Új közösségfejlesztési munkamódok, módszerek és technikák kifejlesztése

Parola archívum

A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Új közösségfejlesztési munkamódok, módszerek és technikák kifejlesztése
Szerző:	Vercseg Ilona
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2003
Szám:	1-2
Oldalszám:	26-27
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	civil tudatosság, képzési tanácsok, közösségi tanácsok, közösségi válságkezelő tanács, partnerségi tanácsok, részvétel, új közösségi struktúrák
Megjegyzés:
Annotáció:

A közösségfejlesztés magyar megvalósulása jelentős eredményeket ért el a helyi fejlesztés módszertanában, de a közösségi beavatkozás szélesebb körű, nem lokális társadalmi szintjein még nincsenek eredményei. Szükségképpen van ez így, mert a társadalmi akciók és mozgalmak szervezése, ill. a társadalmi tervezés területén történő szakmai részvétel társadalmi feltételei még hiányoznak. (Ez persze nem jelenti azt, hogy semmi tennivalónk sincs e beavatkozási szinteken.)
Jó esélyünk van viszont arra – s ez egy ideje időszerű is –, hogy a helyi – kistérségi, regionális – fejlesztésben új utakat találjunk. Az új fókuszba – melyek nemcsak módszertani, de tartalmi jelentőséggel is bírnak – az általunk integrációs szinteknek elnevezett munkamódok kerülnének.
Miért?
Azt minden eddigi, alulról szerveződő helyi fejlesztésünkben elértük, hogy az állampolgárok létrehozzák saját intézményeiket, és hosszabb-rövidebb ideig működtetni is képesek legyenek azokat. Intézményeik cselekvése viszont rendszerint megakad azon a ponton, ahol a lelkesedés mellé be kellene lépniük a kellő helyi szakértelemnek, a tőkének, az egyszerre tágabb körű és esetenként mélyebb, rendszeresebb kapcsolatoknak, ill. a forrásokkal valamilyen módon rendelkező szakosodott intézmények segítségének is. (Az is gond, hogy még nem állhatnak fizetett közösségi fejlesztők a helyi lakosok szolgálatába). Egy hosszabb távon is érvényesülő, a helyi humán erőforrást folyamatosan és szakszerűen fejlesztő, a helyi tervek megvalósulását tőkével is segítő fejlesztés társadalmi feltételeit egyedül megteremteni nem vagyunk képesek, de azt talán sikerrel megkísérelhetjük, hogy néhány helyszínen integratív intézményeket, új közösségi struktúrákat fejlesszünk ki, a helyi cselekvés kiteljesedését, a szektorok közötti partnerségi viszony és a közösségfejlesztés szélesebb körű legitimációját elősegítendő.

Új közösségi struktúrák kialakítása

1. Közösségi tanácsok

A civil tudatosság kialakítása
A helybéli civil szervezetek általában egymástól elszigetelten dolgoznak. Gyakran hétköznapi eseményeket szerveznek, vagy egy hobbi hozza a lakosokat időről időre együvé. Valószínűsíthető, hogy e szerveződések kimozdíthatóak lennének a maguk partikularitásából, és kapcsolatokat lehetne kifejleszteni közöttük. A közöttük rendszeressé szervezett párbeszéd kialakíthatna egy, a helybeliségről folytatott kommunikációt, s ez megsokasíthatná a településükért, térségükért, a helyi közjóért tenni is hajlandó helyi polgárok számát. A folyamatot kommunikáció fejlesztésével és képzésekkel segítenénk, s mindezek révén egy magasabb szintű civil tudatosság alakulna ki a civilek helybeli társadalmi szerepéről, a terület fejlődési esélyeiről, a fejlesztéseket támogatni hivatott országos és uniós lehetőségekről.

A részvétel
Az együttműködést rendszeressé tevő új intézmény neve lehetne pl. közösségi tanács – vagy más ha-sonló –, amelyben a helyi szervezetek képviselői, valamint helyi véleményformálók tudatosan gyakorolnák állampolgári és civil s zervezeti funkcióikat, és elképzeléseket fejlesztenének ki a terület jövőjével kapcsolatosan, majd ezeket képviselnék is a helyi, területi döntéshozatalban. Működtethetnének helyi irodát, alkalmazhatnának szakembert, akik a tanácsok által fontosnak tartott kérdésekben kidolgoznák-dolgoztatnák a civil álláspontot. A tanácsok konzultatív státusszal rendelkezhetnének a helyi döntés-előkészítésben, és részt vehetnének a döntések végrehajtásának ellenőrzésében is.
A közösségi tanácsok tehát nem a közvetlen helyi cselekvésre fektetnének súlyt, hanem inkább a fejlesztés irányainak, aktuális kérdéseinek és a végrehajtás módjainak meghatározásában képviselnének egy jól kimunkált civil álláspontot.
A közösségi tanácsok mintájára pl. a nyilvánosság nagyobb területi szinteken történő szerveződésére is létrejöhetnének tanácsok, de más tartalommal is elképzelhető működésük – ld. a továbbiakat!

2. Képzési tanácsok
Az önszervező helyi fejlesztési projektek megvalósulásának akadálya lehet a képzetlenség és az ingyenesen elérhető felnőttképzési lehetőségek hiánya – miközben pl. az átképző tanfolyamokat elvégzettek közül többen nem tudnak elhelyezkedni. A közösségfejlesztői folyamat egyben motivációkat is épít a (tovább)tanulásra, s az esetben hatékony, ha a képzések akkor, ott és olyan tartalommal valósulnak meg, amire helyben igény mutatkozik. A demokratikus, közösségi képzésektől a falusi turizmusra, idegenforgalomra, biogazdálkodásra, általában az üzleti vállalkozásokra, konkrétan a szövetkezetek alapítására, közösségi gaz dálkodásra, üzleti tervek készítésére, a napközbeni gyermekfelügyeletre, a számítógépes távmunkára, nyelvtanulásra, a környezetvédelemre, a fiatalok önismeretére, kommunikációs készségeinek javítására – sokféle továbbtanulási igény szerveződött meg már praxisunkban. Igény mutatkozik a közösségi munkás képzés iránt is, de sikerült már motivációt ébresztenünk az általános vagy középiskola befejezésére, a felsőoktatásban való részvételre is. Támogatás hiányában e képzéseknek jelenleg csak töredéke valósul meg, s az is csak a legelszántabbak, a cél elérésére áldozni is képesek esetében.
Bizonyára javíthatna a helyzeten, ha a közösségfejlesztő a helyi aktivistákkal együtt megszervezne a térségben egy képzési tanácsot, amelynek munkájában a képzésekben érintett valamennyi szereplő részt venne. E tanácsok feladata az lenne, hogy a területi igényekhez igazítsák lehetőségeiket, és az ottani szükségletekhez igazodó képzéseket tervezzenek és támogassanak.

3. Beruházási, fejlesztési, ún. partnerségi tanácsok
A közösségi munka elérkezhet olyan stádiumba, amikor a közösségi elképzelések megvalósításához szükségessé válik jelentős források bevonása is. Elképzelhető, hogy a területfejlesztési tanácsok, az EU-programok felelősei, a térségi vállalkozók és az önkormányzatok – tehát a jelentős pénzügyi és anyagi jellegű természetbeni forrásokkal rendelkezők – megkeresése és a velük történő közös gondolkodás tőkebevonást, befektetők vonzását, a helyhez jobban igazodó pályázatok kiírását stb. eredményezne. Ennek természetesen az a feltétele, hogy konkrét és minél kidolgozottabb elképzelések fogalmazódjanak meg a helyi kezdeményezők részéről.
A „partnerségi tanácsok” kifejezés az EU-terminológia része, amely a szektorok közötti, partnerségi együttműködés helyi struktúráit kialakítani hivatott. A partnerségi tanácsok a helyi fejlesztés tervezési és megvalósítási folyamatába illeszthető, rendszeresen kommunikáló, egyeztető, koordináló szervezetek – lásd pl. a LEADER-programot! Az EU-programok logikája szerint e tanácsok az elnyert tám ogatást térségükben újraoszthatják, ami növeli térségi hatalmukat, és ez bizony veszélyforrás is a civilek számára (is). Mégis, a civilek részvétele e folyamatban kívánatos és ösztönzésre érdemes, de hogy ne ugródeszkának tekintsék a partnerségi tanácsokban való rész vételt, hanem rendszeressé váló civil feladatuknak, ez csak a lakosság megfelelő demokratikus képzettsége után várható el (annak a bizonyos civil kurázsinak az általánossá válására gondolunk). A tanácsok képzéséről itt is ugyanazt mondhatjuk, mint a közösségi tanácsok esetében. A partnerségi tanácsok megalakulása és képzése ugyanakkor növelné annak az esélyét, hogy az önkormányzatok és fejlesztési ügynökségek demokratikus és közösségi képzéseken vegyenek részt.

4. Közösségi válságkezelő tanács
Elsősorban szociális területen merül fel szükségességük, a közösség nagy részét sújtó, már válsághelyzetben lévő lakosok esetében. Ilyenek pl. a díjhátralékosok, a szükséglakásban élők, a szlömösödő szomszédságok, az etnikai feszültségek, a strukturális munkanélküliséggel fenyegetett területek, közösségi intézmények bezárása stb. Alkalmas lehet ilyen tanácsok létrehozása a már közelgő, közösséginek tekinthető válság megelőzésére is – pl. a kilakoltatással fenyegetettek esetében.
A tanács munkájában valamennyi, az ügyben érintett szereplő képviselőinek részt kellene vállalnia. A szociális munka jól lehatárolt szakterületei, a kormányzati döntéshozók, a válság kezelésében érdekelt szolgáltatók (energiaszolgáltatást, a lakásokat bérbeadók), a fogyasztóvédelem, és a válság által sújtott lakosok (és esetleges szervezeteik) között régóta esedékes lenne a rendszeres konzultáció és együttműködés, a válság mind eredményesebb és humánusabb kezelése érdekében. A közösségi munkások kezdeményezésére a válságban érintett valamennyi szereplő átgondolhatná, hogy milyen erőtartalékokkal rendelkezik, és mit, milyen ütemben, milyen feltételekkel tudna biztosítani a válság kezelése és megoldása érdekében?
Ez a folyamat csak jól felkészített és kidolgozott tervvel rendelkező, tárgyalóképes lakossági csoporttal, a helyi nyilvánosság megléte mellett lehet eredményes. E felkészítés, az érintettek együvészervezése és a helyi nyilvánosságban való hiteles megjelenítés lenne a közösségi munkás feladata. A képzéseknek itt is kulcsszerepe van, hiszen a fenyegetettségben élők gyakran nem ismerik a törvényeket és lehetőségeiket, nem tárgyalóképesek, nem tudnak tervezni stb.
Szinte ugyanilyen fontos a „másik oldal” felkészítése – képzése? –, ráhangolása a közösségi megoldások keresésére, az emberiességi szempontok figyelembe vételére.
Az új közösségi struktúrák kialakítása ott esélyes, ahol már jó ideje folyik közösségi munka s a folyamat a helyi alapintézmények – szervezetek és rendszeressé vált fórumok – létesítésén már túljutott. Az új közö Az új közösségi struktúrák kialakítása ott esélyes, ahol már jó ideje folyik közösségi munka s a folyamat a helyi alapintézmények – szervezetek és rendszeressé vált fórumok – létesítésén már túljutott. Az új közösségi struktúrák kialakítása képzést, közös tervezést és rendszeres szakmai konzultációt feltételez, amelynek feltételeit és kereteit ki kell alakítanunk.

Budapest, 2002 novembere

Vercseg Ilona

Parola archívum