Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Segítő kapcsolat
Szerző:	Péterfi Ferenc
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1990
Szám:	1
Oldalszám:	1. p-3. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:	Közösségfejlesztők Egyesülete
Települések:	Budapest
Tárgyszavak:	közösségfejlesztés, egyesület
Megjegyzés:
Annotáció:	A Közösségfejlesztők Egyesületét mutatja be a cikk. Az egyesület arra szerveződik, hogy az ország különböző helyein élő, gondolkodó, cselekvő embereket megtalálja (vagy azok erre a csoportra rátaláljanak), hogy ebből a kettős képből kiemelje a jót. Az egyesület azért is szerveződik, hogy együttműködést vállaló szakembereket toborozzon a segítségnyújtásra - amitől a szakmai feladat is méltóságot ad (kap).

Parol91

Segítő kapcsolat

"Megfekszünk a gödör alján. Higgyék el, olyan nagy felülettel, az egész testünkkel, hogy ennél mélyebbre most nem tudunk süllyedni. Ez - lefelé - egy stabil helyzet." Valahogy így fogalmaz a Nógrád megyei kis falu önálló parasztgazdája, jelezvén, hogy nem hisz a rosszabbra fordulásban. A kép igen sötét. S még ilyen sötét, ha nézzük a televíziót, olvassuk az újságot, s ha magunk is körbetekintünk. Katasztrófa előtti látomás.
Járjuk az országot. Kollégáimmal együtt az Alföldet, a Dunántúlt, s miközben a fentieket magam is látóm, s majdnem hiszem, feltűnik beszélgetésekből itt is és ott is egy bátor vállalkozó; egy bölcs és dacos parasztember; néhány tántoríthatatlan fiatal vagy középkorú, akik egymásba kapaszkodnak; hogy fölépítsenek valamit; a tanító, aki az osztatlan iskolát megőrizte-megvédte a kis falunak, a lelkész, aki éjjel is szlovákul tanul a nemzetiségi faluban; az orvos, aki egyesületet szervez, az elöljáró, aki a megyével is szembeszáll; a tanácselnök, aki menekülteket fogad be...
A nagylátószögű lencsével egyszerre széles horizontot látni, de ha egy-egy pontot akarunk jobban megfigyelni, objektívet kell cserélni. És akkor a részleteket figyelve egyre pontosabb, s gazdagabb a kép és egyre jobban föltűnik, hogy Nógrádban és Pest megyében, Zalában és Bács-Kiskunban a városrészekben meg a falvakban mindenfelől hallúnk egy-egy különös emberről, egyesületről vagy baráti körről. És ha átengedem magam ennek az élménynek, úgy tűnik, ez a világ egy fantasztikus kincsesbánya, itt a felszín látszata alatt mindenhonnan előtűnnek emberek, közösségek, akiknek tekintetük van, akinek vonzásuk vagy sugárzásuk van.
Az odafigyelés, a meghallgatás, a megerősítés-bíztatás, a cselekvési szándékot segítő információ, a karnyújtás, a mások példájának megismerése folyamatokat, összefogásokat indít el. Birkózom a képpel. Most melyik az igaz: a leromlott, széthordott, kiürült, mélypontra kényszerített, sötétnek a látomása, vagy az itt is, ott is fölbukkanó elszigetelt, vagy egymásra találó ledönthetetlen, eltántoríthatatlan bölcs-ravasz-akarnok különös emberek serege?
Egyszerre mindkettő. Éppen arra szerveződik ez a Közösségfejlesztők Egyesülete, hogy az ország különböző helyein élő, gondolkodó, cselekvő; a változtathatatlannak mondottba bele nem törődőket megtalálja (vagy azok erre a csoportra találjanak) s hogy ebből a kettős képből kiemelje, felszínre hozza a jót, a többiért valót az emberekből, közösségekből, településekből. Mert egyre inkább látszik az is, hogy ha jól szólnak hozzánk, akkor a jobbik énünket tudjuk adni.
A Közösségfejlesztők Egyesülete azért is szerveződik, hogy együttműködést vállaló szakembereket toborozzon a segítségnyújtásra - amitől a szakmai feladat is méltóságot ad (kap).
Negyven év, de ezek a hónapok is bizonyítják, hogy a politika nem tud (ha egyáltalán akar) önmagában társadalmat csinálni, a helyi társadalmi változásokat, reformokat a helyben élőknek kell - szükség szerint szakemberekkel együttműködve - megcsinálni.
Ehhez kínálunk segítséget.
Várunk hát településeket, közösségeket, kezdeményező, segítséget kereső magánszemélyeket, akik környezetükben változást szerelnének elindítani. Írják le helyzetüket, problémáikat.
Várjuk azokat a szakembereket - népművelőket, tanítókat, állatorvosokat, lelkészeket, gazdálkodókat, szociális munkásokat, építészeket, könyvtárosokat és más foglalkozásúakat - akik lakóhelyük közelében vagy attól távolabb települések talpraállásában, fejlesztői feladatok megoldásában alkalmi vagy tartós munkatársaink lennének.
Ez a lap arra szolgál, hogy fölhívja a figyelmet a segítségadás szándékára, a változta
ás példáira, lehetőségére, s a szakembereknek a feladatvállalás alkalmára.

Péterfi Ferenc

Parola archívum