A közösségi munkás – szerepek, jártasságok, kötelezettségek

Parola archívum

A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	A közösségi munkás – szerepek, jártasságok, kötelezettségek
Szerző:
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2001
Szám:	4
Oldalszám:	13 - 15
A cikkben lévő
Nevek:	Val Harris
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	közösségi munkás, szociális munka, képzés
Megjegyzés:
Annotáció:

Tartalom
COMMUNITY WORK SKILLS MANUAL (részlet) (ACW, 1997)

4.1 A KÖZÖSSÉGI MUNKÁHOZ SZÜKSÉGES JÁRTASSÁGOK (Val Harris)

Általában tíz tágabb címszó alatt szokták összefoglalni azoknak a jártasságoknak a körét, amelyek egy tapasztalt közösségi munkástól elvárhatóak. A legtöbb közösségi munkás speciális jártasságokkal is rendelkezik, amelyek a szakember pillanatnyi helyzete vagy a munkaadó szempontjából nélkülözhetetlenek.
Ez a rész azokat az alapvető jártaságokat kívánja bemutatni, amelyekre a közösségi munkát (közösségfejlesztést) vállalóknak szüksége van, és mint ilyen, közösségi munkások munkaköri leírásának meghatározásakor is használható, de alapja lehet a közösségi munkások felméréseinek / áttekintéseinek is – akár a közösségi munkás, akár a munkaadó szempontjából.

1. Jártasságok a kutatás és az információgyűjtés területén

Az egyik legfontosabb jártasság az információk gyűjtése különböző forrásokból, azok elemzése és az eredmények eljuttatása az emberek különböző csoportjaihoz. A szakember információt gyűjthet egy bizonyos földrajzi területről, (a közösség profilja,) amely a helyiek és a szakember perspektíváit foglalják össze az adott szomszédságról, és részletes leírást adnak a meglévő szolgáltatások szintjéről és a rendelkezésre álló lehetőségekről. A területtel kapcsolatban megállapított szükségletek és az elérhető szolgáltatások közötti hézagok megvilágítása azért fontos, mert segítségükkel informálhatjuk a közösségi alapú csoportokat, önkéntes szervezeteket és kormányzati intézményeket pillanatnyi tevékenységük hasznosságáról és arról, hogy a milyen irányban fejlődhetnének a jövőben. A rendelkezésre álló írásos anyagok (pl. a terület népszámlálási statisztikái, egy terület gazdasági alapjainak változásai, vagy a különböző intézmények fejlesztési tervezetei lehetővé teszik a szakember számára, hogy olyan lehetséges jövőbeli problémákra hívja fel a figyelmet, amelyekkel szükséges foglalkozni. A helyiekkel való párbeszéd és a különböző közösségek elemzése során fejleszthetők a helyi erősségek és szükségletek, s ily módon olyan kép jöhet létre a szomszédságról, amely különbözik a kívülállók és a döntéshozók hagyományos álláspontjától; például a feketék közösségeinek szükségletei és a kielégítésükre rendelkezésre álló erőforrások nagyban különbözhetnek, és alapvető fontosságúak lehetnek a szolgáltatók szempontjából is; még a nyilvánvalóan virágzó területeken is fellehetőek szegénységi foltok. A szakember által a területről szerzett részletes tudásra gyakran van szükségük a különböző intézményeknek és a helyieknek, akik arra használják a szakembert, hogy kiderítse mi is történik, vagy hogy kivel a legcélravezetőbb kapcsolatba lépni egy bizonyos kérdést illetően.
A specializálódott szakemberek (pl. egészségügy, lakásügy, játszóterek) saját témájukban fognak információt gyűjteni – kiderítik, hogy ki, mit és kinek nyújt, milyen alapon, majd rámutatnak, hogy milyen hiányosságok maradtak, és hogy az emberek szerint miként lehetne kitölteni őket. Néha egy állami intézménynek kell egy szolgáltatást biztosítania, a meglévőket pedig ehhez igazítania, míg máskor egy önsegítő csoport lehet a válasz. Az összegyűjtött információk egyik legfontosabb haszna a kérdések felvetése és okaik elemzése, azaz, hogy specifikusan helyi kérdések-e ezek, vagy egy szélesebb körű, országos, esetleg nemzetközi probléma vagy trend részei. Ugyanilyen fontos, hogy megosszuk ezt az elemzést a helyi emberekkel, intézményekkel, ez majd a következő részből is kiderül.

2. Jártasságok az információk megosztásában
és a kapcsolattartásban

Ahhoz, hogy szolgáltatásaikat hatékonyan megtervezzék és biztosítsák, az intézményeknek és szervezeteknek folyamatosan naprakész információkhoz kell jutniuk. A közösségi munkások továbbadják az összegyűjtött információkat a megfelelő embereknek. Gyakran közvetítik az információkat a különböző szervezetek dolgozói között, a helyi kormányzat és a közösségi alapú szervezetek és a lakosok között. A közösségi munkások a közösség katalizátoraként működnek, mégpedig úgy, hogy összehozzák az azonos problémákkal, gondokkal küzdő embereket, ami a közös cselekvés alapja. A hálózati munkának ezek a jártasságai az új problémák kezelésére létrejött új szervezetek létrejöttéhez vezethet, valamint ahhoz is, hogy a különböző szervezetekből jött emberek összejönnek megvitatni egy kérdést, így kerülve el, hogy kétszer végezzék el ugyanazt a munkát.
A szervezeteket lehet arra ösztönözni, hogy együttműködve nyújtsanak be pályázatokat erőforrásokra, amelyeket különálló csoportok nem kapnának meg, illetve a csoportok közötti kapcsolatot fenn lehet tartani olyan kérdésekben, amelyek közvetlenül rájuk, vagy a környezetükre vannak hatással. A közösségi munkásoknak jártasnak kell lennie az új emberekkel való kapcsolatteremtésben, hogy megtudhassák, mi az érdeklődési körük, valamint a lényegbevágó információk megadásában is.

3. Kommunikációs jártasságok

A közösségi munkások sokféle emberrel és csoporttal tartják a kapcsolatot, többek között helyi lakosokkal, szakemberekkel és tanácsadókkal. Lényegre törő és hatásos módon kommunikálnak velük, mind szóban, mind írásban. Képesek különböző fórumoknak, szervezeteknek felvázolni ötleteiket, jelentéseket tudnak írni és fel tudnak készülni a támogatások megpályázására is. A kommunikáció része még a közösségi projektek és munkájuk ismertetése, marketingje, az új tagok vonzása, illetve annak biztosítása, hogy a szolgáltatások teljes mértékben ki legyenek használva, és hogy a támogatók tisztában legyenek azzal, hogy milyen előnyökkel jár bármilyen közösségi alapú tevékenység.

4. Jártasságok a csoportmunka területén

A közösségi munka alapja a közös tevékenység fogalma, vagyis, hogy az azonos érdeklődési körrel vagy problémákkal rendelkező emberek összegyűlnek, hogy kiálljanak valami mellett, hogy harcoljanak valami ellen, ami veszélyezteti környezetüket, esetleg azért, hogy valamilyen szolgáltatást nyújtsanak. A szakember számára szükséges jártasságok közé tartozik a csoportépítés és a már létező csoport fenntartása, hogy az a függetlenség felé haladhasson, valamint jártasság abban, hogy a csoporton belül, illetve más csoportokkal és egyénekkel tudjon tárgyalni. Szükséges, hogy együtt tudjon működni olyan csoportokkal, amelyek szoros vagy laza egységet képeznek, és amelyek különböző egyéniségekből állnak, akik mind más tudással és jártasságokkal rendelkeznek, illetve másmás szerepet vállalnak. A szakembernek meg kell értenie a csoport dinamikáját, segítenie kell másoknak, hogy ezt megértsék, és azon kell munkálkodnia, hogy a csoportmunka hatásos legyen.
Egy közösségi munkás a csoporton belül a szerepek széles skáláját vállalja magára, amelyek a csoport kora, tevékenységi körei, és saját életciklusán belüli elhelyezkedése határoz meg. Felléphet segítő, oktató, szervező, támogató, információgyűjtő, vagy óvodai dolgozóként is. Jártasság szükséges ahhoz, hogy tudja, melyik szerepet vállalja magára egy csoporton belül, illetve, hogy miként kezelje az idővel felmerülő változásokat, ahogy a csoport nő és változik. A cél minden esetben az, hogy segítséget nyújtson a résztvevő embereknek, hogy azok képessé tehessék saját magukat, és önmaguk határozzák meg jövőjüket.

5. A stratégiák és taktikák fejlesztése

A közösségi munkások tanácsokkal látják el a közösségi szervezeteket, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésükre, és útmutatást nyújtanak, hogy ezeknek milyen előnyeik, illetve hátrányaik vannak. Tanácsokkal láthatják el a különböző intézményeket és az önkéntes szervezeteket, hogy miként közelítsék meg a helyi közösségeket, vagy azt, hogy miként kezdjék el kidolgozni a közösségi alapú megközelítési módszereket a szolgáltatások a felhasználóhoz való eljutatására. Segítséget tudnak nyújtani a csoport tevékenységeinek fontossági sorrendjének kidolgozásában, hogy végiggondolhassák, mit tudnak megvalósítani rövid, illetve hosszú távon.
A változás folyamatának és tervezésének, bevezetésének és kivitelezésének időigényességének megértése az egyik lényeges dolog, amelyet a közösségi munkások nyújtani tudnak azoknak, akik először szeretnék bevonni a „közösséget” munkájukba. Ezen túl, a közösségi munkások nagy hangsúlyt helyeznek annak hangsúlyozására, hogy már a kezdeti stádiumában is milyen fontos az emberek bevonása, mikor partnerkapcsolatokat, vagy részvételi megoldásokat dolgoznak ki a közösségi és állami intézmények között, és tanácsokat tud adni, hogy ezt hogyan lehet elérni. Részt vesznek a vidéki, illetve városi fejlesztési tervek folyamatának és tartalmának kidolgozásában, illetve a felhasználók, potenciális felhasználóknak a szolgáltatások megtervezésébe és pozitív cselekvési programokba való bevonásába is. Az ilyen tervek folyamatának áttekintése és eredményeinek értékelése ma már elfogadott dolog, és a közösségi munkások itt megint csak javaslatokat tehetnek a feladatok kivitelezéséhez szükséges technikákat, illetve folyamatokat illetően. A közösségi munkások gyakran proaktív szerepet vállalnak stratégiák és taktikák kidolgozásában, és bíztatják az egyéneket és csoportokat, hogy ők döntsék el mit akarnak csinálni, ahelyett, hogy megvárják, míg az események elsodorják őket. Így a közösségi munkásnak gyakran segítséget kell nyújtania a csoportoknak kampányaik megtervezésében, ezért áthatóan ismerniük kell a kampányszervezés különböző módszereit, illetve ezek előnyeit és hátrányait. Ahogy a világ változik, úgy a közösségi munkásoknak is képeseknek kell lenniük arra, hogy reagáljanak. Állandóan új módszereket kell keresniük arra, hogy miként dolgozzanak a közösségekben, amelyek a társadalmunkban beálló változásokat tükrözik.

6. Tárgyalási jártasságok

Annak érdekében, hogy a szervezetek hatékonyan tudjanak működni, és hogy az partnerkapcsolatok kiépülhessenek, a résztvevők megbeszéléseinek hatékonyaknak kell lenniük. Azzal, hogy az embereket betesszük egy szobába, még nem garantáljuk azt, hogy bármit is elérnek. Ennek köszönhetően a közösségi munkásnak többféle jártassággal kell rendelkeznie, hogy e tárgyalások hatékonyak legyenek. Ennek részét képezheti a terem berendezése, az ügymenet megtervezése mindenki bevonásával, biztosítva, hogy a résztvevőket megfelelőképp tájékoztassák, hogy megfelelően kamatoztathassák szakértelmüket, hogy mindent feljegyezzenek és végrehajtsanak, amiben megegyeztek, és hogy a tárgyalások céljait és okát rendszeresen felülvizsgálják.
A közösségi munkások mind modellezhetik a jó gyakorlatot, mind pedig segítséget nyújthatnak a csoportoknak, hogy kidolgozzák saját gyakorlatuk irányvonalait.

7. Erőforrások gyűjtése

Mind a közösségi csoportoknak, mind az állami intézményeknek szükségük van az erőforrásokra, ha hatékonyabbá szeretnék tenni a már meglevő szolgáltatásaikat, vagy ha új szolgáltatásokat, illetve kampányokat szeretnének elindítani. Az erőforrások mértéke változó lehet, kezdve a tevékenység ismertetésére fordított kisebb összegektől, hogy új tagokat vagy felhasználókat toborozzanak, egészen azokig, akiknek nagyobb befektetésekre van szükségük egy új központot felépítéséhez, vagy a dolgozók fizetésére, illetve, hogy kibővítsenek egy sikeres kísérleti projektet. A közösségi munkások információt tudnak gyűjteni az új, vagy már létező támogatási lehetőségekről, amelyek között lesznek olyanok, amelyeket például kizárólag karitatív szervezetek kaphatnak meg, önkormányzatok pedig nem. Lesznek olyanok, amelyeket közösen kell finanszírozni, vagy csak bizonyos területeken lehet felhasználni. A szakemberek a szervezetek elé tárják eredményeiket, akik eldönthetik, hogy kihez mivel fordulnak majd. Ahogy az erőforrásokat egyre nehezebb megszerezni, úgy válik egyre specializáltabbá a lehetséges támogatók kiválasztása és a pályázatoknak az elvárások szerinti megírása, így hát a közösségi munkásoknak fel kell venniük a kapcsolatot szakképzett segítőkkel, akiknek segítsége kezd rendelkezésükre állni.
Mikor megszerezték az erőforrásokat, azokat kezelni kell. Ennek köszönhetően a közösségi munkásnak segítséget kell nyújtania a csoportoknak, hogy kialakítsák a megfelelő rendszereket, amelyek biztosítják a megfelelő hasznosítást és követést.

8. Képzés és oktatás

A közösségi munka célja, hogy segítse az embereket abban, hogy kezükbe vegyék az irányítást, ezért a közösségi munkásnak hozzáértésről kell tanúbizonyságot adnia abban, hogy jártasságait átadja másoknak, különösen a közösségi alapú szervezeteknek, hogy a tudás a közösségen belül legyen, és nem egy kívülálló kezében. Azáltal, hogy bizonyos feladatok esetében a szervezetekkel, illetve kulcsfontosságú személyekkel fog együttműködni a közösségi munkás segítséget nyújt az itt résztvevő egyéneknek, hogy azok jobban be tudják mutatni problémájukat, hogy hallassanak magunkról, vagy hogy miként szervezzék meg hatékonyabban magukat vagy tevékenységüket. Lehetséges, hogy felkérik egy hivatalosabb képzési program megtartására egy olyan területen, amelyben a szervezet szeretne több ismeretre szert tenni, esetleg a jártasságok egy olyan területén, amelyet meg szeretnének tanulni. Más szakemberek is felkérhetik a közösségi munkásokat, hogy gyakorlati képzést tartsanak olyan területeken, mint a szervezetekkel való munka, vagy hogy miként kell nyilvános összejöveteleket megszervezni. A közösségi munka folyamatának fontosságát, csakúgy, mint végeredményét gyakran a saját közösségükben dolgozó emberek tudásán és magabiztosságán lehet lemérni.

9. Önmotiválás

A közösségi munkásoknak - munkájukból kifolyólag – kezdeményezőknek kell lenniük, képesnek és hajlandónak kell lenniük a kockáztatásra, az új lehetőségek kihasználására és az új témák, illetve lehetőségek követésére. Szükségük van arra, hogy önállóan kezdeményezzenek, csakúgy, mint az önálló munkavégzés képességére és az abbéli jártasságra, hogy kialakítsák a saját háttér szervezetüket, amely lehetővé teszi, hogy megbirkózzanak a különböző válsághelyzetekkel, amelyek a közösségekben, illetve a közösség és a helyi hatóság között felmerülhetnek. A közösségi munkások munkaviszony rendszerének köszönhetően gyakran izoláltak, és nem rendelkeznek megfelelő háttér, illetve vezetői segítséggel. Gyakran megesik, hogy egy szerveze-ten/területen belül ők az egyetlenek, akiknek átható ismereteik vannak a közösségi munkáról.

10. Képviselet

Vannak esetek, amikor közösségi munkásnak a közösség, vagy a közösségen belüli csoport képviselőjeként kell működnie, és ezt a feladatot az önirányítás, az önállóság és képessé tétel szem előtt tartása mellett kell elvégeznie, ami nem egy egyszerű feladat! A jártasság abban rejlik, hogy meg tudja állapítani, hogy mikor szabad (sőt mikor kell) ezt a szerepet fölvállalnia és mikor kell háttérben maradni, hogy a többiek beszélhessenek önmagukért.

11. Az emberi erőforrások kezelése

A közösségi tevékenység kulcsai az emberek, legyenek azok önkéntesek, gyakorlatot végző diákok, valamilyen képzésben résztvevő gyakornokok, vagy fizetett dolgozók. Gyakran a közösségi munkásra hárul az a feladat, hogy felügyelje ezeknek az embereknek a tevékenységét.
Mikor az emberek bizonyos témákban vagy projekteken együtt dolgoznak, akkor felmerül a konfliktus veszélye, és gyakran a közösségi munkás az, aki felveszi a közvetítő szerepét, hogy segítséget nyújtson a felek közötti ellentétek kiegyenlítésében, – segítve a csoport és az egyének fejlődését – hogy építő módon használják ki a konfliktusokat, ahelyett, hogy azok szétbomlasszák csoportot, illetve, hogy a résztvevőkben harag és megbántottság érzése maradjon. Schmidt Melinda, közösségfejlesztő

Tartalom

Parola archívum