Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Van-e politikai tartalma a közösségi beavatkozásnak?
Szerző:
Vercseg Ilona
Sorozatcím:
Parola
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
2014
Szám:
3
Oldalszám:
7
A cikkben lévő
Nevek:
Varga A. Tamás, Weöres Sándor, Warren, Baldock
Intézmények:
XI. Nyári Egyetem a közösségi részvétel fejlesztéséért
Települések:
Kunbábony
Tárgyszavak:
a közösségi munka politikai tartalma, közösségi beavatkozás, változás, közösségfejlesztés: mozgalom és szakma
Megjegyzés:
kategória: elmélet
Annotáció:

Vercseg Ilona
Van-e politikai tartalma
a közösségi beavatkozásnak?

Elhangzott a XI. Nyári Egyetemen Kunbábonyban, 2014. július 23-án

Izgalmasabb kérdésként megfogalmazni a címetugyanis a programban A közösségi munka politikai tartalma
szerepelt, mert akkor kétféleképpen is gondolkozhatunk: feltételezhetjük, hogy lehet, vagy éppenséggel van
is politikai tartalma a közösségi beavatkozásnak, de azt is, hogy nem lehet, vagy nincs is.
Induljunk ki ebből az utóbbiból, hogy ugyanis nincs. Varga Tamás azt mondta, hogy „tartalmilag (és
illetéktelenül) nem avatkozhatunk be sem az egyén, sem az egyének közösségének életébe, csak egy
viszonyt, egy kommunikációs csatornát, egy működést segíthetünk kialakítani a vállalható felelősség
mértékéig.” (Varga-Vercseg 1998, 2001:69)
Nem akartunk tehát eleve „politikacsinálók” lenni, de a beavatkozás által gerjesztett konfliktusok terén
szerzett tapasztalataink egy része azt igazolja, hogy mégiscsak ezt tesszük. Jane Addams is ezt tette,
akinek vezetése alatt a chicagói Hull House elnevezésű settlementben és társadalmi környezetében folyó
fejlesztőmunka elsősorban azért volt közösségi (is), mert a változásra irányult.

A változás, a létnek kulcsa
„(Typhon, a sárkány)… ki vagy, hogy karmom élétől nem óvakodsz?
Eros: A változás – e változatlan létező.
Mindent cserélgetek s én állandó vagyok.
…
a változás, a létnek kulcsa én vagyok.” (Weöres, 1938:94)

S ez adja meg a címben feltett kérdésre a határozott válasz: igen, a közösségi beavatkozásnak van politikai tartalma, mégpedig azáltal, hogy a változásra irányul.
Nem a köznapi, leegyszerűsített, közönséges értelemben van tehát politikai tartalma a közösségi beavatkozásnak, hogy át akarja venni a hatalmat. Nem is abban, hogy szekértáborok egyikéhez, vagy másikához akar csatlakozni. A közösségi munka a tekintetben politikai, hogy akik csinálják, nem hiszik és nem is törődnek bele abba, hogy ez a világ a létező világok legjobbika. Keresik a jobbat, a saját utat, a nekik valót. Ha nem is éppen egész világukat akarják átalakítani, de legalább rajta szeretnék egy kicsit a maguk képére formálni. Van elképzelésük, ami nem mindig egyezik a hatalmon lévők elképzelésével, s ha pedig egyezik, akkor abban jelenik meg a politikai tartalom, hogy ők a kezdeményezők. S nem csak a kezdeményezők, hanem gyakran a megvalósítók is. S ekkor a siker is az övék, a sikeres tetteket végrehajtóké lesz. Változást akarnak, s ez mindig sérti az establishment, az elidegenedett hatalmi rendszer képviselőinek érdekeit, amelyik többnyire meg van győződve róla, hogy egyedül ő tudja, hogy mi a jó az országnak, a települési közösségnek, tehát ő a változás egyedüli letéteményese.

Weöres Sándor: Macska induló

Kurrogj, kurrogj, kormos macska,
cirregj, cirregj, cirmos macska,
büszkén lejt hat vak bak macska,
sok pettyes láb, száz karmocska.
Jobbra át, balra át,
agyon marjuk a kutyát,
Nyauúu!

Nyávogj, nyávogj, nyavalyás macska,
pisszegj, pisszegj, pikulás macska,
aki beteg, pikulálhat,
szedjen macska pilulákat.
Hátra arc, nagy kudarc,
nem marunk, ha te se marsz,
nyauúu!


Mozgalom és szakma
Egy korábbi munkámban leírtam, hogy „a jó közösségfejlesztési folyamat helyi mozgalom, amelyben a folyamatosan aktivizálódó lakosság keresi a maga hozzájárulási lehetőségeit a közösség életminőségének javításához, létrehozza saját intézményeit és együttműködési struktúrákat alakít ki. A közösségi fejlesztésben folytonosan újabb és újabb egyének és csoportok aktivizálódnak a folyamat kritikájaként vagy alternatívájaként, s e közösségi szereplők állandóan új helyzeteket teremtenek, megváltoztatva a tervezési, döntési és kontroll-mechanizmusokat.” (Vercseg 2011:16)
Ha pedig szakmai tevékenységnek tekintjük a közösségi munkát, akkor a szakembereknek a közösség életébe történő átmeneti, szervezett és szakszerű beavatkozása annak érdekében szerveződik, hogy a közösség képes legyen a megújulásra, vagyis saját problémáinak kezelésére, mérséklésére, megoldására. A beavatkozás addig tarthat, ameddig a közösség tagjai maguk nem válnak a változás meghatározó tényezőivé. (uott 17)
Mert mitől is szakmai ez a beavatkozás? Irányultságát és társadalmi funkcióját tekintve kell vizsgálódnunk.
„Az irányultság tekintetében mindenütt a problémákban érintettek közösséghez tartozásának elősegítése és részvételének fokozása áll e szaktevékenység fókuszában,
társadalmi funkcióit tekintve pedig mindenütt megjelenik az emberek önsegítő együttműködése, az aktuális viszonyok megváltoztatását célzó közösségi tevékenysége, legyen szó bármelyik, később taglalandó közösségi funkcióról (szocializáció, gazdasági boldogulás, társadalmi részvétel, társadalmi kontroll és szolidaritás. Warren, 1963, idézi Vercseg 2011:18).
A közösségi tevékenység egyfelől a szükségletet szenvedő emberekre, másfelől – az érdekeiket megfogalmazó és azokat a társadalmi nyilvánosságban artikuláló közösségek erejével – a reformokra irányul, a döntéshozás, a jogalkotás befolyásolására, s az alkalmazkodás mellett vagy helyett a változásra fekteti a hangsúlyt.

A közösségi munka politikai tartalma
„… az embereknek a kollektív cselekvésen, az állampolgári és egyéb ügyekben való hatékonyabb részvételén keresztül történő tanítása alapvetően szemben áll jelenlegi rendszerünkkel, a képviseleti demokráciával: a kormányzás új útjai felé mutat, amelyeknél több ember és nagyobb mértékben szabályozza életkörülményeit.” (Baldock 1993[1974]:10)
A közösségi munkás lehet konzervatív – valami jót akar visszahozni a múltból, vagy az emberek közös érdekeire, s nem érdekellentéteire épít–,
lehet mérsékelt reformista – pl. hatékonyabbá, humánusabbá akarja tenni a szolgáltatások jelenlegi rendszerét –,
lehet radikális reformista, aki az embereknek a változásra irányuló igényeit segíti artikulálni és
lehet forradalmár is, aki pl. egy, a hatalom megváltoztatására irányuló mozgalom kiépítését tekinti fő feladatának.
„Egyetlen dolgot nem lehet megtenni a közösségi munka keretében: közös cselekvés beindításában segédkezni a politikai folyamatok befolyásolása nélkül,
tehát politikai célkitűzések nélkül, amelyek lehetnek hallgatólagosak, vagy átfoghatják a meglevő pártpolitikai rendszert, de mindenképpen léteznek.” (Baldock uott,11)
A közösségi segítő munka szerepvállalása főként a változás létrehozására irányul tehát, s ez gyakran sérti a hatalomban lévők érdekeit.
Nem csak azért vállaljuk a változásra irányultságot, mert jobb, igazságosabb, élhetőbb társadalmat akarunk, hanem azért, mert számunkra főként az alacsony részvételű, kiszolgáltatottságban élő, marginalizálódott, kirekesztett embercsoportok részvétele, megszerveződése és érdekeinek képviselése a cél.
Természetes, hogy e cél eléréséhez több út is vezet, egyedül csak az ő érdekeiket és méltóságukat sértő szerepvállalásnak nincs helye a közösségi segítő munkában. (Baldock-ot idézi Vercseg 2011:150-51)

„A délibáb míly valószínű
A valóság míly valószínűtlen”
(Weöres: Politika 1965:92)


Felhasznált irodalom

Baldock, Peter (1974): Community Work and Social Work. 2 Principles, values and objectives in community work. Ed. Noel Timms, Bradford University
Magyarul megjelent: Közösségi munka (1993): Szöveggyűjtemény. Vál. Varga A. Tamás, szerk. B. Vörös Gizella, ford. Rakovszky Zsuzsa, Verók Edit. Benne: A közösségi munka alapelvei, értékrendje és területei, 7-13. o. Budapest, Közösségfejlesztők Egyesülete
Varga A. Tamás – Vercseg Ilona (1998, 2001): Közösségfejlesztés. Budapest, Magyar Művelődési Intézet,
Vercseg Ilona (2011): Közösség és részvétel. A közösségfejlesztés és a közösségi munka gyakorlatának elmélete. Budapest, Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület és ELTE Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék
Weöres Sándor:
Parola archívum