekt szlogen nélkül?! Adjunk neki címet! Egy rövid ötletelés után jobbnál jobb ötletek kerültek fel a táblára, amelyből nehezünkre esett egyet kiemelni, így hát meghagytuk mindet. Néhány példa:
Parkra vár a Zsókavár!
Boldogságjátszótér
Az itt élő közösség építette park
Cifra (Új)palota

Kész a terv!
Az alakuló terv közben a tájépítész és egy grafikus keze alatt felvette vizuálisan is a formáját egy 10 oldalas leírás dokumentumaként. Ez tartalmazza a tervezési folyamat rövid leírását, a közösségfejlesztők szerepét a munkában, a lakók által megfogalmazott konkrét ajánlásokat, egy térképet, amelyen ezek fel vannak tüntetve és felsorolás szerűen az esetleges érintettek, ide sorolva a kis vállalkozásokat, intézményeket, civil szervezeteket. A végén pedig egy összegzésként, 3 pontban/lépésben kiemelve a lakók akarata:
1. A jelenlegi park alacsony költségvetésű megújítása, mely a meglévő értékek és funkciók felújítását és kisebb méretű beavatkozásokat célozza meg (világítás megújítása, a járda burkolatok balesetmentesítése és felújítása, növényzet rendezetté tétele, padok-ülőbútorok kihelyezése, ívó-kutak létesítése, a házaktól kicsit távolabb működő pingpongasztalok létesítése),
2. Új funkciók kialakítása (madárbarát feltételek kidolgozása és megvalósítása az egész területen; rekreációra, sportra alkalmas területek kialakítása), új játszótér létesítése legalább 2 gyerekkorosztály számára a területen,
3. A park folyamatos működtetésének és fenntartásának megszervezését és optimalizálását tartjuk fontosnak. Érdemes lenne egy olyan zárt épület, ahol szerszámok, eszközök – esetleg egyszerű teázó-kávézó működtethető; valamint fizetett személyzet ezekhez.

Az összesítést követően a tervre meglepően kevés kritika, plusz észrevétel érkezett a résztvevőktől, de a helyiektől is. Ennyire benne van minden, vagy csak nem volt meg rá a felület?!

Tudja meg mindenki! – 5. alkalom
Erre az alkalomra előzetesen a helyi lakosságot is egy nagyobb körben szólítottuk meg, illetve személyes meghívást küldtünk a helyi önkormányzat képviselőinek és a helyi médiának is. „Nagyon köszönöm, a munka lenyűgöző, föltétlenül támogatásra érdemes. A legjobbkor kaptam meg (…) Véleményem szerint mindenképpen előnyben részesítendők azok a területek, ahol helybeli kezdeményezés is van, s a későbbi odafigyelésre is számíthatunk. (…) a kezdeményezés jókor jött és jó helyen van.” – kaptuk a pozitív visszajelzést az alpolgármester úrtól, a találkozó előtt.
Ezennel utolsó alkalmához érkezett a park terveinek előkészítése a közösség által, így ez az összejövetel elsősorban magáról a „Parkra vár a Zsókavár!” összefoglaló bemutatásáról szólt. Végig néztük a kész munkát együtt, amelyben mindenki felismerhette, hogy mit is tett hozzá, és mindannyian tudtuk, hogy miért pont azok és miért pont oda kerültek a térképen. Néhány újonnan érkezett gyűjtés és hozzászólás is érkezett a terv véglegesítéséhez, ezeknek az ismertetésével folytatták a résztvevők. Volt tűzcsapból kialakítható ivókút, a gördeszkapálya bővítéséhez néhány ötlet és az atlétika pálya konkrét kialakításának vázlatos terve.

Meghívásunkra tehát ezen az alkalmon nem csak a helyileg érintett lakosság, hanem a helyi önkormányzat és a Polgármesteri Hivatal is képviseltette magát a Városüzemeltetési Főosztály munkatársának személyében. Ő elmondta, hogy az önkormányzat támogatja a helyi akaratot és örömmel veszi a lakossági kezdeményezéseket. Arra kérte a tervezésben résztvevőket, hogy fogalmazzák meg a konkrét feladatvállalásaikat, és hogy miben van szükségük az önkormányzatra. Nem konkrét, kidolgozott tervrajzokat szeretnének (a végleges kidolgozott terv már egy speciális szakértői munka lesz), hanem egy olyan gyűjtést, amelyből kiderül, hogy mit vállalnak a helyiek és mit szeretnének az önkormányzattal közösen megvalósítani. Elmondta azt is, hogy a parkban felmerülő fizikai problémákat, pl. kukák ürítése, letörött ágak, kiégett lámpák, stb. a lakosság jelezni tudja az önkormányzat felé, és ők tudnak hivatalból intézkedni ezekben az ügyekben.

14. kép: A terv bemutatása

László Tamás országgyűlési képviselőt is üdvözölhettük a körünkben, aki szintén támogatását fejezte ki a projekt iránt. Fontosnak tartja, hogy az ilyen helyi kezdeményezésekkel a lakosok még inkább sajátjuknak érezhetik a közteret, ami ugyan mindenkié, de valójában talán legtöbbször mégis gazdátlan, tehát senkié. Helyi akarat kell, arra lehet építeni – tette hozzá – „ha értéket hozunk létre, ott élet születik!” És – szakmája szerint településtervező lévén – közben rengeteg hasznos tanáccsal látta el a tervezésben résztvevőket.
A továbbiakban a lehetséges folytatást vettük számba. A kezünkben van egy kerek és komplex terv, amely rengeteg apró részletből áll, amik akár külön-külön is egy - egy projektet képviselnek, és mi most ezeket egyben látjuk. Szedjük szét vagy hagyjuk egyben ezeket? Talán éppen az volt a közösségi folyamat legfőbb erőssége, hogy szinte végig egy komplett rendszerben, egészben és nem csupán részletekben gondolkodott és tervezett a társaság. De akkor honnan kezdjünk neki? Kérdések kérdések hátán, de a motiváció erős, csináljuk meg!
Végezetül abban maradtunk, hogy januárban egy kibővített csoporttal – kapcsolódva az elmúlt hónapokban formálódó Zsókavár Társasághoz – találkozunk, amely akár keretéül is szolgálhatna a hatékony fellépésnek. A mostani anyagot néhány kiegészítéssel, egyelőre ennek a szakasznak a végső változataként tekintjük.

Zsókavár Társaság?!
Még 2015 tavaszán a közösségfejlesztők képzést hirdettek a helyi aktív lakóknak. 18 fő vett részt rajta, akik az akcióterület különböző részeiről jöttek, sőt volt, aki azon kívülről. Egy viszont közös volt bennük, tenni akarnak valamit, hogy jobb legyen itt élni. Az ő későbbi szerveződésüket neveztük Zsókavár Társaságnak, bízva abban, hogy ez a sokszínű társaság egységesen is fel tud majd lépni, és számíthatnak egymás támogatására. Közös ügyük viszont nem volt, így arra gondoltunk, hogy ezt a két társaságot, a park tervezőit és képzésen részt vevőket összehozzuk, hiszen hasonló érdekeltségűek, sőt van a személyeikben egy jelentős átfedés is.

Folytassuk már! – következő találkozó
Egyre fokozódott az izgalom és már alig várták a tervezésben részt vevők, hogy újra találkozzunk, és végre folytassuk, amit elkezdtünk, főleg a sok inspiráló támogatás után, amit az 5. alkalommal kaptak. Így egy következő összejövetelre invitáltuk őket, de most csak tudatosan egy szűkebb csoportot.
A találkozó fő témája a meglévő tervekkel történő további teendők voltak. Megfogalmazódott, hogy addig üssük a vasat, amíg meleg, ezért arra koncentráltunk, hogy kiket lehetne még megkeresni ezzel az elkészült vázlattal a park felújítása, megújítása kapcsán. Ezek már konkrét lépések a megvalósítás felé, mert még nem a „miénk” a park – ez most a lobbi ideje lesz. A cél: legalizálni a tervet és partnereket találni hozzá. Megtudni, hogy ki mivel tud hozzájárulni, ki miben lesz a segítségükre és a legfontosabb, hogy minél többet tudjanak róla, hogy a hivatalnál például akár a „saját” terveikbe is bele tudják szőni. Ez főleg a helyi önkormányzat szempontjából lesz fontos.
Ezek után a résztvevők megegyeztek abban, hogy 11 ember nevében (akik valamennyi találkozón részt vettek) fogják aláírni a leveleket, egy fő kapcsolattartót megnevezve.
A továbbiakban egy tágabb körű találkozót szervez a társaság egy évértékelő formájában, ahol a területen történt kezdeményezéseket vesszük majd számba és értékeljük ki együtt. Erre nem csak a park tervezésében résztvevőket invitáljuk majd, hanem mindazokat, akik aktívan kapcsolódtak be valamilyen formában korábbi közösségi programokba. És természetesen a park tervezése lesz a középpontban, hiszen cél például, hogy a társaság nevet találjon magának, hogy akár intézményesült formában folytathassa munkáját.

„Akár meg is alakulhatnánk!” – ÚJSZOT megalakulása
A találkozó apropója elsősorban a közösségfejlesztők másfél éves jelenléte alatt megvalósult, a lakók által kezdeményezett akciók számbavétele és kiértékelése volt. A meghívottak köre ezúttal egy széles csoport volt, mégpedig azok, akik aktív tagjai a helyi közösségnek és valamilyen formában hozzájárultak ezeknek az akcióknak a megvalósulásához. Többen lemondták ezt az estét levélben, telefonon és üzenetek küldésével, ezért eleinte kissé alacsonynak éreztük a megjelentek számát. Ám a jelen lévők mindegyike részt vett a park közösségi tervezésének folyamatában és az utómunkában is, úgyhogy ők leginkább ebben voltak érintettek. Mégis, az egész lakónegyed – sőt Újpalota – ügyeire kitágítva folyt ezután a beszélgetés.

Látva azt a hosszú listát, amit összeírtunk a lezajlott, vagy elkezdődött helyi akciókról, többünkben megfogalmazódott, hogy ilyen ügyekkel igen is hatással lehet lenni a környezetünkre és érdemes csinálni. De egy új társaság megalakulásának a kapujában hamar átterelődött a szó a még előttünk álló lehetséges ügyekre és ezeket is megpróbáltuk számba venni.
Ezek után „akár meg is alakulhatnánk” – tört ki az egyik résztvevőből. Így a további részben a szervezet megalakulásáról beszélgettünk. Ehhez a társaság az Újpalotai Szomszédok Társasága nevet választotta, amihez még a többiek véleményét, megerősítését várjuk. A névválasztással a cél az volt, hogy ne legyen területileg lehatárolva, így senki ne érezze magát kirekesztve; hanem bárki számára nyitott lehessen, akit érdekelnek a helyi ügyek és hajlandó tenni is érte valamit.


15. kép: A megalakulás pillanatai

Vízre bocsájtás
2014 őszén, a program kezdetén, számunkra addig ismeretlen embereket kerestünk fel és beszélgettünk velük. Visszaolvasva az interjúkat, több olyan gondolat is megjelenik bennük, amelyeket már akkor feljegyeztünk magunknak, mert azt mutatták, hogy őket még mindenképpen érdemes lesz keresnünk. Akkor még mi sem tudtuk, hogy melyik ügy lesz az, amelyikhez majd csatlakozni tudnak. Ilyenkor ez még egyoldalú viszony, ahol a fejlesztő gondolkodik személyekről, és készít terveket. Majd pedig találkozókra invitáltuk őket különféle indokokkal: szervezzünk együtt szomszédünnepet, gyere és segíts nekünk, gyere és csináljuk együtt, gyere és csináljátok ti együtt! Hogyan és mikor tud megtörténni a fejlesztő kivonulása? Hogyan tudja úgy otthagyni őket az a személy, aki ennek a kezdeményezője volt, hogy utána még maradjon is belőle valami?
A munkákra a folyamatos és tudatos bevonás volt jellemző, kezdve a szervezésben való segítség kérésétől a házi feladatok kiosztásáig. A szomszédünnep például az általuk megszervezett könyvcsere, a zenélés vagy a rögtönzött atlétika verseny nélkül sokkal szegényebb lett volna. A szerveződő közösségi tervezéses találkozók alatt azonban ez a folyamat lelassulni látszott, mivel egyre kevesebb olyan feladat maradt, amit át tudtunk adni. Egy kezdetben erőteljesen domináló szerepből vissza kellett húzódnunk és a mozdítás után az önálló működésüket megtervezni.

Parkot terveztünk Újpalotán közösen!
Amikor ott ültünk az utolsó találkozón, belém hasított a felismerés: lehet, hogy mi már ide nem is fogunk kelleni! Hétről hétre találkoztunk és együtt született meg a „gyermekünk”. Én is tudom, hogy mi miért oda került a térképre és ki melyiket javasolta. Tudom, hogy hol van benne az én kezem nyoma, tudom, hogy hol voltak megtorpanások, mikor voltak cinkos összenézések. Együtt csináltuk és most útjukra indulnak. Mint egy hajó, ami kifut a kikötőből és én már csak integethetek nekik a partról, vagy gyorsan még odadobhatok egy csomagot, hogy biztosan legyen elég élelmük az utazás alatt. Ami lehet, hogy csak pár napig fog tartani, de az is lehet, hogy évekig eveznek majd egy hajóban és közben együtt törik meg a sima víztükröt maguk alatt. Ezek már mind az ő felelősségük lesznek, ők fognak ebben döntést hozni. „Eddig mindig úgy írtam be a naptáramba a találkozókat, hogy a közösségfejlesztők, akkor most meg azt írom, hogy Újpalotai Szomszédok Társasága találkozó…” – új fejezet nyílt, az már biztos.
Kezdetben rengeteg dilemma cikázott bennem, biztos, hogy ez jó ötlet? A végére pedig eljutottunk oda, hogy találtuk egy olyan ügyet, ami mentén egy társaság alakult, akik a bejegyzésen gondolkodnak. Egy szervezett közösség, akik aktívan képviselhetik a helyiek ügyeit és megpróbálják minden felületen érvényesíteni az akaratukat.
Végül pedig egy invitálás érkezett: az Újpalotai Szomszédok Társasága fórumot szervez Átkelés címmel a helyi közlekedésről és útfelújításokról, szeretettel várunk mindenkit!

toth.vivien92@gmail.com

Ajánlott oldalok, források:
Milyen legyen a Teleki tér? http://epiteszforum.hu/milyen-legyen-a-teleki-ter megtekintve: 2016. március 7.
Kristin Faurest életrajza http://www.artemisiadesign.com/hun/tervezo_oneletrajza.html megtekintve: 2016. március 7.
Legyen parkunk! honlap https://legyenparkunk.wordpress.com/ megtekintve: 2016. március 7.
Újpalotai Szomszédok Társasága Facebook oldal https://www.facebook.com/%C3%9Ajpalotai-Szomsz%C3%A9dok-T%C3%A1rsas%C3%A1ga-1116137591744003/ megtekintve: 2016. március 7.
Zsókavár3-Inspirál Facebook oldal https://www.facebook.com/zsokavar3/ megtekintve: 2016. március 7.
Zsókavár 3 honlap http://www.zsokavar3.hu/ megtekintve: 2016. március 7.
Közösségfejlesztők Egyesülete Facebook oldal https://www.facebook.com/kozossegfejlesztokegyesulete/ megtekintve: 2016. március 7.
Közösségfejlesztők Egyesülete honlap http://www.kofe.hu/ megtekintve: 2016. március 7.
Párbeszéd a szolidáris szomszédságért – Közösségfejlesztés Újpalotán a Zsókavár lakónegyed szociális városrehabilitációs programjában http://kka.hu/_Kozossegi_Adattar/Azadatt.nsf/99b0698cd023d1018525670c0080e328/5b498505f702f5d6c1257ede0069d1c6/$FILE/kiadv%C3%A1ny%20egyben.pdf megtekintve: 2016. március 7.

Parola archívum