Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Kistérségi összefogás. Egyedül nem megy: Seysell
Szerző:
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1993
Szám:	5
Oldalszám:	18 p.-19. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:	Seyssel
Tárgyszavak:	térségfejlesztés, Franciaország, tanulmányút, vendéglátás, turizmus, képzés, környezetvédelem
Megjegyzés:
Annotáció:

Parol73

SEYSSEL

A következőkben egy francia és egy induló hazai példát ismertetünk meg az olvasóval a kistelepülések hosszú távú térségi összefogására. A francia esetet a Közösségszolgálat Alapítvány új munkatársai gyűjtötték a közelmútban Savoyában szervezett tanulmányútjukon.
Hogyan segítette elő a dolgok fejlődését a kistérségi szerződés, mint forma? A '70-es évek végén született meg Seyssel-i kistérségi szerződés gondolata. Akkoriban már másutt is létezett, működött ez a szerződési forma. A seysseli szerződés egy kb. 4.000 lakosú kis térségre, 9 falura terjed ki, melyek két különböző megyéhez tartoznak közigazgatásilag. Hagyományosan a famegmunkálással kapcsolatos ipar települt ide a térségbe, de ez az iparág apránként felszámolódott, eltűnt. Ezért kellett megtalálni a módját a kistérség újrafejlesztésének. Tekintettel arra, hogy a mezőgazdaság is válságban volt, a helyieknek az az ötletük támadt, hogy ezzel a 9 faluval, amelyek viszonylag szegény települések, megpróbálják közösen megkeresni a kivezető utat. Két évig tartott ez a gondolkodó-latolgató periódus. Nemcsak a választott képviselők adták össze gondolataikat, hanem tulajdonképpen az egész lakosság. Kiderült, hogy a falusi turizmus lehet az az új tevékenység, amelyik a kiutat jelentheti, s amelyiknek pozitív hatásai lehetnének az egész térségre.
A létrejövő kistérségi szerződés 14 akciót sorolt fel a falusi turizmussal kapcsolatosan. Az egyik pl. a Kistérségi Ház megépítése, a másik a sífutó központ felépítése volt, a harmadik akció azt próbálta felkutatni, hogy milyen vidéki idegenforgalmi termékek léteznek már egyáltalán. Egy további akció a felkészítésre, a képzésre vonatkozott: rurális közegben hogyan lehet fogadni turistát, bel- vagy külföldi vendéget? További akciók voltak a fizetővendég-szobák, kiadó lakások, vendéglátóhelyek létesítései. A szerződést aláírás előtt minden faluban bemutatta a szervező

"Jó napot, Természet!"
Egyesület.

Minden egyes faluban megvitatta a szerződést a képviselőtestület, és megvitatták lakossági üléseken is. Végül mind a 9 falu polgármestere aláírta a szerződést. A települések beruházásokat, új épületek megépítését vették tervbe és valósítottak meg. Az elsőnek megépült Kistérségi Ház Seysselben ma lényegében egy kistérségi találkozóhely képzési központ, amely a falusi vendéglátásra készít. fel, s amelyik legújabban a falusi turizmussal szorosan összefüggő környezeti problémákkal is foglalkozni kezdett, beavatja-bevezeti, érzékennyé teszi a térségben nyaraló felnőtteket és a helybeli lakosságot a környezeti problémákra és megtanítja őket kezelésükre.
A beruházások során létrehoztak egy sífutó központot is. Az egyik településen egy kastélyban vendégfogadót alakíttattak ki közös költségen, de bár ezek a beruházások jelentették anyagilag a legnagyobb terhet, mindezek csak egy részét jelentik a falusi turizmus programjának. Az épületek maguk ugyanis nem képesek arra, hogy önmagukban dinamizmust teremtsenek, erre csak az a munka képes, amely a lakosság képzésével és az új tevékenységek megtalálásával és felkutatásával kapcsolatos.
A képzések felkészítik az embereket arra, hogy hogyan fogadják a turistákkal a vidéki környezetben. A lakosok általános idegenforgalmi ismereteket szereznek. A dolgok beindításához arra is szükség volt, hogy a falusi asszonyok részére autóvezetői tanfolyamokat indítsanak, mert sokan közülük nem rendelkeztek jogosítvánnyal. Eleinte gyakorlati munkával kezdődött a képzés, a vendéglátást latolgató résztvevők megkeresték azokat a környezetükben már fellelhető pozitív turisztikai-vendéglátási példákat, amelyekre támaszkodhatnak. Fontos volt, hogy felmérjék a településeken, mi az, ami térségükben megvalósítható? Ez az összegzés megerősítette őket terveikben, hogy ki kell alakítani a fizetővendég-szobákat, vendéglátóhelyeket, s hogy térségükben a hangsúlyt a gyerekek nyaraltatására kell helyezni, amit a "Jó napot, Természet" Egyesület meg is valósított. A falusi turizmussal kapcsolatos dinamikus mozgás eredményeképpen több egyesület jött létre. Ezek között pl. vannak idegenforgalmi-iroda típusú egyesületek, de van olyan is, amelyik animálja a sífutó központhoz érkezőket, főleg az iskolásokat, mert azt akarták elérni, .hogy télen is jöjjenek ide turisták.
A már említett "Jó napot, Természet!" Egyesületet azóta országos szinten kijelölték egy rurális turizmusra és környezetvédelemre felkészítő állandó központnak is. Az egyesület eredetileg arra vállalkozott, hogy megszervezi és egyesületben fogja össze azokat a családokat, amelyek vállalkoznak vendéglátásra, és fel is készíti őket a falusi környezetben történő vendéglátásra. Az egyesület elnöke nyugdíjas pedagógus, a mezőgazdasági kérdésekkel való foglalkozást irányító szakember mezőgazdász, maga is gazdálkodó, és alelnöke annak a társulásnak, amelyik a kistérségi szerződést csinálta.
A kezdetek után egy animációs szakképesítéshez vezető, kiegészítő jellegű képzést indítottak két évvel ezelőtt felnőtteknek. A korábbi időszakban a vendégekkel való foglalkozást jórészt másutt kiképzett fiatalok csinálták, olyanok, akik például nyári napközis táborokat vezettek. A "Jó napot, Természet!" Egyesület egyre inkább úgy gondolta, hogy emelni kell a szolgáltatás minőségét és az egyesület keretében is szükség van arra, hogy a gyerekeket nyaraltató családok szakképzést kapjanak. De az embereknek is szükséges a szakbizonyítvány.
A "Jó napot, Természet!" Egyesület 10 éve működik. 12 vendéglátó családdal, gyakorlatilag gazdákkal, parasztcsaládokkal, ill. zömmel a feleségekkel indult. Ma már 40 család kapcsolódott be a munkába, de nemcsak gazdák, hanem bárki más, aki szintén vidéki térségben él. A belépő családoknál sok szempontot kellett figyelembe venni, azt, hogy hogyan fogadják a gyerekeket, mekkora házuk van, stb. Az egyesületi munka a családoktól nem anyagi, de időbeli ráfordítást igényel, ezt a munkát az egyesületben önkéntesen csinálják, de az ott tanultak nyilvánvalóan megtérülnek.
10 évvel ezelőtt két osztálynyi, 25-25 gyereket fogadott az egyesület családoknál, évente egyszer tavasszal és egyszer ősszel. Később fogadtak egy osztálynyi gyereket télen, a havazás idején is, s ismét később már egész nyáron nyaraltattak. Napközben a gyerekek egy központi fogadóhelyen vannak, felnőttek foglalkoznak velük, esténként pedig visszatérnek a családjaikhoz. A gyerekek párizsiak, egy bankhálózat munkástanácsaival létesítettek a helyiek kapcsolatot.
Mára már az 5000 vendégnapnál tart az egyesület, természetesen a költségvetésük is ennek megfelelően növekedett, csaknem évi 1 millió Frankra. A gyerekek fogadásának tarifája naponta és gyerekenként 1993-ban 200 Frank. Ezt a párizsiak fizetik az egyesületnek, s ők ebből fizetik a kistérségi képzési központ igazgatónőjét, aki ma már az egyesület állandó alkalmazottja. Ebből a pénzből bérelnek helyiségeket is és fizetik azoknak az általában fiatal, szakképzett animátoroknak a bérét, akiket 3 hétre, 1 hónapra, 2 hónapra, csoportvezetőnek, időszakosan alkalmaznak, annyi időre, amennyi ideig az itt-tartózkodás tart. Ha mindezt összeadjuk, akkor ez évente összesen 5,5 alkalmazottat jelentene az egyesületben. A család maga 70 Frankot kap gyerekenként és éjszakánként, ebben benne van a vacsora, meg a reggeli. A családok a gyereknek az egész gazdaságot bemutatják, a gyerek mindenben részt vehet, s ezért a gyerekekre szánt időért is kapnak egy kis költségtérítést.
Évente kb. 10o/a-nyi haszon marad az egyesület költségvetésében. Ez az összeg nagyrészt az amortizációra fordítódik, mert az egész ügyvitel számítógépesítve van, s az irodagépek is állandó karbantartást igényelnek. Van ezen kívül tartalékalap is, amelyik a költségek megelőlegezésére szolgál, Párizs ugyanis csak fél évvel később fizeti ki a nyaralást.
Eddig az egyesület csak a nyaraltatással foglalkozott, most akar áttérni a környezetvédelemre való felkészítésre, mely a gyereknyaraltatás mellett egy újabb tevékenység lesz. E program keretében már felnőtteket is fognak fogadni, olyanokat, akik nemcsak nyaralni jönnek, vagy ha úgy tetszik, akkor "okosan" fognak ott nyaralni, mert nyaralás közben egy kicsit kiképződnek a környezet védelmére is.
A kistérségi szerződésben megfogalmazott célok megvalósítása érdekében a társulás körülbelül 5 millió frankot kapott állami támogatásként, és ugyanennyi kölcsönt vett fel. A korábban a helyzet tanulmányozására létrejött. társulás átalakult egy, a terveket megvalósító társulássá. A társulásba mindegyik település 2-3 képviselőt delegált. Az anyagi terhek elosztása részben a települések gazdagságától, részben a lakosság számától függött. A kistérségi szerződés 1984-ben indult, és 1989-ig állt fenn.
Az induláskor mind a lakosság, mind az önkormányzatok lelkesek voltak, mert válság volt, és mindannyian tenni akartak valamit. Hamarosan azonban rá kellett ébredjenek, hogy a hitelek visszafizetése igen súlyos terheket jelent a számukra. Változások történtek az önkormányzatokban is. Az 1989-es önkormányzati választások során megválasztott testületek már kritikusan álltak a kistérségi szerződéshez, Voltak olyan akciók is, amelyek nem bizonyultak sikeresnek: Ezek valószínűleg előre nem is voltak tervezhetőek. A problémát az is jelentette, hogy kizárólag szegény települések álltak össze. Maguknak a településeknek jóformán semmi pénzük sem volt, még a szubvenciókkal együtt is alig-alig tudtak valamiféle új tevékenységet elindítani. Ez egy igen fontos tanulság. A fejlesztési folyamatban a partner a Rhone-Alpes-i régió volt, ők adták az 5 milliós szubvenciót. A Rhone-Alpes-i régió manapság már azt találná célszerűnek, ha nem egy kicsi egység állna össze kistérségi szerződésbe, tehát nem 4.000 ember 9 településen, hanem egy nagyobb egység, mondjuk 40.000 ember. Fontos lehet az ipari városok bevonása is, mert ott nagyobb pénzforrások léteznek. Miután a vidéki térségekben a lakosság helyzete hátrányos, az egyedüli gazdagságukat a természet szépsége, az élet minősége jelentheti.
Mindennek ellenére szerződésük sikeresnek is mondható. Szokássá vált, hogy a kis települések összedolgozzanak. Jól működik a kistérségi közösségi ház és az idegenforgalmi iroda is, és a falusi turizmusból nyilvánvaló anyagi haszon származik. A falvak lakossága képzettebb és nyitottabb lett mások és a környezetük problémái iránt.

Parola archívum