Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Pályakezdők speciális szakiskolája a Budapesti Művelődési Központban
Szerző:	Kövessi Erzsébet dr.
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1991
Szám:	1
Oldalszám:	18. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	szakképzés, mesterségek oktatása, esélyjavító iskola, tehetségmentés, iskola
Megjegyzés:	Ez az iskola már öllóként, alapítványi iskolaként működik.
Annotáció:

Parol89

Pályakezdők speciális szakiskolája a Budapesti Művelődési Központban

Nem volt ritka jelenség az utóbbi években, hogy valamelyik művelődési otthonban iskola működjön, igaz, csak amúgy 'albérletben', mert a demográfiai hullám csúcsán nem találtak más megoldást egy-egy lakóterületen. Az ilyetén együttműködésről igazából egyik fél se nyilatkozott túl nagy lelkesedéssel, elviselték egymást, és amint lehetett, felszámolták ezt a helyzetet.
Ezúttal másról van szó. Nem egy iskola költözött be a művelődési otthonba, hanem a Budapesti Művelődési Központ alapított iskolát, méghozzá profiljának is megfelelő, újtípusú kísérleti oktatási tervvel működő intézményt. Közismert, hogy a felnőtt nevelés, felnőttképzés a közművelődésnek mindig is fontosnak tekintett része volt, s bár egy-egy korszak művelődéspolitikai hangsúlyaitól függött mindig a művelődési otthonok tevékenységszerkezete, a felnőttképzés megmaradt benne részelemként, mint bizonyos típusú tanfolyamok működtetéséhez kapcsolódó feladat. A hangsúlyok napjainkra megváltoztak. A szabadidőre szóló programok iránti kereslet csökkenésével egyre inkább megnövekedett az egzisztenciális feltételeket javító formák iránti igény. Nyelvtanfolyamok, adó és más ügyintézői ismereteket nyújtó képzési formák csatlakoztak az egyre népszerűsödő és mindinkább komolyodó nyelvtanfolyamokhoz. Úgy tűnik, hogy ez a jövő útja, erre igyekeztünk hát fejleszteni a Budapesti Művelődési Központ tevékenységét is az utóbbi időben. A közelgő munkanélküliség immár két éve fenyegető rémként hallat magáról. Ekkor kezdtünk gondolkozni a felnőttnevelési; feladatok ilyen irányú átfogalmazásáról, és új közművelődési-oktatási koncepció kidolgozásáról. Rövid tájékozódás után kiderült, hogy számunkra nem az átképzés, hanem egy nagyon is rászoruló réteg, a szakképzetlen pályakezdők alapképzésének újszerű megtervezése a leginkább kínálkozó feladat. Ez az a terület, amelynek nincs gazdája sem az oktatásügyben, sem a munkaügyben, amely egyszerre követel kiadós személyiségfejlesztő és rehabilitációs munkát, és szakképzési feladatok megvalósítását és amely ebből következően valamiféle "iskolát tanított iskola" kell hogy legyen, mivel tanulói hátrányos helyzetű fiatalok.
Az érintett réteget nem volt nehéz befolyásolni, az általános iskola nyolcadik osztályát sikeresen befejező fiatalok egy része - sajnos, a vártnál nagyobb része - nem kerülhet be középfokú intézménybe, mert a szakmunkásképző intézmények sem bővíthetők olyan mértékig, mint amire jelenleg szükség lenne. Igen jelentős az évközben kimaradók száma is, akiknek tovább tanulása a következő év szeptemberében sem oldódik meg megnyugtatóan.
Mi azt terveztük, hogy az ilyen gyerekek számára létrehozunk egy 30 fős kísérleti osztályt, amelyben elsősorban esélyjavító céllal dolgozzuk fel az általános iskolában tanított tantárgyakat, főként kommunikáció fejlesztés, szocializáció és valamiféle ónmenedzselés elsajátítása volt az elsőrendű pedagógiai elképzelésűnk.
Közismert, hogy ilyen és ehhez hasonló képzési formák jelentős elismertséget vívtak ki maguknak a különböző nyugati munkaerő-piaci képzésekben. Mi arra tőrekedtünk, hogy a magyar viszonyokhoz és társadalmi igényekhez alakítsuk a sugallt formákat, ezért a képzést szakmaszerzési lehetőséggel kombináltak. Olyan szakmákat igyekeztünk keresni, amelyek rövid idő alatt elsajátíthatók, lehetőség szerint függetlenek az ipar szerkezetváltástól, a munkaerőpiac szeszélyeitől, és mégis képesek megélhetést biztosítani. Így jutottunk el néhány eleve privatizálható alapszakmához, amelyeket korábban népi kismesterségeknek neveztek, és többségük a kiható mesterségek közé került a nagyipari tervezés elterpeszkedése idején. Ezek a kis szakmák ma egyre inkább újraélednek, hiszen a népművészeti termékeknek már van piacuk, és nagy szükség lenne különböző szolgáltató-javító szakmák újraélesztésére. is. A szőnyegszövő, bőrműves, kosárfonó, fazekas mesterek termékeiket akár a lakótelepi lakás szobasarkában is elő tudják állítani és van rájuk vevő. Tervünk, hogy a nálunk kiképzett tanulók munkáit saját boltunkban értékesítjük, így nem kell nekik bedolgozói helyet vagy munkát keresni.
A harminc főre tervezett kísérleti osztályba. hatvanan jelentkeztek és még külön kérték egy kereskedelmi képzési forma megindítását is tőlünk. A jövendő kereskedelmi formáinak figyelembe vételével többfajta áruismeretre épülő, úgynevezett konvertálható munkaerő kiképzésére szolgáló tantervet dolgoztunk ki. Az általános iskolát végzettek számára ehhez is csatoltunk esélyjavító programot. A képzés 1990. október 1-jén ezen a tagozatunkon is 55 tanulóval indult. Ebben a formában kihelyezett tagozatunk működik Gödöllőn, a Városi Művelődési Központban 25 tanulóval és ennek a programnak a megvásárlásával indította hasonló 60 fős tagozatát a budapesti Csepel Oktatási Vállalat.
Az érettségizettek számára külön tagozatot szerveztünk. Számukra az esélyjavítást középfokú nyelvvizsgára felkészítő tanfolyam helyettesíti és kereskedelmi képzésük kiegészül egy 90 órás marketing menedzser képzéssel. Ennek alapján érettségijük mellé amolyan "kereskedelmi technikus" minősítés értékű szakvizsgát tehetnek; melynek neve: "üzletházi eladó-menedzserasszisztens". Az új szakma ismerettartalma iránt máris nagy az érdeklődés néhány áruház-hálózatban. Hogy mindezt miből valósítjuk meg? Még a 30 fős osztály tervei idején elnyertük a Közoktatásfejlesztési Alap és az MTA Soros Alapítvány támogatását. Természetesen ez nem elég 115 + 45 tanulóra. Pénzügyi kereteink részben iskolarendszerű képzési támogatásból, részben munkaerő-piaci képzés .pénzalapjaiból tevődnek össze. A szerény anyagi háttér nem ad lehetőséget többre, mint szerény esélyjavításra és a szakmai képzés megvalósítására, de azt megoldjuk belőle. Ennyi az új programunk. Természetesen nem felhőtlen a megvalósítás más tekintetben sem. Sok a gondunk, még több a harcunk. De hisszük, hogy érdemes.
Dr. Kövessi Erzsébet a Budapesti Művelődési Központ Pályakezdők Speciális Iskolájának igazgatója

Parola archívum