Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Társadalmi változások közösségfejlesztési kezdeményezésekből?
Szerző:
Elisabeth Katalin Grabow
Sorozatcím:
Parola
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
2016
Szám:
1
Oldalszám:
A cikkben lévő
Nevek:
Elisabeth Katalin Grabow; Tóth Ákos; Siroki László; Paulo Freire; Nagy Kriszta; Havasi Zoltán
Intézmények:
KSH, Roma Mama; Gyermekvédelmi Szolgálat; Age of Hope – Remény Kora Gyermekvédelmi Alapítvány; Romani Platni Budapest VIII.; Tűzoltó utcai Tanoda; Budapest Bike Maffia;
Települések:
Tomor; Csereháti térség; Budapest
Tárgyszavak:
létminimum alatt élők, megbélyegzés; közösségi főzés; Roma Mama cigány lakásétterem; Romani Platni lakásétterem; közösségi vállalkozás; önkéntesség és önzetlen jócselekedetek – a fiatalok érzékenyítése: ételkészítés majd kiszállítás biciklivel. A társadalom szétesése; szociális háló visszavágása; csökkenő állami felelősségvállalás
Megjegyzés:
kategória: beszámoló
Annotáció:

Elisabeth Katalin Grabow:
Társadalmi változások közösségfejlesztési kezdeményezésekből?

Tavaly nyáron a Központi Statisztikai Hivatal bejelentette, hogy többé nem adja ki a létminimumról szóló kiadványt. A hivatal azzal érvelt, hogy a számok nem adnák vissza a valós helyzetet.
A számok ijedtségre adnak okot. Az utolsó létminimumról szóló kiadványban kiderült, Magyarország egyharmada él e minimum alatt. Mivel nem csak itt, hanem a politika mindennapjaiban is tapasztalható, hogy a társadalmi szolidaritás vállalása és a segítségnyújtás a rászorulóknak egyre inkább háttérbe szorul, a közösségi munkának új szerepe keletkezett.
E dolgozatban három példán szeretném bemutatni, hogyan segít a közösségi munka a rászorulóknak, veszi át részben az állam feladatát, és megpróbálok választ adni arra a kérdésre, hogy közösségfejlesztéssel akár társadalmi változások is elérhetőek-e?

1. Közösségi főzés Tomoron – Roma Mama
Az első projekt, amit szeretnék bemutatni, a tavaly karácsony utáni közös főzés Tomoron, amelyet első alkalommal rendeztek meg. Tomor egy 234 fős KSH, 2015. évi adat község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól 37 kilométerre. A környéken a munkanélküliség az országos átlag felett van, 15%-nál magasabb. Tomoron sok helyre még mindig nem vezet betonozott út, pedig zajlanak a környéken a vidékfejlesztési programok és útépítések a Széchenyi-terv keretében. Az infrastruktúra és közművesítés hiánya sok helyen látszik, ezzel is megbélyegezve az ott lakók életét.

A Gyermekvédelmi Szolgálat és az Age of Hope – Remény Kora Gyermekvédelmi Alapítványhttps://www.facebook.com/ageofhopealapitvany/photos/a.265959690117166.67304.265889430124192/1039157629464031/?type=3&theater és ageofhope.hu közösen indítványozta a Roma Mama cigány lakáséttermet. Az ötlet: „Három nap alatt megfőzünk ezer adag meleg ételt. A téli szünet miatt 16 nap maradt ki az iskolai étkezésből, és ezeket a családokat (a térségben – a szerk.) ezt elégé érzékenyen érinti“ http://introblog.hu/2016/01/tizenhat-nap-maradt-ki-az-iskolai-etkezesbol/ – mondja Tóth Ákos, az Age of Hope alapítója, vezetője. A lakáséttermet kifejezetten egy megindulási pontnak gondolják, mivel, ahogy mondja, „ezt helyben is meg lehet csinálni“. Siroki László, a Roma Mama egyik vezetője így foglalja össze: „Régen, amikor a cigánysoron laktam, ha összeállt öt család és összedobta, amije van, sokkal könnyebb volt túlélni a nehéz időt.“ S ezzel éppen a közösségfejlesztés leglényegesebb pontját emeli ki: a közösség tagjai maguk fejlesztik a saját közösségüket. Nem az a cél, hogy minden évben budapesti önkéntesek utazzanak ide, hanem hogy a helyiek maguktól gyűljenek össze, rakják össze, amijük van, és abból főzzenek – és nem csak karácsony táján. Ahogy Paulo Freire is írja: „Egy helyzeten csak azok tudnak javítani, akik benne élnek.“ Freire (1972): Az elnyomottak pedagógiája, In: Kozma Tamás- Tomasz Gábor (2003): Szociálpedagógia. Budapest, Osiris A Csereháti térségben élők jelentős része nyomorban Ferge Zsuzsa 2001-ben megjelent tanulmányában a nyomort így definiálja: „Ezekben a háztartásokban nem ritka az éhezés, általánosabb azonban a nagyon rossz táplálkozás, az elemi civilizációs feltételek hiánya vagy nehéz hozzáférhetősége (pl. víz hiánya, rossz út, szemét elszállításának hiánya); a szűk, félig vagy egészen romos, modern komfortok nélküli alkalmasint patkányjárta, egészségtelen lakás.“ In: A szociális szakma digitális archívuma, 24. o. www.fszek.hu/szociologia/szszda 2016. 01. 07.
él, így a mobilitásuk is erősen korlátozott. Saját gépkocsija csak kevés családnak van, a tömegközlekedés járatai pedig – főleg az un. zsákfalukba – csak ritkán járnak. Logikus tehát, hogy csak helyben tudnak közösséget kialakítani. Ezt szem előtt tartva a civil szervezet és a lakásétterem arra szeretnék rávezetni az ott élőket, hogy egy közösség funkciója az is lehet, hogy biztosítja tagjai megélhetését.

2. Lakásétterem: Romani Platni
Második példámul a budapesti Romani Platni lakásétterem szolgál, egy szociális projektként indult kezdeményezés. A Romani Platni-ban a környéken élő cigány asszonyok főznek az oda látogatóknak. Az ott főző nők ugyan foglalkozásuknál és etikai hovatartozásuknál fogva alakítanak közösséget, de kifelé abszolút nyitottak, mivel a kezdeményezés célja az, hogy a cigánysággal szembeni előítéleteket leépítsék a közös étkezések során. Ebben nyilvánul meg a közösségi hozzájárulás lényege.

Több lépcső vezetett a Romani Platni kitalálásához. A Tűzoltó utcai tanodában dolgozó szociális munkások észrevették, hogy bár sok jó és kitűnő tanuló van a gyerekek közt, gyakran mégis nehezen, vagy egyáltalán nem találnak munkát, mivel a Lakatos név a mai napig stigma. Hogyan lehetne ezen változtatni? Az ott élőknek rá kellett ismerniük, hogy a problémáik közösek, és ugyanakkor biztonságérzetet is adott nekik az, hogy ezekkel nincsenek egyedül. Az ott lakók és gyerekeik problémáinak mérséklése érdekében hajlandók lettek egymásért a közösségben felelősséget vállalni. Megszületett a gondolat, hogy megpróbálják bevonni a „Nyóckeren“ kívül élő embereket is az ottani életbe.
A lakásétterem 2012 elején egy szociális projektként nyert el másfél évre való működési támogatást. „De már az első hónapban több mint a teljes időre kitűzött 300 emberre főztünk“ – mondja Nagy Kriszta. Az ő esetükben egy szociális projektből fejlődött ki a közösség, mivel immár teljesen önállóan működik az étterem. A nők maguk szervezik meg, hogy mikor mit főznek, s a szociális munkás már háttérbe léphetett, mivel a kezdeményezésből egy működő, sőt, fejlődő közösségi vállalkozás nőtte ki magát.
A siker jelentősége azonban túlmutat a pénzügyi sikeren, hisz „minél rosszabb helyzetben van egy közösség, annál fontosabb, hogy megtapasztalja magáról: maga is képes hozzájárulni a változásokhoz.“
Henderson, Paul (2007): A kirekesztettek bevonása. Az európai közösségfejlesztés gyakorlatától a szakmapolitikáig, fordította Varga Tamás. Budapest, Közösségfejlesztők Egyesülete És a Romani Platni pozitív hatással van a tágabb közösség tagjaira is, nem csak a saját kis körére. Egy apró példa: mivel a vacsorákon nem szolgálhatnak fel szeszes italt a Romani Platni tagjai, a vendégek a közeli kisboltban tudják a vacsorához kívánt italokat beszerezni, lényegesen megdobva ezzel a kisbolt forgalmát. Esténként fellépnek az étteremben környékbeli zenészek, tagjaivá válva a közösségnek.

3. Budapest Bike Maffia A harmadik példa a Budapest Bike Maffia (BBM). Az immár négy éves szervezetnek feladatát Havasi Zoltán, az egyik alapító így foglalja össze: „A BBM célja a rászorulók segítése mellett a fiatalok érzékenyítése, kiemelt figyelemmel az önkéntességre és az önzetlen jócselekedetekre.“bbm.hu A közös elképzelés a Budapest Bike Maffia esetében az „együtt segítünk és még jól is érezzük magunkat közben“. A BBM önkéntesei közt van gimnazista, kerékpáros futár, újságíró, biokémikus, raktáros, grafikus, munkanélküli. Mindenki csak és kizárólag saját elhatározásból vesz részt a rendszeres akciókban (ételkészítés, majd kiszállítás biciklivel), és a szervezést is kizárólag önkéntesek végzik. A közösség mindig akkor jelenik meg fizikálisan is, amikor összejönnek egy-egy akcióhoz, olykor saját szükségletüket háttérbe helyezve a közös jó érdekében. A Budapest Bike Maffia több identitást is sikeresen ötvöz: A „biciklis“, a „segítő“, a „jó társaság“ is megjelenik, ha megkérdezzük a részvevőket, miért is vannak ott.
A Budapest Bike Maffia emellett hiányt is pótol. Sok önkéntes látja úgy, hogy ma Magyarországon egyre kevesebb állami segítség jut az elesetteknek, s egyre több ember kényszerül az utcán való életre. Még szociális szakmában nem dolgozók is érzékelik, hogy egyre több a hajléktalan az aluljárókban, régebben nem voltak ilyen sokan. Bár a Budapest Bike Maffia nem kap semmilyen állami támogatást működéséhez, sok hajléktalanhoz, családhoz juttat el segítséget, akik máshonnan nem részesülnek ebben.további fotók: https://www.facebook.com/budapestbikemaffia/photos/a.389050904452643.98473.319014781456256/702011846489879/?type=3&theater

Társadalmi változások és közösségfejlesztés
Leginkább a városokban élőkre jellemző, de a kistérségekben is egyre inkább tapasztalható a társadalom szétesése. Főleg az egymásért való felelősség vállalása tapasztalható egyre kevésbé.
A rendszerváltást követő években, de főleg az elmúlt 4-5 év alatt, a jelenlegi kormány drasztikusan visszavágta és átalakította a szociális hálót. A sokszor elhangzott „senkit nem hagyjunk az útszélén“ a valóságban nem csak hogy nem valósult meg, hanem egyenesen ennek az ellentétét látjuk. Megnövekedett az adminisztráció – csak példaként említem, hogy egy hajléktalanszállóra betérő embert három különböző adminisztrációs rendszerbe kell bevinni, így nagyon értékes időt veszítünk el a kapcsolattartásból. De a családok szociális juttatásokhoz való hozzáférése is bonyolult, és nem mindig átlátható a családoknak. Emellett azt is látni, hogy egyre hosszabbak a sorok az ételosztásoknál, és még aki relatíve létbiztonságban van is érzi, hogy bármikor ő is odakényszerülhet, tudván, az állam nem fogja felkarolni. Ez sokakban felkelti a segítés vágyát: legalább ők segítsenek, ha már az állam nem vállal felelősséget az elesettjeiért.

Ennek fényében a fent leírt közösségfejlesztési kezdeményezések igenis előidéznek társadalmi változásokat. Nem csak nyilvánosságra hoznak, előtérbe helyeznek problémákat, hanem meg is adják az embereknek a lehetőséget, hogy részt vegyenek a problémák kezelésében, felszámolásában. A társadalmi szolidaritás sokáig a jogállamiság egyik fontos jellemzője volt, mára inkább az ún. civil társadalom vette át ezt a feladatot. Az ebből adódó ún. spillover effect (az egyik szektorból a másikba átgyűrűző hatás, a szerk.) azonban még várat magára. Bár egyre többen vesznek részt mindenféle közösségi főzéseken (BBM), egyre többen látogatnak el egy vacsorára (Romani Platni) és még talán családok is ráébrednek Tomoron, hogy közösen erősebbek, de igazi, a politikában tapasztalható változások még nem történtek. Az viszont, hogy egyre több a közösségi főzés szegények számára, s hogy folyamatosan növekszik az önkéntesek száma a civil alapítványoknál, a szociális szférán belül, egyértelműen mutatja, hogy valami elkezdődött.
Ezt a lelkesedést kéne a közösségfejlesztőknek jó irányba terelni és segíteni a felszabaduló energiákat hasznosításában.
ekgrabow@googlemail.com


Parola archívum