Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Híradás az ICEA Világkonferenciájáról. Trinidad, 1991. július 19-augusztus 2.: A közösségi művelődés egyetlen közös faluvá fejleszti a Földet
Szerző:	Vercseg Ilona
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1991
Szám:	4
Oldalszám:	13. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:	ICEA
Települések:
Tárgyszavak:	gazdaságfejlesztés, környezetvédelem, közösségi művelődés
Megjegyzés:
Annotáció:

hiricea.txt

Híradás az I C E A Világkonferenciájáról

International Community Education Association
Trinidad, 1991. július 19 ¦ augusztus 2.

"A közösségi művelődés egyetlen közös faluvá teszi a Földet"

Hat földrész 64 országa 372 képviselőjével töltöttem 10 napot a Karib-tengeri Trinidad és Tobago szigetország nagyobbik szigetén, Trinidad-ban, az ország fővárosában, Port of Spainban. Esténként a nálam lévő mini-atlaszon azonosítottam az új ismerőseim által képviselt országokat: Aruba, Barbados, Saint Lucia, Curacao, Rwanda, Fidzsi-szigetek, Guadeloupe, Mauritius, Vanuatu...
Az élmény, amivel jó sorsom és munkám megajándékozott, nagyon összetett. Először voltam egy másik földrészen, sőt, a világ másik felén, ahonnan Európa bizony korántsem tűnik centrális szerepkörűnek és alapvetően meghatározónak. A főleg angol nyelvű világrészek az anyaországokkal és azok valamikori gyarmati vonzataival, amilyen Trinidad is, de Indiát, sőt Afrika számos országát is megemlíthetjük, hihetetlenül nagynak tűntek számomra, s Európa egyszersmind familiárisnak és kicsinek. Az újságokban, a tv-híradóban például napokig hiába is kerestem híreket a mi forrongó földrészünkről, ahol úgy érezzük, hogy mi csináljuk a történelmet. Nem. Rész vagyunk és ezt az érzést fontos átélnünk. S az emberiség nyomorúságaihoz képest bizony szerencsésnek is mondhatjuk magunkat itt, ezen az oly sokat szidott Közép-Európai térségben. Ha világunk határai kitágulnak, s nem csak a néhány gazdagabb országnak a hibáinkat felnagyító tükrében nézegetjük magunkat kényszeresen, hanem az "emberiségében" ¦ nagy szó, de valamilyen elemi szinten ez tényleg átérezhető az ilyen konferenciákon ¦ rájövünk helyzetünk pozitívumaira, s szívesen azonosulunk európai kultúránkkal, mely onnan nézvést igazán csak kis eltéréseket mutat az egyes európai országok között. Sőt, hazafelé Londont járva a csatlakozásra várva, már ott is otthon éreztem magam ¦ a Haymarket esti fényei, a mozik, a nyáron is működő színházak, a könyvesboltok, a hírlapok gazdag választéka stb. számomra az oly otthonos írásos és képi kultúra, a mozgékony szellemi élet ismerős megnyilvánulásai voltak. Hazajöttem, Európába.
Az összetett élmény másik jelentős része a kiirtott indián őslakosság helyébe telepített, afrikai és indiai kultúrájukat magukkal hozott lakosság vegyes kultúrája volt, mely spanyol, majd a legutóbbi évszázadban angol gyarmatként az angol kultúrából is sokat magába szívott. Szállodánkban például egy este karibi estét tartottak, ami abból állt, hogy egy helybeli tánccsoport a szigetország kultúráját meghatározó valamennyi táncból előadott. Bemutatták az 1976-ban függetlenségét kivívott köztársaságuk függetlenségi harcáról szóló életképeket; a rabszolgák fehér embereket utánzó, múltszázadi európai öltözékű, kényeskedőnek ható szalontáncait; az afrikai és indiai ősi táncokat és persze a már nagyon is karibi limbót, kalipszót az elmaradhatatlan steelband kíséretében. Míg a többiek feldobódtak, én elszomorodtam. Megnyomorítottnak, gyökerüktől elszakított és többszörösen kényszerpályára tett embereknek láttam az egyébként hihetetlenül jó kedvű trinidadiakat, s csak akkor éreztem őket hitelesnek, amikor gyökereikhez nyúltak vissza, amikor ősi népi (afrikai, indiai) táncaikat az ahhoz adekvát öltözékben és modorban, a hozzá illő kézmozdulatokkal és ritmusokra járták. Új svéd barátom észrevette, hogy nagyon is elcsendesedtem. Rámkérdezett, majd őszintén rámcsodálkozott: "És arra nem gondoltál, hogy éppen e sokkultúrájúságban rejlik ezeknek az embereknek a hihetetlen gazdagsága? Hiszen láthatod, hogy nem veszítették el önmagukat, ellenkezőleg, mindent megőriztek és integráltak. Próbálj meg ennek örülni!" Nem ment. Nagyon Kelet-Európai voltam. De azóta megfogant bennem ez a gondolat, és már nem tudom enélkül látni a másik világokat. Ez az egységesülő világ, a határaikat elimináló nemzetek jövője? A zártsággal járó homogenitás és a nyitottsággal járó heterogenitás különbözősége? A sokkultúrájú és legdemokratikusabb társadalmak, Amerika, Svédország, Ausztrália jelene és talán a mi közép-kelet európai jövőnk? Akkor sokszorosan fontos, hogy ne adjuk fel, hanem őrizzük meg önmagunkat, hogy ne másoljunk kritikátlanul másokat, s ne olvadjunk más népek kultúrájába. Az a fontos, hogy a nagy egészhez hozzáadjuk a magunk sajátos és mással össze nem téveszhető kultúráját, miközben megismerjük és használjuk másokét is.
No és persze a szakmai élmény. A világ minden részéről összesereglett közösségi munkásokkal, tanárokkal és közösségfejlesztőkkel kiváló előadók beszédeit hallgattuk meg az egész földet érintő problémákról. Dr. Robert Müller, az ENSz főtitkára nyugdíjazott asszisztense, a Béke Egyetem elnöke tartotta a címadó előadást. Beszélt a Föld alapvető gazdasági egyenlőtlenségeiről, a környezeti problémák semmibe vevéséről, a gyors népességnövekedés problémáiról, az emberi jogok megsértéséről, oktatási és egészségügyi problémákról. Kifejtette, hogy csak a világ általános kulturális felemelkedése, a jól működő civil társadalmak enyhíthetnek e problémákon, s ebben a közösségi munkások szerepe és feladata óriási.
A béke és igazságosság ügyének előremozdításáról beszélt dr. A.T. Ariyaratne, a Sri Lanka-i Sarvodaya (emberi jogi) Mozgalom elnöke. Védjük meg környezetünket! volt a címe a svéd Per Wickenberg nagysikerű, felszólító és mozgósító jellegű előadásának, melyet fényképekkel, diákkal és dokumentumokkal, grafikonokkal, számításokkal támasztott alá. "Győzzük le a megkülönböztetést és a nélkülözést!" ¦ jelölte ki egyik feladatunkat Dr. Tupeni Baba, a Fidzsi-szigetek egyetemi tanára, csakúgy, mint Dr. Marta Arango, a kolumbiai Közművelődési és Humán Fejlesztési Központ tette a "Biztosítsuk minden ember művelődését!" című előadásában.
Az előadások ¦ a svéd környezetvédelmi előadást kivéve ¦, bár nem nélkülözték az egész földre vonatkozó számadatokat (melyeket ugye még nem tanultunk meg értelmezni), többé-kevésbé az általánosságok szintjén mozogtak, s néha kifejezetten politikai beállítottságúnak tűntek. Ám éppen a fent leírt felismerés miatt voltak számomra mindenképp fontosak: a globális problémákat érzékelve tudjuk csak elhelyezni saját magunkat a népek skáláján. S meg kell tanulnunk globálisan gondolkodni. "Gondolkodj globálisan ¦ cselekedj lokálisan" ¦ ez az ICEA alapelve.
A részletekre, a konkrét cselekvések és módszerek ismertetésére a konferencia 85 munkacsoportjában került sor. Mindenki érkezése pillanatában kiválaszthatta a neki fontos munkacsoportot, csakúgy, mint a megismerni kívánt helyi projecteket. Én az "Építsünk közösségeket az igazságosság, az emberi jogok alapján" és "A kulturális és szociális meggyőződés fejlesztése a Globális Faluban¦ című kanadai; az Európai Közösség társadalomfejlesztési programjai" holland; a "Közösségi alkalmazottak és képzésük" angol, a "Közösségi nevelők tananyaga és tanterve" amerikai és a "Közösségi művelődés és fejlesztés Kelet-Karibi országokban" trinidadi munkacsoportok munkájában vettem részt és meglátogattam egy helyi mezőgazdasági projectet, melynek lényege új gyümölcsfajták kikísérletezése és a termesztésükre való képzés volt.
Egyesületünk két ICEA-projectjét, a nemzeti identitásra és az önkormányzati gyakorlat megszerzésére vonatkozót magam is bemutathattam. Elvittem magammal angol címfordításokkal a Parola minden számát; egy, a Közösségfejlesztők Egyesületéről szóló angol ismertetőt; a Parola-füzetek eddig megjelent számait; a Település-Közösség-Fejlesztés című tankönyv angol nyelvű ismertetőjét; a Közösségfejlesztési folyamat című szakmai videónk angol változatát és szóban kiegészítettem írásos anyagainkat. Sem különösebb sikerről, sem kudarcról nem számolhatok be ¦ gondolkodó és figyelmes arcok, jegyzetelő emberek, néhány, de nagyon lényeges kérdés. Nekünk sem jutott több figyelem, mint másoknak. Hacsak az Európai Régió konferencia-végi ülésén történteket nem tekintjük sikernek, ahol kollégáink nagy erőket fejtettek ki meggyőzésem érdekében, hogy ugyanis Anglia helyett nálunk rendezhessék az ICEA Európai Régiójának legközelebbi európai konferenciáját 1992-ben. S mivel hazatérésem után a közösségfejlesztői képzés résztvevői és egyesületünk vezetősége is késznek mutatkoztak e munka felvállalására, örömmel jelenthetem, hogy az ICEA Európai Régiója 1992. június 21-25-ig Budapesten tartja legközelebbi konferenciáját

Gazdaság, Környezet és Közösségi művelődés az új Európában

címmel. A konferencia helyszíne az Országos Közművelődési Központ Corvin téri székháza. Résztvevői: 70 fő Nyugat-Európában, 30 fő Kelet-Európából és 30 fő (a közösségfejlesztési képzés résztvevői) Magyarországról.
Megfogalmazódott bennünk, hogy nem csak hazánk, de az egész Kelet-Európai régió fejlődéséért is felelősek vagyunk. Egy Kelet-Európai információs központ létrehozásának gondolata foglalkoztat bennünket. Ehhez nagy segítséget, kezdő lépést jelent majd ez a konferencia is. Kérünk mindenkit, akinek vannak olyan keleti szakmai ismeretségei, amelyek a fenti szemlélet jegyében perspektivikusnak látszanak, ossza meg velünk információit, hogy a konferenciára nyitott, fejlesztő gondolkodású embereket hívhassunk meg. Partnereket keresünk!

"Összejönni ¦ ez a kezdet
Együtt maradni ¦ haladás
Együtt dolgozni ¦ siker"

Vercseg Ilona


Parola archívum