Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	A propagandaharc
Szerző:
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1998
Szám:	1
Oldalszám:	3.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	közösségi akciók, propaganda
Megjegyzés:	Leírás 5 pontban.
Annotáció:

A PROPAGANDAHARC

1. MIT JELENT?

Nem szép szó, de nincs más, amivel leírható az a tevékenység, amellyel megpróbálunk másokat meggyőzni az általunk igaznak vélt dolgok igazságáról. Állandó propaganda vesz minket körül el kell magyarázni, mit teszünk és miért.

2. MIRŐL SZÓL ÉS KINEK?
Közösségünk, csoportunk tagjainak tudniuk kell:
* melyek a tényleges problémák, kérdések, amelyek érintik őket
* mit csinál a csoportunk és ki miért felelős,
* milyen érveket és számadatokat használhatunk fel a valótlan állításokkal és félretájékoztatásokkal szemben
A szélesebb közösségnek tudnia kell:
* mik a csoportunk igényei
* hogyan érintenek bennünket a problémák
* hogyan tudnak ők támogatni bennünket
Az 'ellenfélnek', ha van ilyen, tudnia kell:
* hogy szervezettek és kemények vagyunk
* hogy mi is ismerjük a tényeket
A propagandaharc már a csata felét jelenti.

3. GONDOLATOK A TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓRÓL

* A magánkézben levő médiában ne bízzunk feltétel nélkül: a pénzvilág urainak kezében vannak, éspedig egyre kevesebb
kézben (koncentrálódik a hatalom), a kisember érdekei az állami kézben levő médiában sem jelennek meg, figyeljük meg,
hogyan és kire használják a médiában az olyan szavakat, mint pl. szélsőségesek, harácsolók, vandálok, illetve kikkel
kapcsolatban mondják azt “követelések" és kikkel kapcsolatban azt, hogy “tények".

4. GONDOLATOK A PROPAGANDÁRÓL

* Minél többször ismételnek el valamit, annál többen hiszik el, és ha 99-en már hiszik, a századiknak nagyon nehéz nem
hinnie.
* Tudatni kell az emberekkel azt is, amiről a média nem szól: ha nincs alternatíva, akkor természetszerűleg a meglévő
hírforrásoknak fognak hinni.
* Tudjuk nagyon pontosan, mik a céljaink, kire irányul az üzenetünk és mit akarunk velük tudatni.
* Mérjük fel, milyen forrásokkal rendelkezünk (rendelkezésre álló energia, szaktudás, kapcsolatok).
* Legyünk gyorsak: ha pontatlan vagy támadó élű hírt közölnek rólunk, azonnal válaszoljunk, különben megszűnik hír lenni.
* Használjunk fel minden eszközt: írott szöveg, film, színjáték, hangszalag, dia- és fényképkiállítás, utcaszínház, ablakok és
hirdetőtáblák a tanácsadó szolgálatoknál, művelődési házakban, orvosi rendelőkben, a meglévő hálózatok (pl. munkahelyi
tanácsok, egyesületek, közösségi újságok felhasználása stb.).
* Vonjuk be az embereket.
* A nyomon követés lényeges: elértük-e a célt? Elértük-e azokat az embereket, akiket akartunk?

5. HA MÉGIS A TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓT VÁLASZTJUK

Ne feledkezzünk meg az alábbiakról:
* Őket az eladható, jó sztori érdekli – nem feltétlenül a mi érveink pontos és korrekt felsorolása.
* Ők ellenőrzik, mi jelenik meg, és nem mi.
* Üzenetünkből hajlamosak szenzációt kreálni, vagy éppen kihagyják a legfontosabb pontokat és szavakat.
* Próbáljuk meg elérni, hogy megvétózhassuk megjelenés vagy vetítés előtt az elkészített anyagot.
* A riporterek nagyon jártasak abban, hogy olyan kérdéseket tegyenek fel, amelyekre az ember olyant válaszol, amit nem is
akart. Jártasak abban is, hogy fafejűnek, fanatikusnak vagy tudatlannak láttassanak bennünket. Próbáljuk előre megismerni a technikájukat, hogy felkészülhessünk, keressünk előre egy rokonszenvesebb riportert.
* A ferdítések elkerülésére sokszor alkalmas egy sajtónyilatkozat vagy kész sajtóanyag megküldése
* Tájékozódjunk a lapzárta időpontjáról.
* Ne a levelezési rovatnak írjunk.
* Azok a rádiós műsorok, ahova betelefonálhatunk, széles közönséghez érnek el, ámde rendkívül világosnak és érthetőnek
kell lennünk.

Parola archívum