Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Az egyesületek pénzforrás-teremtő lehetőségei: Fundraising tippek
Szerző:	Gosztonyi Géza
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1994
Szám:	4
Oldalszám:	10. p.-11. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	pénzforrás, fundraising, civil lobby
Megjegyzés:
Annotáció:

pzforter.txt

Fundraising-tippek

Az egyesületek pénzforrás-teremtő lehetőségei

Korábban már bemutattuk Joe Szakost. Most újabb érdekes részletet közlünk vele a Civil Rádióban elhangzott beszélgetésből.

- Egy éve élsz Magyarországon, s főleg a környezetvédelem problémáival foglalkozó civil egyesületek önszerveződését, képzését segíted. A képzés egyik sarkalatos pontja annak végiggondolása, hogy milyen - külföldön jól bevált - módszerekkel lehetne Magyarországon is pénzt gyűjteni a civil szervezetek számára. Mi a benyomásod: mi tökéletesen másképp csináljuk, mint ti?
- Nem érzem lényegesen másnak, hiszen a cél ugyanaz: pénzt kell szerezni. Ha egy helyi vagy országos szervezet független akar maradni a politikától, a kormányzati pénzektől, akkor nincs mese, pénzt kell csinálnia. Ami a nagy amerikai alapítványokat illeti, az a filozófiájuk, hogy ,a gyereket csak egy-két éves koráig kell pátyolgatni", és ezért csak rövid egy-két éves kezdő, induló támogatásokat adnak a civil szervezeteknek. Ma talán adnak a kelet-európaiaknak, de holnap talán már egészen másoknak. Ezért a kis szervezeteknek mindenütt ki kell dolgozniuk saját túlélési stratégiájukat. Amerikában a közösségszervező munkaidejének egyharmadát erre fordítja. Nemcsak arra, hogy ő teremtsen pénzt, hanem arra is, hogy megtanítsa az embereket a pénzforrások megszerzésének lehetséges módszereire.
- Ez azt jelenti, hogy a civil szervezetekben egy kicsit mindenkinek dolga a közös pénzforrások előteremtése?
- Igen, és ez nagyon fontos szempont az emberek egymás közti viszonyát illetően. Magyarországon is sokan vannak, akik könnyen és jól írnak különféle pályázatokat nagy alapítványokhoz, ezért nekik erről fölösleges prédikálni. Viszont sok apró pénztemetési ötletet átvehetnétek az amerikai gyakorlatból. Ilyen például az, hogy ha a csoportban akad egy olyan ember, aki imád sütni-főzni, akkor a legközelebbi megbeszélésre, rendezvényre készítsen valamit eladásra. A befolyt pénz pedig legyen a szervezeté.
- Nem kell ehhez engedély?
- A saját összejöveteleken természetesen nem kell. Ilyenkor eleve úgy hirdetik meg a rendezvényt, hogy lesz étel is és ital is, de a ráfordított összegnél egy kicsivel többet kell majd érte fizetnie mindenkinek. A pénzt pedig a közös kalapba teszik. Persze így is jóval olcsóbban jönnek ki, mint ha mindent boltban vagy étteremben vennének meg. Ekkor mindenki jól jár: jól jár az, aki sütött-főzött, mert jó érzés ha mindenki az ő főztjét dicséri. Azonkívül ő az, aki a szervezet számára pénzt csinált. Jól érzi magát az is, aki megeszi az ennivalót, mert így ő is hozzájárult valamivel a szervezeti tőke növekedéséhez. Nem is beszélve arról, ha az étel valóban ízletes és nem utolsósorban arról, hogy mindenki jól szórakozik.
Azt hiszem, Magyarországon is valahogy úgy kezdődhetne el ez az egész, hogy valakit megkérdezünk: nincs-e kedve egy tál süteményt sütni mindannyiunk számára? Tehát a legfontosabb annak megértése, hogy kivétel nélkül mindenki vállalhat valamilyen részt a közös pénzteremtésben.
- A magyar fül számára döbbenetesen hangzik az, hiszen a magyar civil szervezetekben a tagok általában úgy gondolják, hogy az elnök dolga a pénzteremtés. Milyen, a tagok számára is rendelkezésre álló apró trükköket, lehetőségeket tudnál megemlíteni?
- Elvárható, hogy a tisztségviselők mindegyike számára elő legyen írva: évente ,X" összeget szerezzenek meg a szervezet számára. Adhatnak a sajátjukból, de külső forrásokat is felkutathatnak. Legyen mondjuk kötelező évi 10000,- Ft. Néhányan persze azt is megengedhetik maguknak, hogy a saját jövedelmükből fizessék ki ezt.
- Mi van, ha ez nem jön össze nekik?
- Akkor le kell mondaniuk.
- Kemény döntés!

- Ebben a helyzetben már van értelme annak, hogy mindenkit megtanítsunk a legalapvetőbb pénzszerzési módszerekre. Lehet persze, hogy Magyarországon csak kisebb összegekkel lenne érdemes kezdeni. Az viszont biztos, hogy mindenkit be kellene vonni ebbe a munkába. Nincs annál nagyobb megtiszteltetés, mint az, amikor valakit arra kérnek meg, hogy ossza meg a többiekkel sikerének titkát.
Sokszor használjuk azt a módszert, hogy év elején minden tagot megkérdezünk: az elkövetkező hónapban, félévben, évben kitől tudna 25000, 10000, 5000, 2000, 1000, 500, 200 Ft adományt szerezni? Gondolja csak mindenki végig és írja le egy papírra. Amikor mindenki elkészült vele, összesítsük a terveket. Meg lesztek lepve, hogy az átlagos egyesületi tag mekkora összegeket képzel megszerezni! Ekkor már csak annyit kell megjegyeznetek, hogy ,ha mindenki úgy hiszi, hogy ekkora összeget meg tudna szerezni, akkor miért nem teszi?"
A világon mindenütt nehéz dolog a pénzről beszélni. Különösen akkor, ha nincs belőle elég. Ha sok van belőle, akkor nincs gond, mert tőzsdézni lehet vele, ingatlanba lehet fektetni - egy a fontos: hogy mindig forogjon.
Ha viszont csak kevés van, akkor muszáj szerezni és muszáj beszélni róla. Meg kell egymástól tudnunk, hogy milyen gát van köztünk és a pénz között? Miért vagyunk szemérmesek, ha jó célok eléréséhez nincs elég pénzünk? Döntő szemléleti változást hozhat az, ha úgy állunk hozzá a dolgokhoz, hogy a támogatóknak mi adunk jó lehetőséget jó célok támogatására. Ez, ugye, alapvetően különbözik egy pénzt kérő átlagos kunyeráló mondattól?! Tehát nem pénzt kell kérni, hanem egy jó cél támogathatóságát kell felajánlani.
Számomra érdekes ellentmondás az, ami sok országban jellemző: az embereket arra kérjük, hogy rendszeresen jöjjenek el a gyűléseinkre. Azaz adományozzák a köznek idejük egy részét. Igen, az idő pénz. Sokszor pedig a pénz könnyebben adományozható, mint az idő.
- Végig kellene tehát gondolni mindannyiunknak, hogy mit tudunk felajánlani a köznek: pénzt, időt, vagy eldobható tárgyainkat. Amerikában számtalan formája alakult ki az egyesületeken belüli árusításoknak, vásároknak. Mifélék ezek?
- Gyakoriak nálunk a saját kezűleg dekorált pólók vására, a használtkönyv-vásár, vagy a lakókörzeti-szomszédsági lottó-sorsolás, amihez persze nálunk is engedélyt kell kérni, de kapunk is.
Alapvetően különbözik az, ha csak a tagok számára árusítasz, vagy ha például egy kereskedőt rá tudsz beszélni arra, hogy az üzletében kereskedelmi jutalék felszámolása nélkül árulja az általatok készített pólókat, jelvényeket, táskákat.
- Ez tehát a kereskedő adománya, aki ingyenes árusításával járul hozzá a szervezet vagyonának növekedéséhez.
- Ilyenkor nagy plakátokat szoktak elhelyezni a kirakatban, és azon hívják fel a vásárlók figyelmét arra, hogy minden vásárlás rész-adomány a szervezet számára.
Magyarországon minduntalan azt hallom, hogy a jogszabály így, a jogszabály úgy. Amerikában, ha nekünk nem tetszik a törvény, akkor megváltoztatjuk. Persze a változtatás hosszú harc eredménye, de annál jobban örülünk az eredménynek.
îgy értük el például azt, hogy ha egy bolt nonprofit szervezet javára kereskedik, akkor az a jövedelme kereskedelmiadó-mentes lesz. Így mindenki nyer.
Minden ember adományozott már életében. Legalább a családtagjai számára: a fiának, a rokonának, netán még a szomszédainak is a hónap végéig - kölcsönbe, vagy egyszerűen csak úgy... S ha egy távoli rokonnak adsz albérletre, miért is ne adnál - ha megteheted - a hajléktalanoknak, vagy azoknak, akik annak a levegőnek a tisztaságáért küzdenek, amit amúgy te is belélegzel?
Vagy például a helyi általános iskola zenei rendezvénye céljaira.
Szerintem az emberek legszívesebben a gyerekek és a sport javára adományoznak.
- Gyerekek is lehetnek pénzcsinálók?
- Nagyon is! A gyerekek nagyon ügyesek ebben. Kevesebb gátlásuk van. Képzeljétek csak el, hogy milyen ellenállhatatlan tud

az lenni, ha egy osztály a tanárok kíséretében körbejárja a lakótelepet, hogy parkot akarnak építeni és ehhez most gyűjtik az adományokat, vagy öt embert, aki fákat ültetne velük. A tanárnak pedig többek közt a siker megünneplésére kell figyelnie.
- Ne felejtkezzünk el a pozitív visszajelzésekről sem, a köszönetekről.
- Mi az hogy! Én sok magyar alapítványnak adományoztam ezt-azt az elmúlt egy évben, de legtöbbször még csak megköszönni is elfelejtették. Ilyen nem fordulhat elő Amerikában! A befizetésről azonnal adnak egy szép visszaigazolást. Egy félév múlva pedig az adományozót újra felkeresik és felkérik további adományozásra, hiszen ha valaki elkezdte, akkor már jó úton jár a rendszeres adakozás felé.
A másik fontos dolog: az adományozót tájékoztatni kell arról, hogy a pénze jó helyre került. Az adakozó joga tudni, hogy mire fordította a szervezet az adományt. Erre legmegfelelőbb az 1-2 lapos egyesületi hírlevél, akár fénymásolt formában.
- Végül hadd kérdezzem meg, milyen típusú adományokat adtál már életedben? Csak pénzt? Milyen célokra?
- Sokfélét. Mi tudatosan megválasztjuk, hogy kinek adományozzuk oda a szabadidőnket. Két örökbe fogadott fekete kislányt nevelünk, akik itt is óvodába járnak. Havonta viszünk az óvodába egy szatyornyi összegyűjtött műanyag flakont, amiből a gyerekek mindenféle játékot készítenek az óvónő segítségével. Mi úgy gondoljuk, hogy ami a konyhánkban már nem kell, azt még remekül fel lehet használni a gyerekek kreativitásának fejlesztésére. E mögött a semminek tűnő apróság mögött az a megfontolás húzódik meg, hogy mi az óvodának sok pénzt tudunk megspórolni a bevitt flakonok segítségével.
- Te ajánlottad fel ezt az óvodának, vagy az óvoda kérte a szülőktől?
- Mi vettük észre, hogy szükségük lehet erre. De ez az óvoda más szempontból is nagyon jó. Például péntek délutánonként egy-egy szülőt hívnak meg, hogy meséljen a gyerekeknek, zenéljen nekik, vagy bármi egyebet csináljon. A lehető legtermészetesebb módon kérték ezt a szülőktől.
- Ezek a példák számomra azt jelentik, hogy néha a pénz-adomány kevesebbet ér a személyes segítségnyújtásnál a személyes közreműködésnél.
- Igaz, bár a pénz rugalmasságot ad a felhasználónak. Ő dönti el, hogy mire fordítsa, milyen szükségletet elégítsen ki vele.
- Ez végszónak is pompás és a beszélgetést is rugalmasan fejezhetjük be. Ugyanakkor nem felejtem el megköszönni, hogy a Civil Rádiónak is adományoztál egy órát az életedből.

G. G.


Fréquence Paris Plurielle

Francia közösségfejlesztő barátainktól nemrégiben információkat kaptunk egy Párizsban működő egyesületi rádióról, a ,Fréquence Paris Plurielle"-ről, amely 1992-ben kapta meg a sugárzási engedélyt. Ez a szabad, pluralista és független rádió a maga eszközeivel akar harcolni a kirekesztés ellen, és szóhoz kívánja juttatni az egyesületeket, a kisebbségeket, a saját hallgatottságának körzetében élő és alkotó művészeket, a kultúra különféle formáit. Hangsúlyt fektet az emberi jogok tiszteletben tartására és a környezet védelmére. Kereskedelmi jellegű kommunikációval nem foglalkozik, hirdetései a kultúrával (hangversenyek, könyvkiállítások), az egyesületi élettel (rendezvények, kongresszusok, sportesemények) és egyéb közérdekű dolgokkal (fajgyűlölet vagy AIDS elleni harc) kapcsolatosak.

A rádió egyesületi formában, non-profit szervezetként működik. Beindulásakor nagyon kevés eszközzel rendelkezett, és éppen csak a tagok által fizetett tagdíjakra, a hallgatók előfizetési díjaira és az önkéntesek segítségére támaszkodhatott. A rádiónak egyetlen fizetett alkalmazottja van, egy technikus, aki az adás minőségéért felel.
A rádió a nap 24 óráján keresztül sugároz műsort. A különféle területek ellátására külön bizottságokat alakítottak (hírek, kultúra stb.) A műsorrendben egyaránt szerepelnek fiataloknak (diákoknak, külvárosi fiataloknak) szánt adások, nemzetiségi műsorok (az olasz, portugál, török, brazil, délszláv, észak-afrikai, kurd, korzikai stb. közösségeknek), valamint ismeretterjesztő és felvilágosító programok (egészségügyi és jogi tanácsok, környezetvédelem, munkanélküliség,

színházi, művészeti és könyvkritika). Zenei válogatásaik változatosak és sokszínűek (néger zene, rap, blues, reggae, soul, rock, operett, jazz).
Néhány adat a rádió életéről:
- Napi 24 órai sugárzás
- 70 adás
- 150 animátor
- 200 négyzetméternyi helyiség: egy közvetlen adásokra alkalmas studió, egy műsorkészítő studió, egy szerkesztőségi terem, egy nagy ülésterem, egy iroda és egy fogadótér.
- 10 millió hallgató
- Párizs környékén 50 km sugarú körben fogható adás
- Műsorok eladása és cseréje az EPRA műsorbankkal
- Műholdhasználat


Parola archívum