Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Éjszakai ping-pongbajnokság a gyermekrendelőben
Szerző:	Tüske Ferenc
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1994
Szám:	6
Oldalszám:	3. p.
A cikkben lévő
Nevek:	Dr. Faragó Sándor
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	ifjúsági közösségfejlesztés, ifjúsági szociális munka
Megjegyzés:
Annotáció:

A Civil Rádió műsorából

Éjszakai pingpongbajnokság a gyermekrendelőben

Dr. Faragó Sándor gyermekorvossal Tüske Ferenc beszélgetett.
- Amikor késő este kiértem a Vörösvári úti gyermekrendelőbe, kicsit megdöbbentem. A termekben zsibongás, vidámság, asztalitenisz, mindenféle játékok. Mi is ez valójában?
- Először is tessenek elképzelni egy őrült gyerekorvost, aki elhatározta, hogy megpróbál valamit tenni azért, hogy a kallódó gyerekek Óbudán ne kerüljenek olyan helyekre, ahol káros szenvedélyre szoknak. A trükköt nem én találtam ki, Amerikában működik egy ilyen rendszer. Egy néger bácsi, aki figyelte az éjszakát Marylandban, és azt tapasztalta, hogy este 9 és éjjel 2 között ,indul útjára a gyönyör". Ekkor működik a legjobban a prostitúció, a kábítószer-kereskedelem, a bűnözés. És elkezdett a kis négereknek elsősorban kosárlabda-mérkőzéseket, bajnokságokat szervezni. Ez 1986-ban indult, és '87-ben - statisztikailag kimutatott adat - felére csökkent a fiatalkori bűnőzés és a kábítószer-kereskedelem ebben a körzetben. Ami a legnagyobb show, hogy a dílerek is beálltak a végén játszani. És amit legfontosabbnak tartok: ez az ember meghalt 3 éve, és a program túlélte, mozgalommá vált. Most 31 államban éjszakai kosárlabda liga működik. Úgy gondoltam, hogy ez nagyon jó dolog, meg fogjuk idehaza is valósítani. Elkezdtem helyiséget keresni, pályázni, és egy év után még mindig nem tudtam elindulni, mert mindenki félt, elsősorban a hivatal. Mégiscsak szokatlan, hogy egy rendelőben éjszaka pingpongozzanak! Alá kellett írnom, hogy a vagyonommal felelek. Aztán amikor megkaptuk az engedélyt, elkezdtünk ott hárman-négyen pingpongozni, mi a munkacsoport tagjai. Jó nagy az ablaküveg, benéztek a gyerekek, de nem mertek bejönni. Első nap csak mi játszottunk. Második nap ketten jöttek be, harmadik nap hatan, és most olyan 35-50 közötti létszám. A gyerekek feliratkoznak a listára, és attól függően, hogy mennyien vannak, két asztalon párosban játszanak. Most már csak párosban tudunk játszani, mert az egyénit hajnalig nem tudnánk befejezni. Ha sikerül körmérkőzést, ha nem, akkor kieséses rendszerben játszanak. Kialakítottunk egy olyan ponttáblázatot is.
- Ha jól tudom, akkor a pontok forintot jelentenek.
- Nem, a munkacsoportunk tagjaival elmehetnek, és bevásárolhatnak. Eleinte úgy volt, hogy kaptak baseball-ütőt, meg voltak díjak, csakhogy ezek a gyerekek nem a Rózsadombról jöttek az ötszintes családi házból, hanem szegény gyerekek, és mit kezdenek egy baseball-ütővel. Örültek annak is, de inkább tréningruhára gyűjtögetik a pontokat, vagy egy walkmanre. Tehát ez a pontrendszer azért jó, mert érdekeltté teszi a srácokat, ha valaki rendszeresen lejár, akkor összegyűjthet több pontot úgy is, hogy nem valami profi pingpongozó.
- Ha jól tudom, vannak már klubtagok is.
- Igen. Eleinte attól féltem, hogy nagy érdektelenség lesz. Aztán kiderült, hogy nagyobb az érdeklődés, mint reméltem. Volt olyan hétvégém, amikor áttekinthetetlen lett a helyzet, és akkor azt mondtam, hogy azokat a gyerekeket védem, akik már rendszeresen lejárnak. Egyelőre csak ilyen barátkozó periódusban vagyok: a doktor bácsit elverni nagyon jó dolog, én vagyok a trófea. Most a Faházy Jani jön rendszeresen, és tehermentesít engem. Az biztos, hogy amikor én ki akartam iratni, hogy éjféli sportbajnokság, akkor egy ilyen aranyos, derékig érő hajú vagány, nagyon kemény gyerek mondja, hogy ,hogyne doktor úr, hogy akkor majd mindenki bejöhessen". žk már magukénak érzik ezt a klubot, én meg úgy érzem, hogy valami védettséget kell adnom azoknak, akik rendszeresen lejárnak, úgyhogy ők most kaptak klubtagságit.
- Mint mesélte, van már olyan fiú, akinek 14.000 pontja is van, sportruházatra gyűjt. Honnan van erre pénz, hiszen ha összeszámoljuk ezek nagyon szép összegek?
- Pályázunk. Már álmomban is pályázok. Alapítvány vagyunk, az Óbuda-Békásmegyer Gyermekeinek Egészségéért Alapítványnak egy munkacsoportja. Három éve működünk, és tulajdonképpen rendszeresen az újságból kiolvasva pályázunk, illetve most már a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet is támogat pályázatok útján. Az önkormányzat is látja, hogy három hónap minden balhé nélkül ment, és ennek sikere van. Remélem, hogy kapunk költségvetési támogatást, hogy ne kelljen állandóan pályázgatni. Inkább pingpongozom, mint pályázok.
- Mik a távlati tervek?
- Kilenc évestől 25 évesig vannak gyerekek. Rengeteg kérdés adódik, ami tisztázandó lesz hosszú távon. Most barátkozunk, és ha ők igénylik, és segítséget kérnek, akkor majd adunk, de most érezzék itt jól magukat. És tiszta eszközökkel versenyezzenek. Távlati tervünk, hogy máshol is nyissunk hasonlót.
Nagyon féltünk, hogy mi lesz, ha jönnek a részegek. Eleve aki részeg, kábítószeres, oda nem jöhet be, és nem lehet dohányozni sem. Eleinte bejöttek. Egy iszonyatos tehetségű gyerek merev részegen jelent meg rendszeresen, de nagyon jól pingpongozott. A szervánál oda kellett neki adni a labdát, mert ha lehajolt, eldőlt, de ha bejött a szerva, azt nem tudták visszaadni. Ez a gyerek itt nem tett jó benyomást. Nem álltak le vele párban, mert nem nyertek, és egy idő után nem állt le vele senki játszani. Ez a gyerek eltűnt. Más kérdés, hogy ővele mi lesz, de most ez úgy néz ki, hogy ez egy egészségmegőrző program. Azt szeretnénk, hogy az egészséges gyerek ne kerüljön rossz helyre.
Az az elképzelésem, hogy a főváros egyéb részein is működjenek ehhez hasonlók és legyen egy liga is egyszer. Ez lenne a csúcs, dehát ez iszonyatos szervezettséget és pénzt igényel. Faházy Jancsi, aki a gyerekeknek csinált egy bemutatót, és elkábította őket, mondta el tegnap, hogy Kínában egy pályaudvaron van 40 asztal, ha lekési a kis kínai a vonatot, akkor elkezd pingpongozni.
- Utolsó kérdésként engedje meg Doktor Úr, hogy kicsit személyeskedjek. Ön napközben rendel, éjjel itt van a srácokkal, utána pakol, intézi az ügyeit, tehát végül is egy kicsit menedzsernek is kell lennie. Hogyan bírja?
- Hát, ,plusszban" van négy lányom. És meg kell mondjam, remélem, hogy a házasságom nem megy ebben tönkre, mert hát nagyon kevés szabadidőm van. Hosszú távon remélem, lesz annyi a költségvetésben, hogy olyan munkatársakat tudunk majd rendszeresen alkalmazni, akik tehermentesítenek.


Parola archívum