Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	A rendszerváltás folytatódik: Az önkormányzatiság eszméje
Szerző:	Péterfi Ferenc
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1990
Szám:	4
Oldalszám:	1. p.- 2. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	önkormányzatiság, településfejlesztés, rendszerváltás
Megjegyzés:
Annotáció:	A rendszerváltással remélhetőleg az települési önkormányzatok város- illetve településpolitikát csinálhatnak, gazdálkodhatnak, vállalkozhatnak, valóságosan irányíthatják-vezethetik településük életét.

rendvalt.txt

A RENDSZERVÁLTÁS
FOLYTATÓDIK

Az önkormányzatiság eszméje nem egyenlő a települési önkormányzatok ügyével, annál jóval szélesebb-átfogóbb fogalom, ennek a szellemiségnek az egész társadalmat kell áthatnia. Ennek jegyében alakult át az új országgyűlés - mint az ország legszélesebb önkormányzati egysége, jönnek létre a települési önkormányzatok - mintegy következő fokozatként. De nem szabad, hogy ezen a ponton megszakadjon az önkormányzásra hivatott szerveződések rendszerének kialakulása. Még számtalan fokozatban szükséges, hogy megteremtődjön a település és az egyes emberek illetve családok között az önkormányzati szerveződések hálója: házanként (városokban lépcsőházanként), utcánként, háztömbönként, településrészenként, de más megközelítésben az azonos vagy egymáshoz közelálló érdekeltségű, helyzetű, vallású és más adottságú emberek társulásának, egyesülésének eredményeként is.
Ha ez nem így van, ha tartósan hiányoznak lépcsőfokok, könnyen előfordulhat, hogy egyes funkcók, problémák - illetve azok megoldása összekeveredik, eltolódik más szintre, mint ahol azt természetesen kezelni kellene, s a keletkező zavarok úgy tűnhetnek, mintha az önkormányzati rendszerrel lenne a baj.
Talán világosabbá válik a gondolatmenet, ha végigkövetjük, hogy hogyan változott a különböző szintű önkormányzatok képviseleti funkciója Magyarországon. Ezelőtt az országgyűlési képviselők formális szerepet alakítottak a Parlamentben, hiszen már korábban más politikai szinten meghozott országos döntéseket legalizáltak csupán egyertértésükkel. Mégis volt egy formális méltóságukhoz kötődő valós szerepük is: az általuk képviselt terület számára kapcsolataikkal kijárni, elintézni, megszerezni tudhattak dolgokat, ami a központi elosztás szisztémáját kiegészítve az őket delegáló környezetet kivételezett lehetőségekhez juttathatta. Az új Parlamentben a képviselők valóságos politikai-gazdasági döntéshozókká váltak, s a kijáró funkció is megszűnőben van. A települések tanácstestületei a várost vagy községet érintő politikai szinten hozott döntéseket legalizálták csupán, és stratégiai döntések helyett a lakóházak, lakónegyedek ügyes-bajos dolgait járták ki, intézték (jó esetben); kivételezett megoldásokat keresve azoknak. Az új települési önkormányzatok város- ill. községpolitikát csinálhatnak, gazdálkodhatnak (reményeik szerint), vállalkozhatnak, valóságosan irányíthatják - vezethetik a település életét. Ehhez azonban nélkülözhetetlen, hogy szűkebb, lokálisabb önkormányzó egységek alakuljanak, melyek a közvetlen környezetben felmerülő problémákat kezelni-orvosolni tudják. Ha ez a láncszem kimarad, a megoldandó kérdések "feljebb csúsznak", a következő szinten funkciózavart okoznak.
Az 1980-as évek közepétől falvakban és városokban tömegesen megindultak a "szabadság kis köreit" jelentő helyi egyesület-alakítások. Ez a folyamat a 90-es évben az önkormányzati választások előtt még inkább meglódult. De mi is ezeknek a szerveződéseknek a tapasztalható és a várható sorsa most a választások után?
Városokban - ismereteink szerint - kevés eséllyel indultak (ha indultak), s mérsékelt eredményt értek el ezek a társadalmi szervezetek. Az ilyen településeken a választók a személyek ismerete híján főként a pártokra szavaztak. Áll ez a fővárosban és néhány más nagyvárosban kezdeményezett egyesületi szövetség választási szereplésére is. Csak remélhető, hogy a számukra "idegen terepen", idegen feltételek közötti szereplés (hiszen a választási kampány, a pártok között való versengés nem az ő eredeti működési területük) nem okozott törést az egyesületek további működését illetően. Remélem ezt azért is, mert a most induló érdekegyeztető, érdekérvényesítő küzdelmekben a különböző egyesületeknek és azok szövetségeinek igen komoly szerepe lehet a városi önkormányzásban.
A falvakban működő egyesületek - ha résztvettek az önkormányzati választásokban - többnyire komoly sikereket értek el. Az ő jelöltjeik általában tagjai lettek a helyi képviselőtestületeknek, gyakran az egész önkormányzat, sőt a polgármester is a falusi egyesületek soraiból került ki. Így lettek a helyi hatalom eddigi kontrollját jelentő személyek és csoportok most a hatalom gyakorlói. Őket a helybeliek jól ismerik, többnyire hiteles személyiségek, s ahol "csapatostól" kerültek az új önkormányzatba, várhatóan kisebb a testületben a pártfrakciók közötti ádáz harc, sőt helyenként jól megvitatott, végiggondolt, egyezség alapján kimunkált terveik-programjaik vannak, harmonikusabb tehát a belső viszonyuk.
Csakhát... Hogyan viselik majd az ilyen közösségek a legaktívabbak csapatos kiválását, azt, hogy ezek az egyesületek esetleg kiürültek, hiszen e közösségeknek a legfőbb erőt képviselő tagjai átemelődtek az új önkormányzatokba. Magyarországon az elmúlt 40 évben nem volt - vagy ha igen, csak az utolsó 2-3 évben alakult ki egy igen vékony - civil társadalom, s most ez a kör került a hatalomba.
Fel tudnak-e újra töltődni az így kiürült társadalmi szervezetek, s meg tud-e ismét szerveződni a civil társadalom, bekapcsolódnak-e a polgárok újabb rétegei-körei a helyi közéletbe?
Lesz-e új kontrollja, opponense - ami ugye a demokráciában nélkülözhetetlen - az új helyi hatalomnak, a települési önkormányzatoknak például az egyesületek által?
A kérdések már a városi egyesületekre is vonatkoznak, hiszen az ő viszonyaikat is alapvetően meghatározza, hogy az új hatalom mennyire képes a hatalommegosztásra; a társadalmasításra; a kontroll, a kritika és bírálat elviselésére, kezelésére.
Mert hogy, ha nem pusztán hatalom-, de valódi struktúraváltás történt, az igazi demokráciához településen belül is önkormányzó közösségek kiépült rendszerére, hálójára van szükség.
Péterfi Ferenc


Parola archívum