Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Az ifjúsági munkanélküliség kezelése Dél-Franciaországban: Munkaközvetítő egyesületek
Szerző:
Solymosi Judit
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
1994
Szám:
6
Oldalszám:
19. p.-20. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:
munkaközvetítő egyesület, munkanélküli képzés, nyugdíjpénztári szövetség, Franciaország
Megjegyzés:
Annotáció:

Munkaközvetítő egyesületek

A munkaközvetítő egyesületek 1987-ben a Munkaügyi Minisztérium kezdeményezésére jöttek létre abból a célból, hogy állástalan embereket vegyenek fel és bocsássanak különféle, munkaerőt igénylő "felhasználók" rendelkezésére, elősegítve ezáltal a munkanélküliek társadalmi és szakmai beilleszkedését. A "munkanélküli", illetve "állástalan" elnevezés ebben az esetben rugalmasan kezelendő, ugyanis nem zárja ki azokat az embereket sem, akik igen kis óraszámban rendelkeznek valamilyen elfoglaltsággal (a határt a rendelkezések negyedévente 250 órában szabják meg, amiben benne van a korábbi elfoglaltság óraszáma és a munkaközvetítő egyesület által közvetített tevékenység időtartama is). Elsősorban a beilleszkedési problémákkal küzdő, jövedelempótló támogatásból élő, már hosszú ideje munka nélkül levő, vagy ötven évesnél idősebb munkanélkülieken akarnak segíteni. Az egyesület célja tehát az, hogy munkát, keresetet, elfoglaltságot biztosítson ezeknek a nehéz helyzetben levő embereknek, és ugyanakkor megkönnyítse és legalizálja a munkavállalást olyan esetekben, amikor egy vállalatnak, egyesületnek, magánszemélynek ugyan szüksége van munkaerőre, de nem főállásban, hosszú időre, hanem csak néhány órára, néhány napra vagy hétre, például helyettesítéseknél, esetleg valamilyen konkrét alkalomra, akcióra, vagy ha hirtelen túl sok lett a munka. Ha egy vállalatnak heti 8 órában van szüksége valakire, nem kell hosszú időn keresztül hirdetnie, munkaerőt keresgélnie, majd órákon keresztül könyvelnie és adminisztrálnia ennek költségeit: egyszerűen az egyesülethez fordul, megkapja a megfelelő ember(eke)t, elvégezteti a munkát, és a végén a munkaközvetítő egyesülettől kapott számla alapján fizet.
Tehát a munkaközvetítő egyesület áll kapcsolatban a munkát keresőkkel és a munkát ajánlókkal is, ennek megfelelően két szerződést köt: munkaszerződést a munkavállalóval, és "rendelkezésre bocsátási" szerződést a munkaerőt keresővel. A munkavállalónak tehát az egyesület a munkáltatója, tőle kapja meg a fizetését, az egyesület végzi el a szükséges formaságokat és fizeti be a munkáltatót terhelő járulékokat, sőt az alkalmazottja okozta károkért polgári jogilag is felelős (ehhez persze célszerű a megfelelő biztosításokkal rendelkeznie). A munkavállaló a ledolgozott óraszám és a kapott fizetés függvényében továbbra is jogosult lehet a munkanélküli segélyre, ha azonban keresete eléri a minimálbért, már nem kap segélyt.
Az egyesület vezetősége (elnök, titkár, kincstárnok stb.) önkéntesként dolgozik, de az adminisztrációval, könyveléssel, nyilvántartásokkal fizetett stáb foglalkozik. Az egyesület bevételeit a prefektúrától, a megyétől, a régiótól; az államtól és az Ifjúsági és Sportminisztériumtól kapott szubvenciók jelentik, de a munkaerőt kereső vállalat felé számlázott díj is tartalmaz olyan tételt, amely költségeik fedezésére szolgál. A számla ugyanis a dolgozó bruttó fizetésén és a járulékokon kívül szervezési költséget is kalkulál, amely átlagosan havi 100-300 frankot jelent, és bérre nem, hanem csakis dologi kiadásokra (bélyegre, softverre, berendezésre stb.) fordítható.
Képzés
Az egyesület a maga eszközeivel igyekszik elősegíteni a munkanélküliek képzését is. A Munkaügyi Minisztérium ajánlása alapján megállapodást köthet a Munkaügyi Központokkal, hogy az általa töredék-munkaidőben foglalkoztatott emberek részt vehessenek bizonyos modulrendszerű, nem magas óraszámú képzésekben. Az egyesület keretében történő munkavégzést a társadalmi-szakmai beilleszkedés egyik szakaszaként kezelik, és kívánatosnak tartják, hogy az egyesület a munka után igazolást adjon a munkanélkülinek arról, milyen tevékenységet végzett, és ennek során milyen készségekre, jártasságokra tett szert, hiszen ez fontos lehet a későbbiekben. Fontos szempont, hogy az egyesület által kiközvetített munkanélküli foglalkoztatása kedvezményekkel jár a munkáltató számára. Munkásonként bizonyos határokon belül (max. 9 hónap és max. 750 munkaóra) ugyanis mentesül a munkáltatói járulékok befizetése alól. Az ilyen módon alkalmazott munkanélküliek száma nincs korlátozva. Ez persze ügyeskedők előtt is megnyitná a lehetőséget arra, hogy egy teljes idejű munkahelyet az egyesület közvetítésével hosszú távon munkanélküliekkel töltsenek be. Ennek elkerülésére az egyesület szigorúan ellenőrzi a munkáltatókat, sőt, a Munkaügyi Minisztérium kifejezetten felszólítja, őket arra, hogy (nagyon hátrányos helyzetektől eltekintve) soha ne kössenek olyan "rendelkezésre bocsátási" szerződést, amely egyazon vállalatnál, egyazon posztra, három hónapnál hosszabb, .egymást követő időszakokra szól. Maga az egyesület is komoly felügyelet alatt áll, működését a prefektussal kell engedélyeztetnie, az így kapott engedély csupán egy évre érvényes. Megújításához részletes jelentést kell benyújtani az előző év pontos statisztikai adataival. A munkaközvetítő egyesületnek egyik speciális típusa a sportoktatókat közvetítő egyesület, amely annak a felismerésnek köszönheti létét, miszerint egyfelől léteznek képzett edzők, akik heti néhány órában (akár több klubnál is) munkát keresnek, másfelől pedig vannak a sportegyesületek, amelyeknek csak egy-egy évszakra van szükségük az oktatóra (például nyáron vitorlázáshoz, télen síeléshez), ugyanakkor viszont képtelenek a kapcsolódó adminisztrációs feladatok ellátására, és ezt elkerülendő, szívesebben fizetnek "zsebből zsebbe". A fekete alkalmazásnál természetesen drágább, ha ezentúl a közvetítő egyesülethez fordulnak, de a saját alkalmazásnál még mindig olcsóbb megoldást jelent. Egyébként az is előfordul, hogy tartós alkalmazás, munkahely születik.
Megyénként egy-egy ilyen, sporttal foglalkozó közvetítő egyesület létezik, és például Hérault megyében 400 sportoktatóval, edzővel állnak ilyen módon kapcsolatban. Lehet, hogy ezeket az adatokat meglepően magasnak találjuk, tudni kell azonban, hogy Franciaországban az emberek 70 százaléka sportol szabadidejében. Ennélfogva a sportoktatók, akik már más társadalmi kategóriát jelentének, az Ifjúsági és Sportminisztérium sportanimátori diplomájával rendelkeznek, azaz nem a képzetlen munkanélküliek közé tartoznak, valószínűleg nem lennének munka nélkül, de bizonyára nagyrészt feketén dolgoznának.
A TOP Emploi
elnevezésű montpellier-i munkaközvetítő egyesület újabban érdekes kísérletekbe kezdett. Az egyik kísérlet környezetvédelmi vonatkozású volt, s ennek keretében elhatározták, hogy megtisztítják a folyópartokat a mindenfelé elszórt hulladékoktól és a vad szemétlerakóktól. A műveletet a Horgászszövetség, a (kajak- és kenusport miatt érintett) Ifjúsági és Sportminisztérium és a Megyei Önkormányzat finanszírozta. A három hónapig tartó akcióban az érintett települések hosszú ideje munkanélküli lakosokat alkalmazták. A kísérlet végén megállapították, hogy az akció nem szolgálta megfelelően a társadalmi beilleszkedést, hiszen három hónap alatt véget ért. Ezért újabb, immár egyéves akcióba fogtak a tengerparti közterületek, erdős részek, dűnék, strandok, öbölpartok megtisztítására és rendbehozatalára (pl. piknikre alkalmas helyek kiépítése, növény- és állatvilág védelme, tűzvédelem). Az érintett települések szociális szolgálatai 60 munkanélkülit választottak ki, akik fél munkaidőben végezték a munkát, és az idő másik felében egy szakközépiskolában képzést kaptak. Az év végén vizsgát tettek, és vagy elmentek magánvállalatokhoz dolgozni, vagy folytathatták a tanulást. Az egy éven át dolgozó 60 főből 12 ment el a vizsgára, közülük tízen mentek át és heten kaptak a környezetvédelemben munkát. 23-an szintén el tudtak helyezkedni, bár nem ezen a területen, 30an pedig változatlanul munka nélkül maradtak. A rendszer tehát további módosításokra, javításokra szorul, noha egyelőre változatlan formában újra indították az akciót,10 korábbi és 20 új résztvevővel. '
A TOP Emploi egyesület másik kísérletének alapját a Nyugdíjpénztárak Szövetségével kötött szerződés jelentette. .Felmérték ugyanis, hogy a megyében 18 ezer olyan idős ember van, akinek esetében mód nyílhat a családi foglalkoztatás valamilyen formájára (betegmegőrzés, főzés, takarítás, bevásárlás stb.). Remélik, hogy legalább 2000 fő bekapcsolódik a szolgáltatások igénylésébe, ha el tudják terjeszteni új ötletüket, a csekkes rendszert. A nyugdíjas ebben a rendszerben a banktól két speciális csekkfüzetet kap, az egyikben kitöltött csekkel fizeti ki az egyesület hozzá küldött emberét, a másik füzetben pedig egy másik csekket tölt ki ugyanarról az összegről, és ezt küldi meg a társadalombiztosításnak. A társadalombiztosítás ennek alapján számolja ki a munka utáni járulékok összegét, és értesíti a nyugdíjast, mennyivel terhelte meg a számláját.
Patronálásnak
nevezték el a TOP Emploi harmadik, immár nem kísérleti, hanem folyamatos akcióját, amelynek keretében egy, az önkormányzat által alkalmazott animátor megkeres egyfelől 100-150 munkanélkülit, másfelől 50 vállalatvezetőt abból a célból, hogy a vállalatvezető egy általa kiválasztott munkanélkülit álláshoz juttasson, nem feltétlenül a saját vállalatánál, hanem a saját ismeretségei révén. Felmérték ugyanis, hogy az álláskeresők 20 százaléka fordul a Munkaügyi Központhoz, 30 százaléka az apróhirdetéseket böngészi vagy a fejvadász cégeknél pályázik, és a maradék 50 százalék a személyes kapcsolatok révén igyekszik elhelyezkedni. Ez tehát igen jelentős terület, amelynek lehetőségei még feltáratlanok. A folyamat során az animátor végig együtt dolgozik az álláskeresővel és a vállalatvezetővel. Műhelybeszélgetések során deríti ki, milyen az álláskereső szociális és szakmai háttere, melyek szakmai céljai és ambíciói, és ezek személyes képességei alapján megvalósíthatóak-e. Felkészítik arra is, hogyan mutatkozzon be és hogyan beszélgessen, amikor majd valahol munkára jelentkezik. A folyamat 6 hónapig tart, a 100-150 emberből átlagosan 80 talál így munkát. A két létszámkeretet folyamatosan feltöltik. A program egyébként kitűnően dokumentált, videokazetta, magnókazetta, leírás, számítógépes program is készült hozzá, melyek védettek. Az egyesület kész az együttműködésre, és az alábbi címen megkereshető:
Jean-Luc Croüier Directeur Général Economie Sociale 265, Avenue des Etats du Languedoc Immeuble Bureaux du Polygone Fax: 33.67.22.08.59.

Parola archívum