Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Kilenc nemzet képviselői hollandiai tapasztalatcserén
Szerző:	Buczkó Barbara – Kunt Balázs
Sorozatcím:	Parola
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2010
Szám:	2
Oldalszám:	13
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:	Életfa Segítő Szolgálat Egyesület
Települések:	Reduzuum
Tárgyszavak:	Deliberatív eszköz, aprófalu, reintegráció, fejlesztési terv, Hollandia
Megjegyzés:
Annotáció:

2009 áprilisában a debreceni Életfa Segítő Szolgálat Egyesülettől kaptunk egy felhívást egy hollandiai tanulmányúton és képzésen való részvétel lehetőségére, melynek középpontjában a vidékfejlesztés, azon belül is egy település fejlesztési tervének az elkészítése áll. A lehetőséget megpályáztuk és elnyertük. Ebben a cikkben a Hollandiában szerzett tapasztalatainkat összegezzük.
A tanulmányút során olyan lényeges deliberatív (tanácskozó, megvitató, megfontoló – A szerk.) eszközöket, bevonási és motiváló/aktivizáló technikákat ismertünk meg, amelyek a mikrofalvakban élők reintegrálását célozzák. Általános európai folyamatként kezelhetjük ugyanis azt a tendenciát, mely szerint az urbanizáció hatására a kisfalvakon belüli élet ellehetetlenül. A munkaképes korú lakosság a városokba költözik, mivel a falvakban nincs munkalehetőség, az iskoláskorú gyermekek szintén, mert az iskolákat sorra bezárják. A hollandok az ott maradó lakosság és az évente beköltöző néhány fiatal számára dolgoztak ki egyéni fejlesztési tervet, mely által az egész település is fejlődik.
A holland jó gyakorlatokon és példákon kívül hasonló technikákat ismertettek a műhelymunkán résztvevő finn, belga, portugál, román, litván, lett, angol, görög és magyar szakemberek is.
Számunkra a műhelymunka talán leghasznosabb és legérdekesebb része a kistelepülésekre történő látogatás volt, melyeken már sikerrel alkalmazták a deliberatív módszereket és a helyiek szájából hallhattuk a folyamat lépéseit, sőt, a potenciális veszélyforrásokra is felhívhatták a figyelmünket.

Reduzuum
– saját szélerőmű
A holland humántőke-fejlesztési irányzatok fontosságának érzékeltetésére írjuk le pár sorban azt a folyamatot, mely az alábbi eredményhez vezetett.

Ebben a 180 fős faluban a fent említett problémák szintén megjelentek. Az emberek belefásultak abba, hogy nem történtek változások az életükben, ezért elhatározták, hogy valahogyan vonzóvá teszik a falujukat, hogy újra odaköltözzenek a fiatalok. Komoly vállalkozásba fogtak: minden háztartás 1500 euróval (kb. 390 000 Ft-tal, amely a holland havi minimálbérnek felel meg) járult hozzá ahhoz, hogy saját szélerőművet építsenek. Az összegyűjtött összeget ugyanannyival egészítette ki az önkormányzat, s külső szponzorok és cégek támogatása még egyszer ennyit tett hozzá. Ez a pénz elég volt ahhoz, hogy megépüljön az erőmű. A befektetés 10 év alatt térült meg teljesen, de már ma is mindenki ingyen kapja az áramot a faluban, és ezt az ellátást biztosítani tudják az azóta folyamatosan viszi a gyerekeket, szintén elektromos árammal üzemeltetik.

– településfejlesztési terv
A reduzuumi közösség a helyi lakosságtól érkező javaslatokra épülő településfejlesztési tervezetet készített.


A fejlesztési terv konkrét lépései:
A településen élők meghatározzák azt a problémát, amely leginkább foglalkoztatja a közösséget. Ezt többféle módszerrel érhetik el:

– Cselekvési terv
Minden egyes lakossal írattak egy önmagára vonatkoztatható stratégiai tervet. Hogyan képzeli el önmagát és a falut 5 év múlva? Milyen lényeges történéseknek kell ehhez megtörténnie? És milyen vállalásokat tud ő ebből magára venni, hogy elérje e sikereket?
Ebbe a tervezési folyamatba be lehet vonni külsős szakértőket is, akik segítenek abban, hogy a kérdéses pontoknál kidolgozottabb legyen a terv.

– Közösségi beszélgetések
Ezt a módszert külön nem ismertetjük, mert a magyar közösségfejlesztők előtt is már jól ismert. Amiben a hollandoké eltér az általunk alkalmazott technikától, az az, hogy ők, miután már kialakult a központi mag, amelyik kéthetente eljár a beszélgetésekre, mindig meghívnak egy, az éppen aktuális problémafelvetéshez kapcsolódó szakembert vagy politikust, pl. polgármestert, rendőrkapitányt, munkaügyi tanácsadót stb.

– Hozz minket képbe!
Ezt a módszert kifejezetten azért találták ki, hogy azok is, akik beszélni vagy írni kevésbé szeretnek, megfogalmazhassák/kifejezhessék véleményüket. A módszer egyszerű: az érdeklődők számára fényképezőgépet biztosítanak és megkérik őket, hogy egy hónapon át fotózzanak le mindent, amit a környezetükben/társadalomban problémaként vagy pozitívumként értékelnek. Később a képeket kategóriák szerint csoportosítják, kiállítást rendeznek belőlük a faluházban, ahol az alkotókkal is könnyebben lehet beszélni a problémás kérdésekről, illetve arról, hogy a pozitív történések eléréséhez milyen irányvonalakon kellene elindulniuk.

– Post-it notes
Egyszerű módszer az információszerzéshez. Tulajdonképpen ez egy újszerű véleményláda. Úgy működik, hogy a központi helyeken kifüggesztenek egy nagy kartonpapírt, amely mellé filctollat és post-it tömböt (öntapadó, színes cédulákat) helyeznek el. Az arra járók pedig felírhatják a település életére vonatkozó véleményeiket, javaslataikat, gondolataikat stb. Lágy provokációs technikaként – a bátorítás végett – érdemes előre elhelyezni a táblán néhány, semlegesebb véleményt megfogalmazó post-it feljegyzést.

– A gyerekek bevonása
A hollandok a fejlesztési folyamat egyik legfontosabb elemeként határozták meg a jövőt képviselő gyerekek véleményének meghallgatását. Úgy gondolják, kiskoruktól fogva szocializálódniuk kell abba a közegbe, amelyben reális véleményük megfogalmazása, véleményük képviselete és érdekeik érvényesítése magától értetődő. Éppen ezért abban az időpontban, amikor a felnőttek kitöltötték a kérdőíveket, a gyerekek is kaptak egyet, az ő gondolkodásmódjuknak és értelmi szintjüknek megfelelő játékos-rajzos formában.

– Beszélgetések a konyhaasztalnál
Az előzőeknél jóval direktebb módszer. Minden közösség különböző érdekek, érdeklődési körök mentén szerveződik. Ez a technika e köröket szólítja meg (korcsoport alapján pl. nyugdíjasok; hobbi alapján pl. bélyeggyűjtők; vagy szimpla baráti kör stb.). A csoport tagjai, mivel már ismerik egymást, egy képviselőt küldenek maguk közül a kérdező konyhájába (vagy nappalijába), ahol az asztal körül, egy kávé vagy tea mellett elmondják a csoport véleményét a falu helyzetét és jövőképét, illetve saját jövőjüket illetően, s elbeszélgetnek egymással. A kétheti rendszerességgel zajló beszélgetések mindig más-más lakásban zajlanak, ezáltal közelebb kerülnek egymáshoz a tagok, mert bepillantást nyerhetnek a másik személyes zónájába. Az ülések végeredménye egy hosszú távú településfejlesztési koncepció kidolgozása.

Közösségi „márkásítás”
– a belga „kirakat módszer”

Minden csoportnak van saját erőssége, amely mentén szerveződni képes. A csoportoknak azonban azon kívül, hogy fel kell tudniuk mérni az önmagukban rejlő legvonzóbb tulajdonságokat, képessé kell válniuk beszélni is róluk, népszerűsíteni őket különböző médiumokban rendszeres időközönként. Ez a „kirakat módszer”, amely azokat a vonzó tulajdonságokat helyezi előtérbe, melyek felkelthetik a többségi társadalom figyelmét a csoport iránt és elvezethetnek a csoporthoz magához. Ez azért lényeges, mert minél több pozitív hírt küld a közösség önmagáról a többségi társadalomnak, annál inkább válik kétoldalúvá az önmenedzselési folyamat: egy előkészített, befogadására/megismerésére fogékony közeg várja majd az őket megismerni vágyókat.
A találkozó utolsó napján – a fenti módszerek felhasználásával – egy-egy településfejlesztési tervet készítettünk román, finn, holland és magyar településekre. E tervek mindegyike csak fantáziaterv volt, de lehetőséget adott az újonnan megismert technikákat alkalmazására.
Azóta is levelezőlistán tartjuk a kapcsolatot, beszámolunk egymásnak fejlesztéseink sikeréről és kudarcairól, s mindig friss módszereket tanulunk egymástól.

Parola archívum