Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
A Santiagói Felhívás: El Taller konferencia Santiago de Chile 1991.november 12.
Szerző:
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
1993
Szám:
1
Oldalszám:
20. p.-21. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:
NGO-együttműködés, civil társadalom építése, szolidarítás, NGO-fejlesztés
Megjegyzés:
Annotáció:

santiago.txt

Az EL TALLER minden szinten támogatja a különböző országok és kultúrák népeinek kezdeményezéseit elvi és gyakorlati síkon egyaránt, különös tekintettel az alulról szerveződő mozgalmakra. Lehetőségeket teremt információ- és tapasztalatcserére, az értékek kölcsönös megismerésére, nyomon követi a résztvevők egyéni és intézményes kapacitásának gyarapodását. Az EL TALLER elősegíti, hogy a kezdeményezések erőforrásait és energiáit olyan irányba mozgósítsa, hogy az az elnyomottak felszabadítását segítse elő.
Mi, akik az EL TALLER konferencia Alapító Gyűlésének (Constituting Assembly) résztvevői vagyunk, amely 1991. november 12-e és 2O-a között Rancaugában, Santiago de Chilében tartja ülését, a három előkészítő EL TALLER Think Tanks eredményeire támaszkodva és a manilai és cotonou-i nyilatkozattal összhangban az alábbi nyilatkozatot tesszük:
1. A szegénység problémájának komplexitása és nagyságrendje, valamint a hatalmi és függőségi viszonyok megváltozásának kérdése, különösen olyan időben, amikor mélyreható és jelentős változások szemtanúi lehetünk világszerte, arra hívja fel a figyelmet, hogy amennyiben a világ nem fog össze közös erővel a közös és meghatározott célok megvalósítására, a jobb világba való átmenet mindannyiunk számára nehéz folyamat lesz.
2. Elkötelezzük magunkat az emberközpontú kezdeményezések mellett, amelyek célja a jogfosztottak gazdasági, politikai és ideológiai támogatása. A nem-kormányzati szervezetek arra törekszenek, hogy megteremtsék a valódi demokrácia alapjait - egy olyan demokráciáét, amelyet általános választások legitimálnak, amelynek alapjai beágyazódnak a civil társadalomba, és ami a legfontosabb, a közösségek szervezetei hatékonyan vegyenek részt az intézményes döntéshozatali mechanizmusban. A nem-kormányzati szervezeteknek a társadalmi változások eszközeinek kell lenniük, a nem-kormányzati szervezetek közreműködésének olyan elveken kell alapulnia, mint az általános részvétel, nyilvánosság, álhatatosság és felelősségre vonhatóság.

A nem-kormányzati szervezetek,
a kormány és a polgári társadalom
kapcsolata

3. A nem-kormányzati szervezeteknek nem a civil társadalomtól elkülönülve, hanem azzal összefonódva kell tevékenykedniük: a média területén, kulturális mozgalmakban, diák- és szakszervezeti szövetségekben, ügyvédek, tanárok és más értelmiségiek szervezeteiben, polgári bizottságokban. Más szóval a különböző társadalmi erők probléma-centrikus koalícióját kell megteremteni minden szinten.
4. A nem-kormányzati szervezetek és a polgári társadalom együttműködése szempontjából létfontosságú, hogy mennyire hatékonyan képesek a nem-kor- mányzati szervezetek kivédeni az állami önkényt és igazságtalanságokat. A civil társadalom erői különféleképpen viszonyulnak az államhoz, ezért fontos, hogy a nem-kormányzati szervezetek stratégiai koalíciók kiépítésével és az emberközpontú problémák mellett való lobbizással tegyék egyértelművé a civil társadalomhoz való viszonyukat.
5. A kormányzattal való együttműködés egyaránt lehet problematikus és gyümölcsöző. A nem-kormányzati szervezeteknek lehetőségük nyílik arra, hogy megkíséreljék a hivatalos döntéshozatali mechanizmust befolyásolni, ami nélkül a változásokat ösztönző tevékenységük igencsak korlátozott lenne. Azokon a területeken, ahol a szervezetek tevékenysége kiegészíti a kormány programokat, mint például a szolgáltatások esetében, a kormánnyal való együttműködés súrlódásmentes és gyümölcsöző. Ha viszont a nem-kormányzati szervezetek a kormányzat tevékenységének hiányosságait foltozgatják és így azt megszabadítják a felelősség terhe alól, ez zavart okozhat a nem-kormányzati szervezetek és a civil társadalom kapcsolatában. A civil társadalomnak alapvető szerepe van az elnyomó és illegitim kormányzati törekvések ellensúlyozásában és a valódi demokrácia megteremtésében.
6. A szegénység és kiszolgáltatottság problémáját helyi és országos szinten egyaránt fokozzák a faji, nemi, osztály, kaszt, hit és ideológiai megkülönböztetés alapján hozott döntések. Az ilyen döntések általában megfojtják az állampolgári kezdeményezéseket, és ellentétesek a többség meggyőződésével.Szükség van a Dél és Dél, valamint az Észak és Dél közötti együttműködésre ahhoz, hogy olyan helyzet jöjjön létre, amelyben jó talajra lelhetnek a helyi és országos kezdeményezések.

Dél-Dél Kapcsolatok

7. A Dél elnevezés különleges társadalmi, politikai, gazdasági és ideológiai állapotokra utal, és nem földrajzi meghatározás. Ez a megközelítés lehetővé teszi az ember és ember közötti globális méretű szolidaritás kialakulását, amely az elnyomatás és marginális helyzet közös megélésén és az új társadalmi rend eljövetelének közös akarásán alapul.
8. Dél népei között a folyamatos párbeszéd nélkülözhetetlen. Ezek a népek tudatában vannak kultúrájuk, tradícióik, értékeik és tapasztalataik különbözőségének, s a párbeszéd eredményeképpen olyan közös tudás és tapasztalat jöhet létre, amely az emberi kezdeményezések struktúráját világszerte meghatározza. Ez a közös tudás és kompetencia központi jelentőségű a nyelvi és ideológiai korlátok ledöntésében, az előítéletek felszámolásában, a kiszolgáltatottság, a diszkrimináció és a fejletlenség elleni küzdelemben.
9. Minden szinten szükség van dialógusra, és ahhoz, hogy ez tartalmas legyen, problémacentrikus párbeszédet kell folytatni. A legfontosabb témakörök: az emberi jogok, etnikai kérdések, a militarizálódás, a környezet, a nemek, az adósság, a kereskedelmi feltételek, a nemzetközi pénzügyi központok szerepe, az oktatás, és a valódi demokratikus viszonyok.
1O. Az ilyen dialógus megfelelő alapot teremt közös akcióprogramok kiépítéséhez. Az űr, amelyet a demokratikus mozgalmak Latin Amerikában, Ázsiában, Afrikában és Kelet-Európában a diktatúrák és elnyomó rendszerek megdöntésével teremtettek, jó esélyt kínál a nem-kormányzati szervezeteknek, hogy megerősítsék a szociális tevékenység erődítményeit. A Délnek olyan analitikus módszereket és technikákat kell kifejlesztenie, amelyekkel figyelemmel kísérhetők és értékelhetők az akcióprogramok. A kutatómunka révén felhalmozódó információmennyiség és kutatási tapasztalatok a kapacitás és intézményhálózat kiépítésének fontos részét képezik. Ebben is hatékony szerepet játszhat a hálózatfejlesztés és a támogatás, amely lehetővé teszi számunkra, hogy gyors és megelőző akciókat végezzünk.

Dél-Észak kapcsolatok

11. Az erőforrások egyenlőtlen elosztása, a függőség és a hatalom kérdése határozta meg régóta a Dél és Észak közötti viszonyokat. A hagyományos kapcsolat leginkább az adományozó és az adományt kapó kapcsolatára hasonlított és az egyenlő partneri viszonyt a retorika szintjére korlátozta.
12.Az Észak és Dél közötti kapcsolatokat, a baljós előjelek ellenére, hosszú időn keresztül az ,északi modell", és a fejlesztéssel kapcsolatos északi elképzelések uralták. Egy, a népek által közösen kialakított modell elfogadása, és a közös intervenciós módszerek kifejlesztése elősegíthetné a kölcsönös bizalom kialakulását és hozzájárulhatna az Észak és Dél közötti munkakapcsolatok javításához.
13. A fejlesztési folyamathoz nélkülözhetetlen, hogy létrejöjjön egy működőképes észak-déli kooperációs politika, amely egyenlő felek partnerkapcsolatára épül. A következő lépések megtétele szükséges ahhoz, hogy felszámolhassuk az egyenlőtlen kapcsolatból származó problémákat:
(I) Dél és Észak kölcsönös kötelezettséget vállal arra nézve, hogy minden tevékenységébe bepillantást enged: pénzügyi rendelkezéseibe, partnerkapcsolataiba, a politika alakításába, a döntéshozatalba és információ cserébe;
(II) Északnak aktív szerepet kell vállalnia a déli nem-kormányzati szervezetek intézményes önállóságának a megteremtésében, segítenie kell a kapacitás bővítést (az információ, a kommunikáció, az értékelés és ellenőrzés, a képzés és az anyagi támogatás fokozása területén), és támogatnia kell azokat a nem-kormányzati programokat, amelyek a marginális és elnyomott rétegek felemelésére törekszenek;
(III) Az északi nem-kormányzati szervezeteknek széles körű fejlesztési oktatást kell kiépíteniük saját működési területükön.
Az északi fejlesztési modellek demisztifikálása, a szabad piac, az államadósság, a struktúrális átalakítási politikák szegénységre és társadalmi polarizációra való hatásának a megvilágítása hatásosan megváltoztathatja az Északról alkotott képet és újra politizálhatja a közvéleményt.
Az északi régióban működő oktatási-nevelési programoknak foglalkozniuk kell a multinacionális vállalatok tevékenységének a Délre kifejtett hatásaival, azzal, hogy az elnyomó és autark rendszerek támogatása és a militarizáció milyen katasztrofális hatást gyakorol a Dél fejlődésére és a demokratizálódási folyamatra.
(IV) Az északi nem-kormányzati programoknak elsősorban saját országaik marginális rétegeivel kell foglalkoznia, ennek azonban együtt kell járnia a szegénység megszüntetése melletti globális elkötelezettséggel. Ilyen módon Északon is hangsúlyt kap a szegénység és elnyomottság problémája, ugyanakkor elősegíti az ember és ember közötti szolidaritás erősödését Észak és Dél között.
(V) Az oktatási-nevelési programoknak Északon és Délen egyaránt átfogóan kell foglalkozni az emberi jogi kérdésekkel: a polgári, politikai, kulturális és társadalmi-gazdasági szférában egyaránt.
(VI) Ahhoz, hogy hatékony és hatásos legyen a lobby- és támogató rendszer Északon, szükséges, hogy a társadalom-politikai és gazdasági folyamatok, ezen belül a politikai és döntéshozó mechanizmusok, elemzését is bevegyék az oktatási anyagba.
Tiszteletbeli elnökünk, Nelson Mandela politikai és erkölcsi támogatásától vezérelve, akiben oly sok értékünket látjuk megtestesülni, felkérjük a nem-kormányzati szervezeteket, hogy velünk közösen vegyenek részt a határokat nem ismerő szolidaritás megteremtésében.



Parola archívum