Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	A fő, hogy egészség legyen
Szerző:	Faludi Erika
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1996
Szám:	1
Oldalszám:	13.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	egészség, lelki és szellemi egészség
Megjegyzés:
Annotáció:

A fő, hogy egészség legyen

A globális társadalmi, gazdasági és környezeti válság, a romló életszínvonal, a szociális bizonytalanság elterelik a figyelmet az alapvető fontosságú összefüggésekről; a rövid távú túlélést helyezik a középpontba, amelynek kényszerei minden szempontból egészségrombolóak. A települések, a helyi közösségek környezetpusztítását (pl. a környezetgazdálkodás hiányosságait) nevezhetjük akár a közösség alkoholizmusának, hiszen romboló hatása hasonló. Ezért végig kell gondolnunk egészségünk iránti felelősségünket tágabb összefüggésrendszerben is.
Visszafelé ásva, elhagyva a fölösleges terheket, terveket, beavatkozásokat, az ember – még ha eredetileg településtervező is – eljut ahhoz az alapvető igazsághoz, népi bölcsességhez: a fő, hogy egészség legyen. Hogy feladatát megértse, értelmeznie kell, mi is az az egészség, hogy jutunk el ehhez az állapothoz, mi a gyógyítás és annak módszertana? A jobbítás, a gyógyítás, a segítés, az ősi tudásra épülő bölcs előrelátás fogalmak zavartalanul illeszthetők a “valódi tervezés” fogalmának helyére.
Az egészség mibenléte mindig is foglalkoztatott, tapasztalva önmagam és környezetem betegségeit, de az utóbbi években minden gondolatom hátterében ott ólálkodott a válaszkeresés. Most úgy látszik, összeáll a kép: vállalhatom, hogy gyógyító vagyok, s talán mindnyájan vállalhatjuk, akik a települések – falvak, városok, régiók – ügyével foglalkozunk. Az egyén, a család, a közösség, a kistérség, a régió és a világ fizikai, lelki és szellemi egészségének elérésére irányuló törekvés lefedi mindazokat a szándékokat, amelyek mozgatnak minket. Ezeket az összefüggéseket tudatosítva eltörpül a politika, a gazdaság jelentősége, más értékkel mérődnek napi harcaink, csitul zaklatottságunk, tülekedésünk, egymás szemébe tudunk nézni és figyelemmel meg tudjuk hallgatni egymást.
Szánjunk tehát egy csöndes órát az alábbi táblázatnak, igazítsuk ki tévedéseit, tökéletesítsük és keressük meg benne saját helyünket.

Holisztikus egészségszemlélet

	fizikai egészség	lelki egészség	szellemi egészség
egyén család közösség kistérség ország/régió világ/Gaia	test lakás/ház/kert fenntartás településüzemeltetés természeti és művi rendszerek fenntartása erőforrás gazdálkodás élet	lélek szeretet ünnepek összetartozás barátság harmónia	szellem közös értékek hagyomány/nevelés/megújulás együttgondolkodás egyetértés és egyensúly

És miért született mindez? Hogy meg tudjak magyarázni, körül tudjak írni egy hiányt, egy összetett feladatsor hiányát, a kistérség fizikai, lelki és szellemi egészségének őréét. Természetesen az egészségőrök minden szinten munkamegosztásban dolgoznak, azonban a kistérség szintjén még annyira a kezdeteknél tartunk, hogy nem ismerjük a munkamegosztás lehetőségeit sem, különösen nem a lelki és szellemi szféra feladatait, lehetőségeit.
Ha az ember a kistérségi szint egészségének megőrzését, vagy helyreállítását választja feladatául, rá kell ébrednie, hogy egyedül van, hagyományok, megfelelő gyakorlat, intézményi háttér, anyagi eszközök nélkül, a helyi közösségek csoportjai, valamint az ország intézményesített gyógyítói közé ékelődve, jobb esetben értetlenségüktől, rosszabb esetben pozíció-, hatalom- és erőforrásféltésüktől övezve. Ilyen körülmények között kell a megfelelő cselekvés ösvényeit felfedezni, az “alapvető gyógyító funkciók” (természeti és művi rendszerek fenntartása, az összetartozás érzésének fejlesztése és az együttgondolkodás kezdeményezése, szervezése) mellett a hídépítés összetett és kényes feladatát ellátnia. Hídépítést a centrum és a periféria, a szakértők és a lakosság, az elmélet és a gyakorlat szakadékai között.
Sokfélék vagyunk az egészségért hidakat építők. Együtt kellene működnünk.
Faludi Erika

Parola archívum